Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-07-23 / 30. szám
2 4M 2006. július 23. FORRÁS ‘Evangélikus ÉletS 888® SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 6. VASÁRNAP - Rám 6,3-11 Belépőjegy Isten országába ÉLŐ VÍZ Kételkedés Az Istentől elidegenült ember a korszellem, a divat hatása alá kerül. Ezért elveszti a kapcsolatot az igével, a gyülekezettel. Gondolkodása már nem kötődik a Bibliához. így kezdi követni a divatot. És így lesz hitetlenné vagy legalábbis kételkedővé. Ma a kételkedés sokszor erénynek tűnik. Sokan szinte romantikát csinálnak a kételkedésből. Kedvelt példa az Újszövetségben szereplő Tamás, aki a tanítványok bizonyságtétele ellenére sem hitte el, hogy Jézus feltámadt a halálból. - Ma jellemzőek az ilyen mondatok: „Vallásosnak neveltek, de most már kételkedem.” De a Biblia sehol nem dicséri a kételkedést. Sőt Jakab levelében azt olvassuk, hogy aki kételkedik, az „kétszívű, minden útjában állhatatlan” (1,8; Károli-fordítás) ember, és ezért semmit nem várhat Istentől. Nyilvánvaló, hogy a hittel együtt jár az, hogy alárendelem magam a Bibliának, az igének. Komolyan veszek minden ígéretet, de minden figyelmeztetést, intést is. Világos, hogy a kételkedés mögött valamiképp ott rejtőzik az ember kevélysége. De örök törvény, hogy Isten a kevélyeknek ellene áll... Nagyszerűen fejezi ezt ki régi énekünk, amikor Istenről azt mondja: „Ki kétkedőn kutatja őt, / Annak választ nem ád...” (EÉ 328,2) Tudjuk, hogy a csiga, ha megérintik, azonnal visszahúzódik a házába. Tudomásul kell vennünk, hogy Isten sem felel, ha valaki gőgösen, kételkedve olvassa a Bibliát. A passiótörténetből tudjuk, hogy Pilátus kételkedve mondta Jézusnak: „Micsoda az igazság?" Elismerem, hogy szimpatikus és jól hangzik ez a mondat, de jó lenne, ha ebből se csinálnánk valami követendő példát. Sokféle példa van a kételkedésre. Sokan szóvá teszik, hogy a Biblia tele van úgynevezett egymásnak ellentmondó igékkel. Például: ,Az Istennek beszéde élő és ható..., és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait." (Zsid 4,12) Továbbá Ámós 5,24-ben azt olvassuk: „Hanem folyjon az ítélet, mint a víz...” Másutt viszont: „Ne ítéljetek ” Hát most melyik igaz? - kérdi a kételkedő. Mindkettőre szükség van. Arra is, hogy legyen ítélet. És arra is, hogy ne ítélges- sünk szeretetlenül. Sokféle a gyógyszer, hol erre, hol arra van szükség. Sokféle az ige is. A bűnben élőnek ébresztő, ítélő ige kell. A megrettentnek pedig az, hogy ítélet helyett a kegyelem igéjét hirdessük. Ne kételkedj: az ige élő és ható, vagyis köze van a reális élethez. Beleszól az élet sötét, bonyolult, kuszáit dolgaiba is. Feltárja és leleplezi az embert, a képmutatót, az Istentől menekülőt. A másikat bántó, kihasználó, lenéző embert. A nagyhangút, aki ugyanakkor gyáva, kételkedése is csak egy póz, Isten elől való menekülési kísérlet. Ne legyünk büszkék arra, hogy kételkedésünk a felvilágosultságunk, „modernségünk” bizonyítéka! Bűnbeesésünk az Édenben is már kételkedéssel kezdődött, amikor a kígyónak hittünk, és megkérdőjeleztük: „Csakugyan azt mondta az Isten...” Jézus szánakozva nézi a kételkedésben vergődőt, és nagy szeretettel tanácsolja: „Nefélj, csak higgy!" ■ Gáncs Aladár SEMPER REFORMANDA „...igaz ugyan, hogy az ember, amikor kijön a keresztségből, tiszta és bűn nélküli, egészen ártatlan. De ezt sokan nem helyesen értik: azt gondolják, nincs itt többé semmi bűn, lusták és hanyagok lesznek a bűnös természet megöldöklé- sében, s ugyanúgy viselkednek egyesek a gyónás után is. Ezért (ahogy fent mondottuk) helyesen kell érteni és tudnunk, hogy testünk, amíg itt él, természettől gonosz és bűnös. Isten, hogy ezen segítsen, azt határozta, hogy egészen mássá és újjá akarja teremteni.” M Luther Márton: A keresztség szentségéről (Gáncs Aladár és Muntag Andor fordítása) Ó, milyen nagy tisztesség Isten gyermekének lenni! Milyen csodálatos ajándékokat kínál nekünk Istenünk, a bennünket hívó mennyei Atya! Hogyan is lehetne azokat véges emberi értelemmel felfogni és egyszerű szavakba foglalni?! Bizony újra és újra tanulnunk és gondolkoznunk kell az ő ígéretein, hogy hitünkkel mindinkább megragadhassuk őket, míg szívünkben gyökeret nem ver a kimondhatatlan hála. Két vasárnappal ezelőtt szintén a Római levélen keresztül szólt hozzánk Isten Igéje. Akkor megérthettük: amikor a dicsőséget hajszoljuk, csupán a jelen szenvedését érjük el. Az idő tájt már hetek óta futball-lázban égett a világ, és egyre fokozódott a dicsőség várása, óhajtása. Azután a döntő napján, a győzelmet követő ünneplésben mintha látni véltük volna a csúcsokat. Isten Igéje azonban éppen azon a napon azt ígérte, hogy mindez a valódi, ránk váró, egykor rajtunk láthatóvá váló dicsőséghez nem is hasonlítható szenvedés csupán. A Szentírás azt hirdette, hogy az emberi dicsőség olyan messze van az igazi dicsőségétől, hogy tulajdonképpen csak Isten kegyelméből említhető egy lapon a kettő. Bizony ilyen nagy dolgokat készít nekünk Urunk! A mai vasárnapon ezeknek az ígéreteknek a forrása kerül elénk. Az az elhanyagolt, gyakran elfeledett szentség, mely által mindenekelőtt belépőt nyer► A Zsoltárok könyvéről szóló belső sorozatunk utolsó részéhez érkeztünk. Ezen a héten a genfi zsoltárokat ismerhetjük meg. (E. Zs.) A genfi zsoltárok lelkiségi, liturgikai és kulturális értékük miatt különleges helyet foglalnak el egyházi énekeink között. Korábban írtunk már a zsoltárok jelentőségéről: személyes hangjuk és örök érvényű gondolataik által minden időkre érvényes mintát adnak a gyülekezet énekléséhez. Érthető, ha minden kor a saját igényei szerint igyekszik felhasználni a zsoltárokat istentiszteleti életében. A genfi reformáció (1536) évében Kálvin azonnal hozzálátott a korábbi liturgikus élet bibliai alapokon álló megváltoztatásához, így lett a szentségek, az igehirdetés és az imádság mellett a gyülekezeti ének az istentiszteletek negyedik alkotóeleme. Kálvin a gyülekezet éneklésére éppen a Biblia eredetileg is éneklésre szánt részeit ajánlja, élükön természetesen a Zsoltárok könyvével. Saját korának magas szintű költészetét, a humanista ódaköltészetet hívja segítségül, hogy az hetünk Isten országába, és örököseivé leszünk az Atya dicsőségének. Ez a szentség a keresztség. Bár helyes és szép dolog, hogy az utóbbi időben gyülekezeteinkben sokfelé újra felismerik másik szentségünk, az úrvacsora jelentőségét, azt tapasztalhatjuk: a keresztséget mégis többnyire mostohán kezelik. A templomokban letakarják a keresztelőkutat, az esküvőkön virágtartónak használják, vagy félreteszik, ha útban van. Pedig ha megértenénk, hogy mit is jelent valójában ez a szentség, az egyházfi talán nemcsak a gyertyákat gyújtaná meg hétről hétre az istentiszteletek előtt, hanem vizet is készítene elő - hogy mindenkor emlékezhessünk a keresztségünkre, és hogy kifejezzük: bármikor készek vagyunk keresztelni. Ahogyan egyre hangsúlyosabbá válik az individuum, úgy szaporodik a szűk családi körben zajló, a gyülekezet jelenlétét kizáró keresztelők száma. A keresztség szinte kizárólag a gyermekek, a csecsemők ünnepe lett, melyre felnőttként nosztalgiával gondolhatunk. Azt hisszük, „kinőhetünk” belőle, pedig a keresztség nem gyermekded dolog, hanem egész életünket alapvetően meghatározó valóság - még akkor is, ha evangélikusként a gyermekkeresztséget gyakoroljuk. „Az üdvösséget a keresztség nyújtja” - olvashatjuk az Ágostai hitvallás védőiratáÓszövetség európaiak számára idegen verselését korszerűvé tegye. Már 1539- ben megjelenteti Strasbourgban első énekgyűjteményét, amelyben még csak tizenkilenc zsoltárparafrázis és három liturgikus ének található. A zsoltárok egy részét maga alakította versessé, de többségük szerzője Clement Marót francia udvari költő volt. Később Marót éppen vallási üldöztetése miatt néhány évet Genfben tartózkodott, így közvetlenné vált együttműködése Kálvinnal és a genfi zeneélet vezetőjével, Guillaume Franc-nal. Az 1543-as zsoltárgyűjtemény már ötven zsoltár átiratát közli, kizárólag Marót költeményeit. (Kálvin önkritikus nagyságára jellemző, hogy saját korábbi zsoltárait visszavonta Marót versei javára.) Sajnos Clément Marót 1544-ben meghalt, s egy pillanatra megakadni látszott a teljes zsoltároskönyv megjelentetését célzó munka. 1548-ban lett Kálvin lelkésztársává Théodore de B'eze, aki - hangsúlyozva azt, hogy nem tartja magát Marót méltó utódjának - fokozatosan elkészítette a hátralévő zsoltárok fordítását. A dallamok szerzőit nem ismerjük ennyire pontosan; annyi bizonyos, hogy A VASÁRNAP IGÉJE ban. „Hogyan végezhet a víz ilyen nagy dolgokat?” - visszhangozhat bennünk a Kis káté kérdése. Az ígéret által, melyet Isten adott - felelhetjük. Az ő szava teszi az egyszerű vizet az „újjászületés fürdőjévé”. Nekünk ezt az ígéretet kell hittel elfogadnunk, hogy valóban életet jelentsen a számunkra. Ahol a keresztséget hittel megragadják, ott - egyik ifjúsági énekünk szavaival - „öröm van a mennyben egy bűnös felett, ki megtérve hazaérkezett”. A keresztség az újjászületés jele, Isten újjászülő munkájának jelképe. Annak a belső és titkos valóságnak a látható és nyilvános megjelenítése, melyet Isten végez bennünk, amikor a halálból új életre kelt. A keresztség mint jel Isten ígéretének foglalata. De hogyan tudjuk befogadni azt, amit a Lélek nélkül felfogni sem tudunk? „A hitnek szüksége van valamire, amiben megfogódzik” - vallhatjuk a Nagy kátéval. De „hit nélkül semmit sem használ a keresztség, noha önmagában bőséges, isteni kincs”. A keresztséggel kapcsolatban tehát mindig kétféle zsákutca hívogat. Az egyik az, hogy elvetjük és megvetjük, a már említett Franc kezdeti tevékenysége után a munka oroszlánrészét Loys Bourgeois genfi kántor és énektanár végezte el. Több ő, mint zeneszerző: szerkesztő és dallamadaptátor, sőt a többszólamú zsoltáréneklés szokását is ő honosítja meg - a kálvini zeneteológia miatt ezeket kizárólag otthoni használatra szánja. Mi, magyarok azonban talán még erősebb érzelmi szálakkal kötődünk a genfi zsoltárokhoz - a fordításaik miatt. Szenczi Molnár Albert 1607-re készíti el Lobwasser német verziója alapján a Psalterium Ungaricumot: a százötven genfi zsoltár, a Tízparancsolat és a Nunc dimittis versbe szedett magyar változatát. Szenczi Molnár munkája döntően alakította a magyar köznyelvet is, hiszen az énekelt szövegek gyorsan terjedtek, és igen mélyen meggyökereztek a használatban. Énekeskönyvünkben csak hét genfi zsoltár szerepel, némelyik erősen megújított szöveggel. Szeretnénk, ha a genfi zsoltárok ismét jelentősebb szerephez jutnának, ezért a Gyülekezeti liturgikus könyv példatárába húsz-egynéhány genfi zsoltárt is beválogattunk. Célunk nemcsak az ökumenikus alkalmak repertomondván, hogy csupán hitre van szükség a megtéréshez. Ekkor azonban elhalványul az, amit egykor egy teológus így fogalmazott meg: „a megtérés fő kritériuma, hogy Isten alányúlása legyen nyilvánvalóvá az életünkben”. A másik tévút az, amikor azt feltételezzük, hogy Isten ígéretébe kapaszkodó, élő hit nélkül is - mintegy önmagától - hatni kezd rajtunk és bennünk a keresztség. Valójában megigazulást szerző hitre van szükség. Ez Isten ígéretét fogadja el, mely kegyelemből, ingyen lehet a miénk, és amelynek fedezete Krisztus érdeme és váltsága. Ha ezzel a hittel ragadjuk meg a keresztséget, új életet nyerünk, melyben növekedhetünk. Ezt követően amint a feltámadást is jelképező, bábjából kikelő lepke várja, hogy szárnyaiban az életnedvek szétáradjanak, úgy csünghetünk mi is keresztségünkön, azt tartva magunkról, hogy már meghaltunk a bűnnek, és új életet nyertünk a Krisztus Jézusban. ■ Győri Tamás Imádkozzunk! Hálát adunk neked, Istenünk, a keresztségért. Köszönjük, hogy általa bennünket is új életre hívsz. Bocsásd meg, hogy sokszor megfeledkezünk róla és arról, hogy benne nekünk is adtál feltámadást a halálból! Add, hogy hitünkkel megragadva naponként tudjunk élni belőle, egyre inkább gazdagodva általa. Ámen. CANTATE fíinfriit bnrg iflvufa íTyoK árjának bővítése, hanem a magyar protestantizmus régi énekkincsének mai megerősítése is. A genfi zsoltárok elsődleges értéke a biblikusság: szövegük helyenként inkább lemond a nyelvi szépségről, hogy minél közelebb kerülhessen a Biblia eredeti kifejezéseihez. Ugyanígy értékük a zenei és költészeti igényesség, amely által könnyen „lelkűnkbe férkőzik” egy- egy ének. Mi lehet ennél építőbb táplálék? Ezek a zsoltárok megállják helyüket a gazdag liturgiájú istentiszteleteken ugyanúgy, mint a puritán alkalmakon; pompásan szólnak a gyülekezet egyszó- lamú előadásában éppúgy, mint tudós polifon zenei öltözetben. S hogy nyelvük, dallamuk néha ódon, nehezen érthető: sarkalljon ez minket, a 21. század gyülekezetét tanulásra, reformátor eleink tisztán igei gondolkodásmódjának mélyebb tanulmányozására! Bence Gábor MAGVA LAPUNK OLVASHATÓ A VILÁGHÁLÓN IS A WWW.EVELET.HU CÍMEN. Oratio oecumenica [Lelkész:] Mindenható Istenünk, aki a keresztség által a bűn sötétségéből az élet világosságára vezettél bennünket, add Szentlelkedet, hogy naponként meghaljunk a bűnnek, és új életre támadjunk fel! [Lektor:] Könyörgünk egyházunkért. Add, hogy ne megszokásból vallják kereszténynek magukat azok, akik a keresztségben részesültek, hanem megismerjék üdvözítő kegyelmedet, és egész szívükkel a tieid legyenek. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk, tedd gyümölcstermővé egyházad bizonyságtételét a világ népei között, hogy egyre többen jussanak el az üdvözítő hitre és új életet teremtő szereteted ismeretére! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk beteg, szenvedő és magányos testvéreinkért. Ne engedd, hogy a szenvedés elbizony- talanítsa őket hitükben! Légy velük mindennap küzdelmükben! Őrizd meg reménységüket, és vigasztald őket jelenléteddel! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Oltalmadba ajánljuk városunkat, hazánkat és a teremtett világot. Őrizd meg minden bajtól és veszedelemtől! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Hallgass meg minket, Urunk, és add, hogy akik a keresztségben részesültünk, eljussunk a veled való teljes közösségre, és az üdvözültek seregében együtt dicsőítsünk téged szent Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. [Gyülekezet:] Ámen. ZSOLTÁROK 3. A genfi zsoltárok sokszínűsége
