Evangélikus Élet, 2007 (72. évfolyam, 1-52. szám)

2007-03-25 / 12. szám

IO 2007. március 25. KRÓNIKA ‘Evangélikus ÉletS ISTENTISZTELET-KÖZVETÍTÉS A TELEVÍZIÓBAN A győr-nádorvárosi evangélikus templom mtv Győrött nagyon hosszú ideig csak egy templom szolgálta az evangélikus hívek lelkigondozását. 1784-ben, II. József türel­mi rendelete után kezdték építeni, és 1785-ben szentelték fel. E műemlék templom torony nélkül épült. Az 1930- as évek közepén az egyházközség veze­tői foglalkoztak a torony utólagos meg­építésének gondolatával, de a várhatóan magas építési költség miatt inkább egy új istenháza építésébe fogtak. így készült el Nádorvárosban az új templom. A terveket Sándy Gyula egyetemi tanár készítette el, a kivitelezés igényes mun­kája pedig Káldy Barna építési vállalkozó érdeme. A templom dr. Winkler Gábor Ybl-díjas építész szerint a magyar népies szecesszió kiemelkedő hazai emléke. A templom építése 1940 őszén kez­dődött, és 1944-ben készült el építésze­tileg. Ekkor a falak még csak vakolva voltak, a padozat is beton volt, de a há­borús események miatt mégis felszen­telték. Első lelkésze Ittzés Mihály volt. A templombelsőt fokozatosan, az anyagi lehetőségek függvényében rendezték Evangélikus istentisztelet a Magyar Televízióban Április i-jén, virágvasárnap 11 órakor istentiszteletet láthatunk a Magyar Televízió egyes csatornáján Győr- Nádorvárosból. Igét hirdet Ócsat Zol­tán igazgató lelkész. (Ismétlés ugyan­aznap 14 órakor a kettes csatornán.) be. Először a nyolc lábon álló oltár, majd a szószék és a papi pad készült el, míg a padok csak 1960-ban kerültek a helyükre. A vörös márványból készült kereszte­lőmedence Borsos Miklós alkotása. A me­dencét a négy evangélista alakja tartja oszlopként. Külön érdekessége, hogy az alkotó az evangélisták fejét a kor nagy művészeiről mintázta: Máté evangélistának Kodály Zol­tán, Márknak Barcsay Jenő, I.ukácsnak Egry József, Já­nosnak pedig a művész maga volt a modellje. A me­dence fedele vörösrézből készült, szintén Borsos Mik­lós alkotása. Ő készítette az Angyali híradás című hatal­mas réz domborművet is. Az oltárt díszítő feszület és a hat, kovácsoltvasból ké­szült gyertyatartó a híres győri szobrászművész, Schi­rmt Bandi alkotása. Egy ré­szük 1940-ben készült, s megjárta a milánói egyház- művészeti kiállítást is. < A templom orgonája a > pécsi Angster-gyárban ké­si szült: az 531 kilogrammos 1 harangot Gombos Lajos ha- ■ö rangöntőmester készítette 2 Orbottyánban 1997-ben. mm Déli harangszó Csöngéről A március 26-ával kezdődő héten minden délben a csöngei evangélikus templom ha­rangja szól a Kossuth rádióban. A Vas megyei község nevét egy 1409-es határjáráskor írták le először. A ma is látható barokk templomot 1784-ben szentelték fel. Huszon­négy méter magas tornya 1902-ben készült el. A csöngei evangélikus templom tor­nyában három harang lakik. A délidőben megszólaló 527 kilós harang Seltenhofer Fri­gyes soproni öntödéjében készült 1936-ban. H Forrás: RTV Részletes ISTENTISZTELETI REND / 2007. március 25. - Budapest Böjt 5. vasárnapja (Judica). Liturgikus szín: lila. Lekció: iMóz 22,1-13; Zsid 9,11-15. Alapige: Jn 8,46-59. Énekek: 199., 379. L, Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Horváth-Hegyi Olivér: de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer: de. 11. (úrv.) D. Szebik Imre; du. 6. Horváth-Hegyi Olivér; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Herzog Csaba; II., Modori u. 6. de. 3/411. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Fülöp Attila; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. (orgonazenés áhítat) Zászkaliczky Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szántó Enikő; du. 6. (ifjúsági) Kézdy Péter; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, úrv.) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Benkóczy Péter; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Győri Gábor; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Benkóczy Péter; Kerepesi út 69. de. 8. Gazsóné Verasztó Teodóra; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpádné; de. n. (úrv.) Blázy Árpádné; du. 6. (vespera) Schulek Mátyás; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) D. Szebik Imre: Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (szuplikáció) Balázs Viktória; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. (szuplikáció) Balázs Viktória; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Gazsóné Verasztó Teodóra; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Gazsóné Verasztó Teodóra; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) dr. Orosz Gábor Viktor; Rákos­palota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. (úrv.) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. n. Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) dr. Korányi András; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor: Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa Presbiterek a presbiteri szolgálatról A tavaly megszületett Győr-Mosoni Egyházmegye történetének első presbi­teri csendesnapját rendezték meg a múlt hétvégén a győr-ménfőcsanaki gyüleke­zetben, mégpedig - talán a tavaszi időjá­rásnak és a hosszú hétvégének is kö­szönhetően - több mint száz gyülekeze­ti tisztségviselő részvételével. A nyitóáhítatot Koháry Ferenc lébényi lelkész, egyházmegyei missziói előadó tartotta a templomban. Igehirdetésének alapjául az útmutató egyik aznapi igéjét, Lk 17,28-33-at választotta. Az áhítat után Kiss Miklós esperes köszöntötte a megje­lenteket, majd Percze Sándor helyi lelkész mutatta be a nemrégiben önállósult győr-ménfőcsanaki gyülekezetét. A csendesnap további eseményei már a gyülekezeti házban zajlottak, amely majdnem kicsinek bizonyult. Számtalan pótszéket kellett bevinni utólag, hogy mindenki helyet találjon magának a gyü­lekezeti teremben. A délelőtti program­ban két előadás hangzott el. Elsőként dr. Gardái Péter biológus, a budaörsi gyüleke­zet felügyelője beszélt a presbiteri szol­gálat kihívásairól, feladatairól, sokrétűsé­géről. Őt Sólyom Tibor megválasztott egy­házmegyei felügyelő, a mosonmagyar­óvári önkormányzat főtanácsadója kö­vette, aki a gyülekezetek és önkormány­zatok kapcsolatáról szólt. Délután fórum keretében vitatták meg a résztvevők a délelőtti előadáso­kon elhangzottakat, majd végül Percze Sándor úrvacsorái istentiszteletével zá­rult a hiterősítő, lélekgazdagító egyház- megyei presbiteri csendesnap. ■ K.M. A prédikátorok megmentője Négyszáz éve született de Ruyter admirális ► Hollandiában emlékévet hirdettek Michiel Adriaenszoon de Ruyter születésének négyszáz éves jubileumára. Az admirálist a magyar protestantizmus a Habsburg-idők- ben zajlott legvéresebb üldözés idején, az 1670-es években gályarabságra ítélt protestáns prédikátorok megmentőjeként ismeri. De Ruyter 1607. március 24-én született Vliessingenben (Hol­landia) egy tizenhárom gyermekes parasztcsalád negyedik sar­jaként. 1617-ben egy jó hírű hajózási vállalkozásnál kezdte a kötélverő mesterséget kitanulni, de már a következő évben in­kább hajósinasnak állt, s ettől kezdve a hajózás tudományát űzte. Amikor ifjan az Orániai-ház szolgálatában először vett részt hadivállalkozásban a spanyolok ellen, könnyű fejsérülést szenvedett; ez élete egyetlen sebesülése volt 1676. évi halálos ütközetéig. Rövid spanyol fogság után először a kereskedelmi hajózáshoz tért vissza, megjárta nemcsak az északi vizeket, de Brazíliát és a Nyugat-Indiákat is. Csatákat ekkor szinte csak ka­lózok ellen vívott, csupán 1641-ben vett részt ellentengernagy­ként a portugálokkal együtt a spanyolok elleni háborúban. Katonai pályafutása a nagy holland-angol tengeri háborús­kodással ért a csúcsra. 1652-ben tört ki az első összecsapás, amelyben de Ruyter számos sikeres ütközetet vívott meg, majd harcolt a svédek ellen is a dánokkal és a lengyelekkel szövet­ségben. A második angol-holland háború 1665. évi kitörésekor kapta meg az öt holland admirálisi megbízatás egyikét, amely­ben A Hét Tartomány (De Zeven Provincien) nevű zászlóshajó­ján még a Temze mentén is előrehatolt. Az 1672-es harmadik háborúban olyan derekasan állt helyt, hogy 1673-ban fővezéri kinevezést kapott. Alighogy az angolok­kal befejeződött a háborúskodás, 1674-ben Hollandiának egy újabb tengeri rivális, Franciaország flottájával kellett összemér­nie az erejét. Ennek során Palermónál 1676. április 21-én de Ruy- tert súlyosan megsebesítette egy ágyúgolyó az Eendracht zász­lóshajó fedélzetén, és sebeibe nyolc nappal később bele is halt. Hatalmas nemzeti tiszteletadással temették el Amszterdamban. Élete utolsó hónapjaihoz köthető a magyar prédikátorok ki­szabadítása is. A gyászévtized (1671-1681) egyik leggyalázato­sabb bécsi döntéseként a magyar protestáns lelkészeket, akik végsőkig kitartottak hitvallásuk és szolgálatuk mellett, spanyol evezősökre adták el gályarabokként. Svéd és holland diploma­ták, itáliai és osztrák protestánsok közbenjárására Lipót császár végül engedélyt adott kiváltásukra. 1676 elején de Ruyter admi­rális hajózott Nápolyba, s az életben maradt maroknyi prédi­kátorcsapatot megszabadította fogságából. Születése évfordu­lóján ezért mi is hálával emlékezünk meg róla. ■ Dr. Korányi András In memóriám Dubovay Géza 1919-2007 Dubovay Géza 1919. november 25-én született Pápán. Lelkészcsaládba érke­zett, de édesapja korai halála miatt csak rövid ideig (nem egészen ötéves korá­ig) élhetett családjával a bezi parókián. Az özvegyen maradt édesanya két kicsi gyermekével (Gézával és Gizivel) Pá­pán élő szüleihez költözött. Géza itt végezte alap- és középfokú iskoláit. A Pápai Református Kollégiumban kitüntetéssel érettségizett, majd felvet­ték a Budapesti Műszaki Egyetem ve­gyészmérnöki karára. Pár hónapi vívó­dás után otthagyta az egyetemet, és a soproni evangélikus teológiai fakultás­ra adta bejelentkezését. Sikeres szigor­lata után 1942. június 21-én Kapi Béla püspök avatta lelkésszé. Első szolgálati helye Sárszentlőrinc, principálisa Fábián Imre, a Tolna-Bara- nya-Somogyi Egyházmegye főespere­se volt. Ez a kétéves szolgálat jó alapot adott a későbbi évekhez. Sárszentlő- rincről Enyingre küldte püspöke. A kedves kis templom szó szerint ottho­nává lett. A kívül dúló háború idején a templomi csendben készült az igehir­detésekre, innen indult látogatni, vitte a vigasztalás és bátorítás igéit. Enying- ről Győrbe vezetett útja, ahol a foko­zódó légitámadások miatt alig tudták ellátni a szolgálatokat. 1944-ben kanyargós úton, a háborús frontokat kerülve, tehervonatok rako­mányának tetején vagy éppen fékkeze­lő fülkékben utazva érkezett meg egyetlen bőröndjével Kaposvárra. A Bé­kesség Fejedelmébe kapaszkodó ifjú lelkész hitét és igyekezetét látva egy idő után teljes bizalom és szeretet vette kö­rül őt a gyülekezetben. Lelkészvizsgája után helyettesként, majd a gyülekezet választása alapján parókus lelkészként folytathatta szolgálatát Kaposváron. Ott találta meg élete társát Májunké Emí­liában; 1948-ban kötöttek házasságot. Isten két gyermekkel és ötvenöt közös esztendővel ajándékozta meg őket. Az egyre fokozódó politikai nyo­más idején a pasztorális munka erősí­tésével, intenzív családlátogatással igyekezett építeni, szilárdítani a gyüle­kezetét. Kiépített egy bensőséges, bib­liaórás imádkozó kört, amelynek tagjai e nehéz körülmények között is a kö­zösség tartóoszlopai voltak. A lelkészi hivatalban saját kézzel készített bibliai térképei és szemléltetőeszközei beszél­nek arról, hogy milyen fontosnak tar­totta a tanítás szolgálatát is. 1970-ben a Somogy-Zalai Egyház- megye gyülekezetei esperessé válasz­tották. Saját elmondása szerint nagyon szeretett volna kitérni e feladat elől, de nem tudott. Huszonegy évig volt az egyházmegye esperese. Isten szerencsés testi adottságokkal ajándékozta meg. Szikár alkata, szelle­mi frissessége és gyülekezetének szere- tete lehetővé tette számára, hogy aktív szolgálatát egészen hetvenöt éves ko­ráig ellássa. 1994. szeptember 25-én adta át a sta­fétabotot e sorok írójának. Amit fél évszázaddal korábban megfogadott, betartotta. Hivatalát nem úgy adta át utódának, ahogyan ő kapta. Eltérő gondolkodásunk ellenére is szeretetben, békességben, kölcsönös tiszteletben éltünk. Istentiszteleteinken gyakran leült az öreg harmonium mellé, és kántorizált. Szívesen látogatta a lelkészi munkakö­zösség alkalmait is. Később megfogyatkozott az ereje, jöttek a betegségek. Az utolsó, legne­hezebb időszakban, miután élete társa, szeretett felesége elhunyt, csendes órá­iban sokat imádkozott, és készült a nagy útra. Elment. Viszontlátásra, Géza bácsi! ■ Szemerei János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom