Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-01-01 / 1-2. szám

‘Evangélikus ÉletS EVANGÉLIKUS ÉLET 2006. január 1-8. 3 Kórházi kápolnát szenteltek Indirekt keresztény mese ◄I Folytatás az 1. oldalról A hatvan főt befogadó helyiség alkalmas istentiszteletek és misék tartására, lelki­gondozói beszélgetésekre egyaránt. Az egyszerűen berendezett, ökumenikus diszkrécióról tanúskodó kápolna a felül­ről kért bölcsességre vágyó orvosok és az elesett emberek imádságának háza. A szentelés ünnepén D. Szebik Imre, a Magyarországi Evangélikus Egyház Észa­ki Egyházkerületének püspöke örömé­nek adott hangot: mint mondotta, 2005 karácsonyára ajándékba kápolnát kapott a város. Ez mindenki számára kifejezésre juttatja, hogy test és lélek egyaránt Istené, s mindkettőnek rá, a gyógyító Úrra van szüksége. „Dicsőség Istennek, amiért egy kórházi kápolna nyílik. Ha ezt a dicsősé­get megadjuk neki, akkor békességünk lesz, és jóakaratú emberekké válhatunk” - hangsúlyozta a püspök. Csomós József, a Tiszáninneni Reformá­tus Egyházkerület püspöke a jelen lévő orvosok és nővérek előtt hálát adott azért, hogy Isten valakinek a szívében kimunkálta ennek a kápolnának a gon­dolatát. Ide olyanok jönnek - fejtette ki az egyházkerület vezetője -, akik úgy ér­zik, hogy a legnagyobb ellenség ostro­molja életük várát. De ha egy sebész úgy gondolja, hogy jobb, ha egy erősebb kéz fogja az ő kezét, vagy ha egy nővér úgy érzi, hogy már nem bírja tovább, jöjjön el ebbe a házba! - szólított föl Csomós József. A Hajdúdorogi Görög Katolikus Egy­házmegye püspöke, ár. Keresztes Szilárd igehirdetésében elmondta: ez a hely az Isten és az ember világának találkozó- pontja. Itt átélheti az ember Isten jósá­gát. A kápolna a misztériumok helye is ­fogalmazott. Nemcsak azért, mert az imádkozás helye, hanem mert egy kór­ház területén van. Itt betegek Isten ke­gyelméből meggyógyulnak. Dr. Seregély István, a Magyar Katolikus Egyház Egri Főegyházmegyéjének érse­ke egy evangéliumi történet párhuzamát idézte. Amint fogalmazott, „szeretnénk, ha ez a ház éppen úgy az üdvösség háza lenne, mint ahogyan Zákeusé az volt, amikor Jézus úgy döntött, elmegy hoz­zá, és meglátogatja őt és háza népét. Krisztusban egyek vagyunk - szögezte le -, ezért lehet közös, ökumenikus ká­polnánk, mely létével és lehetőségeivel, szimbolikus berendezéseivel Isten felé vonzza az ide érkezőket. Ezen a helyen Isten előtt nincs közöttünk különbség.” A négy püspök áldása és szentelési li­turgiája után Csiba Gábor a megyei kór­házban meginduló lelkigondozói szol­gálatról szóló nyilatkozat ünnepélyes aláírására kérte fel az egyházak vezetőit. Ezentúl ezernyolcszáz, különböző fe- lekezethez tartozó Borsod-Abaúj-Zemp- lén megyei járó és ugyanennyi fekvő be­teg, valamint hatszáz orvos, nővér és ápoló fordulhat a kórházi lelkigondo­zókhoz, akik lelkészként járják a nagy kiterjedésű kórház épületeit, és várják a lelki alkalmakra vágyókat. 2006. január i-jétől az evangélikus egyház részéről a közelmúltban beiktatott Molnár Józsefet, diósgyőr-vasgyári lelkészt nevezték ki kórházlelkészi státusba, aki félállásban a megyei kórház alkalmazásában áll majd. Az ökumenikus egységben és egyet­értésben dolgozó lelkigondozók mun­káját segítik a város gyülekezeteinek, plébániaközösségeinek vezetői, diakó- niai munkacsoportjai. A szolgáló közös­ség tervei között szerepel a „közvetlen kapcsolat” kiépítése: ha valamelyik ke­resztény közösség tagja kórházba kerül, lelki vezetője közvetlenül kérheti a kór­házlelkészek látogatását, lelkigondozói figyelmét, szakértelmét beteg egyház­tagja számára. Ennek érdekében a közel­jövőben levélben értesítenek minden Borsod-Abaúj-Zemplén megyei egyház- községet a teljes állásban dolgozó lelki­gondozók elérhetőségéről. A miskolci kórházban folyó munka példaként szolgálhat országunk más megyei, városi kórházai számára. ■ Horváth-Hegyi Olivér ► Egy csinos, tupírozott hajú, csíkos zoknis, zöld körmű boszorkány­lány meredt a távolba az év utolsó előtti estéjén Kelenföldön, a gyüle­kezeti terem színpadának dobo­góján. Messze tekintett, és azt mondta: „Király Kis Miklósnak nem sikerült legyőznie a sárkányt, aki szerelmét, a szépséges Tündér Terciát őrzi! Csak azt nem tudom, hogy ez nekünk most jó vagy rossz!” Ez a csavar jellemezte Lázár Ervin meséjét az ifjúsági színjátszó csoport újabb nagyszerű előadásá­ban. Ezúttal e darabbal búcsúztat­ták közösen az óévet. Aki ismeri a mesét, az már tudja, hogy a sárkány - átmeneti - győzelme siker is, meg nem is. Két igyekvő boszorkányta- nonc, Rilla (Kéri Csenge) és a fent idézett Marilla (Zombory Julcsi) nem ugyanazért drukkolnak, mint a testvérük, a szerel­mes Amarilla (Bence Zsófi). Az előadást a fiatalok színjátszó kész­sége tette élővé és látványossá, a hang­hatást pedig a jeleneteket összekötő élő zene biztosította. Visnovitz Péter versbe szedett mesélését Bence Áron zenésítette meg és énekelte el hegedűkíséret mellett. Hagyományos regöléssel, egy szomorú dallammal „láttatták" a történet azon ré­szeit, amelyeket amatőr színpadon nem lehet előadni. Az antimesét, amelyben az elnyert ju­talom nem hozza meg a boldogságot, a címszereplő, Bence Zsófi így látja: „Na­gyon tetszett, könnyű volt megszeretni. E darab kiválasztásával nem ragadtunk le a happy endes meséknél, de nem is voltunk túl komolyak.” Abajfy Zoltán, a rendező számára még többről szólt ez a történet: „Számomra ez egy indirekt módon keresztény mese - arról a szere- tetről, amelyet érdemtelenül kapunk.” Érdemes volt-e Király Kis Miklósnak (Schermann Sándor) annyit küzdenie a vi­lág legszebb lányáért? Tényleg nem vette észre, hogy választottjában a szépségén kívül nincs is más? Tényleg nem vette észre, hogy a legkisebb boszorkányban, Amandában sokkal több van? A jókedvű közönségnek - szülőknek, nagyszülők­nek, gyerekeknek - legalább volt miről tanakodnia a hóban hazafelé menet. ■ - isz ­Evangélikusokat kérdeztünk... Mit tervez 2006-ra? ► Lelkész. Karmester. Újságíró. Zeneszerző. Rendező. Foglalkozásuk, életko­ruk eltérő. Az új esztendőnek is más-más tervekkel és elképzelésekkel in­dulnak. Egyházunkhoz való kötődésük mégis láthatatlan kapcsot alkot az is­mert evangélikus személyiségek között, akik lapunk olvasóival is megosz­tották idei terveiket. (Az ünnepek alatt kizárólag férfiakat „zaklattunk” körkér­désünkkel, legközelebb természetesen evangélikus hölgyek körében érdeklődünk.) Buday Barnabás, a miskolci ökumenikus egyetemi lelkészség evangélikus gyülekezetének lelkipásztora:- Római és görög katolikus, valamint református lelkész kollégáimmal együtt az idén is arra törekszünk, hogy minél több fiatalt elérjünk az evangéliummal. Úgy szeretnénk megszólítani őket, hogy folytatjuk a korábban elkezdett felekezeti, valamint ökumenikus projekteket - a déli elcsendesedéseken át a gospelkóruson ke­resztül egészen az irodalmi teaházig. A budapesti egyetemi gyülekezettel kiala­kult szoros kapcsolatot 2006-ban is ápol­ni kívánjuk. Közös tavaszi csendeshétvé­gét és nyári tábort tervezünk a fővárosiak­kal. Örömünkre szolgál, hogy a tavaly út­jára indított - társadalmi és gazdaságtudo­mányi kérdésekkel foglalkozó - protes­táns szabadegyetem is folytatódhat. * * * Dr. Kamp Salamon, a Lutheránia karnagya:- Készülünk a Deák téri templomban hagyományosnak számító kantátazenés istentiszteletekre és a komolyzene ked­velői körében ismert és kedvelt Bach­hétre. Ez utóbbihoz kapcsolódik egy ré­gi, dédelgetett vágyam, a Máté-passió megszólaltatása is. Remélem, hogy eb­ben az évben sikerül előadnunk ezt a szép zeneművet. Nagy örömet jelent számomra, hogy Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egy­ház püspöke meghívott bennünket Ko­lozsvárra, ahol a tervek szerint reformá­ció ünnepén adjuk majd elő BachH-moll miséjét. Az idei esztendő egy másik szá­momra kedves és fontos koncertjének helyszíne a fővárosi Avilai Szent Teréz- templom lesz. Itt május 14-én - a Filhar­mónia Templomok zenéje sorozatában - a lipcsei Tamás-templom „mutatkozik be” a Lutheránia közreműködésével. * * * Nagy László lelkész-újságíró, evangélikus rádió- és televí­zióműsorok szerkesztője:- A tervek szerint ebben az évben is a szokott rendben készülhetnek az evan­gélikus műsorok a Magyar Televízióban és a Magyar Rádióban. A rendszeresen jelentkező adásokon kívül - mint aho­gyan eddig minden évben - 2006-ban is szeretnénk külön összeállításokon ke­resztül is bemutatni egyházunk értékeit. Olyan alkotók, tudósok, tanárok bemu­tatását tervezzük, akikre méltán lehe­tünk büszkék. Nem feledkezünk meg az évfordulókról, jeles alkalmakról sem, így természetesen szeretnénk közvetíte­ni az Északi Egyházkerület új püspöké­nek - március utolsó szombatján esedé­kes - beiktatását is. Műsoraink célja, hogy az eseményeken, gyülekezetek éle­tén, egyének sorsán keresztül is érezzék nézőink, hallgatóink Isten szüntelen je­lenlétét, az „örömhírt” - Krisztusban minket elfogadó szeretetéről. * * * Szeverényi János országos missziói lelkész:- Naptáramban már most szerepelnek a nagyobb missziós alkalmak időpontjai, például a május 27-i kerületi missziós na­poké és a július 12-15. között megrende­zendő piliscsabai országos missziós kon­ferenciáé. Az esztendő fontos szolgálati alkalmai között említem a hagyományos őszi országos evangélizációt. A nagyobb szabású rendezvényeken kívül „szeré­nyebb alkalmak” is várnak rám. Az or­szág különböző pontjain lévő evangéli­kus egyházközségekbe szóló meghívá­soknak eleget téve szeretnék részt venni gyülekezeti missziós napokon és evan- gélizációkon, amelyekre - tapasztalata­im szerint - egyre nagyobb az igény. Amikor éppen nem úton vagyok, akkor a cinkotai Evangélikus Missziói Köz­pontban vagy az Üllői úti székházban le­het megtalálni. Ki-ki idén is kézbe veheti majd a központ által kiadott új missziós szórólapjainkat, kazettáinkat, cédáinkét és az ugyancsak itt szerkesztett Híd ma­gazint. Az Üllői úti irodaház földszinti tanácstermében 2006-ban is megtartjuk az Útitársak missziós bibliaóráit. Aktuá­lis programjainkról egyébként a világhá­ló http://misszio.lutheran.hu oldalán tájéko­zódhatnak az érdeklődők. * * * Szokolay Sándor Kossuth-díjas evangélikus zeneszerző:- Most egy oratorikus elmélkedésen dolgozom. A művet az 1956-os esemé­nyek 50. évfordulója alkalmából írom, Október végi tiszta lángok címmel. Úgy gon­dolom, hogy az ünnepek a „tisztulást” szolgálják, az eseményekből tanulni kell. A művész kötelessége ugyanakkor az is, hogy vállalja a jövőt. Vallom, hogy nem magánügy sem az alkotás, sem a hit. A Nagy Gáspár verse nyomán születendő mű ősbemutatója október 19-én lesz a Művészetek Palotájában. Október 23-án még egyszer színpadra lép a Magyar Rá­dió gyermekkórusa, valamint az állami kórus vegyes kara és a Nemzeti Filharmo­nikus Zenekar, mindkét alkalommal Ko­csis Zoltán kezében lesz a karmesteri pál­ca. Felkérésre írok még egy kamara-zene­kari művet is, a Szimfónia concertantét, ame­lyet májusban Eisenstadtban mutatnak be. Számomra az előadás különlegessége lesz, hogy reménység szerint a fellépő művészek között szerepel majd hegedű- művész leányom és a vőlegénye is. * * * Udvaros Béla, az Evangélium Színház Magyar Örökség díjas rendezője:-Januárban a nagy sikerre való tekin­tettel, közkívánatra még két alkalommal műsorra tűzzük Nyíró' József A próféta cí­mű darabját. Tavasszal viszont kortárs magyar drámaíró „lép színre” a Duna Pa­* lotában. Az ugyancsak Magyar Örökség díjas Evangélium Színházban virágva­sárnap Hubay Miklós Hová lett a rózsa lelke című művét tekintheti meg a közönség. A színdarab a híres balett-táncos, Ni- zsinszkij életéről szól, és 1919-ben Svájc­ban játszódik. Lázasan készülünk a szín­ház huszonnegyedik bemutatójára. Az előadás premierjére természetesen a nyolcvannyolc esztendős író is meghí­vást kap, őt a premier előtt ezúttal én magam szeretném köszönteni. ■ Lejegyezte: Gazdag Zsuzsanna »

Next

/
Oldalképek
Tartalom