Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-04-01 / 13. szám
‘Evangélikus ÉletS EVANGÉLIKUS ELET 2007. április I. 3 Ülésezett a zsinat Folytatás az 1. oldalról A határozati javaslat így folytatódik: „A beruházás kivitelezéséről szóló szerződést az ajánlattételi felhívás és pályázati kiírás szerinti, az egyházra nézve legkedvezőbb feltételek szerinti tartalommal kell megkötni. A zsinat felhatalmazza az országos elnökséget a szükséges okiratok aláírására." A javaslatról húsz zsinati tag kérésére név szerinti szavazással döntöttek. A javaslatot 30 igen, 9 nem és 11 tartózkodás mellett a zsinat elfogadta, így eldőlt az Üllői úti székház sorsa. Ezt követően a zsinat még lefolytatta az egyházi nyugdíjügyek törvényi szabályozásának elvi vitáját. Egyetértettek a küldöttek azzal, hogy a lelkészek A nyertes pályázó vállalása Az ajánlattevő a 1085 Budapest, Üllői út 24. sz. alatti ingatlan tulajdonjogának megszerzéséért cserébe az alábbi ellentételezést vállalja: I/i. A Magyar tudósok kőrútján megépíti az MEE által részletes specifikációban és műszaki koncepciótervekben részletezett új országos központot. I/2. A továbbiakban a fenti követelményrendszeren felül nettó 30 M Ft többletfelszerelési és berendezési beruházást biztosít az egyház által szabadon felhasználható célra. (Tulajdonba adást követően az új épület az ingatlan-nyilvántartásban albetétesítésre kerül, és azt követően 100%-ban az MEE tulajdonát képezi. A jelenleg ott már meglévő MEÖT székház is hasonló, állami földterület-használati jogon alapuló, azonban a felépítmény egyházi tulajdonjogát biztosító konstrukcióban épült, amely teljes jogbiztonsággal biztosítja az ott lévő egyházi szervezet működését és tulajdonosi jogainak teljes körű gyakorlását.) II/i. Mindezeken túlmenően biztosítja 20 fő evangélikus szeretetotthonban való elhelyezését, II/2. továbbá 5 db kiírás szerinti szolgálati lakás megvételét, II/3. valamint a józsefvárosi gyülekezet új gyülekezetiközpont- építés keretében történő áthelyezését. III. Mindezen vállalásokon felül az MEE egyéb várható költségeinek térítésére az ajánlattevő 125 M Ft készpénzt biztosít. Ez utóbbi összeget terhelik:- a Magyarországi Református Egyház részére a Magyar tudósok krt. 3. sz. alatti ingatlan használati joga átadásának ellenértéke: 45 M Ft,- a mintegy kétéves beruházás műszaki, pénzügyi, jogi, köz- gazdasági és számviteli ellenőrzésének díjazása az MEE megbízásából: 30,15 M Ft,- valamint az ingatlanközvetítői díjazás, amely 35 M Ft,- és legvégül az MEE részéről felmerülő költségvetésbe történő áfabefizetési kötelezettség, amely 134 M Ft. Ezek mindösszesen az ajánlattevő költségtérítésének figyelem- bevételével végeredményként 119,15 M Ft kiadási kötelezettséget jelentenek az MEE részére a beruházás mintegy kétéves időtartama során. nyugdíj- és szociális ügyeire vonatkozó előírások egyházi törvény szintjén legyenek szabályozva. A törvényalkotás dolgozza ki a jelenlegi állami, egyházi és magán-nyugdíjpénztári pillérekre alapozott vegyes rendszer szabályozását, fenntartva ezzel az egyház saját nyugdíjszolgálatát. Konszenzus mutatkozott abban is, hogy a szolgálat alapszerűen, a zsinat által választott külön szakmai vezetőséggel, szigorú beszámolási kötelezettség mellett, az Országos Egyházi Iroda által támogatott adminisztrációval működjön, továbbá hogy tevékenysége a kölcsönös teherhordozás elvén alapuljon, azaz a felosztó-kirovó modellt valósítsa meg, szemben az egyéni számlákra épülő rendszerrel. Egyetértettek a zsinati tagok azokban az elvekben is, hogy a nyugdíjak és egyéb szociális ellátások kifizetésére beszedett járulékterheket alapvetően az aktív lelkészek és az őket szolgálatba állító szervezetek (egyházközségek, intézmények) viseljék, tehermentesítve ezzel az országos egyházi költségvetést. Ezért cserébe viszont megszűnik az or- szágosjárulék-fizetési kötelezettség. Az új nyugdíj-, illetve szociális alap tevékenységét az országos egyház kezességvállalással szavatolja. A testület későbbre halasztotta az evangélikus gyűjtemények önálló, közös intézményének megalapításáról szóló döntés meghozatalát. ■ Kiss Miklós Egyházmegyei „újrakezdet” Beiktatták esperesi tisztébe Krämer György pilisi lelkészt ► Ahogy a szombati zordon időjárást felváltotta az Úr napjára a napfényes tavaszi meleg, úgy volt érzékelhető a gyülekezetek képviselőinek a tekintetén a biztató új kezdet. Azért került sor ismét esperesválasztásra a Dél-Pest Megyei Egyházmegyében, mert a korábbi esperes, Koczor Tamás - személyes okokra hivatkozva - lemondott tisztségéről. Krämer György pilisi lelkészt, püspökhelyettest dr. Fahiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke iktatta be esperesi tisztébe március 25- én Pilisen. A püspök vezetésével mintegy húsz lelkész vonult be a hatalmas pilisi templomba, amelyet a hívek egészen megtöltöttek. Ahogy felzengett ősi himnuszunk, az Erős vár a mi Istenünk, szinte „tapintani lehetett”, hogy az egyházmegye és a pilisi gyülekezet ott áll teljes bizalmával és segítőkész szeretetével a fiatal esperes mögött. A püspök iPt 2,5 alapján prédikált a lelki ház szükségességéről. Az új esperes életútja is erről tanúskodik: a soproni gyülekezet, ahol papi családban felnevelkedett, a pannonhalmi bencés gimnázium, a ceglédi laktanya, majd a teológiai akadémián töltött öt év, a bécsi ösztöndíjas esztendő, Maglód gyülekezete és végül a nagy kihívást jelentő pilisi gyülekezet mind-mind egy-egy lelki tégla, amely beépült Krámer György személyiségébe. De az építőkockák közé tartozik a három növekvő gyermek, a család is - és immáron a Dél-Pest Megyei Egyházmegye tizenöt gyülekezete. Ezt a lelki házat kell tovább építeni a szolgálat minden területén. Az iktatás ünnepélyes aktusában részt vett Rezessy Miklós rangidős vecsési lelkész, valamint Pángyánszky Agnes helyi lelkész, az újonnan beiktatott esperes hitvese. Az ősi confirma elének- lése után a már országosan is jó nevet szerzett pilisi énekkar - Jansik Ildikó karnagy vezetésével - személyre szóló üzenetként zengte az esperesnek: „Adjon neked, nekünk tiszta Lelket az Úr. Köztünk senki sincs, aki egyedül talpra áll...” A közgyűlésen elmondott esperesi székfoglalójában Krámer György többek között a gyülekezetek megmaradásának eséPéldás az ott folyó gyülekezeti élet, frissen renoválták a templomot és más egyházi épületeket, nem utolsósorban pedig a hívek szerető koszorúja fogadja az odaérkezőket... Benczúr László egyházkerületi felügyelőnek, Keveházi László korábban Pilisen szolgált nyugalmazott esperes-lelkésznek és e sorok írójának az áldáskívánásai a szeretetnek és a megbecsülésnek egy-egy fénysugarát vetítetlyeiről szólt. Biztatta a felügyelőket: nőjenek fel feladataikhoz, és a lelkésszel együtt vezessék, formálják a helyi közösségeket. „Azt gondolom, hogy a legfontosabb a gyülekezetek öntudatának erősítése. A népegyházi keretek széthullása után gyülekezeteink egyre jobban hasonlítanak egy vak koldushoz, aki mindent másoktól vár, és akit bárhová el lehet vezetni” - mondotta. „Szükség van arra, hogy a gyülekezetek felismerjék: saját sorsuk, mindennapi életük alakulása elsősorban rajtuk múlik. A gyülekezetek tagjai felelősek azért, hogy mi történik a közösségben. (...) Minden gyülekezetben meg kell erősödnie az önállóan és tudatosan gondolkodó és cselekvő presbitériumoknak” - tette hozzá. A köszöntésekben többször visszhangzott: jó Pilisre jönni. ték az új esperes életére. A helyi református lelkipásztor, Morva Ákos és a baptista lelkész, Tenkely Béla szavai a jó ökumenikus együttműködésről győzték meg a jelenlevőket. A pilisi polgár- mester, Szabó Márton a város nevében, Pintér Miklós pilisi evangélikus felügyelő pedig a helyi gyülekezet képviseletében biztosította segítőkész támogatásáról az új esperest. A közgyűlést vezető Bak Péter egyházmegyei felügyelő az elnöktárs bizalmával és szeretetével szólt. A maglódi- ak emlékezése lélekindító érzéseket ébresztett. (Maglódon Krá- merék a fészekrakás és a szárny- próbálgatás éveit töltötték.) Zárszavában Fabiny Tamás püspök az ünnep jó ízére és a szolgálat sokféleségére utalt, kifejezve közös együttműködésük reményteljes folytatását. ■ D. Szebik Imre Szervezetből közösséggé ► A „déli tudósító” ezúttal északról, a svédországi Lundból, az idén hatvanéves Lutheránus Világszövetség (LVSZ) szülővárosából jelentkezik, ahol a föld minden tájáról közel ötszázan - közöttük több mint száz egyházi vezető - együtt adnak hálát az LVSZ hat évtizedes munkájáért. Közösen keressük, merre vezeti tovább az egyház Ura evangélikus népét szerte a nagyvilágban. EGTAjOLO 1947 júliusában, két évvel a pokoli világégés után, amikor Európa számos országában - így hazánkban is - még a romok eltakarítása volt a fő feladat, amikor fokozatosan ránk borult a földrészünket kettéhasító vasfüggöny sötét árnya, a világ evangélikussága közös hídépítésbe kezdett a béke oázisának számító Svédországban. Az alakuló gyűlésnek komoly bibliai impulzust adott Ordass Lajos püspök, LVSZ-alelnök prófétai hangú igehirdetése, amely a sürgető jézusi igényt szólaltatta meg: „Nekünk - amíg nappal van - annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem.” (Jn 9,4) Szavait a jubileumi ünnepség és kiadvány is felidézte. A különböző földrészeken élő lutheránusok nagy családját összekapcsoló hídépítés a következő négy pillérre támaszkodott: a szükségben élők megsegítése; közös missziói kezdeményezések; közös teológiai munka; közös válasz az ökumenikus kihívásokra. Hat évtized múltán tanulságos összevetni ezt a négy pillért az LVSZ 2008-2010-re meghirdetett négy prioritási területével: a lutheránus egyházak közösségének erősítése a misszióban; az ökumenikus elkötelezettség mélyítése és a vallásközi kapcsolatok előmozdítása; bizonyságtétel az egyházban és a társadalomban Isten gyógyításáról, kiengesztelődéséről és igazságáról; a kommunikáció, a közös felelősség és megosztás elősegítése. Jól érzékelhetőek a stabil elemek, de a súlyponteltolódások, az új kihívások is. Világunk bonyolultabb, ha úgy tetszik, kaotikusabb lett. Sok minden változott * 1947 óta. Akkor az LVSZ gerincét európai és észak-amerikai egyházak alkották; ma a 78 országban élő 140 tagegyházból 47 ázsiai, 30 afrikai, 16 latin-amerikai. 1994 óta a főtitkárt is a fekete kontinens adja Ishmael Noko zimbabwei lelkész személyében. A kép tehát - minden szempontból - színesebb lett... Ugyanakkor az LVSZ-ben - ellentétben az ökumenikus világszervezetekkel - nekünk, európaiaknak még nem kell egyfajta „kisebbrendűségi érzéssel” küszködnünk. A jubileumi konzultáció főelőadását például Murtti Ahtisaari volt finn elnök tartotta Európa-ház címmel. A következő nagygyűlésre - Brazília, Hongkong és Kanada után - újra az öreg kontinensen kerül sor. (Ne feledjük: az Európában rendezett utolsó nagygyűlésnek 1984-ben mi lehettünk a házigazdái!) Ha Isten éltet, 2010 nyarán Stuttgartban találkozhatunk. A főtémáról is döntöttünk Lundban: a Miatyánk központi kérésének - . .mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma...” - aktuális üzenetét keressük majd. A jubileumi konzultáció - többek között - megvitatta azt az izgalmas tanulmányi anyagot, amely a család, a házasság, az emberi szexualitás kényes problematikájáról íródott komoly nemzetközi teológiai munka gyümölcseként. A vitaindító dokumentum hamarosan magyar nyelven is megjelenik. Az LVSZ-tanács elfogadta az úgynevezett lundi állásfoglalást az egyház apostoliságáról és a püspöki szolgálatról. Ennek a teológiai dokumentumnak remélhetőleg pozitív hatása lesz az ökumenikus kapcsolatok alakulására. A hatvanadik születésnap mérföldkő- akár a nyugdíjaskor közeledtének jelképe is lehetne, de az LVSZ fiatalos lendülettel törekszik a folyamatos megújulásra. Az ünnepséget ifjúsági konzultáció előzte meg. Külön projekt foglalkozik a jövő egyházi vezetőinek, kommunikátorainak a felkészítésével A kommunikatív kommunió címmel. A remélt fejlődés meghatározó trendje kifejeződött a lundi ünnep főtémájában is: Közösségben élni a mai világban. Hatvan évvel ezelőtt egy világszervezet kezdte meg működését, amely azonban fokozatosan igazi közösséggé szeretne átformálódni. Az ötvenéves jubileumra vaskos kötet jelent meg az LVSZ történetéről sokatmondó, sokat ígérő címmel: From Federation to Communion (szövetségből közösséggé). 2003 óta a Lutheránus Világszövetség neve mellett ott olvashatjuk a fontos minőségi változásra utaló „márkajelzést": Egyházak közössége. Meggyőződésem, hogy ez a trend követendő egyházunkban is. A rendszer- váltás utáni első években - érthetően és védhetően - a korábbi évtizedekben elsorvadt, lerombolt egyházi szervezet újraépítésére koncentráltunk. De másfél évtized után itt az ideje, hogy - Harmati Béla püspökelődöm szellemes kifejezését idézve - legyőzzük a „sola structure” (egyedül a struktúra) kísértését. Nyilvánvalóan szükséges az egészséges, korszerű struktúra, amely azonban nem cél, hanem eszköz, és a közösség megélését kell, hogy elősegítse. A keresztény közösség első renden nem szervezet, nem organizáció, hanem élő szervezet, Krisztus-test, organizmus. Közösségben, kommunióban, koinó- niában élni kettős lehetőséget kínál: részesedem és részesítek. Elfogadom Isten ajándékait, hiszen ebből élek. De ugyanakkor mindebből másokat is éltetek, mert amit kaptam, kész vagyok megosztani és továbbadni. Ahol ez az alapvető életfunkció, lüktetés, be- és kilégzés megszűnik, ott az egyház halott szervezetté, csontvázzá torzul. Nagyhétre, a feltámadás ünnepére készülünk. A Niceai hitvallás szavaival vallom: „várom a holtak feltámadását”, beleértve az egyházi szervezetek új életre ébredését. Ezékiel próféta látomása alapján tudjuk, hisszük, reméljük, hogy a Lélek erejéből életre kelhetnek a száraz csontok. Nem csak húsvét, nem csak pünkösd ünnepén... Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület
