Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-11-26 / 48. szám

6 «Sf 2006. november 26. PANORÁMA ‘Evangélikus ÉletS Protestáns újságírók találkozója ► Megfiatalodott az „öregedő” Evangélikus Médiaműhely. A november 17. és 19. között immár hatodik alkalommal megrendezett szakmai fórumra első ízben kaptak meghívást az egyházi középiskolák. Középfokú intézménye­inknek több mint a fele delegált két-két - a médiamunka iránt érdeklődő - diákot, akik a révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban megalakították egy új internetes újság, az Evangélikus diákElet országos szer­kesztőbizottságát. E hétvégén a fiatalok nemcsak hetilapunk szerkesztésé­nek kulisszatitkaiba nyerhettek bepillantást, hanem találkozhattak más or­gánumoknál sajtómunkát végzőkkel is, hiszen szerkesztőségünk a Protes­táns Újságírók Szövetségét (PRÚSZ) is bevonta az őszi médiaműhely szer­vezésébe. A protestáns újságírók találkozójának központi programja Ke­resztyénként politizálni témacímmel további félszáz résztvevőt vonzott - a média különböző területeiről - a Balaton északi partjára. „Sokfélék vagyunk, sokfelől jöttünk, más-más az életkorunk, a műveltsé­günk, az érdeklődési körünk, de vala­mennyiünk számára fontos az örömhír, tudjuk, hogy egy hajóban evezünk” - e szavakkal kezdte köszöntőjét a PRÚSZ elnöke, Novotny Zoltán. Ezért is lehetett minden jelenlévő számára természetes, hogy az est legelején - az együttlétre Is­ten áldását kérve - imára kulcsolódtak a kezek. A nyitóáhítat megtartását a Ma­gyarországi Egyházak Ökumenikus Ta­nácsának elnöke, D. Szebik Imre nyugal­mazott evangélikus püspök vállalta. A már a szakmában dolgozó, továbbá a leendő zsurnaliszták ismerkedési est­jén sokan voltak kíváncsiak református testvéregyházunk médiaműhelyére is, amelyben nyaranta a videofilm-készítés fogásait sajátítják el a résztvevők. (Az eReformatika fesztivál Révfülöpön leve­tített filmjei között látható volt a Protes­táns Újságírók Szövetsége által díjazott alkotás is.) Derültséget keltő, frappáns válaszok váltakoztak mélyen szántó gondolatok­kal másnap délelőtt a „protestáns publi­cisták társasjátékán”, amelynek még a já­tékszabályát is a helyszínen kellett „kita­lálniuk” a médiamunkásoknak. A Csúzli néven immár szabadalmaztatásra is érettnek mondott tréningforma mind­azonáltal a különböző korcsoporthoz tartozók számára egyaránt szakmai ki­hívást jelenthetett. Egészen más műfajt képviselt a szom­bat délutáni fórumbeszélgetés. Meghí­vott vendégei lelkész politikusok voltak: Balog Zoltán református és Donáth László evangélikus lelkipásztor. Tekintettel azonban arra, hogy Donáth László az MSZP, Balog Zoltán pedig a Fidesz frak­ciójának országgyűlési képviselője, volt mit moderálnia az eszmecserét vezető Szentesi Zöldi László újságírónak, a PRÚSZ titkárának... A „Miért politizál egy pap?” kérdésre válaszolva Donáth László arról beszélt, hogy számára - aki magát „először, má­sodszor és harmadszor is” evangélikus lelkésznek tartja - a politizálás édesapja miatt is „adott volt". A protestantizmus- mondotta Balog Zoltán - lényegileg közéleti jelenség is, ily módon - szerinte- semmi meglepő nem lehet abban, ha egy kálvinista lelkész a politikai szférá­ban is aktív szerepet vállal. A több mint kétórás, rendkívül tartal­mas beszélgetésen elhangzottak sokak­nak adtak témát a kötetlen esti együttlé- ten is, amelynek színhelye - a tizennyolc éven felüliek számára - a Kál-Vin pincé­szet Mákvirág borháza volt. Míg az EvÉlet részéről Boda Zsuzsa szerkesztő­ségvezető és Vita'lis Judit szerkesztőségi titkár a „bortúravezetést” vállalta, addig középiskoláink diák újságírói és kísérő tanáraik Dobsonyi Sándor olvasószerkesz­tővel, Huszár Mariann korrektorral, Nagy Bence tervezőszerkesztővel és T. Pintér Károly főszerkesztővel azt próbálták fel­mérni, hogy milyen feladatokkal kell megbirkózniuk az általuk létrehozandó új internetes portál, az Evangélikus diák­Elet sikeres beindítása és még sikeresebb működtetése érdekében. A médiaműhely lezárásakor csakúgy, mint szombaton reggel, Isten igéje köré gyülekeztek a résztvevők. A reggeli áhí­tatot szombaton Kendek K. Péter evangéli­kus lelkész, a Luther Kiadó igazgatója, a vasárnapi hazaindulás előtt pedig - szin­tén evangélikus lelkészi minőségében - e sorok írója tartotta. ■ Gazdag Zsuzsanna Részlet Novotny Zoltán PRÚSZ-elnök köszöntőjéből „Sokfélék vagyunk, sokfelől jöttünk, más-más az életkorunk, a műveltségünk, az ér­deklődési körünk, de valamennyiünk számára fontos az örömhír, tudjuk, hogy egy hajóban evezünk. Újságírók vagyunk - vagy leszünk, vagy azok szeretnénk lenni! (...) Márton Áron mondta, írta: »A világnak szüksége van arra, hogy ne csak prédikációkat halljon, hanem az emberek életén megvalósítva lássa an­nak a láthatatlan világnak a valóságát, erejét és szépségét, amelyet a vallás hir­det.« Szerencsére még mindig meglehető­sen sok újságíró dolgozik - és nem csak az egyházi sajtó elkötelezett munkatársai - tudatosan vagy ösztönösen Márton Áron sorainak szellemében. Még akkor is így van ez, ha a kereskedelmi médiumok által diktált vásári lármában, szellemi kör­nyezetszennyezésben hangjuk szinte alig észrevehető, ha csendességük és szelídsé­gük erejét kevesebben fedezik fel, mint az úgynevezett médiasztárok jelenlétét. Munkálkodásuk mégis hat és formál. Hiteles emberek megszólaltatásával az újságírónak lehetősége van arra, hogy pusztán a szó, a hang erejével - a spiritua- litás csodálatos jelenvalóságával - gondolatokat és érzéseket ébresszen, reményt és célt közvetítsen, és ami legalább ennyire meghatározó: a közösség tartópilléreit erősítse. A Protestáns Újságírók Szövetsége nevében szeretettel köszöntőm a konferencia résztvevőit. Köszönjük, hogy együtt lehetünk a munka és imádság közösségében. Egy ima utolsó mondatát idézve kívánom, hogy ez az összejövetel legyen az öröm konferenciája: »Add mindnyájunknak a testvéri szeretetet, az örömöt, a békét, a tü­relmet, a jóakaratot, a hűséget!«” Lelkész politikusok, avagy politikus lelkészek „Összeegyeztethető-e a lelkészi hivatás gyakorlása a politikai karrierrel?" - tette fel a kérdést a moderátor azon a beszél­getésen, amelynek Donáth László evan­gélikus lelkész, egyben a szocialista párt országgyűlési képviselője, valamint Ba­log Zoltán református lelkész, fideszes politikus volt a két főszereplője. A szombat délutáni diskurzus során kide­rült - és ez nem okozott túl nagy megle­petést -, hogy a meghívott vendégek egyike sem kifogásolja a lelkészek köz- szereplését, noha egyikük sem pártka­tonaként tagja az MSZP, illetve a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség parlamenti frakciójának. A két protestáns lelkész megegyezett abban, hogy általuk, illetve más lelki- pásztorok révén a történelmi egyházak is hallatni tudják hangjukat a társadal­mat érintő fontos kérdések meghozatala során. Donáth László emlékeztetett arra, hogy volt olyan alkalom, amikor szem­bement a párt érdekeivel az egyházi ér­dekek képviselete miatt. Az olykor felizzó, de mindvégig test­véri légkörben zajlott beszélgetés később elkerülhetetlenül a politikai és közéleti ügyek megvitatása felé kanyarodott. A polémia központjába egyre inkább olyan témák kerültek - részben a közön­ség felvetéseinek köszönhetően -, ame­lyek a társadalmunkban tapasztalható feszültség forrásai. Szó esett - többek között - az október 23-i eseményekről, a magyar kormány legitimitásáról, a kór­házi ágyak számának csökkentéséről. Kisebb zúgolódást váltott ki Donáth Lászlónak azon megállapítása, mely sze­rint az erkölcs és a politika egymástól tá­vol álló fogalmak, ennek megfelelően a magyar miniszterelnököt sem kell felelős­ségre vonni tavasszal elhangzott beszéde miatt. Balog Zoltán viszont - egyebek mellett - arról is beszélt, hogy a kormány sorozatosan elmulasztja az egyeztetése­ket, s az ellenzéki képviselőkhöz gyakran el sem jutnak azok az iratok, amelyeket a törvény értelmében jogukban állna meg­ismerni. Kitért arra is, hogy annak idején nem látta át a vatikáni szerződés jelentő­ségét, de ma már azt gondolja, hogy a tör­ténelmi egyházak számára ez az egyetlen kézzel fogható dokumentum a kormány törekvéseivel szemben. Kettejük „pengeváltása” után a kérde­zők többsége nem a beszélgetés alapté­májáról - a lelkészek politikai tevékeny­ségének megítéléséről - kérdezte a ven­dégeket, sokkal inkább a jelenlegi politi­kai aktualitások felől érdeklődött. Kér­déseiket elsősorban Donáth Lászlónak szegezték, akitől a kormány álláspontjá­nak ismertetését várták. A hallgatók egyike például arra volt kíváncsi, hogy korunkban komoly ve­szélyt jelent-e az antiszemitizmus. Az evangélikus lelkész szerint léteznek ugyan antiszemita csoportok és sajtóor­gánumok, számuk azonban elenyésző, komoly fenyegetésről nem beszélhe­tünk. Egy másik kérdező kétségbe vonta, hogy a Magyar Szocialista Párt valóban baloldali lenne, s azt kérte Donáth Lász­lótól, világosítsa fel arról, hogy a párt milyen értékeket képvisel. Válaszában a parlamenti képviselő bevallotta: klasszi­kus értelemben valóban nem tekinthető baloldali csoportosulásnak az MSZP, a baloldaliság csak más pártokhoz - így a középen álló SZDSZ-hez, a jobboldali MDF-hez és a szélsőjobboldali MIEP-hez - viszonyítva igaz. Szerinte a Fideszt képtelenség bármelyik oldalhoz sorolni. Donáth László továbbá az MSZP hívő tagozatával kapcsolatban hangsúlyozta: kevéssé érti feladatkörét és szerepét. ■ Kottász Zoltán Vendégségben Kdl-Vinndl Borissza embernek Révfülöp nevének hallatán a magyar tengeren kívül feltétlenül eszébe jut a bor. A Dunántúl jellegzetes fehér nedűi közül több a Balaton-felvidéken terem. A badacsonyi búkerge tőket hírből mindenki ismeri, és bizo­nyára sokan hallottak már a Káli-medence ki­váló, korcos száraz borairól is. A messziről jött sörivó ember számára azonban már nem ennyire egyértelmű, hogy kiváló italokat talál Révfülöpön is. Aki idáig jutott az olvasásban, feltehetően éppen azon tűnődik, hogyan kerül a csizma az asztalra - akarom mondani, a médiaműhely kapcsán a bor témája erre az oldalra? Tovább csigázva az olvasó kíváncsiságát, említsük meg, hogy a település egyik kiváló pincészete a sokatmondó Kál-Vin nevet viseli... Nehezen hihető, hogy a médiaműhely szerve­zői csak a kötetlen társalgás kedvéért találták ki szombat estére a „protestáns borkóstolót" éppen ide. Nos, az újságírók végigkóstolták a fentebb említett pincészet kínálatát, a kiváló óboroktól kezdve a még le nem tisztult újborokig. A prog­ram érdemi része mégis ezután, fehér asztal és fe­hér- (vagy tetszés szerint vörös-, rozé) borok mel­lett kezdődött, és kis híján kakaskukorékolásig tartott. A borok mellé magasröptű gondolatok, szórakoztató anekdoták is asztalra kerültek - ahogyan az ilyenkor már lenni szokott... ■ - ERDELYIK -

Next

/
Oldalképek
Tartalom