Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-04-23 / 17. szám
„Ezt a fajta »liturgiát« az evangélikus hívek elleni provokációnak tekintem, amelyet a televíziós közvetítés által szerte a világban száz- és százezrek, talán milliók láttak.” ► Levélváltás a Tamás-miséről - 8. oldal „A most felállt püspöki kar mindhárom tagja a 21. század egyházvezetője. A természetes kontinuitás érvényesül, de nem terheli őket a múlt, éppenséggel a jelen és a jövő kell, hogy meghatározza a lépéseiket.” !► Békés nemzedékváltás - ír. oldal „Az ókori Mezopotámia legmonumentálisabb építészeti alkotásai a csillagászati megfigyelőhelyként is szolgáló lépcsős templomok, a zikkuratok voltak. Négyzetes alaprajzú teraszokból, valamint három, egymást derékszögben metsző és a felső szentélyhez vezető lépcsőből álltak.” !► Bábel tornya - az ókori csillagvizsgáló -10. oldal A Feltámadott pedagógiája ► 2. oldal Új sorozatunk: Cantate & 2. oldal Krisztusért járva követségben ► 3. oldal Napos oldalak-gyermekmelléklet ► 6-7. oldal Tamás különös konfirmációja ► 9. oldal Száz éve született Anders Frostenson ► ír. oldal SEMPER REFORMANDA ....»hit által« - ahogyan Pál mondja (ApCs el 15,9) - egészen más, új és tiszta szívet kapunk, és [...] Isten Krisztuséit, a mi közbenjárónkért teljesen igazaknak és szenteknek akar bennünket tartani és tart is. Bár a bűn még nem egészen szűnt meg vagy halt meg testünkben, Isten nem akarja mégsem felróni, sem számon tartani.” H Luther Márton: A schmalkaldeni cikkek (Páljy Miklós fordítása) Alapkőletétel Kőszegen ► Kőszegen több evangélikus intézmény is megkezdte, illetve újrakezdte a működését az utóbbi évtizedben: szeretetotthon létesült, és ismét egyházi fenntartásba került az egykor államosított középiskola, amely ma az Evangélikus Mezőgazdasági, Kereskedelmi és Informatikai Szak- középiskola nevet viseli. A húsvéthétfőn rendezett ünnepség egy újabb - a szó szoros értelmében vett - építkezés kezdetét jelezte: letették az új gyülekezeti háznak, illetve a középiskolai kollégium új épületszárnyának az alapkövét. Amint az alapkőben elhelyezett okiratból is kiderül, az építkezés gondolata az egyházközségben fogalmazódott meg, miután egykori iskolaépülete - jelenleg a város óvodája - után a gyülekezet pénzbeli kárpótlásban részesült. Elhatározták, hogy a 2004-ben megkapott összegből új gyülekezeti házat építenek. !► Folytatás a 3. oldalon Textilbe szőtt Isten-dicséret Istent dicsérő művészet Tóthné Gaál Zsuzsa művészete. Nemcsak azért, mert munkáinak jó része templomok oltárait díszíti, hanem azért is, mert „világi” témái és az általa használt színek változatossága is a teremtett világ harmóniáját, Isten csodálatos bölcsességgel megalkotott mindenségét törekszenek visszaadni a szövés, a természetes gyapjú, a saját festésű fonal művészi alkalmazásával. Mindez akkor jutott eszembe, amikor a miskolci püspökiktatás közvetítésén egy-egy pillanatra szemembe ötlött az oltár- és szószékterítő. A fehér és piros kombinációja, a különböző piros árnyalatok használata a Szentlélek áradását fejezi ki, hiszen a piros oltárterítőt pünkösdkor és az egyház örömünnepein szoktuk feltenni. Időrendben sorolva a kelenföldi, a farkasréti, a miskolci, a bokodi, a bakony- csemyei, az oroszlányi, a dunaújvárosi és az Szilágyi Erzsébet fasori gyülekezet örvendezhet Tóthné Gaál Zsuzsa munkáinak. „A bokodi falikép ábrázolja a jelenések könyvében megjelenő Bárányt, hogy a keresztények ne csak a keresztig lássanak!" - kérte a művészt a megboldogult Simonfay Ferenc, a gyülekezet lelkésze. A szövött csíkok mozgalmas elhelyezése az áradó vízre, az élet vizére emlékeztet. A legutolsó érdekes megoldású munka a pesterzsébeti templomban fejezi ki a böjt és az advent hasonló mondanivalóját, a bűnbánat színében elhelyezett fehér töviskoszorú és mécses ragyogásával (képünkön). Mennyi ötlet és alázat kellett ezek megformálásához! Ötlet, hogy legyen mindegyikben valami egyéni, és alázat, hogy ne engedjen a művész a kísértésnek, hanem Isten szavát adja tovább a textilen keresztül is. Mert az oltárterítő nem dekoráció, hanem prédikáció. A színeknek és a szimbólumoknak jelentésük, jelentőségük van. Elnéztem a miskolci istentiszteleten a szebbnél szebb stólákat. Örültem, hogy milyen sokan készek felvenni „Jézus igáját”. Elképzeltem, hogy szövötten is milyen praktikus, tartós és szép lenne a lelkészek Luther-kabátján a stóla. Lehet, hogy Tóthné Gaál Zsuzsa művészi fantáziáját is megindítaná? Milyen csodálatos, hogy ilyen sokféle módon dicsérhetjük Istenünket! Kezünk munkája éppúgy áldhatja őt, mint a szó, a muzsika, a szeretet cselekedetei. Hogy mindenki az által a tehetség által végezhet istentiszteletet, amelyet tőle kapott. Amellett, hogy a művésznő mint hittantanár és gyermekbibliakör-vezető is szolgál a kelenföldi gyülekezetben, és szavaival is bizonyságot tesz Isten szere- tetéről, textilművészként is örömet szerez munkáival - akár templomokban, akár kiállítóhelyeken találkozunk velük. ■ Bencze Imréné . Egy választás - két arc A pogány hitű ókori Róma városaiban kőbe vésett istenség vigyázta azokat a kapukat, amelyek a közösségi élet legfőbb terére, a fórumra nyíltak. A kettős arcú Janus isten egyszerre tekintett a belépőre és a kimenőre - csendes tanúja volt mindannak, amit az emberek egymás között szóltak, tettek, műveltek. Az embereket figyelve nemritkán az is megtörtént, hogy az egyik arca nevetett, miközben a másikat könnyek áztatták. A 2006-os választások után sok tekintetben hasonlóan néz az ország a közéletben folyó dolgokra. Janus kettős arca, amely egyszerre sír és nevet, a mi arcunk. S igaz ez abban az értelemben is, ha eközben - igen, bántó és önkritikus éllel - a Janus-arc köznapi jelentésére, az ország kétszínűségére gondolunk. 2006 tavasza újra azt mutatja, hogy egy választási forduló estéjén a fél ország arca felragyog, a másik feléé viszont elborul - függetlenül attól, hogy melyik oldal szerzi majd meg a végső győzelmet. Az egyik annak örül, ami miatt a másik sír. Sőt sok esetben annak tud örülni a legjobban, hogy a másik sír. Ez a mélységes megosztottság még akkor is fájdalmas, ha történelmi szemszögből teljesen érthető. Pál apostol szavai - „Örüljetek az ömlőkkel, sírjatok a sírókkal" (Róm 12,15) - mintha fényévekre állnának attól a nyomorúságos életviteltől és gondolkodásmódtól, ahogyan és amely szerint a mindennapi életünket éljük a mai Magyarországon. Pedig ez nem csupán a vezetői székekért versengő jelöltek eltérő jelleme, gondolatai, programja miatt van így. Nem is a kampánycsapatok sokszor tudatos törekvése miatt, hogy tudniillik egymással szembefordítsák a választókat. A megosztottság gyökerei mélyebbre nyúlnak a politikai következtetések felszínességénél. Valójában olyan alapvető kérdésekben nincsen közös társadalmi meggyőződésünk, hogy mi erkölcsös, és mi erkölcstelen, mi a felelősség, és mi a felelőtlenség, mi a bűn, amely ellen éppen ön- és közveszélyessége miatt együttes erővel kell küzdeni és védekezni, és mi az építő, pozitív munka, amelyet a közösség minden tagjára való tekintettel mindenkinek érdeke és kötelessége végezni. Pál intése az örülök és sírók „ha tetszik, ha nem” sorsközösségéről megmutatja nekünk, milyen mélységes a baj hazánkban. Pedig életünk meghatározó kérdéseivel mielőbb szembe kell néznünk. Ehhez pedig elő kell vennünk és tiszteletben kell tartanunk a Bibliát is, amely kézenfekvő és mégis régóta száműzött segítőnk lehetne az alapvető értékek tisztázásában és rangsorolásában. Ha ki-ki továbbra is a maga eszét és érdekeit követve erősködik és követelőzik, a válság csak egyre mélyülni fog. A 2006-os választás talán legfontosabb tanulsága, hogyha egy országban akarunk közösségben élni, meg kell tanulnunk együtt sírni és együtt nevetni, ehhez viszont rendbe kell tennünk - legalább a meggyőző többség egyetértésével - az alapvető dolgokat. Az egyház valóban nem választási körlevél kibocsátásával tehet ezért a legtöbbet, hanem azzal, ha elkötelezetten és hitelesen végzi minden nap Isten igéjéhez kötött szolgálatát. ■ Dr. Korányi András Nagyheti konferencia Németországban ► Idén is a németországi Holzhausertben rendezték meg április 9. és 14. között az Európában élő protestáns magyarok hagyományos nagyheti találkozóját. A 47. Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferenciára (EMEIK) Angliából, Franciaországból, Hollandiából, Németországból, Svájcból, Svédországból és Szlovákiából érkeztek vendégek, de a szervezésben és a szolgálatban magyarországi teológusok is részt vettek. Nemcsak „veterán fiatalok” gyűltek egybe, hanem egyetemisták és ifjú házasok is, akik közül többen gyermekeiket is magukkal hozták. Összességében a több mint nyolcvan résztvevő egyharmada volt fiatal. A kiválóan előkészített és lebonyolított konferencia szervezését - joób Szilárd svájci ifjúsági lelkész vezetésével - fiatalokból álló munkacsoport végezte. Vallások piacán volt az idei hét témacíme, a résztvevők az új vallási jelenségek és mozgalmak sűrűjében kívántak eligazodni. Ebben egy református profesz- szor, dr. Bodó Sára pasztorálpszicholó- gus, illetve - nyugdíjas evangélikus lelkészként - e sorok írója igyekezett segítséget nyújtani. A reggeli igetanulmányokat Virágh Sándor sárospataki református lelkész tartotta Dániel könyve alapján. Mondanivalójának középpontjában annak vizsgálata állt, hogy miként viselkedjen Isten gyermeke egy idegen vallási kultúrában. Az esti záróáhítatokon fiatalok szolgáltak, akik a Cselekedetek könyve alapján azokat a történeteket boncolgatták, amelyekben a keresztény misszió idegen vallásokkal, kultuszokkal konfrontálódott. Ötven éve volt 1956 címmel dr. Kiss Jenó' budapesti nyelvészprofesszor tartott megrendítő hatású „évfordulós” előadást. Az 1956-os forradalomra való emlékezés már csak azért is kiemelkedő eseménye lehetett az idei hétnek, mert ezt a konferenciát 1959-ben az „ötvenhatosok között” szervezték meg Nyugatra került lelkészeink, hogy legyen egy olyan együtt- lét, amelyen a szétszóródott magyarság találkozik, és Isten megtartó szeretetének erejében újra és újra megújulhat. ■ Id. Pintér Károly Interjú a 4. oldalon
