Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-03-05 / 10. szám

2 2006. március 5. FORRÁS ‘Evangélikus Életéi BÖJT 1. VASÁRNAPJA (INVOCAVIT) -2Kor 1,6-10 Hiába vett kegyelem? ÉLŐ VÍZ Méregtelenítés „Lelkemet felüdíti..(Zsolt 23,3) Kint ugyan még havazik, tombol a tél, de hála a csomagküldő szolgálatok szép, színes, vaskos tavaszi-nyári kata­lógusainak, melyek csaknem kicsordul­nak a postaládámból, kézzelfogható közelségbe került a tavasz. Már a gon­dolattal is jó eljátszani, hogy nemsokára könnyedebb öltözékben lehet kimenni az utcára; a napfényes fotókon látható tavaszi ruhakavalkád jókedvre deríti az embert. Csak egy aprócska felhő árnyé­kolja be az örömet: szó sem lehet addig új ruhá(k)ról, amíg formába nem hoz­zuk magunkat a kimerítő tél után. Nők százezrei kezdenek el ilyenkor vadul di­étázni, fogyó-, tisztító és egyéb kúrák segítségével megújulni az évszakváltás „tiszteletére". Megakad a szemem az in­ternet diétadzsungelében keresgélve ezen a szón: méregtelenítés. Hoppá, nézzük csak! Ez tetszik. Azt hiszem, éppen erre van szükségem! Ez a kúra ugyanis imponálóan sokat ígér, idézem: „A méregtelenítés az a folyamat, amely által kitisztítjuk, semlegesítjük vagy átformáljuk a szervezetünkben ta­lálható mérgeket. A kúra felöleli az ét­rend és az életmód megváltoztatását, minek következtében egyrészt csökken a méregbevitel mértéke, másrészt a szer­vezet könnyebben semlegesíti a beke­rült, ártalmas anyagokat. Lényege az, hogy megszabadítsuk a szervezetet a benne hosszú idő alatt felgyülemlett mérgektől.” Ha testünk tisztulásáért hajlandóak vagyunk időt, pénzt, fáradságot áldoz­ni, akkor lelki, érzelmi, spirituális téren vajon miért vagyunk kevésbé igénye­sek? Nincs-e tele ártó, haragos, pusztító mérgekkel a testünk és a lelkünk egy­aránt? A zsoltárok könyve, a Szentírás csodála­tos imádsággyűjteménye - melyet Jézus is jól ismert, és idézett is belőle számos alkalommal - segítségünkre lehet, ha lel­ki méregtelenítésbe szeretnénk fogni. Hozzásegíthet bennünket ahhoz, hogy meg tudjunk szólalni, hogy kérni tudjuk Istennek a teljes emberi valónkat átfogó, szeretettel és irgalommal elkészített „tisztítókúráját'’ - hiszen a „lerakodott” ártalmas gondolatok és szándékok ön­magunktól nem távoznak el. „Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! Tel­jesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem!" (Zsolt 51,3-4) Hogyan működik Isten „méregtelení­tő kúrája”? Krisztus nem ki-, hanem megtisztít a bűntől. Emberré lett azért, hogy mindenben hasonlóvá legyen hoz­zám - kivéve a bűnt -, s hogy elvegye a büntetést a Golgota keresztjén. Eltöröl­tetett lázadásom, hűtlenségem, gonosz­ságom az ő vére által. Azáltal, hogy meghalt értem, új életre nyűt utam: nemcsak tisztít, de Szentlelke által át is formál. Megszabadít a bennem munkál­kodó mérgektől, s betölti azt az űrt, amely Isten nélküli életünket jellemezte. .....többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él be nnem..."(Gál 2,20) Ez a folyamat egy életen át tart. Nap mint nap rá, az Úrra van szükségem. Másként kell „táplálkoznom”, mint ed­dig, a méregtelenítés előtt: igéjéből, az imádságból, a bűnbocsánat szentségé­ből kapom az új erőt.,Alert nálad van az élet forrása...” (Zsolt 36,10a) Hála neki, csökken a „méregbevitel mértéke” is... Türelmet, toleranciát, má­sok terheinek az elhordozását, megbo­csátást tanulok tőle. .Telkemet felüdíti ...”- „szervezetem” könnyen semlegesíti az ártalmas hatásokat. A hántás, az igaz­ságtalanság, a becsapás fáj - de már van kinek a kezébe letenni! Nem én cipelem egyedül, hiszen engem hordoznak! A mérgek évek, évtizedek alatt rakód­nak le bennünk. A méregtelenítés is egy életen át tart: „Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban.” (91,16) Ha tavasz, akkor tisztítókúra? Nem szükségszerűen. De ha Isten új életre tisztító, „méregtelenítő kúrája”, kegyel­me munkálkodik bennünk, az a legra­gyogóbb tavasznál is szebb ajándék. ■ Kőháti Dorottya Böjt első vasárnapjának témája a kísér­tés. Kedvenc karikatúrám, amelyet szá­mítógépem háttérképéül is beállítot­tam, egy mosolygós lelkészt ábrázol, aki elégedetten néz egy kalitkába zárt kis ördögöt. Ha a kísértőt ilyen könnyen el lehetne intézni, én is elégedett lennék. De tudom, hogy a Biblia azt írja róla: „Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellensé­getek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el..." (iPt 5,8) A kísértő szívesen mutatkozik kedves és ártal­matlan külsőben, de valójában mindig ő az erősebb. Pál apostol a korinthusiakat két kísér­téstől óvja. Az egyik a kegyelem elvesz­tése. A másik a nehézségek elől való meg- futamodás. „.. .úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták az Isten kegyelmét” - írja az apostol (2Kor 6,1b). Hát lehet hiába is kapni a kegyel­met? El lehet-e veszíteni, mint ahogyan a pénztárcáját elveszíti az ember? Nem­csak az apostol figyelmeztetése, de az élet példái is azt mondják: lehet. Egy fiatal beteg életben maradásáért összefogott a család. A gyógykezelésé­hez szükséges gyógyszereket csak kül­földön lehetett beszerezni; ezt a társada­lombiztosítás nem támogatta. A család összeadta a pénzt, meghozták a gyógy­szereket, örömmel adták oda a beteg­Sok helyen a lelkészi hivatalban vagy ép­pen a templom sekrestyéjében a falon függ egy bekeretezett írás. Érdekes inici­álé, cifra betűk, komoly küllem. Emlék, dísz a múltból. Mégis meg-megállunk előtte, s aki olvassa, érzi, hogy egy imád- ságos közösségbe lép be, amelyben sok neves és még több névtelen szolgatárs mellett ott könyörög az öreg Márton, az egyház imádkozó reformátora. „Uram, Istenem! Te püspökké/lelki- pásztorrá tettél engem az egyházban, de látod, mennyire alkalmatlan vagyok ilyen nagy és nehéz szolgálatra. Ha nem segítettél volna, már régen elrontottam volna mindent. Ezért téged hívlak segít­ségül. Örömmel állítom szolgálatodba szívemet és számat. Taníts, hogy tanít­hassam népedet! Segíts, hogy igédet A VASÁRNAP IGÉJE nek, várták a javulást. A javulás azonban elmaradt, és a fiatalember meghalt. Ami­kor rendet raktak a szobájában, az egyik fiókban megtalálták a drága gyógyszere­ket - alig néhány szem hiányzott belő­lük. Elkezdte szedni, aztán abbahagyta. Hiába volt a család gondoskodása, anya­gi áldozata. Idős asszony panaszolta: „Egymagám élek, rám se néz senki. Nekem már nincs erőm lemenni az Utcára, bevásárolni, ta­karítani. Senki felém se jön, félek, ha va­lami történik velem, itt fekszem majd napokig segítség nélkül. Észre sem fog­ják venni, hogy meghaltam.” A kérdésre, hogy vannak-e gyermekei, könnybe lá­badt szemmel mondta: „Vannak, van lá­nyom is, fiam is, de egyik sem látogatott meg már évek óta.” Keserűen tette hoz­zá: „Hiába neveltem őket.” Egy másik eset. A férfi az alkohol rab­ja volt, rossz társaságba járt, bűnöző lett. Elfogták, elítélték, börtönbe került. Una­lomból járt el a börtön-istentiszteletek­re. Mégis, egy alkalommal megszólította szüntelenül szívemben forgassam, és el­mélkedjem rajta! Tégy követeddé, Uram, és semmiképpen el ne hagyj, mert ha magamra maradok, hamarosan elron­tok mindent. Ámen.” Már első olvasatra érződik, hogy gaz­dag tartalmú, mély gondolatiságot hordo­zó mondatok ezek. Ha azonban elkezdjük szavanként ízlelgetni, egy izgalmas, szent világ tárul elénk, az istenszolgálat világa. Csak kóstoljunk bele - kimeríteni az egészet most úgysem tudjuk. Az első mondat már több mint beje­lentés: hitvallás! Nem a magunk döntése, nem az emberi képesség, műveltség vagy egy közösség elhatározása tesz lelkésszé (püspökké) valakit. Mindezek fontosak, sőt nélkülözhetetlenek. De a döntő az: Is­ten hív el, tesz szolgájává embereket. Ez Isten, megtért, és elhitte, elfogadta a ke­gyelmet. Úgy szabadult, mint aki Isten kegyelmét vette. Elhatározta: új életet kezd. Talált egy keresztény közösséget, ahol befogadták, segítettek neki állást ta­lálni. Aztán egy nap meglátogatta egyik régi cimborája. A férfi egy darabig ellen­állt, végül csak megittak egy pohárkával. A cimbora máskor is eljött, aztán össze­állt a régi társaság. A férfi azt hitte, majd megtéríti őket. Ám kevés idő elteltével ugyanott tartott, ahol a börtön előtt. Hi­ába vette a kegyelmet. így vehetjük mi is hiába Isten kegyel­mét. Hiába az igeolvasás, igehallgatás, hiába a templom, az úrvacsora, ha nem vesszük komolyan. Pál ettől a kísértéstől óv minket. A kí­sértő mindig azt súgja: nem kell ezt a dol­got olyan komolyan venni. Nem kell azonnal dönteni, van még idő. Pál azt mondja: most van a kegyelem ideje! Most van az üdvösség napja! Ha nem döntesz most, holnap már nem látod olyan fon­tosnak, holnaputánra pedig elfelejted. A másik esetben oly módon nem vesszük komolyan a kegyelmet, hogy nem teljes odaadással tesszük, amit tennünk kell. Isten kegyelme, a bűnbo­csánat kell, de a bűntől való elszakadás, a lemondás, a bűnre vivő alkalmak el­kerülése nem kell. Isten kegyelme, a LITURGIKUS SAROK az elhívás minden szónak, mozdulatnak az alapja az istentiszteleten is. Erre az elhívásra egyetlen méltó válasz van: de Uram, én alkalmatlan vagyok! Nagy és nehéz ez a szolgálat. Emberfelet­ti erőt kíván, s aki ezt végzi, megérzi, hogy hasonlatos a magasfeszültséghez. A Mindenható energiája áramlik át az emberen. Ha ez nem a szerető mennyei Atya energiája lenne, akkor belepusztul­nánk. Az Úristen csodája, hogy még az alkalmatlan embert is fel tudja használni. A botladozó nyelvet, az ügyetlen moz­dulatokat, az emberi (nem mindig maku­látlan) hátteret is szolgálatába állítja. E gondolat folytatása a következő mondat: „Ha nem segítettél volna, már régen elrontottam volna mindent.” A show-műsor sztármoderátora tudja, hogy tőle függ a siker. De ha elbízza magát, és nem épít a háttérsegítségre, könnyen kudarcot vall. Mi, keresztény emberek azonban nem a háttércsapatban, hanem gondviselés, az egészség, a jólét, a siker kell, de az Isten szolgálatába állított fá­radozás, az áldozatvállalás, az Istenért vállalt önmegtagadás nem kell. Pedig Isten kegyelméhez mindkettő hozzá­tartozik. Diet rich Bonhoejfer német teológus ír az olcsó kegyelemről. A mai kereszténység az ingyen, ajándékba kapott kegyelmet olcsó kegyelemnek tekinti, olyannak, amelynek nincs értéke. Ezért nem becsü­li meg, így nincs következménye sem. Pedig az ingyen kegyelem nem olcsó ke­gyeiéin. Jézus Krisztus nagy árat fizetett azért, hogy mi ingyen kaphassuk. Az életét adta oda azért, hogy Isten kegyel­me a miénk legyen. Ezért a kegyelem drága, nagyon drága. Mi sem vehetjük másként, csak ko­molyan, mert aki hiába veszi Isten ke­gyelmét, az nemcsak elveszíti, hanem Isten szeretetét is megbántja. Aki azon­ban Isten kegyelmét komolyan veszi, és abból él, az biztonságot és erőt merít belőle minden élethelyzetben. ■ Balicza Iván Imádkozzunk!,Telki próbáimban, Jézus, légy velem, / El ne tántorodjék tőled életem! / Féle­lem ha bánt, vagy nyereség kísért, / Tőled el­szakadnom ne hagyj semmiért."(EE 451) egyedül az Úristenben bízunk. Az ő mandátumával csak úgy tudunk valami­féle eredményt elérni, ha ő segít nekünk. Nélküle minden eredmény csupán lát­szat, a kudarc pedig jogos és nem vélet­len. Nélküle elrontanánk mindent. De vele még a lehetetlennek tűnő vállalko­zás is sikerülhet: Isten szeretetét képvi­selhetjük szolgálatunkkal. Ezért nincs más út, mint hogy átadom magam Uramnak, cselekedjen velem és általam tetszése szerint. Örülök, ha esz­közeként kézbe vesz, netán munkatársá­nak fogad. Már nem is a saját gondolata­im, hanem az ő szava (igéje) a fontos. Ezt kell magamba zárnom, és engednem, hogy véremmé, sajátommá váljon, hogy azután továbbadhassam az evangéliu­mot, tanítva, táplálva a rám bízottakat. Ha magamra építek, rögtön elrontok mindent; ha őrá építek, értelmessé válik a munkám. Mint a vízen járó Péter eseté­ben: amikor Jézusra figyelt, őrá tekintett, akkor haladt előre, ha saját erejére ha­gyatkozott, rögtön süllyedni kezdett a tajtékzó hullámok között. Tégy követeddé! Uram, semmikép­pen el ne hagyj! - mondjuk ma is, együtt Lutherrel! ■ Hafenscher Károly (ifj.) Oratio oecumenica [Lelkész:] Mennyei Atyánk! Hallgass meg minket, ami­kor hozzád kiáltunk! [Lektor:] Urunk, te elküldted szeretett Fiadat erre a világra, hogy megszabadítson a sátán hatalmából. Add, hogy a kísértő fölötti győzelme nekünk is erőt adjon kí­sértéseinkben, hogy mindenkor a te utadon marad­junk, és engedelmesen cselekedjük akaratodat! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor] Könyörgünk az ige hirdetőiért. Add, hogy Szentlelked erejével szóljanak, hogy szavuk által épüljön egyházad, gyülekezeted! Ne engedd, hogy igéd magvetése kárba vesszen életünkben! Add, hogy törvényed megítél­je bűneinket, evangéliumod pedig bűnbocsátó szereteted erejével megújítsa életünket! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor] Könyörgünk egyházunkért. Szentlelked vi­lágossága adjon bölcsességet püspökeinknek, elöljáró­inknak, hogy döntéseik akaratodba simulva gátolják a romboló erőket, és támogassanak minden olyan kez­deményezést, amely a te evangéliumod és a te országod ügyét szolgálja! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk a teremtett világért. Irgalmas szereteted enyhítse a sok nyomorúságot, csitítsa a há­borúskodást, vessen gátat a környezetrombolásnak, és viselje gondját a katasztrófák túlélőinek! Ébressz mind­nyájunkban felelősséget, hogy ne zárkózzunk el a baj­bajutottak elől, hanem gondviselő szereteted követei lehessünk közöttük, bárhol élnek is a földön! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Urunk, tartsd távol tőlünk az ítélkezés lel- kületét! Segíts újra és újra meglátnunk, hogy mi is ugyanúgy kegyelmedre szorulunk, mint azok, akik fe­lett pálcát törünk! Add, hogy türelemmel viseltessünk mindazok iránt, akik nem ismerik vagy elutasítják a megváltás és az üdvösség örömhírét, akik tudatlanság­ból vagy szándékosan gátolják evangéliumod hirdeté­sét! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk azokért, akik a kormányzás felelősségét viselik, akiknek döntésétől munkáltatók és munkavállalók sorsa függ. Könyörgünk a pedagóguso­kért, hogy ne csak ismereteket adjanak át a felnövekvő nemzedéknek, hanem igaz emberségre neveljék őket! Könyörgünk a tömegtájékoztatásban dolgozókért, hogy mindig igazat szóljanak, a kultúra munkásaiért, hogy valódi értékeket közvetítsenek! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Urunk, Istenünk, ne hagyj el minket, ha­nem állj mellénk, ha hitünk ingadozik, ha reménysé­günk megfogyatkozik, ha a szenvedés kétségek közé sodor, ha a halál félelme rettent minket! Ragadd ki lel­künket a kísértő hatalmából, és őrizd meg életünket szent Fiad, az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik mindörökkön- örökké. [Gyülekezet:] Ámen. VEGYÜK KEZBE A LITURGIKUS KÖNYVET 7. Sekrestyeimádság ► Az istentisztelet harangozással kezdődik - vagy még előbb? A kivonulással pedig nem ér véget a liturgia. A szolgálat után közös vagy egyéni imádság hangzik el a liturgus(ok) ajkáról. Erről már olvashattak a Liturgikus sarok hű­séges figyelemmel kísérői néhány héttel ezelőtt. Akkoriban ígértem, hogy visszatérünk a „klasszikus sekrestyeimádságra”, arra, amely Luther számára az istentiszteleti szolgálat kiindulópontja volt. A sokatmondó imádság nem csupán történelmi ereklye a későbbi szolgálók számára, nem is csupán min­tapélda. Sokan magunk is használjuk, hiszen élő, eleven, aktuális. t

Next

/
Oldalképek
Tartalom