Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)
2006-03-05 / 10. szám
‘Evangélikus ÉletB EVANGÉLIKUS ÉLET 2006. március 5. 3 Eredményt hirdettek a teológiai pályázaton Emléktábla Csaba Gyula mártír lelkésznek Tisztelgés Békéscsabán Folytatás az i. oldalról Az egyházkerület püspökének szavai után Weitler Rezső, a győri Evangélikus Szeretetház igazgató lelkésze mutatta be a résztvevőknek a diakóniai intézmény múltját és jelenét. Ezt követően az egyházkerületi teológiai pályázat eredményhirdetésére került sor. A pályázatot Az wvacsora mint a Krisztusban való egység szentsége - Miért választ el az, aminek össze kellene kötnie? címmel hirdették meg. Négy jeligés pályamű érkezett a felhívásra. A négy tagból álló bírálóbizottság úgy döntött, hogy az első díjat kiérdemlő teológiai dolgozat mellett a többiek megosztott díjat kapnak. Ezt a következő pályázók vehették át: Csonká- né Szabó Magda szák-szendi helyettes lelkész; Szabó Barbara Budapestről, aki római katolikusként írta meg munkáját, il<1 Folytatás az 1. oldalról A jelenlévők a köszöntő szavak, majd a gimnázium igazgatójának, ár. Roncz Bélának az iskolát bemutató ismertetője és a gimnázium gyermekkórusának szolgálata után D. Szebik Imrének, a kerület püspökének nyitóáhítatát hallgatták meg. Az általános tisztújítás okán a szervezők a csendesnapra meghívták a két országos felügyelőjelöltet - Profile Gergelyt és dr. Sólyom Jenőt - is. A másfél órás beszélgetést iß. Hafenscher Károly országos irodaigazgató vezette. A délelőtt folyamán két előadás is elhangzott. Dr. Győri József, a Budai Egyházmegye felügyelője Tusakodás Isten törvényéről és evangéliumáról címet viselő gondolatsora végén így összegezte monletve Nagy Zoltán nagyalásonyi lelkész. Az első díjat Tubán József csornai lelkész érdemelte ki, aki „Az igazság odaát van” jeligével nyújtotta be dolgozatát. dandóját: kétezer év után újra meg kell térnie ennek az öreg kontinensnek, és ehhez a magyar társadalomnak is megújult, megtért kereszténységre van szüksége. A második előadó, Benczúr László, az Északi Egyházkerület felügyelője Egymás építése és a segítő szeretet gyakorlása címmel a Szentlélek munkájából indult ki. A Szentlélek nemcsak személyesen bennünk van, hanem az általa megszólítottak közösségében is munkálkodik. Közös ügyünk hát egymás építése és a segítő szeretet gyakorlása a Szentlélek által - fejtette ki. Ezek után Pozsonyi Anna, a Nógrádi Egyházmegye felügyelője és Benczúr László köszönetét mondott Szebik Imrének - nyugdíjba vonulása alkalmából - püspöki szolgálatáért, illetve megköszönte Szebik Az ünnepélyes pillanatok után Tubán József ismertette röviden dolgozatát, amelyben összehasonlította Luther Márton, Zwingli Ulrich, Kálvin János és a római katolikus egyház úrvacsoratanát. A teológiai munka a közeljövőben nyomtatásban is megjelenik az egyházkerületi füzetek sorozatában. Ezután - az előadáshoz kapcsolódóan - fórumbeszélgetés következett, amelyen a résztvevők őszintén szólhattak ökumenikus tapasztalataikról, valamint reménységeikről. Az ebédszünet után, az egyházkerületi nap második részében lehetőség nyílt az országos felügyelőjelöltekkel való találkozásra és beszélgetésre, akik egyenesen a kerületi felügyelők és tisztségviselők aszódi csendesnapjáról érkeztek Győrbe. Az eseményt úrvacsorái istentisztelet zárta, amelyen Ittzés János püspök szolgált. ■ Kiss Miklós Imréné Marika néninek hűséges kitartását és imádságos szeretetét is, amellyel férjét mindvégig támogatta munkájában. Az ebéd utáni fórumbeszélgetésen a délelőtti előadók, valamint az egyházkerület jelenlegi és iktatás előtt álló püspöke válaszoltak a tisztségviselőknek az egyetemes papság gondolatával kapcsolatos kérdéseire. A záró úrvacsorái istentiszteleten dr. Fabiny Tamás Jn 15,9-17 alapján hirdette az igét. A világ fiai először mindig a jókat és erőseket választják ki, a végére a gyengék és ügyetlenek maradnak. Jézus azonban a sor végéről választ, amikor elhívja tanítványait. Jézus nem egy csodacsapatot szervez, mégis, az általa választottakkal ő tesz csodát - hangsúlyozta az egyházkerület megválasztott püspöke -, mert az első keresztények szeretetére mindenki felfigyel. Bárcsak ma is azt mondhatnák mások rólunk: látjátok, hogyan szeretik egymást! Jézus nem azért választ ki bennünket, mert valamilyenek vagyunk, hanem hogy valamilyenekké váljunk - biztatta és erősítette a kerület felelős vezetőit Fabiny Tamás. Végül Benczúr László a jelenlévőket szeretettel meghívta Fabiny Tamás püspökiktatására, amely március 25-én 11 órakor lesz Miskolcon, a belvárosi evangélikus templomban. ■ Horváth-Hegyi Olivér ► A százötven évvel ezelőtt alapított Békéscsabai Evangélikus Gimnázium ünnepi eseménysorozatának részeként február 22-én az iskola tanárai és diákjai Csaba Gyulának, az iskola egykori diákjának, a mártírhalált halt evangélikus lelkésznek az emléke előtt tisztelegtek. A kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából rendezett ünnepség közös áhítattal kezdődött a Kistemplom- ban, majd az iskola főbejáratánál leleplezték a lelkész emléktábláját. Kolarovszki Zoltán, az iskola igazgatója köszöntőjében elmondta, hogy tanártársaival együtt úgy gondolták: a polgári kormány döntése nyomán 2000-ben életbe lépett és az iskolák számára kötelezővé tett emléknapot náluk nem elvont megemlékezésekkel, hanem kézzelfogható módon szeretnék a diákokhoz közel hozni. Csaba Gyula sorsán keresztül kívánják megismertetni őket a diktatúrák természetével. Az ünnepségen az igazgató meleg szavakkal köszöntötte a Csaba család megjelent tagjait, köztük a hatvan évvel ezelőtt elhurcolt és meggyilkolt lelkész lányát, Csaba Jolánt, valamint az unokákat, dédunokákat. Köszönetét mondott Németh Mihálynak, a gyülekezet egyik lelkészének, aki az emléktábla-avatás kezdeményezője volt, illetve Böröcz Enikő egyházi levéltárosnak kutatómunkájáért. Németh Mihály igehirdetésében felidézte Csaba Gyula életútját. A Békéscsabai Evangélikus Gimnáziumban folytatott tanulmányait követően került a teológiára, később a Pest megyei Péteriben lett lelkész. Az egyházmegye alespe- reseként 1945. május elsején éjszaka elhurcolták otthonából. Felesége és családja sem élve, sem holtan nem látta soha többé az akkor 63 éves férfit. A történészek kutatásai nyomán ma már tudhatjuk, hogy ő is a gyömrői gyilkosságok néven elhíresült rémtettek egyik áldozata volt. A szörnyűségek az akkori úgynevezett baloldali nemzeti bizottsághoz köthetők. Csaba Gyulát különös kegyetlenséggel gyilkolták meg, miután megkínozták és keresztre feszítették. (A hátborzongató bűnténnyel a legrészletesebben Stejka Istvánnak a Magyar Nemzet 2003. szeptember 13-i számának 31. oldalán megjelent írása foglalkozik, történészek kutatásai és a még élő szemtanúk visszaemlékezései alapján. Címe: Gyilkosság Gyömrőn. Az Evangélikus Elet 2003. február 9-i száma pedig Közelmúltidéző címmel Szabó Eszter Gyömrői gyilkosságok című dokumentumfilmjéről számol be.) A békéscsabai rendezvényen az igehirdető a boldogság és az üldöztetés látszólag össze nem illő fogalmait elemezte a boldogmondásokból kiindulva („Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket... Örüljetek és ujjongjatok azért, hogy jutalmatok bőséges a mennyekben..."- Mt 5,11.12; ez olvasható az emléktáblán is), rámutatva Csaba Gyula életére és mártíromságára. Az üldözött ember azért lehet mégis boldog - mondta -, mert minden korábbinál jobban Istenre van szorulva. Továbbá azért, mert előbb- utóbb üt az igazság órája ezen a földön is. Mint most, ezzel a tisztelgéssel a CsaA Prisztavok Tibor művész-tanár által tervezett tábla ba család tagjai számára, akik évtizedeken át még csak nem is beszélhettek a szeretett családtagról. De leginkább azért, mert az üldözöttnek megvan a jutalma a mennyben - mondta egyebek mellett Németh Mihály, a szenvedésben való kitartásáért és hitéért példaképként állítva hallgatósága elé Csaba Gyulát. Az emléktábla leleplezésén a családtagok, a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium képviselői, a Békéscsabai Evangélikus Egyházközség és a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium Öregdiákok Baráti Köre tagjai helyezték el a kegyelet koszorúját. Ez lesz az a hely, ahol az iskola diákjai ezentúl minden évben tisztelegni fognak a történelem egyik legembertelenebb rendszerének áldozatai, köztük Csaba Gyula előtt a kommunizmus áldozatainak emléknapján, február 25-én. ■ Szegfű Katalin Felügyelői és tisztségviselői csendesnap az északi kerületben Dián József csővári felügyelő a gyülekezet nevében búcsúzik Szebik püspöktől és feleségétől Búcsúzik a püspök ÉGTÁJOLÓ K edves Olvasók, szeretett Testvéreim! Miután 67. életévemet betöltöttem, egyházi törvényeink értelmében nyugállományba vonulok. Megköszönöm az egyház Urának, hogy elhívott az evangélium szolgálatára, s 1962. augusztus i-jétől hirdethettem igéjét, pásztorolhattam a rám bízottakat, és együtt ünnepelhettük az úrvacsora szentségét gyülekezeteinkben - előbb gyülekezeti lelkészként, majd két egyházmegyében is esperesként, végül tizenhat éven át az Északi Egyházkerület püspökeként. Köszönöm mindazok imádságát, akik e negyvennégy éves időszakban szolgálatomat Isten előtt hordozták, s mindazok segítségét, akik munkámban támogattak különböző tisztségek betöltőiként. Sok örömmel ajándékozott meg Istenünk ezen a közel fél évszázados útszakaszon: kiváló képességű és erős hitű testvérekkel hordozhattam együtt a szolgálat gyönyörűséges igáját és sokszor nem könnyű terhét. Öröm volt a sok gyülekezetlátogatás: mind legszebb élményeim között marad meg emlékezetemben. A telt templomok népes gyülekezete, az éneklés szívből jövő istendicsérete, a tettrekészség megannyi épületünk megújulásáért és a gyermekek csillogó tekintete, ahogy a távolról érkező vendéget köszöntötték... Istené legyen a hála a sok szép elvégzett szolgálatért, a testvéri beszélgetésekért. Méltán kérdezhetjük: milyen is volt a tizenhat esztendő, hogyan jellemezhetjük? Nagyszerű, szép korszak nyitányaként élhettük meg az 1990. évet. A szabadság hajnala köszöntött ránk. Megszabadultunk a bejelentési kötelezettségtől, amely ránk nehezedett az előző időben. Többé nem kellett semmilyen egyházi összejövetelhez engedélyt kérni, külföldi látogatók érkeztét jelezni vagy éppen állami hozzájárulásért folyamodni egy gyülekezeti körlevél szétküldéséhez. ízlelgettük és mély lélegzetvétellel ittuk magunkba a szabadság tiszta levegőjét. A kibontakozás kora is elkezdődött. Új lehetőségek kínálkoztak, a televízióban és rádióban rendszeres keretek között sugározhattunk egyházi műsorokat, és az istentisztelet-közvetítés is természetessé vált a hírközlő szervek műsorai között. Megszervezhettük a tábori lelkész! szolgálatot, majd a börtönök rabjai közötti lelkigondozást és a betegek közti evangéliumhirdetést. Mindaz, ami negyven éven át csak álmainkban szövődött, egyik napról a másikra valóság lett. Akit szeret az Úr - mondtuk -, annak többet ad, mint amit megálmodni képes volt (vö. 127. zsoltár, 2. vers). Az egyházban ez az idő a fokozott zsinati munka napi feladataiban jelentkezett. Újra kellett tanulni a törvényalkotás nehéz, verítékes munkáját. Ez egyúttal a felnőtté válás ideje is volt. Nem volt könnyű az irányított gondolkodás kényszeréből a felelős cselekvés és törvényalkotás mindennapi kihívásaival szembesülni. Már e néhány gondolat is jelzi, hogy e korszak a kezdet nehézségeivel megterhelt idő éveit jelentette. Kezdtük visszakapni iskoláinkat. A történelmi múlttal és különleges hírnévvel megáldott Buda- pest-Fasori Evangélikus Gimnázium még 1989-ben elindíthatta - eufórikus hangulatban - egyházi irányítás alatt tanító-nevelő munkáját. De melyikünk gondolta, hogy újabb tizenhárom középiskola kerül egyházi tulajdonba, és lesz az egyházi oktató-nevelő munka bázisa? Iskolákat kaptunk vissza, igazgatókat kerestünk, tanárokat vettünk át vagy állítottunk csatasorba. Épületek renoválása szakadt a nyakunkba, s kerestük itthon és külföldi testvéregyházainknál az anyagi forrásokat. Nem volt könnyű feladat, de láttuk a célt, örültünk a templomba érkező ifjaknak, s azóta is áldjuk Istent, hogy kiépült intézményes iskola- és óvodahálózatunk, kollégiumokat nyithattunk, építhettünk egy olyan időben, amikor hazánkban a gazdasági átállás a kapitalizmus sajátosságainak részleges ismerete jegyében sokak érdekeinek figyelembevétele nélkül zajlott. Az infláció, a munkanélküliség növekedése e korszak ismertetőjegyei. S közben hazánk önálló, független ország lett. Majdnem egy kardcsapásra azonban tagjai lettünk a NATO katonai szervezetének, s megkezdődtek a tárgyalások az Európai Unióhoz való csatlakozás feltételeiről. A felgyorsult változások nem várt ritmusával sokan nem tudtak lépést tartani, pályaelhagyásra kényszerültek, vagy új szakmát kellett tanulniuk E jelenségek gyülekezeteink életében is visszatükröződtek. Szociális tevékenységünk is bővült. Új otthonok épültek, régi intézményeinket felújították, és befogadóképességüket több helyen növelték. Napjainkban harminckét otthonunkban várja biztonságos gondozás és korszerű lakószoba az idős testvéreket. Az ezen intézményekben zajló értékes munkát jelzi, hogy a legtöbb helyen sorban állás van a beköltözés mielőbbi lehetőségéért. Bár az elvilágiasodás felgyorsulásának jelei felbukkannak, ugyanakkor jelentkezik az éhség a transzcendens után, a vágyakozás egy morálisabb világ etikai normáinak megvalósítására. Áldja Isten egyházunk, gyülekezeteink szolgálatát az új évezred elkövetkező évtizedeiben hűséges pásztorok és áldozatkész hívek imádsága és tanúságtétele által. Hittestvéri szeretettel elköszön: D. Szebik Imre püspök (Északi Egyházkerület)
