Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-07-09 / 28. szám
2 2ooó. július 9. FORRÁS ‘Evangélikus ÉletS üggg SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 4. VASÁRNAP - Róm 8,18-23 ÉLŐ VÍZ Fogyatékkal Szép dolog, hogy ma nem beszélünk fogyatékosokról, hanem tapintatosan azt mondjuk: „fogyatékkal élők”. De mennyivel több az, amit a Biblia mond, hogy akik az Urat keresik, azoknak nincs semmi fogyatkozásuk (lásd Zsolt 34)! Azt is olvashatjuk a zsoltárban, hogy azok, akik Istent félik, semmi jót nem nélkülöznek. Mennyi megtapasztalás van e szavak mögött! Nagyon jó, hogy nemcsak egy ajándék passzív elfogadásáról van szó, hanem ott a rejtett felszólítás: akik az Urat keresik... Vagyis valamit kér tőlünk, valamire biztat. Tehát csak az tapasztalja meg Isten jóságát, aki keresi és féli őt. Ma - sajnos - ez a kettő nagyon is hiányzik. Egy jó orvos azt a gyógyszert írja fel a számomra, amelyikre éppen most szükségem van. És Isten is azt az igét adja, amelyikre pontosan most van szükségem. Ezért örültem annak, hogy ebben a zsoltárban a „keresés” szó szerepel. Tehát azokról van szó, akik az Urat keresik. Itt a baj. Itt a hiány. Ide teszi Isten az ujját! Nincs keresés .....nincsen, aki értse, nincs en, aki keresse Istent.” (Róm 3) Hallgatnak, Isten nevét is kerülik Ha valakinek mégis kiszalad a száján, hogy „Isten”, ijedten hozzáteszi: „vagy a sors”, nehogy azt higgyék róla, hogy hívő keresztény. Vallás, egyház - erről még beszél, de Istenről nem... Olyan, mint a férfi-nő kapcsolatban a feleség. Maholnap csak mosolyognak ezen. Barátnő, partner - ez a divat. Feleség, férj - túlhaladott, maradi... A „vallás” szó is kényelmes. Vallásos vagyok, mert még így neveltek. De hogy számomra Isten élő, személyes valóság, akit naponta keresek - ez ismeretlen, netán szégyellni való. Akik Istent keresik. Milyen jó ma ez a mondatI Mennyire fel kellene rá figyelni! A világ nyíltan hátat fordít Istennek Gondoljunk arra az igére is: „Keressétek az Urat, amíg megtalálható!" (Ézs 55,6) „Amíg" -jó lenne, ha ez a szó megzörgetné a szívedet. Korunkban naponta hallunk tragédiákról, természeti csapásokról, amikor egyesek - sőt százak, ezrek - számára „nincs tovább”... Legyen „ébresztő” ez a kis írás számunkra. Isten ideje mindig a ma! Ha megérintett az Isten keresésére való felszólítás, akkor ne várakozz, ne halogasd, máris keresd - amíg megtalálható! „Fel, mert az irgalom percei múlnak, / Életünk, mint folyam árja, siet. / Még ma, míg hívása hangzik az Úrnak, / Elfogad összetört, árva szívet. / Jézus ma még vár, / De úgy alkonyul már, / Nőnek az árnyak, ím, későre jár." (EÉ 449,1) ■ Gáncs Aladár Sípos Domokos / En és Isten Az éjszaka hűvös tengerében Elmerülök s behunyom a szemem. Eltűnik alólam a rozoga föld S a semmibe repül minden, A nap, a bolygók és az állócsillagok A végtelen s utána száz és száz végtelen Összezsugorodik míg az egészet elnyelem. Nem marad semmi a világból! Rongy testem is lefoszlik rólam És szemtől szemben állunk Én és Isten. Most szemtől szemben állunk, Kik egyszer kínban szétszakadtunk S én boldogan lépek be örök hazámba. Világok végtelenjén túl kezdődik az igazi végtelen, Hol nincs többé izzó nap, sár és arany, Nincs vér, virág, nincs felhő, nincs könny és félelem. Túl mindenen Örökkön áll az Isten. Én, bolygó porszem, Egy porszem leheletétől összeroskadok S borzadva süllyedek a sárba. Akkor Isten lenyújtja karját S keblére ölel, mint apa a fiát. Szenvedés? Igen, az. Talán leginkább az benne a kín, hogy nem lehet kiszámítani, meddig tart. Erősen reméljük, hogy szerencsés lesz az események kimenetele. Várjuk a végét. Már nem tarthat sokáig, a fájdalom sem fokozódhat tovább az elviselhetetlenség határán túl. Ott állok feleségem ágya mellett. Első gyermekünk érkezik. Az utóbbi hetekben már nagy volt a teher. Jobb lenne már túl lenni rajta. Fülemben csengenek, sőt - érezve az erőteljes szorítást - kézzel foghatóvá válnak számomra, az együtt sóhajtozó számára is a Teremtés könyvéből jól ismert szavak: „...fájdalommal szülöd gyermeked..." (iMóz 3,16) Tragikus, bár nem meglepő, hogy a legnagyszerűbb áldások válnak átokká és teherré az Istennel való szakítás következtében. Aztán enyhülés következik. Legalábbis gyengülnek a fájások. De ez még nem a beteljesedés. Itt életveszélyes a megállás. A megindult szülésnek be kell fejeződnie. Nem állítom, hogy a néhány percnyi pihenésben, amíg a gyógyszer hatni kezd, s újabb szorítás jelzi, hogy megint fáj, éppen Róm 8,18-23 jut az eszembe, de később visszagondolva a csoda pillanataira, új értelmet nyernek a szavak. Szenvedés? Fájdalom? Elmúlóban van, s lassanként már semmi sem fáj igazán. A fájdalmakkal együtt aztán a várakozás is csakhamar eltűnik embervilágunkból. Lejárt a várakozások ideje. „A történelem oktat, a törvény eligazít, a prófécia előkészít a jövőre, a dorgálás tisztít, az erkölcs rávezet a jóra. A Zsoltárok könyvében mindez benne van, ezért mindenkinek hasznára válik, s az emberi üdvösség gyógyszerét rejti magában. Bárki olvassa, talál benne olyan orvosságot, amellyel éppen saját indulatának sebeit tudja gyógyítani” - így ír Ambrus milánói püspök a zsoltárokról. Figyeljünk fel a bátor kifejezésre: az emberi üdvösség gyógyszerének nevezi a Zsoltárok könyvét. S folytatja: a történelem, a törvény, a szigor „jótéteményei” mellett a zsoltárokban példát kapunk a türelemre, biztonságot a gonosz (elsősorban a bennünk lakozni kívánó gonosz) támadásai ellen. A zsoltárokban találhatók meg a legbátrabban Jézusra utaló próféciák is. Mennyi kincs, orvosság! Mai evangélikus kegyességünkben kicsit háttérbe szorultak a zsoltárok. Katolikus testvéreink őrzik még a gyülekezeti és Az légy, Egyrészt mert nem akarunk várakozni. Kiszámíthatatlan fordulatokban bővelkedő korunkban jobbnak, köny- nyebbnek tűnik rögtön megragadni a pillanat kínálta sikert. Egyfajta őrült sietség hajt bennünket. Másrészt - s talán ezért nem akarunk várakozni - mert nincs mire várni. Türelmetlenek vagyunk, de várakozásaink, elvárásaink sincsenek. Nem várunk ártatlanságot a gyermekektől, tudást diákjainktól, tiszteletet a fiataloktól, bölcsességet az idősektől, boldogulást a tisztességes munkától, becsületet a gazdagoktól, felelősséget a vezetőktől, vezetést a pásztoroktól. Várunk-e még életet az anyáktól, józanságot az apáktól? Fájdalmas következmény, hogy ha nincsenek várakozások, nincsenek beteljesedések sem. Mivel nem várunk önmérsékletet a jegyesektől, nem várhatunk beteljesedést a házasságtól, hűséget a házastársaktól. Elvárjuk-e a bűnbánatot a vétkesektől, és várjuk-e a bocsánatot az áldozatoktól? A jobbítást, az ígéretek megtartását a kormányoktól? És persze istenélményt az egyháztól, közösséget a gyülekezettől? Szomorkás mosollyal legyinthetünk: hát persze, hogy nem várjuk mindezt, hiszen lehetetlen. És bezárul a kör: akiben nem élnek várakozások, aki nem remélhet semmit, annak ugyan nincsen vesztenivalója - úgy is él -, de nem élhet át beteljesedést sem. Mégis érezzük, hogy valahol valami szerzetesi zsoltározást, református sorstársaink központi énekanyaga a százötven genfi zsoltár. Helyes magunknak is újra tanulnunk a zsoltározás módját. A zsoltárrecitáció egyszerű formája mai énekeskönyvünkben - tehát több mint huszonöt év óta - már megtalálható. A következő lépés a keretverses zsoltározás használata lesz. Ennek szerkezete: keretvers (megismételve) - zsoltárversek félkórusonként - doxológia - keretvers. A keretverset (antifónát) először az előénekesek mutatják be, így annak megismétlésébe a kottát nem ismerő gyülekezeti tagok is könnyen be tudnak kapcsolódni. Azután az egyik félkórus (például az egyik templomi padsorban ülők) egyszerű zsoltártónuson elénekli a zsoltár első versszakát. Erre válaszol a kórus másik fele a következő verssel - s így tovább a kijelölt zsoltár végéig. Minden zsoltár végén elénekeljük a Szentháromság egy Istenről vallást tévő doxolóaki vagy! A VASÁRNAP IGÉJE nincsen rendjén. A várakozások hiánya nem azért van, mert minden tökéletesen a helyére került, hanem mert reménytelen, kilátástalan a helyzet. Nem azért nem fáj semmi, mert rendjén van, hanem mert értelmetlennek tűnik a küzdelem. Hiábavaló. Újra kellene indulnia a fájásoknak! Csak Isten nélkül kilátástalan a helyzet. Az igén tájékozódó messzebbre lát. Egyrészt tudja, hogy az ember az egyetlen - Istennek - felelős lény ezen a világon. Az egész teremtett világ megszenvedi az ember Istentől elszakadott- ságát - a bűnt, és várja Isten fiainak a megjelenését. Mindenért, ami nem jól működik, ami elromlik, az ember bűne okolható. Ezért elkezd újra fájni Isten hiánya. Másrészt tudja, hogy a Lélek vezetése alatt álló, keresztény ember a re-habilitált, a képességei birtokába, az elveszített Is- ten-képűségbe visszajuttatott ember (14. vers). Akinek elvárásai vannak az igaz emberséget illetően - magával szemben -, ezért nincsen kibékülve a világ tökéletlenségeivel, nem alkuszik meg hiányosságaival. Sőt nem is elvárásoknak akar megfelelni, hanem egyszerűen az, giát, a Gloria Patrit, majd közösen megismételjük az antifónát. Ebben a megszólaltatási módban a zenei eszközök megerősítik a szöveg gondolatait: a mottószerű antifóna szövege éppen dallamossága miatt ragad meg az agyunkban, és később is könnyen felidézhető, mint gyermekkorunk bibliai aranymondásai. A recitált zsoltárszöveg pedig megköveteli a figyelmet: nem hadarhatunk, nem ugorhatunk át gondolatokat, mert a zenei váz rendet teremt zsoltárolvasásunkban. Tudom (tapasztaltam), hogy először úgy tűnik: túlzott zenei figyelmet igényel a tónus helyes használata, és a zsoltárszöveg „tartalmára” már nem vagyunk képesek koncentrálni. Ez nem egészen igaz, hiszen éppen a félkórusonkénti megszólaltatás teszi elkerülhetetlenné, hogy szemünkkel előre olvassuk a szöveget, s engedjük bensőnkben is megszólalni. Kis gyakorlás után a zsoltártónusok annyira sajátunkká válnak majd, hogy a dallamok már-már a néma zsoltárolvasáskor is megszólalnak bennünk: segítik a szöveg értő tagolását, kiemelik nyelvi szépségeit, és a tudat mélyebb rétegeibe juttatják a mondanivalóját. A zsoltár végén a szentháromsági dicsőítéssel közöaki. Akinek az ige mondja: Isten gyermeke. Isten Lelkének vezetése alatt elhívott- nak érzi magát arra, hogy a beteljesedés felé segítse a világot, és istenadta képessége is van arra, hogy ezt tegye. Az a tény, hogy Isten fiai vagyunk, sokszor feszültségbe kerül a jelen világban tapasztalt körülmények „Isten-te- lenségével”. Ezek a szülés fájdalmai. Jelek. Jelzik, hogy feltartóztathatatlanul el fog jönni a megérkezés pillanata. Ugyanakkor ösztönöznek arra, hogy a világ számára azzá legyünk, akik vagyunk: Isten fiai. Egyedül Isten gyermekeiként nyerünk alapot a reménységre, értelmet a várakozásra. Arra, hogy ne menjünk el fájdalom nélkül amellett, ami nem rendjén való. Még egy szorítás, még egy erőfeszítés, és megérkezett. Leírhatatlan az érzés, túláradó az öröm. Össze sem lehet hasonlítani a visszanézve pillanatoknak tűnő órák kínjaival... ■ Győri Péter Benjámin Imádkozzunk! Mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy gyermekeid lehetünk! Megváltjuk, hogy sokszor nem vagyunk méltók rá, hogy azok legyünk. Bevalljuk, hogy túl nagy tehernek és felelősségnek érezzük, hogy rajtunk múlik a világ minden baja, és kicsinek látjuk magunkat ahhoz, hogy bármit jobbítsunk benne. Kérünk, segíts, hogy fájjon a hiányod, és segíts, hogy rajtunk keresztül a te jelenlétedet érezzék meg mások. Amen. CANTATE PIIIeÉeI! jfmfíiíí burg ifi vmfa-(#ott sen teszünk vallást arról, hogy az Újszövetség népeként értjük és imádkozzuk az ősi zsoltárokat, a keretvers megismétlésével pedig ismét a dallamosság kegyes eszközét használjuk az összefoglaló „mottó” lelkűnkben való rögzítéséhez. Hogyan látja Ambrus püspök mindezt a saját gyülekezetében? „Ha zsoltárt énekelnek, az idősek levetik morc szigorúságukat, és a szomorú öregemberek vidám szívvel válaszolgatnak. A kicsinyek vágyódnak a zsoltározásra, s a gyerekek, akik egyébként kerülik a tanítást, szívesen gondolkodnak rajta. A zsoltár összehozza a haragosokat, közösséget teremt az egymástól távol élők között, kibékíti a megbántottakat. Ki ne bocsátana meg annak, akivel együtt imádkozik az Úrhoz?!” Értelem, szépség, lelkesedés, imádság, együttműködés, közösen Istenre figyelés: ez mind-mind a zsoltározás jellemzője. Éljünk vele, tanuljuk meg! ■ Bence Gábor Oratio xcumenica [Lelkész:] Mennyei Atyánk, aki meghallgatod könyörgésünket, ha szent Fiad nevében kérünk, áraszd ránk Szentlelkedet, hogy ne kételkedjünk, hanem az ő ígéretében bízva könyörögjünk hozzád! [Lektor:] Könyörgünk, segíts bennünket, Istenünk, hogy hálával fogadjuk minden ajándékodat! Tarts meg minket szent igédben, bűneink bocsánatának bizonyosságában! Add, hogy életünk neked tetsző gyümölcsöt teremjen! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk mindazokért, akiket egyházunkban és gyülekezetünkben szolgálatra hívtál el. Ne engedd, hogy lelkesedésük elfogyjon! Segítsd őket, hogy szolgálatukban meg ne fáradjanak, hanem tőled kapott erővel és derűvel álljanak helyt tisztségükben! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk, áldd meg hétköznapjainkat! Adj lehetőséget mindenkinek, hogy becsületes munkával szolgálja embertársai javát! A munkanélkülieket óvd meg az elkeseredéstől! Segítsd őket, hogy minél előbb tisztességes kenyérkeresethez jussanak! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk, légy velünk, Urunk, és őrizz meg minket, ha csüggedés kísért, és aggódunk a holnapért! Óvj meg a kétségbeeséstől, és adj erőt, hogy megtegyük mindazt, ami békésségünket és csendes életünket szolgálja! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk a családokért. Tartsd meg a házastársakat az egymás iránti hűségben, és teremts közöttük egyetértést, hogy szeretetben neveljék gyermekeiket! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk városunkért/községünkért, hazánkért és a teremtett világért. Őrizd meg minden veszedelemtől, háborútól, terrortól, természeti katasztrófától! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk a betegekért és a szomorko- dókért. Gyógyítsd és vigasztald meg őket! Az örvende- zők örömét szenteld meg, hogy kísértésbe ne essenek! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Hallgass meg minket, Istenünk, és készíts fel bennünket országod eljövetelére, szent Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus által! Ámen. ZSOLTÁROK 1. Az emberi üdvösség gyógyszere ► Most három héten keresztül a kereszténység legfontosabb imádsággyűjte- ményének, a Zsoltároknak a különböző előadási módjairól és egyházunkban játszott szerepéről lesz szó. Először a zsoltározás ősi, közösséget építő módjáról olvashatunk. (E. Zs.)
