Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-06-18 / 25. szám
‘Evangélikus ÉletS EVANGÉLIKUS ÉLET 2006. június 18. 3 Két életút - egy ige ► „Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának.” A Római levélnek ez az igéje (14,7), a másokért való élés, az Úr színe előtti elszámolás eszméje nem kevesek vezér- gondolata - sokaknak útjelző egy életen át. Ám az ritkán adatik meg, hogy ugyanannak az igének a vezérletével kijelölt két életút találkozzon, június 10-én Bobán mégis ez történt: ekkor iktatták be hivatalába Rostáné Piri Magda esperest- a helyi gyülekezet lelkészét - és Sztrókay Attila egyházmegyei felügyelőt. A Révfülöpről származó lelkésznő neveltetésében már akkor benne volt a fenti idézet igazság- tartalma, amikor még nem is- mer(het)te azt. Szeretetteljes légkörben nevelkedett, de annak nélkül ugyan nem lehet élni, de mindig van lehetőség visszafordulni a jó útra, és annak biztos tudatában kell élnünk, hogy egyszer mindannyiunknak számot kell adnunk cselekedeteinkről.” Sztrókay Attila felügyelő és Rostáné Piri Magda esperes biztos tudatában, hogy cselekedeteiről mindig számot kell adnia. „Következetes szigorúsággal neveltek a szüleim, rendre tudatosítva bennem, hogy az ember gyarló, bűnre hajló, de a bocsánat lehetősége mindig megvan a számomra” - emlékezik az újonnan beiktatott esperes. A kötelező iskolák elvégzése után Budapestre került, majd a teológiát elvégezve a Vas megyei Boba községbe. Huszonkét éve szolgál ebben az anyagyülekezetben, melyhez két filia tartozik: Nemeskocs és Kemenespálfa. A több mint két évtized gyülekezeti és gyermekek közt végzett munkáját is hasonlóképpen summázza: „Szeretném, ha az emberek maguktól jönnének rá, hogy bűn Sztrókay Attila ugyancsak ennek a gondolatnak a jegyében él a szó szoros és átvitt értelmében is. Nagygazdaságot irányító ember lévén, alapítványt működtető felelős gondolkodóként és most már egyházmegyei felügyelőként sokszor és sokféleképpen kell számolnia és elszámoltatnia. Amíg számadásai egyszer a sikeres munka számszerű eredményeinek szólnak, szól egy másik elszámolás tudata is a lelkében: egyszer, a végső számadáskor nyugodt lélekkel kell megállnia az Úr előtt. A vezérgondolat találkozása ad reményt és erőt a két újonnan megválasztott tisztségviselő sikeres együttműködéséhez. ■ Németh Ibolya „Áldott változatlanság” Kelet-Békésben ► A Déli Evangélikus Egyházkerületnek immár mind az öt egyházmegyéjében beiktatták a régi-új tisztségviselőket: az esperest és a felügyelőjét. Utolsóként Békéscsabán a Nagytemplomban a Kelet-Békési Egyházmegye esperesét, Kondor Pétert, valamint dr. Rück András felügyelőt június második szombatján. „A Szentlélek megőrző, megvédő, stabilizáló munkáját láthatjuk abban, hogy a Kelet-Békési Egyházmegyében mind az esperesnek, mind a felügyelőnek újabb hat évre bizalmat szavaztak a gyülekezetek” - kezdte igehirdetését Gáncs Péter püspök. A békéscsabai gyülekezet lelkésze, Kondor Péter és a fogorvosként dolgozó dr. Rück András együtt munkálkodására utalva szólt arról is, hogy milyen fontos a lélek és a test együttes épségéért dolgozni. Hiszen lényegében Jézus is ezt tette földi élete során. „Sok testi-lelki nyomorúság van az egyházban, a hazában, van mit lelkész - és minden keresztény ember is - azzal tölti be hivatását, ha a szeretetet gyakorolja. Ha a „Szeretet Angyalaként” igyekszik kihasználni élete minden percét, és becsületességre neveli a jövő nemzedékeit. Bizonyságot tett arról, hogy a szív békéje tartósan csak Krisztus közelében maradhat meg. A világ ma is sóvárogva várja a tiszta szívű, tiszta kezű, emberséges embereket, akiknek az életén meglátszik Isten közelsége, mert már ezen a földön is a menny derűjét hordozzák magukban. Dr. Rück András mezőberé- nyi származású békéscsabai fogDr. Rück András felügyelő és Kondor Péter esperes tenni az egészségesebbé válásukért.” Gáncs Péter arra biztatta az ünnepségen jelen lévő teljes egymásmegyei lelkészi kart, hogy ne hagyják magukra munkájukban a régi-új tisztségviselőket. Kondor Péter esperesi székfoglalójában kifejtette, hogy egy orvos az egyházmegye nyelvi, kulturális sokszínűségének, gazdag egyházi hagyományának megőrzését jelölte meg irányvonalként, egy békéscsabai evangélikus kollégium megépítését pedig célként. ■ Szegfű Katalin Kell egy csapat Lelkésziktatás a Fasorban ► „A régi lelkészt régebb óta ismerem, de az újat valamivel jobban...” - kezdett bele köszöntőjébe az édesapa, Aradi András Péter lelkész kisebbik fiának, Aradi Györgynek az iktatásán. Június 10-étől kezdve a Budapest-Fasori Evangélikus Egyházközség tagjainak is alkalmuk lesz jobban megismerni Aradi Györgyöt. A fiatal lelkész ugyanis kilencévi vidéki szolgálat után mostantól az említett fővárosi gyülekezet vezetője lesz az eddigi lelki- pásztor, Szirmai Zoltán nyugalomba vonulása után. Sándor Pál rendező filmje, a Régi idők focija óta szállóigévé vált a mondat: „Kell egy csapat!” E kijelentést a múlt szombati istentiszteleten nemcsak a most zajló fut- ball-világbajnokság tette aktuálissá, hanem az a tény is, hogy a ki ApCsel 2,46-47 alapján tartott prédikációjában Gáncs Péter, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke. „Vonzóvá lehet és kell tenni a kereszténységet” - hangsúlyozta. „Ez csak az egy szívvel, egy lélekkel végzett munkával, a fasori evangélikus közösségben is új csapat kezdi meg együtt a munkát: Aradi György, Győri Tamás és Szántó Enikő. A frissen beiktatott lelkész a hittudományi egyetem elvégzése után, 1997-ben került a Balaton- boglár-Hács-Somogy vámosi Társult Evangélikus Egyházközségbe. Itt végzett szolgálata után feleségével, Durst Mónika tanárnővel és három gyermekével érkezett most Budapestre. Győri Tamás főállású iskolalelkész lesz a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban; Szántó Enikő teológushallgató pedig közelgő avatása után itt kezdi meg segéd- lelkészi munkáját. Összefogásuk remélt eredményei azért is fontosak, mert új kezdetet jelenthetnek a közösség életében. Ugyancsak az együttműködés lényeges voltát emelte gyülekezet és az iskola közti összefogással válik lehetségessé.” Az igehirdetést az iktatás követte Győri Gábornak, a Pesti Egyházmegye esperesének a szolgálatával. Ezután az új lelkész mondta el szószéki beszédét. Jn 6,63 alapján tartott igehirdetésében a fasor képét „a” Fasorral, azaz a gyülekezet és a gimnázium együttesével állította párhuzamba. Előbbit az eső és a napfény élteti, utóbbiak gyarapodását a Lélek adhatja meg. Ahol Jézus szava szól - mondotta-, ott gyümölcstermő élet támad, és kiteljesedik Isten országa, amelynek növekedését hatalmi eszközök nem, csak a hitetlenség gátolhatja. Az ünnepi istentisztelet közgyűléssel zárult, ahol a gyülekezet tagjai köszöntötték új lelkipásztorukat, és elbúcsúztak régi lelkészüktől. ■ GaZsu Ilyen még nem volt! ÉGTÁJOLÓ E gyházkerületünk most valamiben első lett (hadd tegyem hozzá szelíd malíciával: végre!). Hogy az eseményt örömmel, esetleg büszkeséggel köszöntő testvéreink mellett vannak-e, akik inkább aggodalommal, esetleg kétségekkel fogadták a hírt, azt nem tudom. De ettől függetlenül - elsőségünk vitathatatlan. Június 10-én ugyanis fontos, hazai egyháztörténetünkben eddig még sosem volt esemény történt Bobán. Rostáné Piri Magda bobai lelkész- nő- személyében beiktattuk hivatalába egyházunk történetének első női esperesét. Következésképpen a Vasi Evangélikus Egyházmegye elnökségének felügyelő tagja, Sztrókay Attila testvérünk - aki szintén új e hivatalban - az első olyan egyházmegyei felügyelő, akinek elnöktársnővel együtt kell az egyházmegye vezetésének páros igáját viselnie. Fordítva már nem újdonság: egyházmegyei felügyelőként több asz- szony testvérünk állt és áll helyt egyházunkban; e téren az Északi Egyházkerületé az elsőség. Azt én sosem hallottam, hogy valaki csodálkozott, netalán tiltakozott volna, amikor valamelyik egyházmegye a felügyelői szolgálatra asszonyt választott. Ugyanezt azonban nem mondhatom el az első esperesnő megválasztásának futótűzként terjedő hírével kapcsolatban. Voltak, akik ki is mondták, mások meg csak arcukon a csodálkozás nem vagy alig titkolt vonásával fogadták a hírt: női esperes a Magyarországi Evangélikus Egyházban!? Ilyen valóban nem volt még, így hát a helyzet is szokatlan. A szombati iktatási ünnep előtt egy tapasztalt, idősebb lelkész testvérem figyelmeztetett is: jó lesz ügyelnem az esperesiktatási rend első imádságának szövegére, hiszen így olvashatjuk az Agenáában: Köszönjük jóságodat és hűségedet, amely oltalmazza egyházunkat, és egyházmegyénknek is küld férfiakat, akik érted készek szolgálni, és vigyázni a te népedre. Bár magam is felfigyeltem rá, azért hálás voltam a segítő figyelmeztetésért. Az eklézsia humorgyűjteményét gazdagította volna, hogyha a nyomtatott szöveg szerint hangzik az imádság, miközben ott áll az oltár előtt az esperesnő is. így hát az imádságban hálát adtunk Istennek, hogy küld testvéreket, akik készek szolgálni. Azt hiszem, okkal és joggal feltételezem, nem kevesen vannak egyházunkban, akik ezzel az újdonsággal kapcsolatban kérdéseket és ellenvetéseket is megfogalmaznak. Ezért használom fel ezt az alkalmat, hogy a kérdés következetes és nem rövidzárlatos végiggondolásához néhány gondolattal hozzájáruljak. Valóban van itt megválaszolandó kérdés, és nem is akármilyen súlyú. De nem az, hogy lehet-e lelkésznőt esperessé választani. A kérdés gyökere sokkal mélyebbre hatol. S az a tény, hogy az első magyar evangélikus esperesnő megválasztása és beiktatása körül megfigyelhető némi értetlenség és kétség, azt mutatja, hogy az egyébként többnyire magától értődőnek tűnő állapot - tudniillik hogy sok lelkésznő is szolgál , egyházunkban - mélyén is vannak meg nem válaszolt, egyházi közvéleményünkben feldolgozatlan kérdések. Újra mondom, nem az az igazi kérdés, hogy lelkésznőt lehet-e esperessé választani. Ha már lelkész, miért ne?! A fő és alapvető kérdés tehát nem ez, hanem az, hogy lehet-e lelkésszé szentelni nőket, asszonyokat. A nagy áttörés nem ott van, hogy a szolgálat rendjében milyen megbízást kapnak, kaphatnak női lelkész testvéreink, hanem hogy egyházunk 1972 óta ordinálja, lelkésszé avatja teológiai tanulmányaikat elvégzett nőtestvéreinket is. (Azt csak így zárójelben jegyzem meg, hogy e téren is errefelé történt az első nagy esemény: Kovács Etelka, a Veszprémi Egyházmegyében lévő Csögle lelkésze volt az első az ordinált lelkésznők sorában.) Ökumenikus összefüggései is vannak e témának. Időnként a római katolikus világegyházból érkeznek információk arról, hogy itt is, ott is felvetik a nők pappá szentelésének kérdését. Mindeddig a siker leghalványabb reménye nélkül... Mielőtt még bárki is azt gondolná, hogy én ebben a - hazai viszonyaink között nyugvópontra jutott - kérdésben akarnék bizonytalanságot okozni, hangsúlyosan kijelentem: ez távol áll tőlem. De azt igenis szeretném, hogy jó helyen tegyük fel kérdéseinket, és a gyökereiknél ragadjuk meg a problémák lényegét. Vannak, akik iKor 14,34-gyel indokolják a nők lelkészi szolgálatának elutasítását. Ott ugyanis ezt olvassuk: .....az asszonyok ha llgassanak a gyülekezetekben, mert nincs megengedve nekik, hogy beszéljenek, hanem engedelmeskedjenek, ahogyan a törvény is mondja.” A többség - én magam is így gondolom - azon az állásponton van, hogy itt Pál apostol kora társadalmi viszonyai között ad útmutatást a gyülekezeti élet rendjére nézve. De hadd álljak elő a lényeggel! Ehhez egy jól ismert teológiai problémát és annak újszövetségi megoldását hívom segítségül. Sokan töprengtek azon, hogy vajon jogos-e Ézs 53-nak az Úr szenvedő szolgájáról szóló próféciáját Jézus Krisztusra érteni. Anélkül, hogy itt bővebben belemennénk, el kell ismerni, valóban többféle értelmezési lehetőséggel számolhatunk. Én azonban azt hiszem, hogy az ÁpCsel 8,26-39-ben leírt történet választ ad kérdéseinkre. Ott ugyanis arról van szó, hogy az etióp kincstárnoknak, aki kocsiján utazva Ézs 53-at olvassa - és nem érti, amit olvas -, Fülöp evangélista az írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette jézust. S a folytatást ismerjük: a kincstárnok megtért, megkeresztelkedett, és örvendezve haladt tovább az útján. Jézus Lelke tehát eldöntötte a kérdést: Ézs 53 őt hirdeti. Ezzel a belső logikával nem mondhatok mást most sem: ha a Szentlélek Úristen az elmúlt évtizedekben felhasználta - és felhasználta! - lelkésznő testvéreink szolgálatát gyülekezeteink életében, nincs helye a vitának. Ezért, hálát adva Urunk minden emberi fantáziát meghaladó gazdagságáért, áldást kérünk - nem kényszerből, hanem örömest - lelkésznő testvéreink és az első magyar evangélikus esperesnő szolgálatára is. Az Úr áldja meg, hogy áldás legyen sokak üdvösségére! Ül Ittzés János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
