Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-04-30 / 18. szám

4 2oo6. április 30. KERESZTUTAK ‘Evangélikus ÉletS Egyházkerületi közgyűlés Veszprémben ► A Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület presbitériuma és köz­gyűlése az elmúlt szombaton, április 22-én ülésezett Veszprémben. A köz­gyűlés tagjai és az érdeklődők az egyházközség gyülekezeti termében ültek össze számadásra, döntéshozatalra. Az alkalom /só Zoltán veszprémi lelkész áhítatával kezdődött, aki a bibliaolvasó Útmu­tató aznapi igéje, 2Tim 2,8-13 alapján prédikált. Igehirdetésében arra hívta fel a figyel­met, hogy sokak nézetével ellentétben nem az anyagi javak tartják meg az egyházat, hanem a halál felett győzelmet aratott Krisztus. Legyünk hát hűségesek Krisztushoz, és akkor megtapasztaljuk, hogy ő biztosítja egyháza földi életének anyagi feltételeit is. Ezután Ittzés János püspök ismertette jelentését, amelynek az Istenünk hűségére számít­hatunk címet adta. Kiemelte, hogy szolgálatunkat, megnyilvánulásainkat meghatá­rozza a bennünk élő egyházkép. Új liturgiánk nagy hálaadó imádsága Jézus Krisztus földön küzdő egyházáról beszél. Hiszen amikor elhívta tanítványait, nem sikereket és gondtalan életet jövendölt nekik, hanem megpróbáltatásokat és kereszthordozást. Amit viszont megígért - bűnbocsánatot, békességet és az üdvösség reménységét -, azt ma is megadja követőinek. „Vajon mi jól értjük-e a történelmet formáló, népének hűséget fogadó Úristen ígéreteit?” - tette fel a kérdést az egyházkerület vezetője. Majd az örömökről, gondokról szólt; jelentését a köszönet szavaival zárta. Dr. Weltler János egyházkerületi felügyelő ciklusának utolsó előtti fórumán mérleget vont az elmúlt hat év elnökségi munkájáról. Utalt arra, hogy a ciklus során tartott ülése­ken már összevetette a székfoglaló beszédében elhangzott céljait a megvalósultakkal, to­vábbá folyamatosan ismertette az elért eredményeket és a pillanatnyi kudarcokat. Összegzésül elmondta, hogy a kerületi elnökség egyházi törvényeink, az országos és ke­rületi határozatok alapján végezte a munkáját. Végül hálát adott azért, hogy betegsége el­lenére is el tudta látni a hat évvel ezelőtt vállalt tisztségéből adódó feladatait. A kerület tisztségviselőinek a jelentései után az egyházkerületi jelölőbizottság el­nöke ismertette az egyházkerületi felügyelőjelöltek véglegesített listáját. Nagy Eőrs, Szabó György és Vincze Csaba vállalta az elnökségi tisztségre való jelölést. Az egyházkerület közgyűlésének tagjai egyhangúlag támogatták azt a javaslatot, hogy hozzák létre a tiszteletbeli örökös egyházkerületi felügyelői címet, amelyet el­sőként - szolgálati mandátumának lejárta után - dr. Weltler János töltsön be. Végezetül a Pápai Evangélikus Egyházközség kérése került napirendre; a gyüleke­zet általános iskolájának igazgatótanácsába kértek tagot az egyházkerület részéről. A közgyűlés ebben az ügyben nem szavazott, mert új törvényeink értelmében az egy­házközségek által fenntartott intézményekbe nem kell küldöttet delegálnia az egy­házkerületnek. ■ Menyes Gyula Negyvenöt évig egy helyen ► Bodonci evangélikus gyülekezeté­be invitált minket a meghívó, melyből megtudhattuk, hogy Lud- vik Josár nyugdíjba vonul közel fél évszázados, hűséges szolgálatá­ból, és helyébe egy kedves fiatal­ember, Simon Sever lép. A szlové­niai Bodonci mindig szeretettel hívta és megbecsülte a surdiakat, hiszen itt született (Strukócon) Kuzmics István, a szlovén bibliafor­dító, aki Somogy-Zalában lelkész- kedett, és végezte a tudósok mun­káját, míg az érdeklődők kezébe nem adhatta a Halléban kiadott Új­szövetséget. A bodóhegyi templom zsúfolásig meg­telt helyiekkel és környékbeliekkel, hogy könnyeiket törölgetve hallgassák az el­múlt negyvenöt év eseményeit, illetve nyugdíjba vonuló lelkészük emlékezé­sét. Emisa Géza szlovén püspök őszinte tisztelettel köszönte meg a hosszú szol­gálati éveket, és a kegyelmes Isten áldá­sát kívánta az aktív nyugdíjba készülő­nek. Alig lehet elképzelni, hogy a gyüle­kezet minden rétegét számon tartó, mindenkit mozgósító, az evangélium­hoz terelgető lelkipásztor, akit jó hu­morral is megáldott az Úr, most egy­szerre megállna. Feleségével együtt to­vább dolgoznak, és nyilván segíteni fog­ják a most induló fiatalembert. Öröm volt látni, hogy Simon Sever érzékeny lélekkel és tiszta szolgálatkészséggel kezdi a munkáját e jól „karbantartott” gyülekezetben. Smidéliusz Zoltán püspökhelyettes a surdi küldöttség nevében mondta el kö­szöntőjét, amelyet Leon Novák mura- szombati lelkész fordított értő figyelem­mel. „Ha nem is értjük egészen jól az is­tentisztelet nyelvét, .mindannyiunk szá­mára jól érthető a »szeretet nyelve«, amely közöttünk érezhetően jól műkö­dik, amikor csak találkozunk” - hangzott el a püspökhelyettes köszöntőjében. Áldott volt az istentisztelet, az elkö- szönés, az énekkar szolgálata, a lelkészek konfirmáló imádsága, a beiktatott lel­kész indulása, és gazdag a szlovén ven­déglátás a tűzoltóság nagy termében. ■ Smidéliuszné Drobina Erzsébet Pozsonyban ismerkedtek Július Filónál, a Szlovákiai Evangélikus Egyház egyetemes püspökénél tett látogatást április 20-án Ittzés János, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke. A két evangélikus egyházvezető közötti ismerkedő látogatásra Ittzés Jánost elkísérte Szpi- sák Attila, a budapesti Szlovákajkú Evangélikus Egyházközség lelkésze, valamint Me­nyes Gyula püspöki titkár. Egyházunk elnök-püspöke - egyebek mellett - tájékoztatta vendéglátóját a közeljövőben megalakuló Magyar Evangélikus Konferenciával kap­csolatos kérdésekről. ■ M. Gy. Boldogok a békét teremtők! Nemzetközi börtönmissziós imahét: 2006. április 30. - május 7. A Börtönlelkészek Magyarországi Szervezete, a Római Katolikus Börtönmisszió, a Magyar Református Egyház Börtönlelkészi Szolgálata, a Magyar Máltai Szeretetszol­gálat Börtönszolgálata, a Magyar Evangéliumi Börtönmisszió és a Magyar Testvéri Börtöntársaság immár tizennegyedik alkalommal szervezi meg Magyarországon a nemzetközi börtönmissziós imahetet. Arra kérjük lelkész testvéreinket, hogy ezen a héten a szokásos alkalmaikon kap­csolódjanak be az imádságba! Ragadják meg a lehetőséget, hogy az istentiszteleteken beszéljenek erről a mindenkit érintő és érdeklő ügyről, s elsősorban arról, hogy Jézus Krisztus az igazság, és őnála van a megbocsátás és az irgalom. Csodálatos üzenet imahetünk igéje: „Boldogok a békét teremtők!” (lásd Máté 5,9). A börtönmissziós imahéten ökumenikus alkalom lesz a budapest-kőbányai Szent László-plébániatemplomban naponta 18 óra 30 perctől, közvetlenül az esti miséhez csatlakozóan, minden este más-más felekezetű börtönlelkész szolgálatával. Program Április 30., vasárnap - A fogy atartottak és a börtönmisszió vasárnapja Imádkozzunk...- az Úr irgalmáért az elítéltek, a szabadultak, családjaik, az áldozatok és a börtön­misszió számára;- hogy az elítéltek megértsék az Úr gondoskodását, reménykedjenek, és keressék a bűnbocsánatot;- a rabokért, hogy megbékéljenek az áldozatukkal, a családdal és a társadalommal. Május i., hétfő-A helyreállító igazságszolgáltatás napja Imádkozzunk,- hogy az igazság kegyelemmel teljes legyen;- a törvényalkotókért, hogy olyan törvényeket hozzanak, amelyek a bűnözők meg­térését és társadalmi beilleszkedését segítik;- a bírákért, hogy igazságos ítéleteket hozzanak, és munkájukat az igazság és a kö- nyörületesség vezérelje. Május 2., kedd - Az áldozatok napja Imádkozzunk,- hogy az áldozatok vigasztalást találjanak az Úrban;- hogy megtanuljunk irgalmasok lenni azokkal, akik megbántottak bennünket. Május 3., szerda - A szabadultak napja Imádkozzunk...- a szabadultakért, hogy megtalálják a helyüket a közösségben;- a volt fogvatartottakért, hogy családjukban és a társadalomban megértésre találjanak;- hogy amint új életet kezdenek, képesek legyenek ellenállni a kísértésnek. Május 4., csütörtök - A büntetés-végrehajtás napja Imádkozzunk...- a börtönparancsnokokért és családjukért, hogy megbecsüljék őket;- a börtönökben dolgozókért, hogy irgalommal végezzék munkájukat, és hogy bá­torítva, reményt adva cselekedjenek hivatásuk gyakorlása közben. Május 5., péntek - A börtönben lévők családjának napja Imádkozzunk...- az elítéltek családjáért, különösen a gyermekekért, hogy szebb jövőjük legyen;- az elítéltek családjáért, hogy a távoliét megerősítse őket szeretetükben, és támo­gassák egymást;- az otthon maradt családtagokért, hogy irgalmat találjanak az Úrban, és türelem­mel viseljék azt a megpróbáltatást, hogy hozzátartozójuk távol van. Május 6., szombat - A börtönlelkészek, missziósok napja Imádkozzunk...- a börtönlelkészekért és önkéntesekért, hogy az Úr adjon erőt, kitartást és türelmet munkájukhoz;- hogy a fegyőrök és az elítéltek is segítséget kapjanak a börtönlelkészektől és a missziósoktól. Május 7., vasárnap - A megtérés napja Imádkozzunk...- a bűncselekmények áldozataiért, hogy megismerjék az irgalmat, és megbocsátást találjanak;- hogy az Úr erőt adjon nekik ahhoz, hogy túljussanak az őket ért veszteségen és sé­relmen, és meg tudjanak bocsátani másoknak. Mindannyian láttunk már olyan gyermeke­ket, akik emlékeztetnek a szüleikre. A hason­lóság lehet fizikai, de abban is megnyilvánul­hat, ahogyan cselekednek vagy beszélnek. „Épp olyan, mint az apja" - szoktuk monda­ni. Vagy: „Az anyja szakasztott mása.” „Boldogok, akik békét teremtenek - mondta Jézus mert ők Isten fiainak neveztetnek” (Mi 5.9) Amikor mások látják őket, miközben békét teremtenek maguk körül, a családhoz való ha­sonlóság nyilvánvalóvá válik „Épp olyanok, mint az őAtyjuk" Ha egy kis időre megállunk, hogy elgondol­kodjunk ezen a rövid állításon, három igazság kezd kikristályosodni. Az első az, hogy Isten maga békét teremtő. Egy olyan világot terem­tett, amelyben a béke áthatja a létezés minden aspektusát. Létrehozta a békét, majd beleépí­tette az univerzum szerkezetébe, talán annak a harmonikus és szeretetteljes viszonynak a tük­röződéseként, amely a Szentháromságot jel­lemzi. Tudjuk, hogy teremtő művének befejez­tével, amikor rátekintett mindarra, amit alko­tott, azt mondta, hogy minden igen jó. De ez a béke nem tartott sokáig. Adóm és Éva bukásának eredményeképpen a világ megismer­te az ellenségeskedést, a félelmet, az erőszakot és a halált. És akkor Isten még egyszer megmutat­ta, hogy ő békét teremtő Isten. Elindította a meg­váltásfolyamatát, amely több ezer éve zajlik, és hatalmas áldozatot követelt részéről. Megváltó művének célja természetesen az, hogy helyreállít­sa a békét önmaga és az emberiség között, ugyanakkor az is, hogy béke legyen az egész te­remtésben. „Es lakozik a farkas a báránnyal, és a párducz a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek őrzi azokat ...”(E zs rí, 6; Ká- roli-fordítás) Isten tehát békét teremtő. A második igazság, hogy az ő gyermekei szintén békét teremtők. O megadta gyermekei­nek a békéltetés szolgálatát, hogy az emberek megbékélhessenek Istennel és ellenségeikkel. Nem szükséges távolra tekintenünk, elég bele­pillantani az újságokba ahhoz, hogy meglát­hassuk, mennyire idegen ez a gondolat az em­bertől. Az emberek küzdenek azért, hogy le­győzzék ellenfeleiket: keresik a módját, hogy el­pusztítsák őket. Egyáltalán nem békéinek meg velük természetes módon. A békét teremtők azonban valami egészen radikális dolog megtételére hívják őket. Bűn­vallásra és bűnbánatra. Megbocsátásra. Arra, hogy kiterjesszék a kegyelmet és az irgalmat azokra, akik rosszat akarnak nekik. Ez nem gyávaság vagy az igazságtalanság elleni küz­delemtől való vonakodás. A békét teremtők bátran kiállnak mind a szeretet, mind az igaz­ság mellett azért, hogy a béke eljöhessen. A sze­retet nem előzi meg az igazságot, és az igazság sem előzi meg a szeretetet; hanem a szeretet és az igazság elválaszthatatlanul együtt vannak. „Bizonyára közel van az ő szabadítása az őtfé- lőkhöz, hogy dicsőség lakozzék a mi földün­kön.” (Zsolt 85.ro; Károli-fordítás) Amikor ez megtörténik, megtapasztaljuk a helyreállító igazságot: azt az igazságot, amely helyreállítja a békét. Isten gyermekei békét teremtők. A harmadik igazság az, hogy a békét terem­tők boldogok. Érdekes, hogy ezt Jézus mondta. Tudjuk, hogy mi boldogok vagyunk, amikor a békét teremtők segítenek megbékélnünk az el­lenségeinkkel. Látjuk ennek az előnyeit a világ színpadán és személyes életünkben is. A békét teremtők megbecsülést érdemelnek; békedíjakat adományozunk nekik, mert az adósaik va­gyunk. Ok megáldanak bennünket béketerem­tő munkájukkal. De Jézus azt mondja, hogy ők nem egysze­rűen megáldanak másokat, hanem ők maguk áldottak. Ez az áldás kétségtelenül sokféle formában érkezik, de Jézus emlékeztet ben­nünket ezek talán legfontosabbikára. A bé­két teremtők kezdenek olyanná válni, mint az ő Atyjuk. A hasonlóság olyan erőssé válik, hogy más emberek könnyen észreveszik. A békét teremtők olyanokká lesznek, mint Atyjuk. Továbbra is van viszálykodás, félelem, erő­szak és halál a börtönökben. Ezek egy részét-a foglyok okozzák, akik között szolgálatot vég­zünk. Ezek egy részét ők szenvedik el, miközben védtelenek. Mi tapasztaljuk a foglyok és a kö­zösségek között feszülő ellenségeskedést. Néha egy felebarát vagy ismerős intéz kirohanást el­lenünk a foglyok között végzett munkánk mi­att. Néha a foglyok érnek el egy olyan forrás­pontra, ahol a frusztrációjukat és a haragjukat ránk zúdítják Ezekben a pillanatokban vá­laszthatunk: visszatámadjunk és felvegyük a harcot? Vagy segítsünk nekik, hogy megbékél­jenek azokkal, akik megbántották őket, és aki­ket ők bántottak meg? „Boldogok, akik békét teremtenek - mond­ja Jézus -, mert ők Isten fiainak neveztetnek” ■ Ronald Nikkei, a Nemzetközi Testvéri Börtöntársaság elnöke

Next

/
Oldalképek
Tartalom