Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-09-03 / 36. szám

‘Evangélikus ÉletS KULTÚRKÖRÖK 2006. szeptember 3. 5 Ökumenikus gospelfesztivál A Megasztár-döntős Póka Angéla koncertje nyitotta meg múlt szombaton Solymáron a VI. országos ökumenikus gospelfesz- tivált. A történelmi egyházakhoz kötődő, keresztény könnyű­zenét játszó együttesek sorában a Luptdk György evangélikus lel­kész-esperes vezette kiskőrösi Gospel Sasok képviselték a hazai evangélikusságot. Idén összesen tizenkét zenei formációt lát- hatott-hallhatott a közönség, melyek képviselői a technikai szünetekben „prózában” is bizonyságot tettek hitükről Csűrös Csilla műsorvezető mikrofonja előtt. Ökomenikus gospelkórus a lutheránus Svédországból Visszatérő világhírességek - Bolyki Brothers A fő szervező, Jeney Erzsébet balján a fesztivál fővédnöke, Mádl Dalma Megasztárok bizonyságtétele - Póka Angéla és Varga István Bajor-magyar testvérkapcsolataink története St. Sebald, Nürnberg - Budavár, 1983-2006 Gyönyörű kiállítású, színes borítólapja­in a nürnbergi St. Sebald evangélikus székesegyháznak és budavári templo­munknak az oltárterét bemutató, több mint kétszáz oldalas, német nyelvű kö­tet fekszik előttem az íróasztalomon. Magyarra fordított címe: Erős vár a mi Is­tenünk! - A testvérgyülekezetek kapcsolatai­nak krónikája a St. Sebald és a budapesti bu­davári gyülekezet között. Szerzője egy fiatal, huszonöt éves teo­lógiai hallgató Nürnbergből: Holger Mánké. Holger még március elején kere­sett föl azért, hogy megismerhesse ba­jor-magyar evangélikus testvéregyházi kapcsolataink kezdeteit, és beszámol­hasson róluk színes, érdekes és rengeteg képpel teli, most megjelent könyvében. Kevesen tudják: mai sokoldalú, ba­jor-magyar testvéregyházi kapcsolata­ink kezdetei immár több mint húsz évre, az 1983-as jubileumi Luther-emlékévre nyúl­nak vissza. Ez az év már a közeledés és a párbeszéd kezdete volt a Nyugat és a szocialista Kelet között itt, Európában. Reformátorunk születésének ötszázadik évfordulójára egy széles körű ökumeni­kus összefogással létrejött magyar dele­gációval kerestük föl Türingiában - ak­kor még a „keleti blokkban” - legelőször Wartburg sziklavárát, Luther német bib­liafordításának a színhelyét. Itt rendez­ték meg a világméretű Luther-emlékün- nepet az Egyházak Világtanácsa, a Lu­theránus Világszövetség és más egyhá­zak részvételével. Utána egy kisebb cso­port - Werner Leich püspök vezetésével - a nyugatnémet Nürnberg városába ment át, benne a teljes magyar ökumenikus küldöttséggel. Itt legelőször a magyar ökumenikus delegáció képviseletében május 8-án, vasárnap reggel és délelőtt, két ünnepi emlék-istentisztelet tartására kértek föl a St. Sebald evangélikus székes- egyházban. Másnap delegációnk és mintegy száztíz helyi és környékbeli ba­jor evangélikus lelkész tartott közös teo­lógiai konferenciát az egyház küldetésé­ről az átalakuló Európában és a világ­ban. Első konferenciánk „alapító tagjai” között meg kell említenem bajor részről E. Bibelriether és Noack lelkészek, L. Mar­kért diakóniai és dr. Ingeborg Böckel gyüle­kezeti vezetők, magyar részről pedig Fa- biny Tibor professzorunk és Hecker Frigyes metodista szuperintendens nevét. Az utóbbiak mindketten előadók voltak ezen a bajor-magyar találkozáson. Az 1983-as kezdet után a felejthetetlen 1984-es budapesti VII. evangélikus világ­gyűlésen folytatódott a testvérkapcsola­tok továbbépítése. Jelentős bajor, benne nürnbergi csoport vett részt a gyűlés munkájában. A következő évek során főleg Johannes Hanselmann müncheni ba­jor püspök építette tovább a két gyüle­kezet kapcsolatait valóban széles körű bajor-magyar testvéregyházi kapcsolat­tá. A könyv előszavában Szebik Imre püs­pök számol be a következő évek fejlődé­séről. Ami az ifjú szerző könyvében engem külön is megragadott, az az volt, hogy a színes, értékes kötet további, nagyobb része a nürnbergi és budavári fiatal gyü­lekezeti tagok kölcsönös látogatásairól és táborozásairól szól. Számos szemé­lyes interjúban szólnak mindkét részről a jelen és a jövő föladatairól a két gyüle­kezetben. És ez így van jól, hiszen a test­vérkapcsolatok majd az ő kezükben és szívükben fejlődnek tovább! Befejezésül hadd idézzem ennek a re­mélhetőleg teljes egészében magyarul is megjelenő kötetnek a végéről az ifjú szerző magyar nyelvű sorait. „Minden­kit, aki eddig még nem volt Nümberg- ben, szívélyesen meghívok, hogy látó­Chronik d er Ge met nd epartru zwischen Si. Setíalá iind Buda pester Buí^gStí|in Vorwort« von Bischof D. Imre Szebik ~ und von Oberkirchenrjrt Michael Martin, Erinnerungen von Bischof D. Dr. Dr Gyula Nagy, Interviews mit Diakoniepräsident Dr. Ludwig Markert und Pfarrer Gerhard Schorr gasson el Nürnbergbe, keresse föl a Sebald-templomot, és személyesen is megismerkedjen az emberekkel gyüle­kezetükből. Gyülekezetünkért és a min­ket összekötő testvérkapcsolatokért is kérjük Isten gazdag áldását! Viszontlá­tásra Nümbergben!" ■ Dr. Nagy Gyula Zsuzsát beválasztották ► A helyzet ismerős: reality, azaz valóságshow indul az egyik keres­kedelmi tévécsatornán. A válo­gatásra egy tizenhét éves lány, Zsuzsa is jelentkezik, akit bevá­laszt a bizottság. Itt most megmu­tathatja. De mit is? Kinek? Miért? Erről szól a Continental színtársu­latának az Alá(Való) Világ című, másfél órás színdarabja (szerzője Schósz Éva), melyet tizenhárom­szor mutattak be augusztusban az országban. A történet mai: egy tévéfüggő átlagcsa­ládban él Zsuzsa, a középiskolás diák, akire a különböző sorozatok miatt nem ér rá a családja. Mindig van valami a tévé­ben, amit nézni kell! Nem hallgatják meg élményeit, nem vigasztalják meg, ha gondja van, és nem kap választ a kérdé­seire sem. A buszon egy mellé keveredő keresztény lány mesél neki Jézusról, a Megváltóról. Ez látszólag nem tesz rá nagy hatást. Ezután jelentkezik egy való­ságshow válogatójára, és bekerül a mű­sorba. A műsorvezető különböző pró­batételekre hívja a résztvevőket: csábí­tás, asztaltáncoltatás, versenyivás a sön- tésben... Noha Zsuzsának egyre kevés­bé tetszenek a feladatok, valami miatt mégis mindig megfelel. Pedig nem is megy bele a buliba!... A végén annyira jól veszi az akadályokat, hogy meg is nyeri a versenyt. Éppen ez az, ami „megvilágosítja”: amikor sikert ért el egy-egy feladatnál, az az akkor elmondott imái miatt tör­tént. És neki ettől kezdve az a feladata, hogy a kapott isteni szeretetet továbbad­ja azoknak, akikkel találkozik. így sike­rül lelket adnia közönyös családtagjai­nak és vigaszt nyújtania egy hozzá ha­sonló sorsú fiatalnak az autóbuszon. A tizenhat főből álló társulat Miskolc után többek között Kecskemét, Várpalo­ta, Győr, Monor, Pécel és Soltvadkert művelődési házaiban mutatkozott be. Költségeiket (napi 78 ezer Ft-ot) adomá­nyokból teremtették elő. Az Alá(Való) Világ minden településen megállná a he­lyét - a társulat várja a meghívásokat. ■ Ifj. Káposzta Lajos Megalakult a Túróczy-hagyaték Alapítvány Történelme folyamán egyházunknak számos kiváló képességekkel megáldott embere volt. Lelkészek, püspökök és úgynevezett világi emberek egyaránt. Közéjük tartozott a múlt században Tú­róczy Zoltán püspök is (1893-1971), aki az első világháború idején fejezte be teoló­giai tanulmányait. Lelkészi és püspöki pályája (1917— 1957) - Amóton, Ózdon, Győrött, Nyír­egyházán, majd újra Győrött, s végül Budapesten, a budavári gyülekezetben - átívelte az Osztrák-Magyar Monarchia végnapjaitól (1918) a Magyar Népköztár­saság kikiáltásáig (1949) tartó történelmi korszakot. A legkritikusabb időben, 1948-ban volt elnöke egyházunk zsina­tának, amely az állam és egyház viszo­nyának rendezése érdekében megkö­tötte a Magyar Népköztársaság kormá­nyával az egyezményt. (Szolgálatának ellentétes értékelése mind a mai napig fennáll.) Püspöki hagyatékából a megszokott­nál sokszorosan több dokumentum került egyházi levéltárainkba. Az állami levéltárak is sok adatot őriznek róla. Jó ideje napirenden volt már egy alapít­vány létrehozásának a gondolata; az alapítvány feladata Túróczy Zoltán éle­tének, püspöki szolgálatának és teológi­ájának feltárása és értékelése. Ez valósult meg augusztus 25-én Budapesten. Az a meggyőződés hatotta át az ala­pítvány életre hívása érdekében a Ma­gyarországi Evangélikus Egyház Üllői úti székházában összegyűlteket, hogy Túróczy Zoltán szellemi hagyatéka nem avult el, ma is az evangélium eleven ere­jével szóh'tja meg az embert. Határozat született a Túróczy-hagyaték Alapítvány megalakításáról; a vonatkozó törvény értelmében választható nyílt vagy zárt ala­pítvány közül az alapítók az előbbi mel­lett döntöttek. Kialakult az alapítvány működésének megkezdését biztosító alapítók köre, és összeállt a hattagú ku­ratórium, ám hátra van még a törvényes bejegyzés. Kérjük az alapítvány munká­jára Isten áldását! „Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek Figyeljetek éle­tük végére, és kövessétek hitüket. Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” (Zsid 13,7-8) ■ Tekus Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom