Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-10-22 / 43. szám

IO 2006. október 22. KRÓNIKA "Evangélikus ÉletS »Higgy úgy; h°gyaz unokád is tudjon hinni...!” Beszélgetés a fenntartható hitről és a fenntartható egyházról A Miskolci Protestáns Szabadegyetem alkalmainak célja: megélni valamit - az előadók, illetve a beszélgetésvezetők személyének segítségével - protestáns mivoltunk adta élethivatásunkból. A fenntarthatóság - alapvetően a közgazda­ságtanból ismert - fogalmát a szervezők olyan olvasataiban igyekszünk megjele­níteni, ahogyan eddig nem feltétlenül kerülhetett elénk. Az aktív felelősségvál­lalással kapcsolatos elméleti és gyakor­lati kérdésekre keressük a válaszokat. A tavalyi tanévben három előadás­ban - egyfajta bevezetésként - a fenn­tartható gazdaság és gazdálkodás, később a fenntartható (önfenntartó) társadalom, majd a fenntartható (nemzeti) kultúra kérdéseivel foglalkoztunk. A sorozat egyik legfon­tosabb láncszeme lett az idei szemesz­ter első, szeptember végi előadása, ame­lyen - a tapasztalati tények révén meg­Annyi helyen - de talán még mindig nem elégszer - beszélünk egy sok esetben érthetetlen fogalomról. Ami a válasz le­het mindazok kérdésére, akik kritikus szemmel észlelik környezetük egyre gyor­sabb ütemű-és nem feltétlenül vagy ta­lán egyáltalán nem pozitív - átalakulá­sát. Ez a válasz a „fenntarthatóság" élet­elvet (parancsolatokat?) jelentő fogalma: Élj úgy, hogy az unokád is élhessen úgy, mint te! Ne lopd el - hanyagságból, csu­pán végig nem gondolt, megszokott dön­tések által - a jövendő lehetőségeit! Ne lopd el a gyermeked gyermekétől az erdő élményét, ne lopd el a vízi világ látvá­nyát! Ne élj fel semmit! Ne vedd el tőle a korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló nyersanyagot! Ne lopd meg őt azzal, hogy egykeként gazdagságban élve nem születik testvére, és mikor felnövekszik, szülei nyugdíját egyedül kell előteremte­nie! Ne lopd el tőle a kis közösségek sajá­tos kultúráját! Talán megszületett egyfajta kompro­misszum: a fenntartható fejlődés különfé­le elméletei tartoznak ide, melyeket mind­annyiunknak tanulnunk kell. Hiszen mi­ért tartjuk annyira egyértelműnek, hogy amiben élünk, amit fel-, illetve elhaszná­lunk, annak erőforrásaival, használatá­nak hatásaival, elhasználódásával, kime­rülésével, elértéktelenedésével nem kell foglalkoznunk?! ismerhető környezeti rendszerek prob­lémái után - más síkon kutattunk to­vább. Kérdéseink a következők voltak: beszélhetünk-e fenntartható hitről, il­letve mitől és hogyan válik fenntartha­tóvá az egyház? A válaszkeresésben ez­úttal két, e kérdéseket a gyakorlatban megélő „szakmai csúcsvezető” - mind­kettő teológiai professzor dr. Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Refor­mátus Egyház Zsinatának lelkészi elnö­ke, valamint dr. Fabiny Tamás, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke volt segítségünkre. „Hitem pedig, mint a változó hold...” - idézte egyikük Evangélikus énekesköny­vünk 383. énekét. A hitet nem lehet állan­dóan birtokolni. Hitünk egyfajta istenis­meret: bizalom a láthatatlan Istenben, aki szeret bennünket. Ami a szubjektív hittapasztalattal szemben mégis állan­dó, az az egyház hite, őseinké, akik tar­tották magukat meggyőződésükhöz. Ők példaként állhatnak előttünk megin­gásainkkor, hiszen nekik is részük van abban, hogy rengeteg probléma, sőt ül­döztetés ellenére az egyház kétezer év óta fennáll - hangzott el a beszélgetés során. Szó esett arról is, hogy az egyház nép­egyházi struktúrája is formálásra szorul. A lelki élet megélését kínáló számtalan lehetőség között akkor maradhat fenn, ha programjai is hitelesek. Egy példa er­re a debreceni református Nagytemp­lom ifjúsági köre, amelynek tagjai ke­resztény felelősségüket a közeli mene­külttábor lakóit meglátogatva próbálták megélni. Kérdés lehet számunkra saját hitgya­korlatunk is. Kemény mérce az ismeret­lentől származó idézet: „A nagyszülők hitét leginkább az unokákon lehet le­mérni!” Befejezésként mindkét előadónak módja volt egy-egy rövid útra bocsátó üzenet megfogalmazására. Bár helyze­tünk egyáltalán nem tűnik rózsásnak, a keresztény embernek erős reménysége - hangsúlyozták mindketten hogy Isten nemcsak megteremtette, de fenn is tartja a világot: hitvallásaink több száz éve erősítenek ebben. Reméljük, mi is észrevesszük útmuta­tását... ■ Buday Barnabás egyetemi lelkész, Miskolci Egyetem ISTENTISZTELETI REND / 2006. október 22. - Budapest Szentháromság ünnepe után 19. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Mt 9,1-8; Ef 4,20-28. Alapige: 2MÓZ 34,4-1 o. Énekek: 291., 47. I., Bécsi kapu térde. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Balicza Iván; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Szalay Tamás; II., Modori u. 6. de. 3/4 ii. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Frenki-Thurzó Tibor; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Hokker Zsolt; Újpest, IV„ Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; du. 6. Smidéliusz Gábor; VII. , Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szántó Enikő; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII. , Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. n. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Horváth-Hegyi Olivér; de. n. (úrv.) Horváth-Hegyi Olivér; du. 6. (vespera) dr. Joób Máté; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) dr. Joób Máté; Magyar tudósok krt. 3. (Egyetemi Lelkészség) du. 6. (úrv.) Barthel-Rúzsa Zsolt; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Szloboda József; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Tóth-Szöllős Mihály; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János: Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél II. Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. dr. Korányi András; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Názáret-templom, Mátraszentimre- Bagolyirtás de. 11. Veperdi Zoltán. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa Hála a kávai hajlékért A depresszióról - négy tételben Az Evangélikus Kórházi Lelkigondozói Szolgálat kétnapos konferenciát szervezett segítő munkatársak és érdeklődők számára október 6-7-én Gödöllőn. Az ez alka­lommal körüljárt téma, a depresszió sokakat megszólított: az ismerős arcok mellett új résztvevők is jelen voltak a tanácskozáson. Az előadók négy különböző szempontból közelítették meg a problémát. Dr. Réthelyi János klinikai orvos szerint hazánkban ma minden ötödik ember szen­ved kisebb-nagyobb mértékben a depressziótól. Hangsúlyozta, hogy a biológiai és a pszichés folyamatok együtt vezetnek a betegséghez, ezért mindkettő kezelésére szükség van. A gyógyszeres terápia mellett fontos a célzott pszichoterápia is. Dr. SchaJJhauser Ferenc tanszékvezető egyetemi docens logoterápiai szemszögből vizsgálódott. Az általa képviselt, értelemre és értékekre orientált pszichoterápia célja, hogy az ember rá-, illetve visszataláljon az őt megtartó értékekhez, ezáltal az élete ér­telméhez. .. - mert ha nem, belesüpped a depresszióba. Fridvalszkyné Jung Csilla klinikai szakpszichológus a lélektan oldaláról közelítve sok gyakorlati ismerettel gazdagította a hallgatóságot, amelyeket az önkéntesek is jól használhatnak lelkigondozói munkájukban. Szólt például a depresszió tünetei­nek, illetve a rejtett indulatoknak a felismeréséről, továbbá arról, miként lehet segít­séget nyújtani azoknak, akik a saját erejükből nem tudnak kilábalni ebből a nehéz lelkiállapotból. Ri bar János evangélikus esperes bibliai példákkal kezdte előadását: Káin, Abrahám, Jónás, Jób, Illés, Saul és Dávid életében is voltak sötétebb időszakok. Több zsoltár szerzője viaskodik a hangulati nyomottság, szomorúság érzésével, s keresi Istennél a gyógyulást. Nem a tanácsok, hanem a biztatás, a pozitív ígéret jelent nagyon sokat a lelki mélységekben járóknak - fejtette ki a lelkész. (A konferenciáról bővebben olvashat­nak majd novemberi kórházmissziói mellékletünkben.) ■ Honti Irén - A. Balogh Éva UBUEIÉS_________________________________________________________________________ III. Insula Lutherana-nap a Deák téren 2006. október 29. • 9.00: Istentisztelet - a Kisdeák óvoda gyermekeinek közreműködésével • 10.15: Térzene a templom előtt • 11.00: Kantátás istentisztelet -J. S. Bach: „Ein feste Burg ist unser Gott" • 14.30: „Krisztus tanúi a változó világban” - Beszélgetés keresztény üzenetünk környezetünkben való megjelenítéséről. A beszélgetés résztvevői: Dobozy Bor­bála csembalóművész, dr. Blatniczky László kórházigazgató főorvos, ár. Sólyom Jenő professzor, akadémikus • 15.30: Beszélgetés Tóth-Szöllős Andrással, a Mindegyiknek volt egy igazsága című ri­portfilm rendezőjével a film készítéséről • 16.00: Filmvetítés: Mindegyiknek volt egy igazsága - Vallomások egyházunk 1956 körüli történetéről • 16.00: Izsóp-koncert (közben az ifjúsági plakátpályázat díjkiosztója) • 18.00: Orgonazenés áhítat - orgonái: Dávid István, közreműködik: a Budapest- Deák Téri Evangélikus Gimnázium kamarakórusa HIRDETÉS Kántorképző tanfolyam Évközi („téli") kántorképző tanfolyamunkat 2006. október 28. és 2007. április 21. között tartjuk szombatonként a Kántorképző Intézetben (2151 Fót, Berda József u. 3). A tanfolyamon az istentiszteleti szolgálatra készítjük fel a résztvevőket. Tantárgyak: harmonium- vagy orgonajáték, orgonaismeret, egyházi ének, li- turgika, szolfézs vagy összhangzattan, karvezetés. A tanfolyam húsz alkalomból áll. A tanítási napok 9 órakor kezdődnek, és a kora délutáni órákban érnek véget. Szükség esetén a távolabbról érkezőknek szállást biztosítunk. Részvételi díj 20 000 Ft, amely két részletben is fizethető, és magában foglalja a szombatonkénti ebédet is. Jelentkezni az intézet gondnokánál, Sohan Lászlónál lehet a 27/538-305-ös telefonszámon. A tanfolyam hivatalos megnyitója október 28-án, szombaton 10.30-kor lesz. Szeretettel hívjuk az egyházzenei szolgálatra elkötelezett testvéreinket, igyek­szünk mindenkivel előképzettsége szerint foglalkozni. A kántorképző tanárai nevében: Bence Gábor EBBE vagy abba? Hit és nemzettudat címmel október 12- én Budapesten került sor az Evangéli­kus Belmissziói Baráti Egyesület (EBBE) őszi előadás-sorozatának má­sodik találkozójára. A közel harminc résztvevő egyházként volt jelen Isten gyermekeinek közösségében, ezt a hivatalos program előtti és utáni test­véri beszélgetés is jól tanúsította. Az igehirdetést és az előadást ima­közösség kapcsolta egymáshoz. E hosszú percekben „a csend köröttünk mélyen szerteáradt”, s ki-ki újra átél­hette mindazt, amiről a Szentírás így szól: „Ezek valamennyien egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozás­ban...” (ApCsel 1,14) Az igehirdetés a hónap igéje alapján hangzott: „Gon­doskodsz a földről, megöntözöd, nagyon meggazdagítod.’’ (Zsolt 65,10a) Dávid hálaadó énekének teológiai mélysége, Isten gondviselő szeretetének nagysá­ga, jóságának megszámlálhatatlan ajándéka jelent meg ott és akkor a lel­ki szemünk előtt. Mindezt tudjuk a Kis káté első hitágazatának a magyaráza­tából, mégsem fölösleges átismétel­nünk, nehogy természetesnek tartsuk. Az ember hálaadó szavát a hit szó­laltatja meg Istennek tetsző módon. Ahogyan a zsoltár szerzője hittel fu­tott Góliát elé, mert a kézzel készített, látható fegyverekkel szemben a lát­hatatlan Isten karjának erejében bí­zott, úgy mi is e sok jótétemény lát­tán a láthatatlan Ajándékozót imád­juk. Minden hívő ezen az úton járt, zsoltárral és imádsággal, bizonyság- tétellel és bátor hitvallással a szívé­ben: Dávid, Zakariás, Dévai Bíró, Sztá- rai, Túróczy és Ordass. Az élet és az új élet Isten leheleté­nek, Szentleikének a műve - fejtette ki az est előadója. „Élet leheletét lehelte orrába” - olvassuk Mózesnél. „Rájuk le­helt, és így folytatta: Vegyetek Szentlelket!” - olvassuk Jánosnál. Tehát mindket­tő Isten szájából származik. Vajon le­hetett volna-e hite Ábrahámnak, ha Isten nem sugallja szívébe ígéretét? Aligha. A hit első sóhajtása az imád­ság. íme, az imádság teremtésének nagy pillanata:,Akkor kezdték segítségül hívni az Úr nevét." (iMóz 4,26b) Hason­lóan a tanítványok is, akik a húsvéti (!) Szentlélek-vétel után „egy lélekkel ki­tartóan vettek részt az imádkozásban". A bizonyságtétel szintén a hit só- hajfasa, különösen az utolsó lehelet, a halál! „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!” Urunk a kereszten „kile­helte lelkét”. A hit mindenkor a cse­lekedetek előtt és nélkül ragadja meg a megváltást! Hogyan lehet cse­lekedetek nélkül bármit is megra­gadni? Meghalással! A búzaszem­nek földbe kell esnie. A nemzet, nemzettudat - közös ihlet! „Szegény nemzet! Odajutottál, hogy újabb forradalomra legyen szükséged, ha nem akarod mind el­veszíteni, amit annyi kínos forradal­makkal szereztél.” (Kossuth) Igen, egy forradalom, még ha vér- telen is, kínos. Ha kínos is, kívánatos, s hiába óvatoskodunk, elkerülhetet­len! Miért félünk kimondani? Min­den nép joga, hogy fellázadjon, ha becsületébe gázolnak, és leigázzák. Amikor „búvó országokra rálehel a tátott tőke sárga szája”, amikor „pá­rás büdösség-felhő lep bennünket el”, nem lehet mást tenni, mint föl­kelni a szabadságért és egy szívvel ki­áltani: Levegőt! Ha nincsenek forra­dalmak, nincsenek mártírok. Ha nin­csenek mártírok, a kereszt nem ülhet diadalt. „Egy nemzetet nem a szeren­cse, hanem a balsors jellemez.” (Jókai) Az előadás Bornemisza-, Petrőczi- Balassi-, Rákóczi-, Rázgha-, Bonhoef- fer-imádság-részlettel kezdődött. Te­hát mind az igehirdető, mind az elő­adó ezen az estén egy-egy névsorral is szolgált a hallgatóinak. Melyikbe te­tetnéd bele szívesebben a nevedet? A válaszom legyen egyúttal az aláírás is: M EBBE A Dél-Pest Megyei Egyházmegyéhez tartozó Káva leányegyházközségben hálaadó is­tentiszteletet tartottak október 15-én, vasárnap délután a romokból újjáépített temp­lom elkészültének második évfordulóján. Képünkön dr. Fabiny Tamás, az Északi Egy­házkerület püspöke, valamint Buday Zsolt, a gyülekezet lelkésze oszt úrvacsorát. Horváth-Hegyi OuvÉRfelvétele

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom