Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-11-19 / 47. szám
‘Evangélikus Éltó KULTÚRKÖRÖK 2006. november 19. 5 Társadalmi nemek és keresztény felelősség ► Rendhagyó „nőnapot” tartottak múlt hét péntekén az Evangélikus Hittudományi Egyetemen (EHE). A magyar tudomány ünnepe alkalmából rendezett, Társadalmi nemek és keresztény felelősség címet viselő konferencián két kivétellel női előadók szólaltak fel, akik az általuk körüljárt témát természetesen elsősorban „női oldalról” közelítették meg. A konferenciát ár. Csepre- gi Zoltán rektor nyitotta meg, moderátorként a szervező, dr. Orosz Gábor Viktor, az MTA-EHE Szociáletikai és Ökumenikus Kutatócsoportjának tudományos főmunkatársa működött közre. Film és szakralitás „Réz-asztali” beszélgetés a Fasorban A november 10-i rendezvény gerincét a referátumok adták, emellett a programot a teológia énekkarának szolgálata, valamint két könyvbemutató színesítette: Kézdy Péter piliscsabai evangélikus lelkész a „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet" című Andorka Észter-emlékkönyvet, dr. Hausmann Jutta professzor asszony pedig Ruth című kötetét mutatta be. Miután az intézmény rektora köszöntötte a megjelenteket, Kardosné dr. Kapo- nyi Erzsébet lépett a pulpitushoz. A Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Intézetének docense A nők és férfiak kiegyensúlyozott részvétele a politikai és közéletben című előadásában egyebek mellett azt húzta alá, hogy a politikai és közéletben alapvetően férfiak vannak Az állandó és időszaki kiállításai szervezésében mindig művészi hitelességre és színvonalra törekvő kiskőrösi múzeum idei novemberi tárlatára a nyolcvannegyedik évében járó Schéner Mihály életművének egy sajátos szegmenséből állítottak össze kollekciót: a mester templomokat ábrázoló képeiből válogattak Szepes Hédi művészettörténész rendezésében. A november 3-i megnyitón köszöntőt mondott Lasztovicza László, Kiskőrös alpolgármestere. „A kultikus helyek avatják a tájat az ember kultúrkincsévé” - idézte Schéner Mihály szavait megnyitóbeszéde elején Gáncs Péter püspök. A kultikus helyek életünkben játszott szerepe kapcsán viszszautalt Nőé történetére, aki a pusztulás földjére lépve hálaoltárt épített Istennek. Hasonlóképpen cselekedtek az A művész... őt követő ősatyák is, akik az isteni cselekvésre adott válaszképpen hitük kifejezését és megélését segítő szent helyeket, szakrális tereket kerítettek el az emberi élettéren belül. Az ember eme „kultikus térhasználata” nyomán emelkedtek fel történelmünk során azok a templomok, amelyek mai településeink szívét képezik - nemcsak földrajzilag, hanem esztétikailag és (a földet az éggel vertikálisan összekötő értelemben) spirituálidominánsan jelen, ami azért is sajnálatos, mert így épp a „sajátos női megközelítés" nem kap elegendő teret. A nők és férfiak kiegyensúlyozott részvétele a politikai döntéshozatalban azért is fontos lenne - hangsúlyozta -, mert ez előfeltétele a társadalom, valamint a demokrácia fejlődésének. Dr. Gáspár Csaba László, a Miskolci Egyetem Filozófiatörténet Tanszékének, valamint a Pannon Egyetem Antropológia és Etika Tanszékének oktatója elsőként hallgatói figyelmébe ajánlotta az előadása témáját adó, a Hittani Kongregáció által közzétett dokumentumot. Ezután azonban nem a 2004-ben megjelent, Levél a katolikus egyház püspökihez, a férfiak és a nők együttműködéséről az egyházban és a társadasan is. A templomokat funkciójuk avatja kultikus helyekké, esztétikai és spirituális dimenziójuk révén válnak értékőrző és -teremtő kultúrkincsekké. Bár szemünk ott szeret tanyázni, ahol a szépség van, a lélek romlásának újkori évtizedeiben felépültek templom nélküli, lélektelen városok. Templomok helyett épülnek felhőkarcolók, modem Bábelek, melyeket tán csodálunk, ámde nem szeretünk. A kultusz is helyettesíthető, ha megváltozik a hódolat tárgya: a shopping centerekben, a fogyasztás profán szentélyeiben az ember már csak lefelé néz, az anyag különböző formáit csodálja - s lassan elfeledkezik a lélek csendjéről, a szív békéjéről és az áldásról, amely metaforikus értelemben abból az irányból jön, ahová a templomok tornyai mutatnak. „Ki tilthatja az áldást?” - tette fel a kérdést Juhász Ferenc költő szavaival Gáncs Péter. A nemzeti himnuszában is áldásra szomjazó nép számára Schéner Mihály segít újra meglátni a lélek és az imádság házát, a találkozás, a közösség szentélyét, az ember és ember, az ember és Isten közötti kommunikáció központját, a szakrális helyet, mely a béke és az áldás örök forrására mutat. Schéner ezerarcú művészete létszimlomban című iratról szólt, hanem általában az emberről beszélt, akinek - bár elvileg ismeretlen önmaga számára - a világ és önmaga megismerésén keresztül mégis önmagát kell megvalósítania. Emberlétünket nőként, illetve férfiként különböző módon éljük meg - mondotta dr. Belső Nóra pszichiáter A női és féifidepresszió: biológiai és társadalmi aspektusok a 21. század elején című előadásában -, épp ezért nem feledkezhetünk el a hagyományos női és férfiszerepekről. Ugyancsak említést tett a férfi és női mivoltunkból fakadó különbözőségekről a két utolsó előadó. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem nyíregyházi kihelyezett hittanárképző tagozatának adjunktusa, dr. Cserháti Márta Társadalmi nemek és társadalmi szerepek az Újszövetség világában című referátumában azt ecsetelte, milyen, a nemükből fakadó nehézségekkel kellett megküzdeniük a nőknek az ókorban; Szabó Julianna, az EHE dok- torandusza, a ferencvárosi gyülekezet lelkésze pedig A nők és férfiak „kiegyensúlyozott" szerepe az egyházban címet viselő referátumában a mai világunkra jellemző problémákról szólt. ■ Gazdag Zsuzsanna bólummá nemesíti a megragadott tartalmat; képein legtöbbször egyszerre hullámzik át az emberi természet szent és démoni oldala, bukott embervoltunk eredendő kettőssége. ...és egyik műve Ezen a tárlaton csak a szentség pólusának kifejezéseit láthatják az érdeklődők: a szeretet, a felfelé figyelés, a lélek jóságának szimbólumait. A galériában sűrűn emelkednek a „mutatóujjak”: a medgyesegyházi templom ugyanúgy felismerhető, mint a Notre-Dame - az alkotói módszer mégsem realista, ugyanakkor nem is absztrakt. A festmények megmunkálása szinte centiméternyi közelségbe vonzza a tekintetet: a kidolgozás egyszerre tűnik gondosan mívesnek és rusztikusán elnagyoltnak. A képek mintha nem is tükröznének és ábrázolnának, hanem a templomokban valami mást láttatnának velünk, ami azonban mégsem elvont. A művész saját maga által „expresszív-szürrealistának” nevezett munkáin mintha templomokkal kifejezett ősképeket látnánk, amelyek egyszerre keltenek egyedien modem és hagyományosan ősi benyomást. Schéner Mihály In nomine Patris című írásában így vall templomokat ábrázoló képeiről: „Nem szűntem meg megragadni a lehetőséget, hogy arányosat tegyek, olyat, ami az emberi mértéknek megfelel, és az Istennek is tetszik. Valamit meglestünk az ő mérhetetlen rendjéből és arányaiból, valami nagyon kicsit, de ez is elég ahhoz, hogy otthont találjunk magunknak a nagyvilágban. Ha ujjaim csillagsugaraival valami örömet tudtam magamnak és nektek adni, akkor az ég felé mutattam, hogy találkozzam az égbolt csil- lagmilliárdjaival, az egyetemességgel, s egyben vezérlő csillagot kerestem, ami utat mutat nekem.” Schéner Mihály Templomok című tárlata december i-jéig tekinthető meg hétfő kivételével 9-től 17 óráig. Az emlékmúzeum címe: 6200 Kiskőrös, Petőfi tér 5. (A kiállítás képeiről készült fotók megtekinthetők a Déli Egyházkerület honlapján, a Déli Harangszón: http://del.lutheran.hu.) ■ Petri Gábor Nyugodt szívvel kijelenthetjük: az Asztali beszélgetések címet viselő sorozat országos eseménnyé vált. A beszélgetések egyrészt „hitbéli munícióval” szolgálnak a hívő keresztények számára, másrészt tartalmas szellemi élményt nyújtanak bárkinek, aki figyelemmel kíséri az ismert közéleti személyiségek - egyháziak és világiak - között zajló diskurzusokat. Legutóbb november 7-én a Budapest- Fasori Evangélikus Gimnáziumban került sor disputára Kiüresedés és szakralitás a filmek tükrében címmel. Az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány és a fasori gyülekezet jóvoltából ezúttal két névrokon, Réz András esztéta és Réz-Nagy Zoltán evangélikus lelkész foglalt helyet a gimnázium dísztermének képzeletbeli asztalánál. Napjainkban érdekes folyamatnak lehetünk tanúi - hangzott el Réz András bevezetőjében. A ma embere ismét a szakralitás felé fordul, de a jellemzően az egyházakat kihagyva, pusztán tárgyakban és rítusokban megélve mindezt. A filmművészet és az abban fellelhető szakralitás pedig a mozi egyetlen apró szegmense: a fő irányzat a jellemzően igénytelen szórakoztatás. Az instant élmény pedig gyorsan feledhető, vagy - amint Réz-Nagy Zoltán hozzátette - az egyes negatív jelenetek gyakran váratlanul, kiszámíthatatlan hatással törhetnek elő a néző későbbi élete során. A filmművészetek iránti fogékonyság alapvetően a társadalmi szocializációtól függ, találó hasonlattal „gyerekszobafüggő”. A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban is, hogy ez utóbbiért az iskolai nevelés is hibáztatható, hiszen a műalkotások elemzése során nem cél az, hogy a diákok saját véleményüket és gondolataikat próbálják megfogalmazni. Érdekes kérdést feszegetett Réz-Nagy Zoltán azzal is, hogy bizonyos filmek, bár nem vallási témájúak, a mélyben az istenél„Abban az időben, mikor a magyar angyalok betöltötték a Jelenések könyvét: megverték a Sátánt a Dunavölgyben. 1956. nov. 22.” Fővárosunk kedves, kétszintes kis „művészcsamoka” ismét újszerű kiállítással várja látogatóit az Erdély Művészetéért Alapítvány támogatásával. Hogyan is látták Székelyföld művészei ’56 dicsőségét, tragédiáját? Mit éreztek, hogyan tudták önmagukban feldolgozni a látott vagy csak hallott eseményeket? Nagyon elgondolkoztató választ adott a kérdésre Zsögödi Nagy Imre festőművész, grafikus. Tudjuk, hogy az erdélyi művészek mennyire aggódva figyeltek a forradalom minden mozzanatára, sokan közülük pedig - éppen Budapesten tartózkodván - részesei is lettek. Esetleg a rövid családi vagy baráti látogatás a váratlan körülmények miatt hosszú hetekre nyúlt. Ez történt Zsögödi Nagy Imrével is, aki igen gyakran találkozott kedves íróbarátaival. Az együttlétek, a beszélmény kereséséről is tanúskodnak. Ilyenek például Tarkovszkij alkotásai, aki hol történelmi filmekbe, hol sci-fi alkotásokba burkolta mindezt. Az egyik előre borítékolható moderátort kérdés a Jézussal kapcsolatos és egyházi vonatkozású filmekre vonatkozott. A lelkész véleménye szerint óvatosan ke- zelendőek ezek a témakörök, nehezen hozható össze a film és a szakrális tartalom, és a Ben Húr közismert jelenetére utalva elhangzott:- sokszor a kevesebb több, igényesebb. Keresztényként azonban erősen vitathatjuk a filmesztétának azt az álláspontját, amelyet például a kiváló, Mel Gibson-féle A passióval, valamint a fontos és hiánypótló alkotásnak tekinthető Lutherrel kapcsolatosan fejtett ki: nevezetesen hogy hamis az ábrázolásmódjuk, illetve hogy egyházi tárgyú filmeket egyáltalában szükségtelen készíteni. Az alapvetően kötetlen, filmbejátszásokkal tarkított eszmecsere közben több érdekes nézői kérdés és vélemény hangzott el. A legfogósabb kérdésnek az bizonyult, hogy a beszélgetés résztvevőinek melyik két alkotás a kedvence, a közönség számára leginkább ajánlható filmje. Réz András lehetetlennek nevezte a feladatot, és tréfásan hozzátette: háromszáz filmnél kevesebbet képtelen lenne megnevezni. Réz-Nagy Zoltán számára sem volt könnyű a feladvány, de a gordiuszi csomót elvágva, Réz András egyetértő fejbólintásaitól kísérve, Tarkovszkij alkotásaira utalt vissza. És hogy a teljes kiüresedés vagy az általunk remélt szakralitás lesz-e a meghatározó a közeljövőben? Számunkra reményt adó, ugyanakkor kellően megdöbbentő végszóként Réz-Nagy Zoltán Andre' Malraux francia író közismert megállapítására utalva kijelentette: „A 21. század vagy spirituális lesz, vagy nem lesz.” ■ -REZSABEKgetések, a forradalom új színt hoztak művészi munkájába. Portrékat készített barátairól az események hatása alatt, és megkérte őket arra, hogy saját kezűleg írják arcképeik alá gondolataikat. (A mottóul választott biblikus szöveget például Sinka István írta portréja alá.) A művész több festményt, rajzot is készített róla, jó barátjának tartotta. Nagyon közel állt szívéhez a költővé lett juhász- bojtár. Tamási Áron is „biblikus” szöveget írt arcképéhez: „Isten angyalai, segítsetek abban, hogy az újabb ezer év e véres küszöbén a magyar nemzet érdemei szerint léphessen át. 1956. IX. 19. Tamási Áron." Hasonló magvas gondolatokról árulkodik, vagy inkább útmutatóul szolgál a többi író, költő néhány rövid, de értékálló mondata is: Németh László, Féja Géza, Domokos Pál Péter, Illyés Gyula aláírása. Páll Lajos fohásza így hangzik: „Keserű füstszaggal, / Mérges kikiriccsel / Magadtól ne hints el, / Szerelmes Istenem.” Természetesen Zsögödi Nagy Imre is megörökítette a napi harcok szomorú történéseit, mint a többi kiállító művész: Abodi Nagy Béla, Balázs Imre, Balogh Zoltán, Benczédi Sándor, Kazinczy János, Kós Károly, Kusztos Endre, Nagy Éva, Nagy Pál, Pau- lovics László, Péterfy László, Simon Endre, Szécsi András, Timován Ari Vid, Török Pál... Erdélyi, székelyföldi festők, grafikusok forradalom alatt Pesten töltött napjainak emléke. Egy korszak, több korosztály fájdalmas sikolya. Mindezt csodálatos, hittel teli, biztató keretbe foglalta a kiállítást megnyitó Winner Mária szabadságharcos, akinek a fehér falak néma képei az átélt valóságot jelentik. ■ SCHELKEN PÁLMA Az „Erdélyi művészek ’56-ról” című kiállítás november 24-ig tekinthető meg a Vármegye Galériában (Budapest V., Vármegye u. u.). Nyitva tartás: keddtől péntekig 10 és 18 óra között. Ég felé mutató ujjak és tornyok Schéner Mihály evangélikus festőművész kiállítása Kiskőrösön ► Kiskőrös főterén járva a Petőfi-szülőház és -emlékmúzeum előtt sűrűsödnek a lehulló falevelek a járdán, de aki a csöpögő eső és a zúgó őszi szél elől belép a múzeum kisgalériájába, egyszer csak templomok lélekemelő csendjében találja magát, és szakrális tereket rejtő épületek kisugárzó erőterét érezheti maga körül. A Petőfi-emlékmúzeum országos és nemzetközi hírű alkotókat is Kiskőrösre vonz, akik örömmel mutatják be munkásságukat a lutheránus költő szülőháza mellett. Schéner Mihály Kossuth- és Munkácsy-díjas evangélikus festőművész elgondolása és kérése egybeesett a múzeum vezetőségének elképzelésével, miszerint a művész Templomok című kiállítását Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke nyissa meg. Történelmi portrék és ’56 képei