Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-07-09 / 28. szám
‘Evangélikus ÉletS EVANGÉLIKUS ÉLET 2006. július 9. 3 A megtalált tovább keres Lelkésziktatás Szegeden Magyarországi szlovákok napja ► „Esperes Úr! Isten országában a legnagyobb szám az egy” - mondta határozottan Makoviczky Gyula a szegedi templom szószékéről július 2-án. A fiatal lelkészt ekkor iktatta be hivatalába Luptdk György, a Bács-Kiskuni Egyházmegye esperese. Az istentiszteleten Makoviczky Gyula az elveszett juh és drachma, valamint a tékozló fiú példázatáról osztotta meg gondolatait a templomot megtöltő gyülekezettel. „A teológián egyszer azt gyakoroltuk, hogy miként kel! a Luther-kabátban szépen közlekedni. Ezzel szemben mit tett a példázatbeli apa? Lebegő köntösével nem törődve futott fia elé, ujjára aranygyűrűt húzott, és ünnepi vacsorát adott” - emlékeztetett a beiktatott lelkipásztor. „Istennél valóban az egy a legfontosabb. Tudom, hogy én magam is ilyen egy vagyok. És akkor lennék a legboldogabb, ha tudnám, hogy eddigi szolgálatom során is akadt már ilyen egy" - folytatta. Gyula az igehirdetésben is utalt rá, hogy egykor ő is a gazdasági racionalitásban gondolkozott, hiszen külkereskedelmi főiskolai, majd közgazdász egyetemi diplomát szerzett. Meghatározóvá vált számára a pécsi gyülekezet és azon belül is az ifjúsági közösség, valamint az a néhány hónap, amelyet a Me- visznél polgári szolgálatosként töltött. (Később a szövetség elnöke is volt.) Ekkor ért meg benne elhatározássá a gondolat, hogy a gazdasági képletek helyett jézus Krisztus nyájával szeretne foglalkozni a jövőben. Teológiai tanulmányai alatt egy évet a németországi Erlangen- ben töltött ösztöndíjasként. Hatodéves teológusként került Szegedre, ahol ifjabb Cserháti Sándor lett a mentora. 2003-ban történt lelkésszé avatása után is a Tisza- parti városban maradt - immár segédlelkészként. Bevallása szerint rengeteget tanult az általa „két lábon járó iskolaként" aposztrofált Cserháti Sándortól. „Én magam pedig végzettségemnek köszönhetően leginkább az adminisztrációban, pályázatírásban voltam az ő segítségére” - válaszolta kérdésünkre. Lupták György Ézs 40,29-31 alapján tartott prédikációjában Rilkéről mondott el egy történetet. A német költő egy napon pénz helyett rózsát adott egy koldus kezébe. A történet főszereplője szerint a rózsa a léleknek szól. Ezt illusztrálva az esperes is rózsával köszöntötte fiatal kollégáját. „Mindenkit gazdaggá tenni mi sem tudunk. Sajnos sok a nyomorúság világunkban. De nekünk, neked is adnod kell. Adnod, amit Isten szeretne rajtad keresztül adni” - mutatott rá az esperes. Erre igen sokszínű közösség vár továbbra is a Tisza-parton: hittanosok, két ifjúsági csoport (köztük sok Szegeden tanuló egyetemistával), a sikeres nyári gyermektáborok résztvevői, az idősek napközi otthonának tagjai és a nemrég felújított makói templom látogatói. A most beiktatott lelkész fontosnak tartja, hogy ezek az emberek valódi és aktív közösséggé kovácsolódjanak. ■ László Jenő Csaba ◄I Folytatás az 1. oldalról A két órakor felzengő harangok ünnepi istentiszteletre hívták a látogatókat. Az alkalom természetesen szlovák énekelt liturgiával folyt; igehirdetéssel Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke és Ku- tyej Pál Albert békéscsaba-erzsébethelyi lelkész szolgált. Tótkomlós az idén kétszázhatvan éves; ez alkalomból a település lakói ünnepségsorozattal emlékeznek meg arról a nyolcvan családról, amely egykor otthont teremtett magának - és a késői utódoknak is. A rendezvények sora az úgynevezett letelepedési emlékmű alapkő- letételével indult még április végén. A püspök eme leendő szobor üzenetéről, szimbolikájáról beszélt most prédikációjában. Kiemelte a kezdet fontosságát, de mindenki figyelmébe ajánlotta az Istenben való folytatás lehetőségét. „Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta" - erősítette meg az Első korinthu- si levél alapján (3,6). Kutyej Pál Albert szintén a fa lombja és a gyökerek közötti kapcsolat jelentőségét emelte ki igehirdetésében. Sajnos egyelőre csak az emlékmű talapzata készült el. Az ismertetőben a következő olvasható: „A szobrászművész tervének központi motívuma egy mélyen gyökeret vert, öreg fa ég felé nyúló ágakkal, bronz anyagból, mely a városban gyökeret vert szlovákság plasztikai szimbóluma. A teljes egészében betűkkel borított, a település történetének időrendi sorrendbe állított, kétnyelvű leírásával díszített fa 250-300 cm magas lesz, 65 cm átmérőjű, 300x300 cm-es csiszolt gránitalapra elhelyezve. A szabálytalan alakú gránitlapokból összeállított talapzaton a hézagokat bronzlapok töltik ki, melyen szlovák családok és a szlovák kultúrát támogatók neve látható. A famotívum mögött három, a Tátrából származó gránittömb, a címerből ismert hármas domb szimbóluma látható.” Az istentisztelet után került sor a szlovákságért kifejtett tevékenységet jutalmazó kitüntetéseknek az átadására, mely immár hagyománnyá vált. A csoportdíjat a helyi hagyományőrző társaság, a Komlós táncegyüttes érdemelte ki. Egyéni díjat kapott dr. Kondacs Anna pedagógiai munkájáért, Michal Hrivnák pedagógiai és művészeti munkájáért, illetve Imrich Fuhl művészeti alkotómunkájáért. A templomi ünnepség után a Szarvasi Szlovák Színház Kubo című előadását tekinthette meg a nagyérdemű, majd Jura; Dolnozemsky költő kötetének bemutatója zárta a napot. ■ Szpisák Attila NYARALUNK... M evisz családos tábor A Mevisz vezetői és tagjai úgy tizenöt évvel ezelőtt azért találták ki, hogy nyaranta táborba tömörülnek, mert az ifjúság heves évei után megnősülve, megházasodva, néhány gyerekkel hirtelen már nem volt olyan könnyű leülni beszélgetni, terveket szőni, együtt énekelni, imádkozni. Pedig nagyon vágytunk rá, csak nem számoltunk azzal, hogy milyen nehezen egyeztethető össze a családalapítás és a tágabb közösség megőrzése. Végül azonban belejöttünk: nyaranta és telente néhány napig újból hajnalig vitatkozunk, énekelünk, rop labdázunk, focizunk, mint „régen", csak most már a gyerekeink is megtalálják a helyüket ebben a testet-lelket feltöltő kikapcsolódásban. így tettünk az idén június utolsó hetében is Bonyhádon. Mi is történt ezen a héten Bonyhádon? Reggelente jézus provokatív kérdéseit boncolgattuk a bibliaórákon, külön a felnőttek és külön a gyerekek - utóbbiak öt korosztályban óvodástól középiskolásig. Napközben a hét közepéig megsültünk, onnantól meg áztunk-fáztunk. Közben pedig csocsó- és pingpongselejtezők zajlottak: negyven-egynéhány éves apák igyekeztek bokasérülés nélkül helytállni a náluk fürgébb fiatalokkal szemben a focimeccseken (nem nagyon sikerült): fiatalos anyák hajráztak és hímeztek: akinek kellett, az pelenkázott és babakocsit tologatott - de ilyen már egyre kevesebb akadt; és mindenki mindenkivel beszélgetett. Az évközi kapcsolattartást nem is a nagy távolságok nehezítik meg Nyíregyházától Zircen át Vönöckig, hanem hogy legtöbbünk a legdolgosabb életszakaszban van. Ez a csapat ilyenkor pótolja azt, ami a fárasztó hétköznapokból kimarad: felvesszük az elvesztett szálakat, feltankolunk egymás érdeklődéséből, mosolyából. Esténként egyikünk a kiskamasz gyerekeinkkel játszott, másvalaki filmklubot tartott a nagykamaszoknak, mi magunk pedig jól elfáradtunk az érzelmektől sem mentes vitázásban vagy a szintén fárasztó aktív hallgatásban. Téma voltak az öregedés (szüléink, saját magunk és az egyház esetében), a tényfeltáró bizottság munkája (több tag is jelen volt), az egyház jelenéhez és jövőjéhez való személyes hozzáállásunk (már nem mint ifjú meviszesek, hanem mint a gyülekezetek és az egyház vezetésében is résztvevők). Pihenésképpen - aktív, azaz éneklő- részesei lehettünk egy Mozart-estnek, illetve „helyszíni szemlét” tartottunk a mohácsi csatatéren. Igaz, hogy a reggeli bibliakörök közül a kamaszgyerekeké most már jóval népesebb, mint Vegyes páros ► A hatévenkénti tisztújítási folyamat végéhez közeledünk. Ebben a rovatban pár hete Ilyen még nem volt! címmel olvashattuk Ittzés János püspökkollégám írását arról, hogy a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerületben megválasztották egyházunk első női esperesét. Ugyanebben a számban jelent meg a rövid hír, hogy délen pedig az első női egyházkerületi felügyelő, Radosné Lengyel Anna kapott bizalmat a gyülekezetektől. EGTAJOLO t A protestáns egyházak értékes demokratikus tradíciójához tartozik, hogy minden egyházkormányzati szinten - a gyülekezetektől az országos egyházig - kettős elnökség hordozza a vezetés felelősségének súlyát. Az elmúlt egy-két hónap meghatározó élménye volt számomra az öt déli egyházmegye elnökségeinek beiktatása. Bár ezen a szinten a nemek aránya még 10 : o a férfiak javára, ezzel együtt igen érdekes és ígéretes párok startoltak a hatéves együtt futásra. A déli esperesek mellett orvos, hely- történész, statisztikus, két esetben pedig egyetemi tanár vállalta, hogy kettős igába hajtja a fejét. Igen fontos, hogy ilyen módon a teológiai végzettségű esperesek mellett más képzettségű szakemberek is felelősen részt vesznek az egyházmegyék irányításában. Ezáltal talán lassan leküzdjük az elpaposodás veszélyét, azt a kísértést, hogy lelkészként úgy véljük: mi mindenhez értünk... Ma már nincsenek polihisztorok. Minden területen, így az egyházi életben is csapatépítésre, megfelelő szakemberekre és munkamegosztásra van szükség. A finiséhez érkezett labdarúgó-világbajnokság egyik nagy tanulsága, hogy nem lehet mindent csupán néhány nagy sztárra felépíteni. Ok is kifoghatnak egy-egy rossz napot, előfordul, hogy még a büntetőt se tudják értékesíteni. Ők is lesérülhetnek, sőt - urambo- csá! - még ki is állíthatják őket... Valódi közteherviselés kell, igazi összjáték és egészséges csapatszellem. Reménység szerint egyházunkban is lejárt az ideje a részben külső kényszerhelyzet miatt kialakult „one man show” mentalitásnak, az egyszemélyes gyülekezeti vállalkozások korszakának. A kettős elnökségek, vegyes párosok munkájának tartalmi és formai lényege jól szemléltethető a sport világából kölcsönzött egyéb képekkel is. Gondolhatunk a páros evezésre, de akár a tandembiciklizésre is. Fontos, hogy összehangolt ritmusban húzzuk az evezőket, tekerjük a pedálokat. Előfordulhat, hogy az egyik fél - átmenetileg - csak kevesebbet bír, de hosszú távon sorsdöntő, hogy érvényesüljön az apostol edző, Pál utasítása: „Egymás terhét hordozzátok..." (Gál 6,2) Természetesen arról sem szabad megfeledkezni, hogy ezek a duettek olyan szempontból is vegyes párok, hogy míg a lelkész főállásban végzi munkáját, az úgynevezett „világi” félnek a saját hivatásában is helyt kell állnia. Ők valójában a szabad idejüket áldozzák föl a közös szolgálatra. Ezért külön is köszönet illeti mindazokat, akik hat esztendőre felvállalták ezt a nehéz kettős szereposztást. Érthető, hogy sok helyütt bizony nem volt könnyű feladat megfelelő számú, elkötelezett jelöltet találni a felügyelői szolgálatra. Köszönet jár azoknak a családoknak, házastársaknak is, akik a nélkülözhetetlen hátországot biztosítják mindehhez. Végül néhány személyes mondat a saját egyházkerületünkben zajló őrségváltásról. Hálás vagyok elnöktársamnak, Szemerei Zoltánnak, hogy tanuló vezetőként mindig számíthattam rá az elmúlt három esztendőben. Valóban együtt „tekertük végig” kerületünk gyülekezeteit. Több évtizedes gazdasági vezetői tapasztalata, egyházismerete és -szeretete sok nehéz döntésen segített át. Modellértékű, ahogyan mindent megtesz azért, hogy a váltás zökkenőmentesen, olajozottan történjék. Lelkészkollégák is tanulhatnának tőle... Remélem, a jövőben is számíthatunk tanácsaira, támogatására. Talán nem véletlen, hogy mindkét utódjelölt ismert és elismert kommunikációs szakember: Lengyel Anna, illetve Novotny Zoltán is a Magyar Rádió munkatársa. Fontos stratégiai feladat ugyanis, hogy előrelépjünk a kommunikáció tudományának és gyakorlatának területén. Egyházunknak világosan érthetővé, az óvodásoké (és ez nem mindig volt így), a lelkesedésünk a régi, bölcsességünk és türelmünk talán több, és megtapasztaltuk az Úristen áldását - korosztálytól függetlenül. ■ Ittzés Szilvia hallhatóvá és láthatóvá kell válnia hazánkban. Csak' ebben az esetben lehet esélyünk az egyházzal kapcsolatos félreértések tisztázására, az előítéletek felszámolására, valamint jézusi küldetésünk hatékony betöltésére. Ebben az összefüggésben is reménységgel tekintek Lengyel Anna szolgálatba lépésére, akinek hivatalos és ünnepélyes beiktatására szeptember 16-án, szombaton délelőtt kerül sor az egyházkerületi közgyűléshez kapcsolódóan Kecskeméten. A mintegy kétharmados többséggel megválasztott rádiós szerkesztő személyében első ízben lesz női tagja az egyházkerület, illetve az országos egyház legfelső vezető testületének. Új színt, új hangot, még sok-sok csepp emberségét várunk Annától. Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület
