Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-02-12 / 7. szám
4 KERESZTUTAK ‘Evangélikus ÉletS 2006. február íz. Imádkozzunk és ünnepeljünk együtt a világ egyházaival! AII. világháború pusztítása, emberirtása, azt követően a bizalmatlanság mentén polarizálódó, igazságtalanságokban bővelkedő világ zűrzavara közepette keresték Isten kegyelmes rendjét az elkötelezett keresztények az Egyházak Világtanácsa alakuló ülésén 1948 augusztusában Amszterdamban. Az azóta eltelt közel hatvan esztendőben az immáron több mint fél- milliárd keresztény hívőt magában foglaló ökumenikus világszervezet sokféle módon igyekezett hozzájárulni a sajgó sebek gyógyulásához, miközben természetesen sokféleképpen mutatkoztak rajta is az emberi gyarlóság jegyei. A közelgő 9. nagygyűlés előtt emlékezünk és emlékeztetünk arra, hogy milyen nehézségek közepette és mégis milyen lelkesedéssel, elkötelezettséggel és reménységgel vettek részt az első gyűlésen a Magyarországi Református Egyháznak és a Magyarországi Evangélikus Egyháznak mint alapító egyházaknak a küldöttei. A nehézségekkel, az 1948-ban eluralkodó diktatúra tiltásaival elsősorban az evangélikus egyház szembesült. Erre Benczúr László evangélikus lelkész így emlékezik vissza: „A nagygyűlésre Magyarországi Evangélikus Egyházunk is meghívást kapott, delegátusunk azonban nem utazott el Amszterdamba. A küldöttség vezetője, Ordass Lajos püspök ugyanis nem kapta meg a kiutazási engedélyt. Helyette mást nem volt hajlandó megjelölni az akkori egyházi vezetőség, így a többiek kiutazását sem engedélyezték.” Sajátos, fél- hivatalos státusban azonban jelen voltak Vajta Vilmos és Jánosi Lajos evangélikus lelkészek, így a Magyarországi Evangélikus Egyház is. Benczúr Lászlónak pedig elévülhetetlen érdemei vannak a nagygyűlés után összeállított ökumenikus anyag szerkesztésében és megőrzésében, amelyet az 50 éves az Ökumenikus Tanács Magyarországon című könyv (kiadta a MEÖT, Budapest, 1993) harmadik fejezete teljes terjedelmében közöl. A Magyarországi Református Egyház delegációját Ravasz László püspök vezette, aki a világgyűlést világzsinatnak nevezte. Ez önmagában is jelzi a hozzá fűzött reményeket és elvárásokat. A gyűlés jelentőségéről később így ír: „Felejthetetlen az az egyetemes kilátás, amely az amszterdami zsinat csúcsáról tárul elénk.” Szabó Imréné, Szabó Éva mint ifjúsági küldött volt jelen a nagygyűlésen; negyvenöt évvel később, 1993-ban így emlékezett visz- sza: „Az EVT1948. évi amszterdami gyűlését teljesen áthatotta a nagy világégés utáni találkozás lehetősége és öröme. Bár bizonyos integrálódás megtörtént - döntések születtek -, de inkább egy ünnepe volt ez a világháború szörnyűségei után a világkeresztyénségnek." Azóta sok mindenben változott a világ. Sok seb begyógyult, sok megmaradt, és sok új sebünk is van. Ez utóbbiak gyógyulásra várnak. Ünnepre is szükségünk van. Isten kegyelmes jelenlétének és egymást elfogadó szeretetünknek a megünneplésére. Ennek lesz nagy és felemelő alkalma a brazíliai Porto Alegrében február 14. és 23. között tartandó 9. nagygyűlés. A szervezők a világ ma is elesett állapotának és az ember bűnös állapotának tudatában imádságban fogalmazták meg a nagygyűlés mottóját és témáját: „Isten, kegyelmed szerint formáld át a világot!” Ehhez az imádsághoz való csatlakozásra hívja fel a tagegyházak, így gyülekezeteink híveit is alábbi üzenetében Sámuel Kobia, a szervezet főtitkára. Ehhez az imádsághoz csatlakoznak magyar nyelven és minket képviselve személyes jelenlétükkel is a magyarországi és szlovákiai református egyház, illetve a Magyarországi Evangélikus Egyház delegátusai: Tan Zoltán zsinati tanácsos (Budapest), Balog Margit egyetemi adjunktus (Debrecen), Erdélyi Géza püspök (Rimaszombat), Gáncs Péter püspök és hitvese (Budapest). Segítő szolgálattevőként Fedor Mónika római katolikus diák vesz még részt Magyarországról a nagygyűlésen. A mai vasárnapon hordozzuk különösen is imádságunkban a világkereszténység közös bizonyságtételét, azon belül a magyar kereszténység Isten kegyelmében való megújulását, s személy szerint imádkozzunk azokért a magyar testvéreinkért, akik az előttünk álló napokban Isten kegyelmének világot átformáló jelenlétéért imádkoznak, és annak hívő elfogadásáért fáradoznak a távoli Brazíliában. ■ Bóna Zoltán, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára „Isten, kegyelmed szerint formáld át a világot!” Az Egyházak Világtanácsa (EVT) a brazíliai Porto Alegrében tartja 9. nagygyűlését február 14-től 23-ig. Eltérő hagyományokkal rendelkező keresztények ezrei találkoznak a világ minden tájáról, hogy együtt ünnepeljenek, tanuljanak és imádkozzanak. A nagygyűlés mottója - „Isten, kegyelmed szerint formáld át a világot!” - a világ minden sarkából összesereglő keresztények imádsága és víziója. Ez a kérés fog minket vezetni imádságainkban és fontos kérdéseket érintő tanácskozásainkban. Ilyen kérdés például az ökumenikus mozgalom jövője, a gazdasági igazságosság melletti elkötelezettségünk, tanúságtételünk az erőszak legyőzése érdekében és a kihívásokkal való szembenézés a vallási pluralizmus közepette. A nagygyűlések általában fordulópontot jelentenek az EVT életében, így ennek a gyűlésnek is biztosan lesz hatása az ökumené történetére. A nagygyűlés résztvevői megvitatják, felismerik és „megálmodják’’ az EVT következő hét évének kihívásait, illetve rangsorolják az előttük álló feladatokat. Szeretném felkérni az egyházakat, a közösségeket és a keresztény embereket mindenütt, hogy imádkozzanak együtt február 12-én és a nagygyűlés ideje alatt! Legyenek egyek a közös hitben, közös látásban, hogy a Szentlélek jöjjön és vezessen bennünket ez idő alatt. Ajánlják fel szolidáris támogatásukat a gyűlésen megfogalmazódó javaslatok és a célkitűzések megvalósulása érdekében. Formálja át Isten kegyelme szerint a világot! ■ Dr. Samuel Kobia, az EVT főtitkára Imádság átformálódásért Mindenható Isten, teremtő és átformáló Urunk, atyai békesség és anyai szeretet Istene. Eléd gyülekezünk kétségeink kéréseivel, reményteli szívvel. Kegyelmes Isten, egyházad megtapasztalta a születés, a gyermekség, a kiskorúság gyötrelmeit. Légy egyházaddal, amint folytatja növekedését a felnőtté válás és a teljes egység felé szerte a világon. Még mindig serdülőkorban lévő egyházadban könyörgünk az átalakulás ajándékáért. Éleszd fel bennünk a közösség szellemét, formáld gondolatainkat a szeretet gondolataivá. Oltsd belénk békességedet. Adj nekünk bátorságot és rugalmasságot, hogy elfogadjuk az átformálást magunk és mások számára, azok számára, akik szenvednek, és azok számára, akik kiróják a szenvedést, az áldozatok és a bűnelkövetők számára, egész néped számára. Az erőszak és gyűlölet világában adj nekünk bátorságot, hogy a szeretet és harmónia magvat szórjuk Világunkban, amelyben burjánzik a diszkrimináció és az egyenlőtlenség, tápláld bennünk az egység magvetését. Add, hogy megláthassuk és orvosolhassuk megosztottságunk problémáit. Készítsd fel szívünket, értelmünket, kezünket, hogy aratásod munkásai lehessünk Ámen. Fordította: Gáncs Péterné Az EVT ifjúsági delegáltjainak egy csoportja a nagygyűlés helyszínén Tények és adatok az EVT 9. nagygyűléséről • az EVT legsokrétűbb nagygyűlése • 3000 résztvevő mindenféle keresztény tradícióból és vallási közösségből • több mint 700 küldött az EVT 347 tagegyházából • az erőszak legyőzésére meghirdetett évtized 5 éves évfordulója • műhelyek, előadások, kiállítások • fő témák: gazdasági igazságosság: az erőszakot legyőző ifjúság: az egyház egysége; keresztény identitás és vallási pluralizmus; Latin-Amerika • az EVT elnökségének és 150 tagú Központi Bizottságának a megválasztása További információ: www.wcc-assembly.info KÉSZÜLÜNK A NŐK 2006. ÉVI VILÁGIMANAPJÁRA 3. Dél-Afrika múltja A pionírok emlékműve Pretoria külvárosában A nők 2006. évi, március 3-án megrendezendő világimanapjára készülve ezúttal Dél-Afrika múltjáról szólunk. Ha az ország régmúltját kezdjük kutatni, meglepő felfedezésre jutunk: az antropológusok szerint Dél-Afrika több százezer éve lakott terület, talán egyike azoknak, ahol az emberré válás először végbement. A területnek a busmanok és a hottentották voltak az őslakosai. Leszármazottaik ma is itt élnek. Az első európai, Bartholomeu Diaz portugál tengerész 1488-ban szállt partra a Jóreménység fokán, miközben az Indiába vezető utat kereste. Az első holland telepesek 1652-ben Jan van Riebeeck vezetésével léptek partra a Tábla-öbölben. Ok alapították meg Fokvárost, amely a holland Kelet-indiai Társaság hajóinak ellátóbázisa lett. Az európaiak elűzték vagy rabszolgává tették az e környéken élő bennszülötteket. A fehér telepesek utódai búroknak nevezték magukat; saját nyelvük fejlődött ki, az afrikaans. 1770 körül a fehér farmerek a belső területeken élő bennszülötteket is leigázták, s az elkövetkező száz év során kilenc háborút vívtak velük, ezek voltak az úgynevezett kafferháborúk 1779-től 1879-ig. 1795-ben britek szállták meg Fokföldet, s az angol birodalom koronagyarmatának mondták ki. Egyre több konfliktus keletkezett a britek és a búrok között, 1899-ben kitört a búr-angol háború, amely búr vereséggel végződött. Ezzel az ország valóban brit gyarmattá vált. 1910-ben a gyarmatok Nagy-Britannia domíniumaként a Dél-afrikai Unióban egyesültek. Az új államban minden politikai jog a fehér emberek kezébe került. 1911-től sok törvény született a faji megkülönböztetésről. Például: a feketék nem tölthettek be magasabb képzettséget igénylő munkaköröket, megszűnt a szabad költözködésük, rezervátumokban kellett élniük, és csak ezekben juthattak földhöz. Az utazáshoz az országon belül is útlevélre volt szükségük, tilos lett a vegyes házasság. A feketéket a középületekben, éttermekben, üzletekben, minden nyilvános helyen elkülönítették; a vonatokon és a buszokon külön fülkében kellett utazniuk. Ez volt az „apartheid”. A hivatalos nyelv az afrikaans lett, tilos volt a törzsi nyelveket nyilvánosan használni. 1912-ben megalakult az ANC (Afrikai Nemzeti Kongresszus). A szervezet fellépett a fehérek előjogaival szemben. Ugyanebben az időben hirdette meg Mahatma Gandhi az erőszakmentes ellenállást az indiai munkások megkülönböztetése ellen; a legendás politikus 1893-tól 1914-ig végezte küldetését Dél- Afrikában. A feszültség egyre nagyobb ellenálláshoz vezetett, diák- és munkástüntetésekre került sor, melyeket véres megtorlások is követtek. 1961-ben a Dél-afrikai Unió kilépett a Brit Nemzetközösségből. Csak a fehérek számára kiírt népszavazás döntött az államformáról; ennek eredményeképpen megalakult a Dél-afrikai Köztársaság. 1964-ben az afrikai nemzeti mozgalom nyolc vezetőjét, köztük Nelson Mandelát életfogytiglani börtönre ítélték. 1965 és ’74 között élte virágkorát az apartheid, a kormányzat minden ellenállást elfojtott. 1976-ban zavargások kezdődtek, melyek több városra is átterjedtek; több százezer ember tüntetett az utcákon. A megtorlás ezúttal sem maradt el (szervezetek betiltása stb.). Olaj volt a tűzre Steve Bikának a dél-afrikai diákszövetség elnökének halála, mivel kiderült, hogy a rendőrök különös kegyetlenséggel agyonverték. A hetvenes években jelentősen javultak a feketék életkörülményei: emelkedtek a keresetek, egyre több volt az értelmiségi; ugyanakkor egyre nagyobbá vált a különbség a városi feketék és a tíz ban- tusztánban - a feketék számára kijelölt rezervátumokban - sínylődő társaik életvitele között. 1986-ban és ’87-ben zajlottak az ország eddigi történetének legnagyobb tüntetései; erősödött a rendszerrel szembeni ellenállás, néhány hét alatt húszezer embert tartóztattak le. Egyre több fehér - köztük politikusok - rokonszenvezett a feketék törekvéseivel. A fehér politikusok egyre több ANC-vezetőt vontak be tanácskozásaikba. Közben készülőben volt az új, ideiglenes alkotmány tervezete. 1989-ben F. W. de Klerk elnök bejelentette az apartheid politika végét, 1990- ban pedig szabadon bocsátották Nelson Mandelát. A nagy változás mögött a dél-afrikai egyházak által 1985-ben megfogalmazott, Kairos („alkalmas idő”) című dokumentum is állt. Prófétai kiáltvány volt ez, amely a keresztények felelősségét ébresztgette és hívta segítségül az apartheid megszüntetésére. (Az idősebbek emlékezhetnek arra, hogy ebben a Lutheránus Világszövetség 1984-es budapesti nagygyűlésének is szerepe volt.) A dokumentum Jézus szavait idézi: „Vegyétek észre az idők jeleit!” 1994-ben szabad választást írtak ki; ezen az Afrikai Nemzeti Kongresszus győzedelmeskedett, a szavazatok több mint 62%-át megszerezve. Ennek eredményeként a nemzetgyűlés Nelson Mandelát választotta az ország első fekete elnökévé. (Előző számunkban erről már írtunk.) Dél-Afrika életében ezzel új korszak kezdődött. Mandela 1995-ben béke Nobel-díjat kapott. Az imanap témaválasztásában fontos szerepe van az előbb idézett jézusi mondatnak. A Kairos dokumentum Dél-Afrika népét mindig újra a szenvedések idejére és a felelősségre emlékezteti. Amint a dokumentum fogalmaz: „Eljött az igazság pillanata nemcsak az ország, hanem az egyház számára is.” ■ Keveháziné Czégényi Klára I
