Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)
2007-03-25 / 12. szám
‘Evangélikus Élet®? ELŐ Víz 2007. március 25. Kérdőjelek Fogyatékosság A minap a szomszédomban lakó idős házaspárral találkoztam az utcán. Kezükben nehéz szatyrokkal bandukoltak, igen nehezen haladtak a hazafelé vezető úton. Beérve őket felajánlottam nekik a segítségemet. Köszönettel fogadták, ám a néni száján kicsúszott egy meghökkentő mondat: „Kedves vagy! Én a helyedben átmentem volna az utca túloldalára.” Rosszul esett ezt hallani, mert nehéz volt eldönteni, hogy ugratás, vagy a „ha én fiatal lennék, ezt tenném” gondolat őszinte feltárása... Néhány nappal később egy kismama ismerősöm mesélte, hogy az emberek mennyire figyelmetlenek és önzők: a sofőr az orra előtt zárja be az első ajtót, az utasok pedig többnyire nem adják át a helyüket neki a buszon. Egy mozgássérült ismerősöm is számtalan rossz tapasztalatról számolt be: elmennek mellette, hiába kér segítséget, ha megbotlik, segítségnyújtás helyett kikerülik... Én sem vagyok jobb! A buszról le- szállva sodródtam a tömeggel, és én, a látó nem vettem észre egy közvetlenül mellettem álló vak embert, mert a gondolataim másfelé jártak. Mégis miről van szó? Arról, hogy mindannyian fogyatékosságokkal élünk. De most nem a testi fogyatékosságokra gondolok, hanem a lélek fogyatékosságaira. Irigység, önzés, rosszindulat, figyelmetlenség, gonoszság, türelmetlenség, szemtelenség, tiszteletlenség, szeretetlen- ség - és még hosszasan sorolhatnám. Valójában ez mind-mind fogyatékosság. Ám míg testi fogyatékosságainkkal meg kell tanulnunk együtt élni, az említettek Isten segítségével gyógyíthatók, leküzdhetők. Jobbulást kívánok mindnyájunknak! ■ Gergely Judit Más a hit, és más a rajongás. A hívő a reális világban él - a rajongó mindig csodát képzel el, álmodozik. Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni - de a rajongás hamis dolog. Nincs rá szükség. - A rajongó azt képzeli, hogy ő mindent ért. A hívő alázattal vallja, hogy a hit útján vannak kérdőjelek. Van olyan, hogy csalódunk másokban, a sorsban, sok mindenben - főleg önmagunkban. Vannak tehát kérdőjelek; most ezekről írok. A keresztény ember tudja, tapasztalja: nemcsak hogy vannak, de kellenek is ezek a kérdőjelek! Kell a kérdőjel! Hogy miért? Mert mindig újra és újra emlékeztet bennünket arra, hogy itt élünk, ebben a múlandó életben. A Biblia sok kérdésre válaszol, de valójában csak azt mondja meg, amire szükségünk van. Mert Jézus így tart bennünket alázatban. A hamis biztonság kevéllyé tesz. És ez nagy baj, mert Isten a kevélyeknek ellene áll. Mert Isten gondolatai nem a mi gondolataink (lásd Ézs 55,8). Az ige szétválasztja az emberi és isteni gondolatokat (lásd Zsid 4,12). Isten mást, újat akar. Ez nekünk nem mindig tetszik. - Jézus így dorgálja Pétert: „Távozz tőlem..., mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint." (Mt 16,23) A kérdőjel erősíti a benső embert, vagyis a hitet. Pál 2Kor 4,16 versében beszél a külső ember megromlásáról. Mi is ez? Betegség, öregség, anyagi gondok... Mindez kiábrándító. Keserves lecke. Jönnek a nemszeretem napok; édes után a keserű. A bajban a család, a barátok - ha nem is hagynak el, de - nem tudnak segíteni. A pénz sem tudja a testi erőt, a tökéletes látást, járást - és így tovább - visszaadni. Pál azonban hozzáteszi: a belső ember napról napra újul. Hasonlót olvasunk Ézs 40,31-ben: „...akik az Úrban bíznak, erejük megújul...” - A testi hanyatlásban kétszeres hittel tudunk Jézushoz menekülni, belé kapaszkodni. A világ „leírja” a megfáradt embert, de Jézus éppen a megfáradtakat hívja és erősíti. Legyünk bár betegek és öregek, ő békességet és csendes szívet ad. Kell a kérdőjel, mert nekünk Isten jóságát kell megtapasztalnunk, nem pedig azt, hogy minden kívánságunk teljesül. Isten tudja, mire van szükségünk, és meg is adja. Vannak fájó kérdőjelek, de iríi fájó dolgainkat is Jézus elé vihetjük! Ezt tették Lázár testvérei is, amikor azt mondták Jézusnak: „Uram, íme, akit szeretsz, beteg." (Jn 11,3) Mi van e mondat mögött? Fájdalom, megütközés, talán csalódás, de hit is. Nagy a feszültség - de a hit erősebb. Végül: hasznosak a kérdőjelek, mert növelik a mennyei haza utáni honvágyat. Ott majd megszűnnek a kérdőjelek, és nem tükör által homályosan fogunk látni - hanem színről színre (iKor 13,12). ■ Gáncs Aladár Reménységem a tisztítótűz ► „Római katolikusként kerültem egy evangélikus családba, amikor férjhez mentem. Ennek már közel húsz esztendeje, de még mindig annyi kérdőjel van bennem az evangélikus tanításokat illetően! Pedig rendszeresen járok a férjemmel a templomba, és elég jól ismerem az evangélikus szokásokat is. Nálunk nemcsak a menny és a pokol, de egy köztes hely, a tisztítótűz is a túlvilág része. Ide kerülhetnek azok, akik bocsánatos vétkeik miatt vezeklésre szorulnak. Ezen az evangélikusok mosolyognak, de nem értem, hogy akkor a papjaik miért imádkoznak a halottakért?! Legutóbb, amikor apósomért hangzott el megemlékező imádság, a könyörgés az üdvösségéért szólt. Nem ellentmondás ez?” Kedves Mariann! Dicsértessék a Jézus Krisztus! Szívből örülök, hogy bár ragaszkodik vallásfelekezetéhez, azért férjét örömmel elkíséri az evangélikus istentiszteletekre. Hálát adok az Úrnak, hogy házasságukban, családi életükben megélt valóság az ökumené. Sőt leveléből az is kiderül, hogy az Evangélikus Elet előfizetőjeként rendszeresen olvassa a Lelki segély rovatot is! Levelét megköszönve hadd valljam meg: mindig is közel álltak a szívemhez az igazságkereső emberek. Természetes tehát, hogy nyílt és őszinte levelére nyíltan és őszintén válaszolok. A Szentírás nem rejti véka alá, hogy a halál után az ember állapota már megváltoztathatatlan. Életútja lezárult, sorsa eldőlt. A Bibliát rendszeresen tanulmányozó emberként még sohasem találkoztam olyan igével, amelyik alátámasztaná, hogy a lelket valamiféle kiállt próba, szenvedés, kín megtisztíthatná bűneitől halála után. Sehol sem olvashatjuk az írásban, hogy az embereknek egy bizonyos időt le kellene ülniük a „tisztítótűzben”, mint a foglyoknak a börtönben, hogy büntetésük leteltével szabadok lehessenek, illetve üdvözül- hessenek. Már önmagában az is helytelen volna, ha különbséget próbálnánk EVÉLET LELKI SEGÉLY Szókéné Bakay Beatrix tenni a bűnök között vagy a „kis” és a „nagy” bűnösök között. A Szentírás tanítása összefüggéseiben egyébként sem egyes bűnös, megbotránkoztató cselekedeteket nevez meg úgy, mint a kárhozatra jutás okát, hanem a hitetlenséget! „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta." (Jn 3,36) Az emberek nem bűneik miatt halnak meg, és jutnak a kárhozat helyére, hanem azért, mert elutasították Isten egyszülöttjét, a Megváltót! A hitetlenség a veszte minden embernek. Lehet vallá- soskodó vagy istentagadó, lehet népszerű, megbecsült honpolgár vagy bűnöző, nincs különbség az Isten előtt. Mert mindnyájan vétkeztünk, mert nem találtattunk igaznak cselekedeteink alapján az Isten igazságának mércéje szerint. Mindannyian híjával vagyunk az Isten dicsőségének (lásd Róm 3,22-23). Azonban tökéletesen tiszták leszünk, még a hónál is fehérebbek az Isten Fiába vetett hit által. Ellenben a hitetlenség örökre kizárja az embert az üdvösségből. A hitetlen bankrabló vagy a hitetlen lelkész mind egy „cél" felé halad, amelynek vége a kárhozat. Nem szabad hamisan abba a hitbe ringatnunk magunkat, hogy mi jobbak vagyunk, mint a világ fiai, és ezért jutalmunk az örök élet lesz. Megdöbbentő, amikor templomos hívek a ravatalozóban így vigasztalják a hozzátartozókat: „Jó ember volt, úgyhogy bizonyosan üdvözülni fog!” Nincs senki, de senki közülünk, akiről nyugodt szívvel elmondhatnánk, hogy jóságával kibérelte a helyét a mennyben. Ám Isten jósága szerint csupa olyan ember léphet be majd az aranyországba, aki azt nem érdemelte meg. Ha Isten igazságosan bánna velünk, mindnyájan, elvesznénk. De ő az egyetlen igazra tekint, ott a Golgotán. Mindazt a jogtalanságot, igazságtalanságot, bűnt, amit elkövettünk, Fiára terheli. Ha földi életünkben megragadtuk ezt a kegyelmet, a menekülés egyetlen útját, akkor mindörökké élünk vele. Ha nem, halálunk után már nincs gyógymód. Nincs tehát tisztítótűz sem. Ez nem szerepel Isten tervében végső megoldásként az örök életre. A Biblia két értelemben beszél a tűzről mint az isteni ítélet kifejeződéséről. Az egyik esetben akkor, amikor majd a hitre jutottak cselekedeteit próbálja meg a tűz a tekintetben, hogy azok milyen értékesek voltak (lásd iKor 3,11-15). A másik esetben pedig a hitetlenekkel kapcsolatban, akiknek nem a cselekedetei kerülnek tűzpróba alá, hanem őket magukat vetik a tűz tavába, mert nevük nincsen beírva az élet könyvébe (lásd Jel 20,12-15). Ez a tűz, ez a kín sajnos nem átmeneti, hanem örök (lásd Mt 25,41). így tehát világos, hogy a hívők maguk nem kerülnek semmilyen tűzbe, még ideiglenesen sem, mert Krisztusért már nincs ellenük semmiféle „kárhoztató ítélet” (Róm 8,1). Jézus minden bűnükért elszenvedte a büntetést. Ha viszont valaki elutasította a megváltást, akkor Isten haragja marad rajta (lásd Jn 3,36). Mindezek fényében be kell látnunk, hogy a halottak üdvösségéért értelmetlen imádkozni. Az elhunyt szeretteinkért való könyörgésben a hálaadásnak van helye. Az úrvacsorában pedig átélhetjük, hogy a terített, mennyei asztal túloldalán hitben elhunyt kedveseink is helyet foglalnak. Aki pedig hitetlenül távozott, azt bízzuk rá Urunk kegyelmére teljes szívből! Mariann, kezdeményezzen beszélgetést mindezekről a helyi evangélikus lelkésszel! Bizonyára építő bibliaórai téma is lehet! Áldáskívánással: ■ Szókéné Bakay Beatrix Leveleiket „Lelki segély” jeligével várjuk szerkesztőségünk címére. Kérjük, jelezzék, hozzájárulnak-e ahhoz, hogy a levelükre adott válasz lapunkban is megjelenjen. HETI ÚTRAVALÓ Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért. (Mt 20,28) Böjt ötödik hetében az Útmutató reggeli s heti igéi az Emberfia önfeláldozó főpapi szolgálatát tárják elénk. Feketevasámap a zsoltáros védelmet kér: „ítélj meg engem, oh Isten! (...) ...az dinok és hamis embertől szabadíts meg engem. (...) Miért kell gyászban járnom...?” (Zsolt 43,1-2; Károli-fordítás) A mai, úgynevezett passióvasárnaptól kezdve az egyház az örök főpap szenvedésére és áldozati halálára tekint fel: „jézus Krisztus az engesztelés a mi bűneinkért, de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is.” (íjn 2,2; LK) Zebedeus fiainak kérésére Jézus saját életpéldáját ajánlja a sorsában osztozó mindenkori tanítványainak: „.. .aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok; és aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenki rabszolgája." (Mk 10,43-44) Lehetsz te is kicsinnyé! „Kibeszélhetetlenül nagy dolog az, mikor Isten Fia a szolgám lesz, aki annyira megalázkodik, hogy bűnömet is, sőt az egész világ bűnét és halálát a vállára veszi és hordozza” - vallja Luther. Jézus „szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet, és(...) örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára”, akik elfogadták őt Uruknak (Zsid 5,8-9)! Jób hisz benne: „Tudom, hogy az én Megváltóm él, és ezután feltámaszt a porból. Akkor majd bőrömmel vesz körül, és testemben meglátom az Istent.” (Jób 19,25-26; Luther fordítása, lásd: magyarázatos Biblia, 588. o.) Mi is valljuk, hogy a vörös tehén hamva nem tesz tisztává, csak a Krisztus vére, s ez az igazi „örökvált- ság”! „...a jövendő javak főpapja (...) önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek..." (Zsid 9,11.14) Pál is csak a megfeszített Krisztust hirdeti a Szentlélek bizonyító erejével, „hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék" (iKor 2,5). Krisztus a keresztfa oltárán „egyetlen áldozatot mutatott be a bűnökért, örökre az Isten jobbjára ült” (Zsid 10,12). „Krisztus egyszeri áldozata mindörökre érvényes, s mi üdvözülünk, mert hiszünk benne. Aki valami egyebet is melléje állít ennek az áldozatnak, az istenkáromlást cselekszik” - állítja reformátorunk. Isten új szövetsége szerint „ahol pedig a bűnbocsánatról van szó, ott nincs többé bűnért bemutatott áldozat” (Zsid 10,18)! Már Dávid megénekelte a kánaáni papkirály példája alapján, hogy az eljövendő Messiás pap és király lesz: „Pap vagy te örökké, Melkisédek módján. Az Úr van jobbodon...” (Zsolt 110,4-5) Jézus, mielőtt igazságot szolgáltatna nekünk, eljött meghalni helyettünk. Ezért láthatta s hallhatta előre János apostol a mennyei jelenésekben: íme, a Bárány ott állt a Sión hegyén. ..(...) Es új éneket énekelnek a trónus előtt...(...) a száznegyvennégyezer (...), ezek vétettek meg áron az emberek közül első zsengéül az Istennek és a Báránynak... ” 0el 14,1.3.4) S az első zsengét követik azok a „sokak”, akik hittel elfogadták Jézus főpapi áldozatát - önmaguk számára! „A Sión hegyén, Uram Isten, / Tied a dicséret! (...) Tehozzád azért az emberek / Jönnek mindenünnen.” (EÉ 488,1) ■ Garai András Fűzfatemplom Izgalmas építőtábor fiataloknak húsvét előtt vagy után Bajorországban Két héttel ezelőtt vitairat formájában számoltam be a bajor evangélikus ifjúsági vezetők konferenciájáról, most pedig néhány konkrét együttműködési lehetőségről szeretnék szólni. Fűzfatemplom építésére készülnek bajor testvéreink, és szeretettel várnak magyar fiatalokat is az építőtáborba. A konferencián a templom makettjét és már meglévő fűzfatemplomok fényképeit láthattam, és beleszerettem az ötletbe. Képzeljék el, hogy a fiatalok elültetnek több köteg fűzfavesszőt, mégpedig úgy, hogy a kötegekbe vasat fűznek, hogy a vesszők boltíves formában álljanak. Ezek aztán gyökeret ereszteSZÓSZÓRÓ Ijjúságirovat-gazda: Győré Balázs 9. és 14. között; a meghívottak minden költségét fedezik!). A konferencián kiderült számomra, hogy barátaink rendkívül nyitottak az együttműködésre, közös táborok, Duna menti biciklitúrák szervezésére, beszélgetésre, kölcsönös tanulásra. Sokan szenek, és az idők során szabályosan kinő a templom, amely a természettel együtt él és változik. Tavasszal gyöngéden rügyeznek a vesszők, nyárra dús zöld koronába öltözik a templom, őszre vissza- húzódóak lesznek a fűzfaágak, télen pedig világos kontúrt rajzol a természet a templomnak... A fűzfatemplom spirituális hely, ahol a fiatalok valóban megtapasztalhatják, hogy milyen a természettel és egymással békességben élni, gyönyörködve a négy évszak változásaiban, megélve Isten jelenlétét és formáló erejét. Ennek a csodálatos álomnak a megvalósításához bajor testvéreink szeretettel várnak magyar fiatalokat (április 1. és 6., illetve retnének partnerkapcsolatot kiépíteni magyar gyülekezetekkel. Ökumenikus tanulmányhetet szerveznek ifjúsági munkával foglalkozó felnőtteknek; kiemelten vidéki fiatalokkal foglalkozó európai konferenciára invitálnak, illetve újfent megrendezik a flossenbürgi holo- kauszt-emlékkonferenciával egybekötött nemzetközi ifjúsági találkozót. A labda most nálunk van; mi döntjük el, hogy élünk-e ezekkel a lehetőségekkel. A közeljövőben több konferenciára és rendezvényre is a fentihez hasonló feltételekkel várnak magyar fiatalokat. Aki kedvet kapott, gyorsan jelentkezzen nálam: 20/770-3057. ■ Frenyó Anna ifjúsági referens
