Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-04-09 / 15. szám
14 41 2oo6. április i6. KRÓNIKA ‘Evangélikus ÉletS t V Kegyelem, kereszt, reménység, • avagy böjti kincseink Evangélizációs sorozat Pécsett A Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke - eleget téve a pécsi evangélikus gyülekezet meghívásának - április 2. és 4. között böjti evangélizációs sorozatot tartott a gyülekezetben. Gáncs Péter az evangélizációs sorozatot megelőzően igehirdetéssel szolgált a Judica vasárnapján megtartott ünnepi istentiszteleten. Ennek keretében esküt tett a gyülekezet frissen megválasztott presbitériuma, mely átlagéletkorát tekintve talán a legfiatalabb egyházunkban. A kerület püspöke örömének hangot adván, prédikációjában hangsúlyozta: boldog az a közösség, amelyben valódi őrségváltás történhet. Ez azt jelenti, hogy van kiknek továbbadni a szolgálat örömét és felelősségét - ezért is tekinthet előre reménnyel és bizakodással a pécsi gyülekezet. Vasárnap délután a püspök a komlói gyülekezetben szolgált, és meglátogatta otthonában Kocsik Mónika lelkésznőt. A szolgálati lakást a város polgármesterének, Páva Zoltánnak a közreműködésével vehette használatba a komlói gyülekezet első, helyben lakó lelkésze. A pécsi evangélizációs sorozat minden estéjén más-más szimbólum segítségével vehettük számba „böjti kincseinket”. így kerülhetett az oltárra a szőlő, a búzaszem és a füge egy-egy jézusi példázat illusztrációjaként, elősegítendő a mondanivaló és a mélyebb üzenet megértését. ■ Szabó Szilárd ISTENTISZTELETI REND / 2006. április 16. Húsvét ünnepe. Liturgikus szín: fehér. Lekció: 1 Kor 5,6-8; Ézs 26,14.19. Alapige: Mk 16,1-8. Énekek: 215., 216. I. , Bécsi kapu térde. 5. (hajnali) Balicza Iván, Bence Imre, Bencéné Szabó Márta; de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Herzog Csaba; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. (úrv.) Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békástnegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (úrv.) Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 5. (úrv., hajnali) Solymár Péter Tamás; de. 10. (úrv.) Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 5. (úrv., hajnali) Gáncs Péter; de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. n. (úrv., kantátás) Smidéliusz Gábor; de. 11. (gyermek-istentisztelet) Cselovszky Ferenc; du. 6. Gerőfi Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (úrv.) Lukáts Miklós; de. n. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, úrv.) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. (úrv.) Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 5. (úrv., fényünnep) ifj. Hafenscher Károly; de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 5. (úrv., hajnali) Smidéliusz András; de. fél 11. (úrv.) Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Joób Máté; de. 11. Joób Máté; de. II. (gyermek-istentisztelet) Blázy Árpádné; du. 6. (vespera) Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Blázy Árpád; Magyar tudósok krt. 3. (Egyetemi Lelkészség) de. 5. (úrv., hajnali) Barthel-Rúzsa Zsolt; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. (úrv.) Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 5. (úrv., hajnali) Kendeh K. Péter; de. 10. (úrv.) dr. Szabó Lajos; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. (úrv.) Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. (úrv., gyermekek húsvétja) Börönte Márta; Cinkota, XVL, Batthyány I. u. de. fél 11. (úrv.) Blatniczky János: Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út nt. de. fél 11. (úrv.) Kosa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de.. 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) dr. Korányi András; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. (úrv.) dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél it. (úrv.) Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza. ISTENTISZTELETI REND I 2006. április 17. Húsvét 2. napja. Liturgikus szín: fehér. Lekció: ApCsel 10,34-43; 1 Sám 2,1-6. Alapige: Lk 24,13-35. Énekek: 221., 259. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Simon Attila; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 6. (Nelson-mise) Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Szalai Tamás; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Takács József; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Fülöp Attila; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. (úrv.) Solymár Péter Tamás; V„ Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Kovács Áron; du. 6. Smidéliusz Gábor; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Muntag Andorné; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna: Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Smidéliusz András; Kelenföld, XL, Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. n. (úrv.) Blázy Árpád; du. 3. (finn, úrv.) Joób Máté; du. 6. (vespera) Joób Máté; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Joób Máté; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Zsugyel Kornél; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Tóth-Szöllős Mihály; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné: XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. (úrv.) Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. (úrv.) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. (úrv.) Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. (úrv.) Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. (úrv.) Győri Gábor: Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. (úrv.) Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza; Budakeszi (református templom) de. fél 9. Bácskai Károly; Solymár (református templom) de. 10. (úrv.) Fodor Viktor. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa A hit világánál éltek Martos Ödön és Prohle Róza emlékére (1911/1912-2006) Idős házaspárt szólított magához az Úr. Március 26-án Martos Ödön nyugalmazott evangélikus lelkész is meghalt - tizenhét nappal felesége, Profile Róza elvesztése után. Ha valaki befejezik földi életét, önkéntelenül mérleget szoktunk vonni. Betel- jesítette-e küldetését? Felelősen, jól sáfárkodott-e a rábízott talentumokkal? Hangsúlyosabb ez a felelősség, ha olyan emberről van szó, akire hivatásánál fogva a lelkek nemesítése van bízva. Martos lelkész nem alkotott világra szóló, rendkívüli életművet, de elkötelezetten munkálkodott. Pályájára visszatekintve két éve a következő sorokat írta egykori gyülekezetének Sárvárra; „Nem kezdtem készületlenül. A harmincas években ösztöndíjasként, addigi tanulmányaim kiegészítéséül Németországban Erlangenben és Lipcsében három szemeszteren át hallgathattam Althaus, Elért, Sommerlath professzorok előadásait. Különös ajándék volt számomra, hogy két félév között nyáron igen áldásos hónapokat tölthettem Bethelben (Bielefeld mellett) a jó nevű szeretetintéz- ményben mint önkéntes ápoló. Később hat és fél éven át voltam Sopron-Kőhi- dán fegyintézeti lelkész. Sárváron Kapi Béla püspök úr támogatásával, ajánlásával választottak meg. Beiktatásom 1943. augusztusában volt.” Ez a szolgálat átfogta a világháború végnapjait, az egyházi iskolák államosítását, az ’50-es évek kendőzetlen állami vallásellenességének időszakát, emberpróbáló időket harminchárom éven át 1976-ig, majd további hét, Celldömöl- kön töltött esztendőt. Törekvéseiben hatvannégy éven át hűséges társa volt felesége, Profilé Róza, aki A fiit világa szerzőjének, D. dr. Profile Károly soproni teológiai professzornak a leánya és képzett tanítónő volt. Szűkös körülmények közt, tisztességgel hat gyermeket neveltek fel. Szintén fent idézett levelében írta a következőket Martos Ödön: „Minden nehézség ellenére úgy érzem, hogy szolgálatom Sárváron és a fíliában, Bogyosz- lón - vagyis a mai Rábapatyon - áldásos, korántsem hiábavaló tevékenység volt. Prédikációimat soha nem a kenetteljesség jellemezte, hanem az, hogy példák elmondásával, mintegy a gondolkodásra hatva győzzem meg hűséggel templomba járó híveimet. Nagy hálával tartozom feleségemnek, hogy vállalta nemcsak a gyermeknevelés gondjait, a háztartást, sőt olykor a mezei munkákat, hanem átvette a kántori teendőket, fáradhatatlanul segített a lelkészre rótt hivatali munkákban és a hívek meglátogatása, sok-sok hozzánk forduló ember lelki gondozása, bátorítása terén. Ezúton szeretném megköszönni mindazoknak, akik emlékeznek, gondolnak rám és Rózsi nénire, hogy az együtt töltött évek alatt áhítatban, szeretetben együttműködtek velünk." Szelídségük, közvetlenségük, emberi tartásuk legyen példa mindenki számára, hogy miként lehet és kell helytállni, hiszen korunk homályos ösvényekre csalogató kihívásai közt segít eligazodni a hit világossága. ■ Martos Gábor „Nagybajuszú bácsi - Keszthely mellett” Elment közülünk Hemád Tibor (1921-2006) Az élet Ura március 25-én magához hívta szolgáját, Hemád Tibort. A gyászhír emlékeket kavart fel bennem is. Életem egy izgalmas szakaszát kísérhette ő nyomon, s tudom, azóta sem feledkezett meg rólam... Hernád Tibort „kapernaumi századosként” ismerhettem meg. A Gyenesdiáson lévő Kapernaum Szeretetotthon és Üdülő vezető lelkészeként fontosnak érezte azt, hogy a szolgálat segítése és a papgyerekek felkarolása végett maga köré gyűjtsön fiatalokat. A vendégek fogadása, az öregek ellátása, a konyha vezetése, az áru beszerzése rengeteg energiát igényelt tőle. Tudtuk, hogy amíg nincs egészen csend a házban, nem fekszik le ő sem - s mindenkinél korábban kelt. A sok fizikai munka mellett mindennap áhítatot tartott az otthon ebédlőjében. Leült, megpödörte a bajuszát, és érces hangján elkezdte az éneket. ízesen, mesélve beszélt. „Azt szeretem, ha dagadnak a falak!” - mondta, amikor újabb vendégek érkeztek az üdülőbe. Kapernaum „századosa” mindent megtett azért, hogy a vendégek lelki táplálékban is részesüljenek a testi felüdülés mellett. Még középiskolás koromban mentem először Gyenesre. A nyaralók között és a szeretetotthonban volt bőven munka. Egy alkalommal - amikor nagyon rossz idő volt - a vendégek szórakoztatására esti programként bemutatta különleges leveleit. Az egyiket „Kapernaum” címzéssel látták el - Izraelt is megjárva érkezett meg hozzá. Emlékeim szerint az egyik levelének ez volt a címzési „Nagybajuszé bácsi - Keszthely mellett”. (Életem regénye című könyvében csak ezt találtam meg: „Tibor bácsi, Balaton mellett”.) Megkapta. Mert őt, Hemád Tibort, az evangélikus lelkészt az egész környéken ismerték, szerették. Lelkészi pályája 1944-ben kezdődött. Rövid fóti szolgálat után Budahegyvidéken volt segédlelkész, majd Elek és Tállya volt a szolgálati helye. Ezután került az akkor nehéz helyzetben lévő Kapemaumba. Nem érkezett egyedül, hisz felesége, Edit néni 1947-től támasza volt a nehéz szolgálatban, s négy gyermekük is született Eleken és Tállyán. Kedvessége, humora miatt nemcsak az otthon lakói és dolgozói, valamint a vendégek szerették: ismerte őt szinte egész Keszthely, és tisztelte őt Gyenesdiás népe. Ő pedig a fáradhatatlan szolgálata mellett még néprajzi kutatásokkal és helytörténeti munkával is szolgálta a környezetét. 1975-ben - a gyenesi munkában megfáradva - kért újra gyülekezeti szolgálatot. így lett a Veszprémi Evangélikus Egyház- község lelkésze. 1977 nyarán azonban újra együtt szolgálhattam vele Kapemaumban, mert csak az ő személye lehetett a garancia arra, hogy az átmeneti helyzetben az otthon és az üdülő zavartalanul működjön. Ebben az évben jelentkezett először cukorbetegsége. 1991-ig végezte hűséggel a gyülekezeti szolgálatot Veszprémben, Almádiban és a szórványokban. Nyolcvanötödik életévében elment most közülünk. Kezembe vettem élete regényét, s abból életének általam nem ismert epizódjai is megelevenednek. Magam elé képzelem kedves arcát, nagy bajuszát, fülembe cseng hangja, s nekem - ki csak az életem egy szakaszában voltam mellette - hiányérzetem van. Ezért azokra gondolok, akik sokkal közelebb álltak hozzá, szeretteire, családjára, s imádságos szívvel osztozom hiányukban, gyászukban. Könyve végén ezt olvashatjuk: „Nem tudom, hogy meddig tart a kegyelmi idő. Mikor ássák meg a síromat. Addig is szolgálni szeretnék, míg nem mondja kenyéradó mennyei Gazdám: »Szolgám! Elég!«” Most mondta. S ő hazatért. A „kapernaumi századostól”, Hernád Tibor bácsitól búcsúzunk most a viszontlátásig! A veszprémi temetőben D. Szebik Imre nyugalmazott püspök igehirdetésével vett tőle búcsút a család és az egyház népe. ■ Bence Imre Hálás szívvel mondunk köszönetét mindazoknak, akik április 5-én a veszprémi temetőben összesereglettek, és Hernád Tibor nyugalmazott evangélikus lelkészt utolsó földi útján elkísérték, továbbá azoknak is, akik imádságukkal voltak ez órában velünk. Külön köszönjük a veszprémi gyülekezetnek és az Isó lelkész házaspárnak, hogy az utolsó nehéz években is oly sok szeretettel álltak mellette. ■* A gyászoló család
