Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-12-03 / 49. szám
8 2006. december 3. FÓKUSZ Evangélikus ÉletS Konferenciáról konferenciára Az amerikai vallástudomány Mekkájában ► Több mint tizenegyezer résztvevővel rendezték meg november 17. és 21. között a washingtoni kongresszusi központban az amerikai vallástudományi akadémiának (American Academy of Religion) és a bibliakutatók társulatának (Society of Biblical Literature) hatalmas konferenciáját, amelyen napi több száz párhuzamos szekcióban minden kutató és érdeklődő megtalálhatta a számára fontos témát. A Washington Convention Center épületét naponta több mint tizenegyezer (!) szakember töltötte meg. Az ország minden égtájáról, a keleti és a nyugati partról egyaránt érkező kutatók és professzorok úgy hömpölyögtek négy napon át a környező utcákról a konferencia helyszíne felé, mint a Mekkába zarándokló muzulmánok. Gyülekezetépítés új módszerekkel Vezetőképző' kongresszus Brémában Az Amerikai Egyesült Államok hatalmas ország. A vallás itt sokkal meghatározóbb jelenség az emberek életében, mint Európában. Amerikában minden létező vallás fellelhető; az utcákon a különféle templomok a kereszténységnek minden „színárnyalatát” kínálják. Ahol a vallást szabadon gyakorolhatják, ott tudományos szinten is sokan foglalkoznak vallási kérdésekkel. Minden egyháznak, fele- kezetnek, szektának saját teológiai főiskolája vagy egyeteme van, s a vallással kapcsolatos tudnivalókat az egyetemek vallástudományi tanszékein is tanítják. A résztvevők nagy többsége valamelyik keresztény felekezethez tartozott, de az előadók és a hallgatóság között szép számmal voltak zsidó, muzulmán és Krisna-követő szakemberek is. A konferencia a tudományos kutatás szabadsága nevében nemcsak megengedte, hanem üdvözölte is, hogy az egyébként egymással versengő felekezetek és az egymással szöges ellentétben álló nézeteket képviselő irányzatok képviselői itt mind békésen megférjenek egymás mellett. A tudományos egybegyülekezés e fórumán nem okozhatott botrányt az új irányzatok zászlóbontása. Talán csak a kelet-európai vendég számára volt meghökkentő, hogy milyen sok szekcióban foglalkoztak az úgynevezett homoszexuális („meleg”, illetve „leszbikus”) bibliatudománnyal a kimeríthetetlen hagyományos tudomány- területek és módszerek mellett. A konferencia egyik fénypontja a többnapos könyvvásár volt. Körülbelül akkora területen, mint amennyit a sátrak elfoglalnak a júniusi könyvhéten a Vörösmarty téren, itt csak teológiai és biblikus könyveket lehetett vásárolni, a kiadóktól sokszor kedvezményes áron. Külön paneleket szerveztek neves szerzők újonnan megjelent könyveiről. Nagy érdeklődés övezte például a rendkívül termékeny és sokat vitatott bibliatudós N. T. Wrightnak, Durham püspökének a gonoszról megjelent könyvét, amelyben egyaránt bírálja Anglia miniszterelnökének és az Egyesült Államok elnökének az iraki háború kapcsán tett kijelentéseit. A konferencia számos szekciója kapcsolódott szorosan saját kutatásaimhoz. November 17-én az egyik „előkonferen- cia” egy teljes napon át azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy a posztkommunista államokban miképpen zajlik a vallások és az egyházak közötti megbékélés, s hogy Amerika segíthet-e a megbékélés folyamatában. Az ülésszakot Paul Moj- zes, a Religion in Eastern Europe című lap szerkesztője szervezte. Neves kelet-európai és Kelet-Európábán is élt amerikai szakemberek szólaltak fel. Engem arra kértek, hogy ismertessem a magyarországi helyzetet. Egyebek között beszéltem a „princetoni javaslatokról” szóló ökumenikus konferencia tervéről és az Igazság és kiengesztelődés című sorozatunkról, illetve kiadványunkról. Szakmailag a legtöbbet azonban olyan fórumokon nyertem, amelyek közvetlen kutatásaimmal és a publikációimmal kapcsolatosak. Két évtizede foglalkozom hermeneutikával, az értelmezés tudományával. Budapesten 1993-ban alakult meg a Hermeneutikai Kutatóközpont Alapítvány több intézmény - köztük az Evangélikus Hittudományi Egyetem - közreműködésével, amely azóta mintegy harminc kiadvánnyal igyekszik segíteni a teológiai képzést. A Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karán 2004-től Hermeneutika Tanszék alakult, amelynek a vezetője vagyok. Az amerikai vallástudományi akadémián a hermeneutikának kitüntetett szerepe van. A hermeneutika módszereit tekintve sokat merít a filozófia- és irodalomtudományból, ám mégis alapvetően teológiai stúdium, amely a biblikumok, a rendszeres teológia, az egyháztörténet és a gyakorlati teológia határmezsgyéjén mozog, s egyúttal össze is köti ezeket a teológiai tudományágakat. A konferencián több olyan csoport és szekció volt, amelynek a munkáját végig figyelemmel kísérhettem. Voltam olyan szekcióban, amely a 2006-os amerikai választások és a vallási hovatartozás kapcsolatát vizsgálta, főleg a vallási nyelvezet használatát, illetve kisajátítását tekintve. A legtöbb szakmai tapasztalatot három szekcióban szereztem. Az egyik tudományág, az „értelmezéstörténet” bevezetésével már odahaza is kísérletez-» tem kiadványok és kurzusok formájában. Az egyik előadó arról szólt például, hogy Ézs 6-ot miképpen értelmezte Aquinói Tamás, Oecolampadius és Kálvin. A másik csoport „a keresztény Szentírás teológiai hermeneutikájáról” tartott több ülésszakot. Több előadó működött közre a The Art of Reading Scripture (A bibliaolvasás művészete) című kötetben, amelynek egyik tanulmányát - Kilenc tézis a Szentírás értelmezéséről - magyarra fordítottuk, és tananyag volt a református és az evangélikus egyetemeken. Richard Hays, a duke-i egyetem tanára nagyszerű előadást tartott a „narratív kritika” lehetőségeiről és korlátáiról. Megerősítette, hogy Hans Freinek a The Eclipse of Biblical Narrative című, mérföldkőnek tekintett munkája (1974) vágott új, járható csapást a bibliatudomány erdejében. Egy új lap indítását is bejelentették: Journal of Theological Interpretation lesz a címe. Végezetül a harmadik, általam látogatott szekció a „Keresztény teológia és a Biblia” címet viselte, amelyben neves tudósok szóltak a bibliatudomány kérdéseiről. % ■ Fabiny Tibor (ifj.) A mai Németország legkisebb önálló szövetségi tartománya két városból áll; az egyik Bréma. Az észak-németországi település hatvannyolc evangélikus gyülekezete is jelzi a több mint félmilliós lakosság többségi protestáns karakterét. A város csaknem teljesen elpusztult a II. világháborúban. Ha napjainkban e város nevét hallja valaki, a brémai muzsikusok jutnak eszébe. A legenda szerint négy állat: a szamár, a kutya, a macska és a kakas egymás hátára állva akadályozta meg a gálád betörők tervének végrehajtását, mivel „hangversenyük" megfutamodásra késztette a bűnözőket. A vagyont és a jó közerkölcsöt védő állatok szobra több forgalmas helyen látható a városban. A Willow Creek elnevezésű közösség tagjaiból álló egyházi kongresszus évente tartja üléseit, kizárólag mély spirituális tartalommal. A közösség székhelye Gießen városa, de összejöveteleit felváltva rendezi Németország különböző tartományi egyházaiban. A mintegy másfél évtizede Amerikából érkezett kezdeményezés az evangélium hatékonyabb hirdetésére és a gyülekezetépítés erőteljesebb módszereire hívja fel a figyelmet. A mostani ötezer-hatszáz résztvevő együttlétét műholdas adás révén Linzben (Ausztria) és Winterthurban (Svájc) is láthatták. Az a felismerés, hogy a mai fiatal nemzedék a kortárs könnyűzene dallamaival közelíthető meg hatásosan, a november közepi konferencia programjából is nyilvánvalóvá vált. Magas színvonalon játszó zenekar kíséretében szép hangú énekesek mély átéléssel hívták közös éneklésre a többségében harminc éven aluli résztvevőket. A liturgiát helyettesítő Kyrie, Gloria énekek modem hangszerelésben, de felismerhető szöveggel köszöntek vissza a hagyományos istentisztelet rendjében járatos résztvevőknek. A jelenlevők nagy többsége evangélikus, protestáns önkéntes gyülekezeti munkás volt. Ok saját gyülekezetükben a gyülekezeti élet különböző részfeladataiért felelősek: családlátogatás, gyermekmunka, idősek gondozása, ifjúsági csoportok vezetése, PR-tevékenység, zenekar szervezése, technikai eszközök biztosítása, renoválások lebonyolítása és így tovább. Az előadások az elkötelezett keresztény életre biztattak annak a fontos felismerésnek a fényében, hogy nincs szebb és szükségesebb feladatunk Isten országának az építésénél. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, de lelkében kárt vall? - kérdezi tőlünk Jézus. Más szóval a mai konzumtársadalom éppen azért veszíti el az életörömöt, mert nem helyezi el. ső helyre a lelki értékeket, a Krisztussal való életet. Ha pedig valakinek az életében Krisztus elfoglalja az első helyet, akkor nincs számára fontosabb cél, mint ennek a felismerésnek a továbbadása. Az amerikai hátterű mozgalom egyik alapítója, Bill Hybels a gyülekezeti munLekörözzük magunkat? Minek versenyzünk? - e két kérdést jártuk körül a Württembergi Magyar Protestáns Gyülekezet novemberi körzeti konferenciáján Ludwigsburgban. A mottó aktualitása ebben a rohanó és zaklatott tempójú korban nem kétséges. Hogy a versenykényszer hatása elől a keresztény ember sem menekülhet, az is nyilvánvaló. De hogy a hitéletben és a gyülekezetben is helye van, az talán sokak számára meglepő. Pedig a Szentírásban tényleg szó van a „versenyzésről" - döbbentem rá, mikor az igehirdetésekre készülve a biblikus választ kutattam. Igyekeznünk kell, hogy Krisztus-követésünkkel ne bizonyuljunk alkalmatlan tanítványoknak; hogy úgy fussunk, „mint aki előtt kaágak vezetői továbbképzésének a fontosságáról szólt meggyőző erővel. Számomra az ő gondolatai jelentették a legnagyobb élményt, és adtak belső indíttatást. Fiatalokat és felnőtteket hozzásegíteni ahhoz, hogy életüket, képességeiket állítsák a hit terjedésének, a közösség építésének a szolgálatába. Lehet, hogy e világi foglalkozásuk monoton szalagmunka, de Isten országának az építéséért hatékonyan, erővel tudnak tenni. Ez pedig értelmet adhat az életüknek. A következő előadó Rick Warren volt. 1980-ban lakószobájában gyülekezetét alapított, alig néhány hívővel. Ma ebben a gyülekezetben húszezren látogatják hétvégenként az istentiszteleteket! Rick Warren az élet távlatait, a gyülekezet létének és feladatának vízióját vetítette a hitre jutottak elé, akik ennek a látásnak a továbbvivői lettek. Nancy Beach a gyülekezeti élet művészeti adottságokkal megajándékozott híveit fogja össze. Előadásában a megbocsátás szabadságáról szólt felszabadító erővel. Felszólította hallgatóságát, hogy írjanak levelet annak, akivel nem rendezett a kapcsolatuk, akkor is, ha erre az egyoldalú kezdeményezésre negatív válasz érkezik, vagy ha elmarad a reagálás. A greifswaldi evangélikus gyakorlati teológiai professzor, ár. Michael Herbst a Németország keleti tartományaiban élő egyházak helyzetét ábrázolta, s beszámolt arról a kezdeményezéséről, amely a kívülállók megszólítását tűzte ki célul. Missziói elkötelezettségük kisugárzó erővel hat az egyháztól elidegenedett környezetben. Nyilvánvalóvá tette, hogy csak az igényes, szellemileg is magas színvonalú és konkrét élethelyzetben megszólító prédikáció éri el a 21. század emberét. Ugyanakkor csak a megértő, egymást hordozó, egymással törődő közösség tudja magához vonzani, befogadni és megtartani az újonnan érkezőket. Ehhez jól képzett munkatársi gárda szükséges. Ezért a gyülekezeti- munkás-képzés legalább olyannyira fontos, mint a korszerű lelkészképzés. Amelyik egyház nem él hívei aktív szolgálatba állításával, az nem tud élő közösségként megmaradni a posztmodem világ ezernyi kísértése között. A kor kihívásainak csak a közösségben végzett tanúságtétel tud eredményesen megfelelni. A legidősebb előadó a hosszabb ideje Németországban élő s szolgáló Gordon MacDonald lelkész volt, aki megértő humorral és atyai bölcsességgel igyekezett segíteni a kudarcok feldolgozásában és a váratlan helyzetek kezelésében. Közel hatezer ember élt együtt krisztusi lelkülettel egy nagy sportcsarnokban. Imponáló volt fegyelmezettségük, udvariasságuk, megbízhatóságuk, kedvességük. A német testvérek előrelátó szervezése is nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy egy ilyen nagy létszámú gyülekezet zökkenőmentesen töltheted: el együtt három teljes napot. A nem bizonytalan a cél" (iKor 9,26). A szoros kapu és a keskeny út megtalálása is nagy erőfeszítést igényel (Lk 13,24). Emberi kapcsolatainkban, a gyülekezeti közösségben pedig a tekintetben „versengünk”, hogy önmagunk és a saját érdekeink helyett a másikat helyezzük előtérbe, sőt egyenesen különbnek tartsuk őt magunknál (Fii 2,3) - legalábbis ha komolyan vesszük az igei útmutatást. „Legyetek egymást megelőzők a tiszteletadásban!” - hangzott el abban a Róm 12,10 alapján tartott áhítatban, melynek kezdete előtt néhány perccel egészen különleges dolgot tudtam meg a konferencia egyik résztvevőjétől. Mária néni történetesen éppen az enyémmel szomszédos szobában kapott helyet, és szorgos munkát időnként jelenetekkel, egyházi humorral fűszerezett színdarabok előadása szakította meg és tette üdítően elviselhetővé. Széttöredezett közösségek, összetört életek, tönkrement egzisztenciák mutatják, mennyire fontos a belső lelki egyensúly megteremtése Krisztussal s a környezetünkben élő emberek hozzásegíté- se a keresztény életvitel elfogadásához. Ehhez nem elegendő a lelkész és a presbitérium, a kántor és a gondnok. A kongresszus befejeztével meglátogattuk a brémai Matthias gyülekezetei. Ott vasárnaponként két istentiszteletet tartanak; tíz órakor hagyományos formában, délben pedig zenekarral, liturgia nélkül, modem ifjúsági énekekkel, igehirdetéssel, imádsággal, úrvacsorával. A kétezer-háromszáz lelket számláló peremvárosi gyülekezet tagjai közül mindegyik istentiszteleten háromszáz-háromszáz hívő volt jelen. A gyülekezetben kétszáz (!) önkéntes munkás dolgozik. Török és angol nyelvre fordították az egész istentiszteletet. Az énekeket kivetítették, és a gyermekalkalmak helyszínén is látható volt az istentisztelet. A hívek nem siettek haza; minden vasárnap „pré- dikációs megbeszélésen” vesznek részt kávé és tea mellett. A szerzetesi kolostorokra emlékeztető, négyzet alakú folyosók tele voltak emberekkel. Elő gyülekezet, ahol egymással is beszélgetnek, találkoznak a testvérek. Kereszténynek lenni csak közösségben, megélt emberi kapcsolatokkal lehetséges. Hétközi alkalmaiknak se szeri, se száma. Két lelkész, egy diakónus és még három főállású egyházi alkalmazott dolgozik a gyülekezetben. A többiek is tudják, hogy az Istennek való szolgálat a legnagyobb kitüntetés és méltóság, az egy szükséges végzése szív szerinti elkötelezettséggel. A Willow Creek vezetőképző kongresszusa a jövő egyházának vízióját, az egyetemes papság reformátori elvének gyakorlati megvalósítását vetítette elénk lehetőségként és feladatként egyaránt. S ebben a tömegkommunikációs eszközök - a gyülekezeti újságtól kezdve az internetes honlapon át a rádió vallásos félórájának vagy a televízió egyházi műsorainak a korszerű tartalommal való megtöltéséig - kitüntetetten fontos szerepet kapnak. Ezért a jövő gyülekezeti munkásai és a holnap lelkipásztorai a kommunikáció és az információ továbbadásának felelős letéteményesei. A szakismeretek elsajátítása éppoly fontos, mint karizmáik művészi szintre való fejlesztése. Abban pedig bizonyosak lehetünk, hogy Urunk szava ebben a számunkra szokatlan, digitalizált világban is érvényes és igaz: „...én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." (Mt 28,20b) Ez ígéret és biztatás. Vágjunk bele a gyüle- kezetimunkás-képzés munkájába! Ez a brémai kongresszus üzenete. ■ D. Szebik Imre együtt osztoztunk a fürdőszobán. De csak elméletileg, mert ő inkább elballagott a folyosó végén lévő közös vizesblokkhoz, mintsem hogy zavarja a szolgálattevőt a készülésben... Szíven ütött a figyelmessége, s bár biztosítottam arról, hogy egy kis vízcsobogás vagy ajtócsukódás engem egyáltalán nem zavar, mégsem tudtam eltéríteni szándékától. Ez a nálam jó néhány évtizeddel idősebb asszony bizony megelőzött engem a tisztelet- adásban. s szavak nélkül mutatta be azt, amiről én prédikálni szándékoztam. Tanulságos lecke volt ez a számomra - csakúgy, mint e németországi hétvége sok más emlékezetes élménye. Köszönet érte! ■ Hulej Enikő Mária néni megelőzött!
