Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-02-12 / 7. szám
‘Evangélikus ÉletS KULTÚRKÖRÖK 2006. február i2. 5 Eszmecsere az erőszakról Eszme + csere. Érdemes a szót kimondani. Emberek fognak megjelenni a szemünk előtt, akik fontos, mindegyiküket érintő témában megosztják egymással a gondolataikat. Eszme + csere. Bizonyos nyugalmat áraszt a szó. Valószínűleg végig fogják hallgatni az én mondandómat is. Nem fojtják belém a szót. Sőt figyelni is fognak rám, mint ahogy én is órájuk, hiszen azért találkoztunk, hogy kicseréljük a gondolatainkat. Nem azért, hogy egy lesöpörje vagy erőszakkal a saját nézetére térítse a többit. Eszmecsere. A résztvevők azt gondolják, gazdagodhatnak a többiek gondolatai, eszméi által, és ők is gazdagíthatják a többieket. Fontos ez a szó és a gondolkodás- mód, amelyet kifejez. Fontos, mert általában nincs türelmünk meghallgatni egymást. Nem feltételezzük a másikról, hogy bármi hasznosat mondhat nekünk. Nem is érdekel minket, hogy mit gondol; a személye és a hovatartozása már eldönti: semmi közünk egymáshoz. Vajon miért felejtettünk el eszmét cserélni még az egyházban is? A miénkben is. Miért halljuk a másik szavai mögött a saját rejtett előfeltételezésünket? Biztos, hogy igazunk van? Nem kellene eszmecserét tanulnunk? Nyugodtan, jóízűen, de legfőképpen egymásról jót feltételezve. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rendszeres Teológiai Tanszékén működik egy kutatócsoport. A léte önmagában is érdekes, mivel tagjai a Magyar Tudományos Akadémia és az EHE közös munkacsoportját alkotják. Ilyen együttműködés azért nem egészen hétköznapi dolog. Jó érzéssel töltheti el az embert. A munkaterületük is érdeklődésre tarthat számot, mert elsősorban szociáletikai kérdésekkel foglalkoznak, vagyis olyan témákkal, amelyekben sokszor és joggal várjuk, hogy egyházunk állást foglaljon. Protestáns hagyományainknak kevéssé felel meg a szinte kötelező, kinyilatkoztatásszerű állásfoglalás, joggal várhatjuk viszont egyházunktól, hogy segítsen társadalmi kérdésekben gondolkodni. Mutasson rá tipikusan keresztény megközelítésekre, és adjon szellemi muníciót olyan társadalmi problémákkal kapcsolatban, amelyek között a mindennapjaink telnek. Az Eszmecsere kötetek első tagjaként jelent meg egy kis kötet, amelyben az erőszak témakörében segít gondolkodni az MTA-EHE-kutatócsoport. A téma aktualitását egyáltalán nem szükséges bizonyítanunk, hiszen a közlekedéstől a tömegkommunikáción át a családi otthonokig át- meg átjárja az életünket. A kötet a legkülönfélébb nézőpontokból vizsgálja az erőszak kérdését. Hogyan tudjuk jó célra fordítani a bennünk rejlő erőszak erejét? - ezt kérdezi a pszichológus. Mit tud mondani az erőszakról a kereszténység, amelynek Istene úgy győzte le a halált, hogy erőszak áldozatává vált? - ezen a gondolkodik a teológus. Ezután speciális területekre kalauzol a könyv: az egyháztörténet egy olyan korszakába, amely bővelkedik az erőszak minden formájában az exkommunikációtól - azaz az egyházból való kiközösítéstől - a fegyveres erőszakig. Hogyan foglalkozzunk a nevelés összefüggésében, a hitoktatásban az erőszakkal? - ez a következő nézőpont. Majd egy rendőr tábornok ír arról, hogy miként válnak erőszak áldozatává az időskorúak. Végül az erőszakmentes magatartás lehetőségén gondolkodik a könyv. Érdekes összeállítást tartalmaz a kötet második fele: különféle egyházi, ökumenikus szervezetek nyilatkozatait közli az erőszak témájáról. Kezünkben van tehát egy könyv, amely mai egyéni és társadalmi életünk egy fontos kérdését világítja meg keresztény szemszögből. Aki fél óra alatt minden szellemi erőfeszítés nélkül kezébe akarja ragadni a valamennyi helyzetre érvényes keresztény receptet az agresszió összefüggésében, annak nem ajánlom ezt a kötetet. Jó szívvel ajánlom viszont mindenkinek, aki szeretné keresztény módon mérlegelni, mit is jelent az a tény, hogy akár áldozatként, akár elkövetőként nap mint nap találkozunk az erőszak megnyilvánulásaival. Kiemelten és jó szívvel hívom fel erre a könyvre olyan gyülekezeti közösségek figyelmét, amelyekben folyik eszmecsere keresztény életünk aktuális kérdéseiről, vagy amelyek szeretnének elindítani ebben a témában asztali beszélgetéseket. Eszmecsere részesévé válni jó, és bármikor bele lehet kapcsolódni. ■ Szabóné Mátrai Marianna Reuss András - Orosz Gábor Viktor (szerk): Szabadulni az erőszaktól - Keresztény megközelítések Luther Kiadó, Budapest, 2005. Ár- megjelölés nélkül. Ózon fesztivál - koncert a békéért Andorka Eszterre emlékezünk ► Megkésett híradásnak tűnhet fel egy 2002-ben rögzített koncert zenei anyagát bemutató CD-ről írni. Valójában azonban aktuálissá teszi Andorka Eszter lelkész, szociális munkás, környezetvédő halálának évfordulója. A CD Lehet - legyen címmel, a korongon Koncert a békéért felirattal jelent meg 2003-ban, és a III. Ózon fesztivál a békéért elnevezésű rendezvény keretében tartott koncert hanganyagából tartalmaz válogatást. Esztus még részt vett a lemez kísérőfuzetének összeálb'tá- sában, de a megjelenését már nem érhette meg. Ferjentsik Viola, a rendezvény szervezője 2003. február 15-én, Eszter halála előtt egy nappal a Hősök terén tartott békedemonstráción találkozott vele utoljára. „Úgy marad meg bennem, mint aki az igazságtalanság mellett nem megy el szótlanul, hanem felemeli a hangját” - írja róla. A III. Ózon fesztivál békekoncert 2002 decemberében a még küszöbönálló iraki háború veszélyére hívta fel a figyelmet, és egy - szintén a béke témájában kiírt - gyermekrajzpályázat alkotásaiból válogatott kiállítással egészült ki. A 36 alkotás a CD színes kísérőfüzetében jelent meg. A füzetben olvasható bibliai idézeteket Andorka Eszter válogatta. „Vigyázz, hogy feddhetetlen légy, ügyelj, hogy becsületes maradj, mert a jövő a béke emberéé!’V- szól az egyik (Zsolt 37,37). A koncerten fellépő és a lemezen hallható zenekarok egyetlen közös vonása az, hogy előadásukban helyet kap a népzene, amelynek zenei jelenléte a tisztán autentikus megszólalástól a népzenei feldolgozásokon keresztül a progresszív rockban felfedezhető motívumokig terjed. Ami Európában ma a békéért folytatott munka zászlajára tűzhető tett - vagyis hogy közös színpadon szólaljon meg egy este zsidó, arab, román, ír és török népzene -, az a népzenész számára természetes, hiszen a népzenében nemcsak egy-egy nép saját zenei világa nyilvánul meg, hanem a vándordallamok, motívumok szövedékén keresztül a környező népek zenéi is. Az ismert dallamok teremtette közös nyelv egyike azon dolgoknak, amelyek a békés egymás mellett élés kifejezői lehetnek ma, és kifejezői voltak a múltban is. Erdélyi falvak zenészei egyaránt muzsikáltak magyar és román esküvőkön; ez a zene a román és balkáni népzenét játszó Móc-ART zenekar által hallható a lemezen. A klezmer zene sajátos ötvözetét nyújtja a kelet-európai zenei kultúrának, ahogy ez a Chagall Klezmer Band, a Klezmer R’s és a JEKO (a Jeruzsálem Expressz Klezmer Orchestra) felvételein hallható. A három klezmeregyüttes betekintést nyújt - a közismert héber-jiddis énekes zenei kultúrán kívül - a hagyományos instrumentális zsidó zenébe is. Az Arasinda török zenekar tradicionális török népzenei alapokon nyugvó feldolgozásaiban a török és balkáni népzenék egymásra hatása is megnyilvánul, ami több évszázad kulturális együttéléséből ered. Az Édaín együttes tradicionális ír zenét játszik, míg a marokkói Said Tichiti a gnawa törzs spirituális dalával hallható a válogatáson. A lemez anyagát a nép-, komoly- és rockzenei hatásokat felmutató Hypertér előadása zárja. A kiadvány árusításából befolyó ösz- szeget a fesztivál szervezői egy izraeli és palesztin diákok, ifjúsági munkások számára szervezendő kéthetes találkozó finanszírozására fordítják, amelynek célja a béke helyi építése és megszilárdítása. A CD megrendelhető a Rügyecskék Alapítvány címén (1085 Budapest, József körút 82.), kapható több lemezboltban, illetve a Huszár Gál papír- és könyvesboltban (Budapest V., Deák tér 4., 1/266- 6329). Lehet - legyen címmel újrapapír tokban került forgalomba, Andorka Eszter (1970-2003) emlékének ajánlva, külön róla megemlékező füzettel kiegészítve. Ára: 3400 Ft. ■ Nyitrai Péter Vigyázz, hogy feddhetetlen légy, ügyelj, hogy becsületes maradj, mert a jövő a béke emberéé! (Zsolt 37,37) Hogy is írjuk? Az idegen szavak helyesírásáról 3. ► Sorozatunk előző részében - lapunk múlt heti számában - arról esett szó, hogy milyen elven nyugszik a latin betűs írású nyelvekből átvett idegen szavak írásmódja; megvizsgáltuk továbbá néhány latin eredetű teológiai szak- kifejezés helyesírását. Mint láttuk, ezeket aszerint írjuk még idegen vagy már magyar írásmóddal, hogy mennyire váltak közkeletűvé. További bonyodalmakat okoz azonban az, hogy teológiai, hitéleti kifejezéseink jó része - bár a latin nyelv közvetítésével került a magyarba - valójában görög eredetű, vagyis olyan nyelvből származik, amely nem a latin írásrendszert használja. A sorozat befejezéseként az ilyen szavak helyesíráról szólok. Lapozzuk fel - ahogyan eddig is tettük - A magyar helyesírás szabályait, keressük meg a megfelelő előírást. A 218. szabálypont szerint „a szépirodalmi művekben, a sajtóban, az általános és középiskolai oktatást szolgáló vagy kiegészítő kiadványokban a nem latin betűs írású nyelvek neveit és szavait a magyar ábécé betűivel, lehetőleg a forrásnyelvből (tehát más nyelv közvetítése nélkül) írjuk át”. E rendelkezés kiegészül azzal, hogy „ha egy tulajdonnév vagy közszó nem szabályosan átírt alakban honosodott meg nyelvünkben, hagyományos formájában használjuk". Ezek szerint a közkeletű görög eredetű szavakat egyszerűen át kell írni a kiejtésük alapján magyar betűkkel? Ez kétségkívül egyszerű lenne, de sajnos a legtöbb esetben nem valósítható meg. Mégpedig éppen azért nem, mert - amint a bevezetőben már említettem - görög eredetű szavaink latin közvetítéssel kerültek a nyelvünkbe, latinos alakban vertek gyökeret, régóta (sokszor évszázadok óta) latinos alakban használatosak. Például a katalógus szó görög eredetije katalogosz, ám ez a latinban catalogus- ra módosult, a magyar nyelv pedig ezt az alakot vette át. Hasonlóképpen: görög authentikosz > latin authenticus > magyar autentikus. Az ilyen szavak esetében nyilvánvalóan nem járható út a „visszagörögösítés”. Célszerű tehát úgy kezelni őket, mint a közkeletűvé vált latin eredetű kifejezéseket, vagyis a mai köznyelvi kiejtésük szerint írni: anapesztus, daktilus (a magyarországi latin kiejtésnek megfelelően s van a szó végén, nem sz), enciklopédia, etimológia, filozófia, fizika, fiziológia stb., nem pedig anapaestus, dactylus, encyclopaedia, etymologia, philosophia, physica, physiologia. Az efféle, a köznyelvben is használatos, közismertnek tekinthető görög-latin eredetű kifejezések írásmódja valójában - ma már - nem is okoz fejtörést. Az egyházi nyelvhasználatban is találhatunk olyanokat, amelyeknek a helyesírása nem jelent problémát: például az ámen, az antifóna, a diakónia vagy az ökumené írásmódja ugyancsak a mai köznyelvi kiejtést követi. Más a helyzet azonban a teológia tudományának - miként általában a különböző szak- tudományoknak - a szélesebb körben el nem terjedt szakkifejezéseivel. Igencsak színes kép bontakozik ki előttünk, ha kinyitunk néhány egyházi kiadványt, illetve teológiai szakkönyvet, szótárt, lexikont: nem egy görög eredetű kifejezés esetében azt tapasztalhatjuk, hogy - kis túlzással - ahány könyv, annyiféle az írásmód. Lássunk erre egy példát! Lapunk vezető olvasószerkesztője, Győri Virág az egyházi írásgyakorlat néhány helyesírási vonatkozását tárgyaló tanulmányában összegyűjtötte az eukharisztia írásváltozatait. (Ugyanaz az alak több műben is előfordult, de helytakarékosságból csak egyet említek; továbbá az egyes könyveknek csak a címét adom meg.) Az említett formában, feh-val és sz-szel írva találjuk meg a szót például a Keresztyén Bib- liaúLexikonban; eucharistia alakot találunk az Idegen eredetű vallási szavak és fogalmak szótára című kötetben; eucharisztia olvasható a Magyar Katolikus Lexikonban; végül a Liturgikus lexikon az eukarisztia alakot közli. (Győri Virág tanulmánya Helyesírási kétségek és vétségek az egyházi írásgyakorlatban címmel jelent meg a Helyesírásunk időszerű kérdései a 21. század kezdetén című kötetben. Szerkesztette Bozsik Gabriella - V. Raisz Rózsa, kiadta az Eszterházy Károly Főiskola Magyar Nyelvészeti Tanszéke, Eger, 2004.) A dolgozat elkészítése óta jelent meg az Idegen szavak és kifejezések szótárának a második, átdolgozott kiadása, továbbá az Osiris Kiadó Helyesírás című kézikönyve, valamint az Idegenszó-tár című munka; mindháromban az eucharisztia formát találjuk. A Magyar helyesírási szótárban viszont nem szerepel a szó. Hiányzik a Magyar értelmezőkéziszótár 1972. évi első és 2003-ban megjelent második, átdolgozott kiadásából is, de mindkettőben benne van az eucharisztikus melléknév. Melyik írásmódot válasszuk tehát? Nos, az idézett helyesírási szabállyal az eukharisztia alak - feh-val és sz-szel írva - van összhangban (tudniillik a görög szóban található khi betű hangértéke feh). Kétségtelen ugyan, hogy bizonyos esetekben a magyaros írásmód nem követi teljesen a kiejtést; van rá példa, hogy az eredeti íráskép egyes elemei megőrződnek a különben magyarosan írt szóban, például a h-nak ejtendő eh: mechanika, pszichológia, technika; illetőleg a fesz hangértékű x: expressz, szexuális. Erre azonban jelen esetben nem hivatkozhatunk, hiszen a szó kiejtése nem eukarisztia, vagyis a eh ez esetben nem h hangot jelöl. Nehezíti azonban a döntést az, hogy a szaktudományokban - így a teológiában is - gyakran másként járnak el: a szakmai közönségnek szánt tudományos közleményekben a görög és a latin eredetű szakkifejezéseket egyaránt idegenesen (latinosán) írják; ez is követhető, szabályos megoldás. Példaszavunk esetében ez az eucharistia. Azt mondhatjuk tehát, hogy a követendő írásmód vagy eukharisztia - a szélesebb közönségnek szánt kiadványokban ezt (lenne) célszerű alkalmazni -, vagy eucharistia (a tudományos írásgyakorlatban). A két formát azonban nem szerencsés keverni. Egyes esetekben szinte kizárólagos a latinos írásmód. Az istentisztelet, illetve a szentmise egyik tételének Kyrie a neve (az elhangzó könyörgés görög szövegének első soráról: „Kyrie eleison”, azaz „Uram, irgalmazz”). A szó görögül kűrié alakban hangzik ugyan, mégsem lenne célszerű így átírni. Ugyanis nem vált általános használatúvá: megmaradt a teológiai, illetőleg az egyházzenei szaknyelvben; ezekben pedig hagyományosan latinos alakban használatos. Végezetül essék szó arról, hogyan lehetne véget vetni a bemutatott helyesírási ingadozásoknak. Nos, mivel az egyházi írásgyakorlatban nem csupán az idegen szavak írásmódjában tapasztalható bizonytalanság, hanem a helyesírás egyéb területein is - jó néhány esetben nem kisebb gondot okoz például a kezdőbetűk megválasztása -, igen nagy szükség lenne egy teológiai-hitéleti helyesírási útmutató (nevezhetjük szabályzatnak is) és szótár elkészítésére. Ez jelenthetné a normát az olyan esetekben, amelyekben a helyesírási szabályzat, illetve a Magyar helyesírási szótár nem ad eligazítást. E munka nem lenne előzmény nélküli: számos szakterületnek van már helyesírási szabályzata, illetőleg szótára. (Létezik például katonai, kémiai, műszaki, orvosi helyesírási szótár.) A siker érdekében persze ökumenikus összefogásra, illetve teológusok és a helyesírás-szabályozásban járatos nyelvészek együttműködésére, közös munkájára lenne szükség. Mindaddig azonban, amíg egy ilyen szabályzat nem készül el, a helyesírási bizonytalanság nem szüntethető meg. ■ Dobsonyi Sándor, az EvÉlet olvasószerkesztője Munkatársunk a nyomdászkonferencián Ismét előadónak hívták a FairPrint konferenciára az Evangélikus Élet tervezőszerkesztőjét. A tipográfus- és nyomdászszakma legjelentősebbnek tekintett szakmai fórumán Nagy Bence Modem tipográfia címmel adott áttekintést választott témájáról. A február 3. és 5. között Hajdúszoboszlón rendezett tanácskozáson ezúttal is a számítástechnika nyomdai alkalmazása volt terítéken. 4
