Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-11-26 / 48. szám
‘Evangélikus Élet®? PANORÁMA 2006. november 26. 7- VI. Evangélikus Médiaműhely Szerkesztőségünk már a médiaműhely lezárultának másnapján örömmel állapíthatta meg, hogy az elvetett mag jó földbe hullott: a soproni diák résztvevők profi újságíróhoz méltó gyorsasággal készítették és küldték el tudósításukat a hétvégéről. Az alábbiakban ezeket az írásokat, valamint egy református diák levelét közöljük - szemléltetve számukra azt isr hogy miként működik nálunk a sokat emlegetett cenzúra... „Diákújság-írók” a médiaműhelyen ► Elektronikus ifjúsági médium indításáról, az evangélikus diáklapok készítőinek együttműködéséről tanácskoztak - egyebek mellett - a hétvégén Révfülöpön. A hatodik médiaműhelyre ezúttal az evangélikus középiskolák is meghívást kaptak, így a hivatásos újságírókon kívül egyházunk oktatási intézményeinek képviseletében tizennégy diák és öt pedagógus is részt vett a Balaton-parti találkozón. A közös programok után a fiatalok bemutatták saját kiadványaikat, és megismerkedtek az Evangélikus Élet munkatársaival. A beszélgetést vezető T. Pintér Károly főszerkesztő felvázolta a leendő internetes lap terveit. A kezdeményezés nem titkolt célja a középiskolások megszólítása, akik jellemzően nem olvassák, sőt nem is ismerik az Evangélikus Életet. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen megnyerésükhöz egészen más eszközök szükségesek, mint a felnőtt olvasókéhoz. így merült fel egy kifejezetten fiataloknak szóló, internetes újság ötlete, melynek készítésében elsősorban a meglévő iskolaújságok szerkesztőire számítanak. A résztvevők egyöntetűen támogatták az ötletet, így a részletek kidolgozásával hamarosan a tényleges munka is megkezdődhet. A háromnapos rendezvény legnagyobb erénye, hogy lehetőséget nyújtott egymás megismerésére, új kapcsolatok születésére. A program esténként hajnalig tartó beszélgetésekkel zárult; ezeken a különböző iskolákból érkezett, eltérő érdeklődésű fiatalok is hamar megtalálták a közös hangnemet. Nemcsak szakmai ismeretekkel, de értékes tapasztalatokkal és új barátokkal is gazdagodtak tehát, kitűnő zálogaként jövőbeli együttműködésüknek. ■ Kiss Dávid, a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) és Kollégium tanulója Kedves Szerkesztőség! Gyorsjelentés ► „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők...” (Jn 15,5) - ez az ige volt a mottója a múlt hét végén rendezett hatodik médiaműhelynek. Ennek szellemében jó szőlőszemekhez híven töltekeztünk mind lelkileg, mind szellemileg, mind szakmailag. Szőlővesszőként az Evangélikus Élet szerkesztősége és a PRÚSZ színvonalasan teljesítette feladatát. November 17-ét írtunk, amikor Kóczán Krisztián tanár Sopronból útnak indult egy eléggé ködös péntek délutánon Révfülöpre két eötvösös és egy berzsenyis diákkal a protestáns újságírók találkozójára. Két újságíróval és egy (immár) rádiós újságíróval. Az utazás jól telt, a hangulatot biztosították az előttünk haladó autóból kiszállingózó csikkek, sörösdobozok, a tejszerű köd és a keszthelyi kitérő. Végül is sikeresen megérkeztünk Révfülöpre, ahol szép szobákkal, kényelmes ágyakkal és csocsóasztallal vártak minket. Vacsora után áhítatra, „rövid” bemutatkozásra, utána filmnézésre került sor. Fél kettő felé már mindenki ágyban lehetett (aki akart). Másnap a reggelit és az áhítatot egy érdekes játék követte, a szinte akkor rögtönzött csúzli Akinek nem volt bátorsága a játékhoz, szabad programként felfedezhette a környéket és a Fülöp-hegyen lévő kilátót. Ebéd után egy kerekasztal- beszélgetésen való részvételre volt lehetőség az MSZP és a Fidesz egy-egy országgyűlési képviselőjével. Vacsora után a nagykorúakat a borkóstoló várta, mi, diákok pedig megalakítottuk egy internetes diákújság országos szerkesztőségét. Ezek után kötetlenül csevegtünk, ismételten „hajnalig”. A vasárnapi nap nagyon gyorsan eltelt, reggeli után az Evangélikus Elet e számának a szerkesztésébe segítettünk be, majd ebéd után folytatódott a műhelymunka. Ezen azonban mi, soproniak már nem vettünk részt, hanem hazaindultunk rengeteg új ismerettel és ismerőssel gyarapodva. ■ Vinkovics Nikolett és Pantea Judit, a soproni Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola tanulói A médiaműhelyes hétvége olyannyira fellelkesített, hogy gondoltam, máris átültetem a tanultakat a gyakorlatba. Előre is elnézést, ha felrúgom az újságírás összes szabályát, mert bármennyire is sokat adott ez a hétvége, azért még nem faraghatott egy csapásra briliáns szerzőt belőlem. Bár Önök mindent megtettek, hogy egyszer majd azzá legyek Köszönet Dobsonyi Sándor olvasó- szerkesztőnek, hogy felvilágosított a tudósítás mint műfaj alapvető szabályáról, miszerint törekedj a lényegre, mert ha mellébeszélsz, úgyis kihúzzák az egészet Ezt követően általános kétségbeesés lett rajtam úrrá... Külön élmény volt, hogy részt engedtek az Evangélikus Elet aktuális számának szerkesztésében - meglepődve tapasztaltam, hogy mennyire komolyan veszik a diákszót. Ennek az lett az eredménye, hogy egészen megnőtt az önbizalmam, és estefelé már teljes jogú partnernek éreztem magam, még kávét is ittam, de feketén ám, ahogy a nagyok szokták. Kedves tördelő úr! Fájdalommal vegyes ámulattal néztem, ahogy a cikkeket a számítógép segítségével odabűvöli az újság oldalaira. Bár Ön szerint pofonegyszerű a művelet, számomra teljességgel érthetetlen maradt. Nagyon jólesett, hogy az egész szerkesztőség ekkora hangsúlyt fektetett ránk, diákokra. Azt hiszem, mindannyiunkban megvan a komoly szándék, hogy jeles újságírókká váljunk. ■ Naszádi Kata „Kiscsoportos” lapszerkesztés, avagy akik még vasárnap délután is kitartottak - Naszádi Kata és édesanyja, Naszádi Krisztina, a Harmat Kiadó főszerkesztője T. Pintér Károllyal. (Háttérben lapunk Egyház és világháló rovatának vezetője, Erdélyi Károly.) A médiaműhely „veteránjai"... .. .és aki most ismerkedik az „alappal" - Vinkovics Nikolett Reggeliáhítat-részlet Kedves Barátaim! Mások vagyunk. Lehet, hogy már régóta ismertük egymást. De az is lehet, hogy most találkoztunk először. Ezen a hétvégén egyikőtökről kiderült, hogy órákon keresztül ül a számítógép előtt, másvalaki legszívesebben kamerával a kezében tölti az időt, vagy az iskolarádiónak dolgozik. Én legtöbbször írni szoktam. És nemcsak azért, mert ez a munkám. Hanem azért is, mert szeretem átélni, ahogy a szavak tudósítássá, történetté állnak össze. Egy esemény, egy flekk - röpke pillantás egy gyülekezet életébe. Egy interjú - életszelet négyezer-ötszáz karakterben. Emberek, arcok, mondatok. Ennyi. Ennyi? Nem, ennél sokkal több. Neked mondom, aki még nem tudja, de esetleg már sejti. És neked, aki tudja, de akit - magamat is beleértve - nem árt emlékeztetni rá. Ha most vagy először médiaműhelyen, azért szeretném a szívedre helyezni, mert talán még soha nem gondolkodtál róla. Te, idősebb - tollforgató, olvasószerkesztő, korrektor; kamerát, diktafont a kezedben tartó; szerkesztő, tördelő - barátom, velem együtt már úgyis tudod a titkot, de azért Pál apostolt idézve hadd mondjam el újra: .....nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus jézust, az Urat, önmagunkat pedig mint szolgáitokat Jézusért." (2Kor 4,5) Azt gondolom, ezért lehetünk szabadabbak, és talán boldogabbak is, mint „világi” társaink. Nekünk nem pártérdekeket kell szem előtt tartanunk, és nem különböző politikai irányzatokat képviselők elvárásainak kell megfelelnünk. Az a teendőnk, hogy - a szakmai követelményekre odafigyelve - témaválasztásunkkal, riportalanyainkkal szembeni hozzáállásunkkal, szóhasználatunkkal közvetítsük az isteni üzenetet. Ehhez mire van szükség? Valóban látó szemre? Igazán halló fülre? Igen, ezekre is. De leginkább talán tiszta szívre. Persze, mondhatnátok, mi sem könnyebb annál, mint kiállnom ide, és ezt így kimondanom. Megcselekedni - azaz a szívet megtisztítani - annál nehezebb. Ennek ellenére jó néhányan azért neki-nekiveselkednek, hátha sikerül, és minden erejükkel igyekeznek jó emberek, jó keresztények lenni, tökéletesen megfelelni az elvárásoknak. Ilyen voltam magam is. Szerencsére az egyik legjobb barátom emlékeztetett rá, hogy nem érdemes erőlködnöm, hiszen saját próbálkozásaim így is, úgy is kudarcra vannak ítélve... „Még szerencse - mondta -, hogy nem neked kell igazabbá válnod! »Csupán« annyi a dolgod, hogy engedd a tökéletes Istennek, hogy ő tegyen jobbá és igazabbá, békessége eszközévé.” (...) A Krisztusra figyelés azonban nemcsak a nehéz órákban fontos, hanem életünk minden percében. Csupán ez segíthet abban, hogy megtaláljuk a helyünket, és azzal foglalkozzunk, ami valóban ránk bízatott. Ez a folyamat kinél hosszabb, kinél rövidebb ideig tart. Sokszor igen fájdalmas is. Ám mindenképp át kell esni rajta ahhoz, hogy megtörténjen, amit Pál apostol így fogalmazott meg: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem." (Gál 2,20) ■ Gazdag Zsuzsanna (Elhangzott a VI. médiaműhely zárónapján, november 19-én Révfülöpön)
