Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-11-26 / 48. szám
6 «Sf 2006. november 26. PANORÁMA ‘Evangélikus ÉletS Protestáns újságírók találkozója ► Megfiatalodott az „öregedő” Evangélikus Médiaműhely. A november 17. és 19. között immár hatodik alkalommal megrendezett szakmai fórumra első ízben kaptak meghívást az egyházi középiskolák. Középfokú intézményeinknek több mint a fele delegált két-két - a médiamunka iránt érdeklődő - diákot, akik a révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban megalakították egy új internetes újság, az Evangélikus diákElet országos szerkesztőbizottságát. E hétvégén a fiatalok nemcsak hetilapunk szerkesztésének kulisszatitkaiba nyerhettek bepillantást, hanem találkozhattak más orgánumoknál sajtómunkát végzőkkel is, hiszen szerkesztőségünk a Protestáns Újságírók Szövetségét (PRÚSZ) is bevonta az őszi médiaműhely szervezésébe. A protestáns újságírók találkozójának központi programja Keresztyénként politizálni témacímmel további félszáz résztvevőt vonzott - a média különböző területeiről - a Balaton északi partjára. „Sokfélék vagyunk, sokfelől jöttünk, más-más az életkorunk, a műveltségünk, az érdeklődési körünk, de valamennyiünk számára fontos az örömhír, tudjuk, hogy egy hajóban evezünk” - e szavakkal kezdte köszöntőjét a PRÚSZ elnöke, Novotny Zoltán. Ezért is lehetett minden jelenlévő számára természetes, hogy az est legelején - az együttlétre Isten áldását kérve - imára kulcsolódtak a kezek. A nyitóáhítat megtartását a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke, D. Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspök vállalta. A már a szakmában dolgozó, továbbá a leendő zsurnaliszták ismerkedési estjén sokan voltak kíváncsiak református testvéregyházunk médiaműhelyére is, amelyben nyaranta a videofilm-készítés fogásait sajátítják el a résztvevők. (Az eReformatika fesztivál Révfülöpön levetített filmjei között látható volt a Protestáns Újságírók Szövetsége által díjazott alkotás is.) Derültséget keltő, frappáns válaszok váltakoztak mélyen szántó gondolatokkal másnap délelőtt a „protestáns publicisták társasjátékán”, amelynek még a játékszabályát is a helyszínen kellett „kitalálniuk” a médiamunkásoknak. A Csúzli néven immár szabadalmaztatásra is érettnek mondott tréningforma mindazonáltal a különböző korcsoporthoz tartozók számára egyaránt szakmai kihívást jelenthetett. Egészen más műfajt képviselt a szombat délutáni fórumbeszélgetés. Meghívott vendégei lelkész politikusok voltak: Balog Zoltán református és Donáth László evangélikus lelkipásztor. Tekintettel azonban arra, hogy Donáth László az MSZP, Balog Zoltán pedig a Fidesz frakciójának országgyűlési képviselője, volt mit moderálnia az eszmecserét vezető Szentesi Zöldi László újságírónak, a PRÚSZ titkárának... A „Miért politizál egy pap?” kérdésre válaszolva Donáth László arról beszélt, hogy számára - aki magát „először, másodszor és harmadszor is” evangélikus lelkésznek tartja - a politizálás édesapja miatt is „adott volt". A protestantizmus- mondotta Balog Zoltán - lényegileg közéleti jelenség is, ily módon - szerinte- semmi meglepő nem lehet abban, ha egy kálvinista lelkész a politikai szférában is aktív szerepet vállal. A több mint kétórás, rendkívül tartalmas beszélgetésen elhangzottak sokaknak adtak témát a kötetlen esti együttlé- ten is, amelynek színhelye - a tizennyolc éven felüliek számára - a Kál-Vin pincészet Mákvirág borháza volt. Míg az EvÉlet részéről Boda Zsuzsa szerkesztőségvezető és Vita'lis Judit szerkesztőségi titkár a „bortúravezetést” vállalta, addig középiskoláink diák újságírói és kísérő tanáraik Dobsonyi Sándor olvasószerkesztővel, Huszár Mariann korrektorral, Nagy Bence tervezőszerkesztővel és T. Pintér Károly főszerkesztővel azt próbálták felmérni, hogy milyen feladatokkal kell megbirkózniuk az általuk létrehozandó új internetes portál, az Evangélikus diákElet sikeres beindítása és még sikeresebb működtetése érdekében. A médiaműhely lezárásakor csakúgy, mint szombaton reggel, Isten igéje köré gyülekeztek a résztvevők. A reggeli áhítatot szombaton Kendek K. Péter evangélikus lelkész, a Luther Kiadó igazgatója, a vasárnapi hazaindulás előtt pedig - szintén evangélikus lelkészi minőségében - e sorok írója tartotta. ■ Gazdag Zsuzsanna Részlet Novotny Zoltán PRÚSZ-elnök köszöntőjéből „Sokfélék vagyunk, sokfelől jöttünk, más-más az életkorunk, a műveltségünk, az érdeklődési körünk, de valamennyiünk számára fontos az örömhír, tudjuk, hogy egy hajóban evezünk. Újságírók vagyunk - vagy leszünk, vagy azok szeretnénk lenni! (...) Márton Áron mondta, írta: »A világnak szüksége van arra, hogy ne csak prédikációkat halljon, hanem az emberek életén megvalósítva lássa annak a láthatatlan világnak a valóságát, erejét és szépségét, amelyet a vallás hirdet.« Szerencsére még mindig meglehetősen sok újságíró dolgozik - és nem csak az egyházi sajtó elkötelezett munkatársai - tudatosan vagy ösztönösen Márton Áron sorainak szellemében. Még akkor is így van ez, ha a kereskedelmi médiumok által diktált vásári lármában, szellemi környezetszennyezésben hangjuk szinte alig észrevehető, ha csendességük és szelídségük erejét kevesebben fedezik fel, mint az úgynevezett médiasztárok jelenlétét. Munkálkodásuk mégis hat és formál. Hiteles emberek megszólaltatásával az újságírónak lehetősége van arra, hogy pusztán a szó, a hang erejével - a spiritua- litás csodálatos jelenvalóságával - gondolatokat és érzéseket ébresszen, reményt és célt közvetítsen, és ami legalább ennyire meghatározó: a közösség tartópilléreit erősítse. A Protestáns Újságírók Szövetsége nevében szeretettel köszöntőm a konferencia résztvevőit. Köszönjük, hogy együtt lehetünk a munka és imádság közösségében. Egy ima utolsó mondatát idézve kívánom, hogy ez az összejövetel legyen az öröm konferenciája: »Add mindnyájunknak a testvéri szeretetet, az örömöt, a békét, a türelmet, a jóakaratot, a hűséget!«” Lelkész politikusok, avagy politikus lelkészek „Összeegyeztethető-e a lelkészi hivatás gyakorlása a politikai karrierrel?" - tette fel a kérdést a moderátor azon a beszélgetésen, amelynek Donáth László evangélikus lelkész, egyben a szocialista párt országgyűlési képviselője, valamint Balog Zoltán református lelkész, fideszes politikus volt a két főszereplője. A szombat délutáni diskurzus során kiderült - és ez nem okozott túl nagy meglepetést -, hogy a meghívott vendégek egyike sem kifogásolja a lelkészek köz- szereplését, noha egyikük sem pártkatonaként tagja az MSZP, illetve a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség parlamenti frakciójának. A két protestáns lelkész megegyezett abban, hogy általuk, illetve más lelki- pásztorok révén a történelmi egyházak is hallatni tudják hangjukat a társadalmat érintő fontos kérdések meghozatala során. Donáth László emlékeztetett arra, hogy volt olyan alkalom, amikor szembement a párt érdekeivel az egyházi érdekek képviselete miatt. Az olykor felizzó, de mindvégig testvéri légkörben zajlott beszélgetés később elkerülhetetlenül a politikai és közéleti ügyek megvitatása felé kanyarodott. A polémia központjába egyre inkább olyan témák kerültek - részben a közönség felvetéseinek köszönhetően -, amelyek a társadalmunkban tapasztalható feszültség forrásai. Szó esett - többek között - az október 23-i eseményekről, a magyar kormány legitimitásáról, a kórházi ágyak számának csökkentéséről. Kisebb zúgolódást váltott ki Donáth Lászlónak azon megállapítása, mely szerint az erkölcs és a politika egymástól távol álló fogalmak, ennek megfelelően a magyar miniszterelnököt sem kell felelősségre vonni tavasszal elhangzott beszéde miatt. Balog Zoltán viszont - egyebek mellett - arról is beszélt, hogy a kormány sorozatosan elmulasztja az egyeztetéseket, s az ellenzéki képviselőkhöz gyakran el sem jutnak azok az iratok, amelyeket a törvény értelmében jogukban állna megismerni. Kitért arra is, hogy annak idején nem látta át a vatikáni szerződés jelentőségét, de ma már azt gondolja, hogy a történelmi egyházak számára ez az egyetlen kézzel fogható dokumentum a kormány törekvéseivel szemben. Kettejük „pengeváltása” után a kérdezők többsége nem a beszélgetés alaptémájáról - a lelkészek politikai tevékenységének megítéléséről - kérdezte a vendégeket, sokkal inkább a jelenlegi politikai aktualitások felől érdeklődött. Kérdéseiket elsősorban Donáth Lászlónak szegezték, akitől a kormány álláspontjának ismertetését várták. A hallgatók egyike például arra volt kíváncsi, hogy korunkban komoly veszélyt jelent-e az antiszemitizmus. Az evangélikus lelkész szerint léteznek ugyan antiszemita csoportok és sajtóorgánumok, számuk azonban elenyésző, komoly fenyegetésről nem beszélhetünk. Egy másik kérdező kétségbe vonta, hogy a Magyar Szocialista Párt valóban baloldali lenne, s azt kérte Donáth Lászlótól, világosítsa fel arról, hogy a párt milyen értékeket képvisel. Válaszában a parlamenti képviselő bevallotta: klasszikus értelemben valóban nem tekinthető baloldali csoportosulásnak az MSZP, a baloldaliság csak más pártokhoz - így a középen álló SZDSZ-hez, a jobboldali MDF-hez és a szélsőjobboldali MIEP-hez - viszonyítva igaz. Szerinte a Fideszt képtelenség bármelyik oldalhoz sorolni. Donáth László továbbá az MSZP hívő tagozatával kapcsolatban hangsúlyozta: kevéssé érti feladatkörét és szerepét. ■ Kottász Zoltán Vendégségben Kdl-Vinndl Borissza embernek Révfülöp nevének hallatán a magyar tengeren kívül feltétlenül eszébe jut a bor. A Dunántúl jellegzetes fehér nedűi közül több a Balaton-felvidéken terem. A badacsonyi búkerge tőket hírből mindenki ismeri, és bizonyára sokan hallottak már a Káli-medence kiváló, korcos száraz borairól is. A messziről jött sörivó ember számára azonban már nem ennyire egyértelmű, hogy kiváló italokat talál Révfülöpön is. Aki idáig jutott az olvasásban, feltehetően éppen azon tűnődik, hogyan kerül a csizma az asztalra - akarom mondani, a médiaműhely kapcsán a bor témája erre az oldalra? Tovább csigázva az olvasó kíváncsiságát, említsük meg, hogy a település egyik kiváló pincészete a sokatmondó Kál-Vin nevet viseli... Nehezen hihető, hogy a médiaműhely szervezői csak a kötetlen társalgás kedvéért találták ki szombat estére a „protestáns borkóstolót" éppen ide. Nos, az újságírók végigkóstolták a fentebb említett pincészet kínálatát, a kiváló óboroktól kezdve a még le nem tisztult újborokig. A program érdemi része mégis ezután, fehér asztal és fehér- (vagy tetszés szerint vörös-, rozé) borok mellett kezdődött, és kis híján kakaskukorékolásig tartott. A borok mellé magasröptű gondolatok, szórakoztató anekdoták is asztalra kerültek - ahogyan az ilyenkor már lenni szokott... ■ - ERDELYIK -
