Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-06-25 / 26. szám
8 2006. június 25. FÓKUSZ ‘Evangélikus ÉletS Lelkészek minden mennyiségben... Angyali küldetés ► Ahhoz, hogy Zsugyel-Klenovics Katalin mindenkit elbűvöl, kétség sem férhet. Június 17-ei ordinációját követően a rákospalotai gyülekezet, illetve a vendégsereg más tagjai hosszú sorokban várakoztak arra, hogy néhány kedves szóval köszönthessék őt. A frissen lelkésszé avatott ifjú hölgyről köszöntőjében ár. Szabó Lajos, az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) rektora elmondta, hogy vidámságával már a teológián is kitűnt évfolyamtársai közül. Katalin emberemlékezet óta a teológiára készült. Mint mondja, gyerekkorában „gyanúsan” sokszor lerajzolta a lelkészét. A családi példán kívül - nagypapája lelkész volt - az iharosberényi gyülekezetben eltöltött évek érlelték meg benne az elhívást. Gyakorlati évét Rákospalotán, Bátovszky Gábor mellett töltötte, hogy aztán az elmúlt szombaton, diplomája átvétele után néhány órával dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke - Szabó Lajosnak és dr. Szabotté Mátrai Mariannának az EHE Gyakorlati Intézete vezetőjének a liturgiái szolgálatával - lelkésszé avassa. „Hogyan csillapíthatjuk az Isten igéje utáni szomjúságunkat? A hagyomány, a kultúra, az erkölcsiség vagy a vallásosság kútjából merítve?” - tette fel a kérdést Fabiny Tamás Ezs 12,3 alapján tartott igehirdetésében. Akármelyik kútba eresztjük is le a vödrünket - folytatta a gondolatmenetet ha kerül is bele pár csepp víz, állott lesz. Ezsaiás könyve azonban - miként János evangéliuma 7. részének 38. verse is - forrásról, azaz élő vízről beszél, amellyel „nemcsak te olthatod szomjúságodat, hanem mások szomjúságát is csillapíthatod” - fordult Katalinhoz Fabiny Tamás. „Rajtad keresztül élő víz forrása támad, amely reménység szerint minél több, Istent kereső, Istenre szomjúhozó embert ér majd el.” Hogy pontosan hol végezheti ezt az „angyali küldetést” - Fabiny Tamás fogalmazta meg így a lelkészi szolgálat lényegét, visszaemlékezve arra a néhány évvel ezelőtti karácsonyra, amikor Katalin és férje, Zsugyel Kornél budahegyvidé- ki lelkész angyalnak öltözött még nem tudni. Az azonban biztos, hogy új szolgálati helyén is arra fog törekedni, hogy a hívek örvendezve merítsenek a szabadulás forrásából. ■ - vitális Végzett hallgatók Nappali tagozat, teológus-lelkész szak: Csorbáné Farkas Zsófia Anna, Gáncs Tamás, Gombor Krisztián, Kadlecsik Zoltán, Kovács Áron, Körmendy Petra, Major Rita, Pelikán András, Petri Gábor, Simon Attila, Szabó András, Szabó Bertalan Péter, Szántó Enikő, Tóth-Mérei Zoltánné, Zsugyel-Klenovics Katalin Nappali tagozat, hittanár szak (egyetemi képzés): Benkóczy-Tóth Tímea, Czöndörné Horváth Eszter Nyíregyházi kihelyezett tagozat, hittanár szak (főiskolai képzés): Somi Katalin Záróvizsga-tanúsítványt kap: Adámi Márta, Kósáné Szmolár Viktória Levelező hittanári tagozat (főiskolai képzés): Antal Ferencné, Búzás Tünde Éva, Czitóné Széli Ágnes, Fercsik Margit, Flóra Istvánná, Ittzés Ádám, Jorsits Attila, Kalina Józsefné, Megyikné Bagi Erika, Molnár István, Somogyi Veronika, Szabó Balázs Tivadar, Tóth Bernadett Jubilánsok Arany oklevél (50 éve, 1956-ban végzett): Havasi Kálmán, Magyar László, Missura Tibor, Puskás János Gyémánt oklevél (60 éve, 1946-ban végzett): Bokkon Lajos, Dávid János, dr. Selmeczi János, D. Terray László, Garami Lajos (posztumusz) Vas oklevél (65 éve, 1941-ben végzett): Tekus Ottó Rubin oklevél (70 éve, 1936-ban végzett): Nagy Tibor, Tessényi Kornél, Zámolyi Gyula Zámolyi Gyula átveszi rubin oklevelét Szabó Lajos rektortól Útravaló Krisztus tanítványainak Tanévzáró a teológián 41 Folytatás az 1. oldalról Az EHE vezetője először a teológus-lelkész szak végzőseinek nyújtotta át diplomájukat, majd a hittanár szakos nappali, illetve levelező tagozatos hallgatók vehették át oklevelüket. Az ünnepi alkalom ezzel azonban még korántsem ért véget, hiszen a 2005/2006-os tanévben ketten is befejezték tanulmányaikat az EHE Doktori Iskolájában. A Doktori és Habilitációs Tanács döntése értelmében Joób Máté kelenföldi evangélikus lelkész magna cum laude, Orosz Gábor Viktor evangélikus lelkész, az MTA-EHE Szociáletikai és Ökumenikus Kutatócsoport tudományos munkatársa pedig summa cum laude minősítéssel vehette át doktori diplomáját. Joób Máté laudációját dr. Korányi András, az egyetem egyháztörténeti tanszékének adjunktusa, Orosz Gábor Viktorét pedig dr. Szentpétery Péter docens, az intézmény vallás- és társadalomtudományi tanszékének vezetője mondta el. Mint minden évben, ezúttal sem feledkeztek meg azokról, akik ötven, hatvan, hatvanöt, illetve hetven éve fejezték be teológiai tanulmányaikat. Az arany, gyémánt, vas, illetve rubin oklevelet átvevők nevében az ötven éve végzett Magyar László szólt az ünneplő gyülekezethez. Mint mondta: „Nem a mi érdemünk, hogy végigjárhattuk ezt az utat, hanem ajándék.” Az ünnepi ülés végéhez közeledve Tóth Károly István, a hallgatói önkormányzat elnöke ismertette a jelenlévőkkel a Sólyom Jenő Alapítvány kuratóriumának jelentését. Az EHE felett az ez évi püspöki felügyeletet gyakorló Gáncs Péter apai elfogultsággal a végzősökhöz fordulva a lelkészi szolgálat szépségéről mondott pár szót. Frenkl Róbert országos felügyelő a nyolcévi rektori szolgálat méltatásaként azt köszönte meg Szabó Lajosnak, hogy jó csapatkapitány volt. Szabó Lajos - arra utalva, hogy jó csapat nélkül nehéz jó kapitánynak lenni - a köszönetét továbbadta az EHE hallgatóinak, illetve kollégáinak és munkatársainak, majd az alkalom lezárásaként arra hívta fel a figyelmet, hogy az igazi ünnep, a „lelkészavatási láz” csak most kezdődik... ■ Vitális Judit Ifjak a hit és bölcsesség útján szerezni a gyülekezeti életben végzendő feladatok széles skálájáról. A hatodév után immár mind a városi, mind a vidéki gyülekezeti életről közeli ismeretei vannak, hiszen Györgyi egy kis faluban, Ecseny gyülekezetében nőtt fel. A jövőben mindkét gyülekezettípus tekintetében felkészültnek érezheti magát, így örömmel említette, hogy a hatodév végén nagy szeretettel fogadták a Dombó- vár-Kaposszekcső-Csikóstőttősi Tár- sult Egyházközségben, ahol beosztott lelkészi szolgálatát kezdi el. „Hálás vagyok mindazoknak, akik mellettem voltak az eddig megtett úton. A háttér, ahonnan jövök, természetesen háznak ahhoz, hogy hiteles és értelmes dialógusba kezdhessen az egyházon kívüli világgal. Ennek egyik eszköze lehet az érthető, tartalmas és művészi igényű prédikációk szélesebb körben történő terjesztése” - fogalmazta meg Tamás lelkészi ars poeticáját. A pusztán szavakban való nyitottság meddő frázisokhoz vezet, miközben az egyház apró formai vitákban forgácsolja szét meglévő erőit. Az új generációnak kockáztatnia kell, hogy az egyház jövőjét biztosító tartalmi megújulást tudjon véghezvinni. Szabó András a teológia előtt jogi tanulmányokat folytatott; egy ösztöndíj keretében Heidelbergben tölthetett két szemesztert. Ez volt számára a fordulat éve, amikor az ottani egyetemi gyülekezet istentiszteletein Gerd Theissen professzor igehirdetéseit hallgathatta. Nagy hatással volt rá az ott tapasztalt magas színvonal és az a hangvétel, amely az egyház peremén lévőket képes megszólítani. Teológusként is ezt a szemléletet igyekezett megvalósítani: azoknak, akik az egyházon belül vannak, szintén színvonalas megszólításra van szükségük, de nekik kicsit másképpen. Az egyház kissé Gáncs Tamás, Szántó Enikő, Tóth-Mérei Zoltánné Mónus Györgyi és Szabó András megadta nekem az alapokat, de éppen ezért csak nehéz belső küzdelmek árán juthattam el oda, ahol most vagyok” - mondta a többgenerációs lelkészcsaládból származó Gáncs Tamás az indulásról és a felkészülés éveiről. Döntésének valódi nehézségét az a kettősség jelentette, amely a családi tradíciók által biztosított mély hitbeli tartalmak, valamint az ezzel szorosan együtt járó lelki terhek és szellemi kihívások között feszül. Tamás végül a szolgálat vállalása mellett döntött, mert az egyház régi struktúráinak és formavilágának új tartalommal való megtöltését olyan feladatnak látja, amely mindvégig az elhívás hangját erősítette benne. „Természetes hangvételű kommunikációra van szüksége az egymegmerevedett világában élőket fel kell rázni, azaz jó értelemben meg kell zavarni őket, hogy felpezsdüljön a közösség élete. Ezt a feladatot a lelkészeknek kell felvállalniuk. Nagy segítséget jelentett számára, hogy teológiai tanárai teret engedtek az új formák keresésének, a formabontó kezdeményezéseknek. András egy ösztöndíjas évet töltött a Chicagói Evangélikus Teológiai Egyetemen, s ez jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a teológiát tudományos igénnyel művelje. Céljai megvalósításához rengeteg pozitív élményt szerzett a szegedi gyülekezetben, ahol tovább folytathatja megkezdett szolgálatát - immár beosztott lelkészként. ■ Petri Gábor ► „Ennek a négy ifjúnak megadta az Isten, hogy előrehaladjanak a tudományban, mindenféle írásban és bölcsességben." (Dán 1,17) A négy ifjú teológushallgató a hit és tudás útján most együtt érkezett el élete sorsformáló eseményéhez, amely egyszerre végpontja a felkészülés időszakának, és kezdőpontja egy újabb, kihívásokkal teli életszakasznak. Ennek a nagyszabású eseménynek a megünneplésére gyülekeztek össze a hívek a Deák téri templomban június 18-án, amikor dr. Fabiny Tamás, az Északi és Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke Smidéliusz Gábor Deák téri lelkész segédletével lelkésszé avatta Szántó Enikő, Tóth-Mérei Zoltánné Mónus Györgyi, Gáncs Tamás és Szabó András végzett teológust. Avatásuk meghívójára a fent idézett igeverset választották Dániel könyvéből, amelyben szintén négy fiatalról esik szó, akik a tudomány, a bölcsesség és a hk- valló élet útján tehetségük és kitartásuk révén nagy előrehaladást tanúsítottak. Dr. Fabiny Tamás ugyanerről az igeversről tartott prédikációjában kiemelte, hogy Dániel könyvének üzenete nem hagy kétséget afelől, hogy akik a tanítványi életet és a lelkészi szolgálatot választják a továbbhaladás érdekében, rögös útra lépnek, amelyen küzdelmekkel és csapásokkal kell számolniuk. Nemcsak az ószövetségi próféták története, hanem az apostoloknak az Újszövetségből ismert sorsa és az egyháztörténet korszakaiban élt Krisztus-követő tanítványok élete is erről tanúskodik. Szántó Enikő teológuséveit és a szolgálatra való felkészülését nagyban meghatározta, hogy már elsőéves hallgatóként a Közös Pont ökumenikus szigetmisszió munkatársa, később vezetője lett. Az ebben a kezdeményezésben végzett munka formálta és erősítette benne azt a szemléletet, hogy az egyház tradicionálisan őrzött kincseit és örök értékeit csak akkor lehet hatékonyan továbbadni, ha az egyház képes hitelt érdemlő módon nyitni a társadalom, elsősorban a fiatalok felé. Az újabb lelkészgenerációnak bátorságra van szüksége ahhoz, hogy túl tudjon lépni azokon a korlátokon, amelyek az egyházat elzárják a társadalmi közeg „külvilágától”. Enikő számára a szolgálatnak ez a missziói-lelki- gondozói vetülete az igazán vonzó a gyülekezeti életben is, s mindezt ősztől új szolgálati helyén, a fasori gyülekezetben próbálhatja ki a gyakorlatban. Jelenleg a Semmelweis Egyetem lelkigondozói szakának elsőéves hallgatója. Tóth-Mérei Zoltánné Mónus Györgyi szerencsésnek vallja magát, amiért egy olyan évfolyamban tanulhatta a teológiát, amelyben értékes és mély baráti kapcsolatokon keresztül nagyon sok gazdagító impulzust kapott tanulmányai és lelki érlelődése során. Elmondása szerint rendkívül sokat köszönhet dr. Hausmann Jutta professzor asszonynak, az ószövetségi tanszék vezetőjének, valamint annak a munkaközösségnek és lelki-szellemi atmoszférának, amelynek a tanszéken végzett munkája során részese lehetett. Gyakorlati évét Pécsen töltötte, ahol lehetősége volt rengeteg tapasztalatot
