Evangélikus Élet, 2006 (71. évfolyam, 1-52. szám)

2006-03-05 / 10. szám

‘Evangélikus ÉletB EVANGÉLIKUS ÉLET 2006. március 5. 3 Eredményt hirdettek a teológiai pályázaton Emléktábla Csaba Gyula mártír lelkésznek Tisztelgés Békéscsabán Folytatás az i. oldalról Az egyházkerület püspökének szavai után Weitler Rezső, a győri Evangélikus Szeretetház igazgató lelkésze mutatta be a résztvevőknek a diakóniai intézmény múltját és jelenét. Ezt követően az egy­házkerületi teológiai pályázat ered­ményhirdetésére került sor. A pályázatot Az wvacsora mint a Krisz­tusban való egység szentsége - Miért választ el az, aminek össze kellene kötnie? címmel hir­dették meg. Négy jeligés pályamű érke­zett a felhívásra. A négy tagból álló bírá­lóbizottság úgy döntött, hogy az első dí­jat kiérdemlő teológiai dolgozat mellett a többiek megosztott díjat kapnak. Ezt a következő pályázók vehették át: Csonká- né Szabó Magda szák-szendi helyettes lel­kész; Szabó Barbara Budapestről, aki ró­mai katolikusként írta meg munkáját, il­<1 Folytatás az 1. oldalról A jelenlévők a köszöntő szavak, majd a gimnázium igazgatójának, ár. Roncz Bélá­nak az iskolát bemutató ismertetője és a gimnázium gyermekkórusának szolgá­lata után D. Szebik Imrének, a kerület püs­pökének nyitóáhítatát hallgatták meg. Az általános tisztújítás okán a szerve­zők a csendesnapra meghívták a két or­szágos felügyelőjelöltet - Profile Gergelyt és dr. Sólyom Jenőt - is. A másfél órás be­szélgetést iß. Hafenscher Károly országos irodaigazgató vezette. A délelőtt folyamán két előadás is el­hangzott. Dr. Győri József, a Budai Egy­házmegye felügyelője Tusakodás Isten tör­vényéről és evangéliumáról címet viselő gondolatsora végén így összegezte mon­letve Nagy Zoltán nagyalásonyi lelkész. Az első díjat Tubán József csornai lelkész érdemelte ki, aki „Az igazság odaát van” jeligével nyújtotta be dolgozatát. dandóját: kétezer év után újra meg kell térnie ennek az öreg kontinensnek, és ehhez a magyar társadalomnak is meg­újult, megtért kereszténységre van szüksége. A második előadó, Benczúr László, az Északi Egyházkerület felügyelője Egymás építése és a segítő szeretet gyakorlása címmel a Szentlélek munkájából indult ki. A Szent­lélek nemcsak személyesen bennünk van, hanem az általa megszólítottak közössé­gében is munkálkodik. Közös ügyünk hát egymás építése és a segítő szeretet gya­korlása a Szentlélek által - fejtette ki. Ezek után Pozsonyi Anna, a Nógrádi Egy­házmegye felügyelője és Benczúr László köszönetét mondott Szebik Imrének - nyugdíjba vonulása alkalmából - püspöki szolgálatáért, illetve megköszönte Szebik Az ünnepélyes pillanatok után Tubán József ismertette röviden dolgozatát, amelyben összehasonlította Luther Már­ton, Zwingli Ulrich, Kálvin János és a római katolikus egyház úrvacsoratanát. A teo­lógiai munka a közeljövőben nyomtatás­ban is megjelenik az egyházkerületi füze­tek sorozatában. Ezután - az előadáshoz kapcsolódóan - fórumbeszélgetés kö­vetkezett, amelyen a résztvevők őszintén szólhattak ökumenikus tapasztalataik­ról, valamint reménységeikről. Az ebédszünet után, az egyházkerületi nap második részében lehetőség nyílt az országos felügyelőjelöltekkel való talál­kozásra és beszélgetésre, akik egyenesen a kerületi felügyelők és tisztségviselők aszódi csendesnapjáról érkeztek Győrbe. Az eseményt úrvacsorái istentisztelet zár­ta, amelyen Ittzés János püspök szolgált. ■ Kiss Miklós Imréné Marika néninek hűséges kitartását és imádságos szeretetét is, amellyel férjét mindvégig támogatta munkájában. Az ebéd utáni fórumbeszélgetésen a délelőtti előadók, valamint az egyházke­rület jelenlegi és iktatás előtt álló püspö­ke válaszoltak a tisztségviselőknek az egyetemes papság gondolatával kapcso­latos kérdéseire. A záró úrvacsorái istentiszteleten dr. Fabiny Tamás Jn 15,9-17 alapján hirdette az igét. A világ fiai először mindig a jókat és erőseket választják ki, a végére a gyengék és ügyetlenek maradnak. Jézus azonban a sor végéről választ, amikor elhívja ta­nítványait. Jézus nem egy csodacsapatot szervez, mégis, az általa választottakkal ő tesz csodát - hangsúlyozta az egyházke­rület megválasztott püspöke -, mert az első keresztények szeretetére mindenki felfigyel. Bárcsak ma is azt mondhatnák mások rólunk: látjátok, hogyan szeretik egymást! Jézus nem azért választ ki ben­nünket, mert valamilyenek vagyunk, ha­nem hogy valamilyenekké váljunk - biz­tatta és erősítette a kerület felelős vezető­it Fabiny Tamás. Végül Benczúr László a jelenlévőket szeretettel meghívta Fabiny Tamás püs­pökiktatására, amely március 25-én 11 órakor lesz Miskolcon, a belvárosi evan­gélikus templomban. ■ Horváth-Hegyi Olivér ► A százötven évvel ezelőtt alapított Békéscsabai Evangélikus Gimnázi­um ünnepi eseménysorozatának ré­szeként február 22-én az iskola taná­rai és diákjai Csaba Gyulának, az isko­la egykori diákjának, a mártírhalált halt evangélikus lelkésznek az emlé­ke előtt tisztelegtek. A kommuniz­mus áldozatainak emléknapja alkal­mából rendezett ünnepség közös áhítattal kezdődött a Kistemplom- ban, majd az iskola főbejáratánál le­leplezték a lelkész emléktábláját. Kolarovszki Zoltán, az iskola igazgatója kö­szöntőjében elmondta, hogy tanártársa­ival együtt úgy gondolták: a polgári kor­mány döntése nyomán 2000-ben életbe lépett és az iskolák számára kötelezővé tett emléknapot náluk nem elvont meg­emlékezésekkel, hanem kézzelfogható módon szeretnék a diákokhoz közel hozni. Csaba Gyula sorsán keresztül kí­vánják megismertetni őket a diktatúrák természetével. Az ünnepségen az igazgató meleg sza­vakkal köszöntötte a Csaba család meg­jelent tagjait, köztük a hatvan évvel ez­előtt elhurcolt és meggyilkolt lelkész lá­nyát, Csaba Jolánt, valamint az unokákat, dédunokákat. Köszönetét mondott Né­meth Mihálynak, a gyülekezet egyik lelké­szének, aki az emléktábla-avatás kezde­ményezője volt, illetve Böröcz Enikő egy­házi levéltárosnak kutatómunkájáért. Németh Mihály igehirdetésében fel­idézte Csaba Gyula életútját. A Békés­csabai Evangélikus Gimnáziumban foly­tatott tanulmányait követően került a teológiára, később a Pest megyei Péteri­ben lett lelkész. Az egyházmegye alespe- reseként 1945. május elsején éjszaka el­hurcolták otthonából. Felesége és csa­ládja sem élve, sem holtan nem látta so­ha többé az akkor 63 éves férfit. A törté­nészek kutatásai nyomán ma már tud­hatjuk, hogy ő is a gyömrői gyilkossá­gok néven elhíresült rémtettek egyik ál­dozata volt. A szörnyűségek az akkori úgynevezett baloldali nemzeti bizott­sághoz köthetők. Csaba Gyulát különös kegyetlenséggel gyilkolták meg, miután megkínozták és keresztre feszítették. (A hátborzongató bűnténnyel a legrészle­tesebben Stejka Istvánnak a Magyar Nemzet 2003. szeptember 13-i számának 31. ol­dalán megjelent írása foglalkozik, törté­nészek kutatásai és a még élő szemtanúk visszaemlékezései alapján. Címe: Gyil­kosság Gyömrőn. Az Evangélikus Elet 2003. február 9-i száma pedig Közel­múltidéző címmel Szabó Eszter Gyömrői gyilkosságok című dokumentumfilmjéről számol be.) A békéscsabai rendezvényen az ige­hirdető a boldogság és az üldöztetés lát­szólag össze nem illő fogalmait elemez­te a boldogmondásokból kiindulva („Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket... Örüljetek és ujjongjatok azért, hogy jutalmatok bőséges a mennyek­ben..."- Mt 5,11.12; ez olvasható az em­léktáblán is), rámutatva Csaba Gyula éle­tére és mártíromságára. Az üldözött em­ber azért lehet mégis boldog - mondta -, mert minden korábbinál jobban Istenre van szorulva. Továbbá azért, mert előbb- utóbb üt az igazság órája ezen a földön is. Mint most, ezzel a tisztelgéssel a Csa­A Prisztavok Tibor művész-tanár által tervezett tábla ba család tagjai számára, akik évtizede­ken át még csak nem is beszélhettek a szeretett családtagról. De leginkább azért, mert az üldözöttnek megvan a ju­talma a mennyben - mondta egyebek mellett Németh Mihály, a szenvedésben való kitartásáért és hitéért példaképként állítva hallgatósága elé Csaba Gyulát. Az emléktábla leleplezésén a családta­gok, a Békéscsabai Evangélikus Gimnázi­um képviselői, a Békéscsabai Evangéli­kus Egyházközség és a Békéscsabai Evan­gélikus Gimnázium Öregdiákok Baráti Köre tagjai helyezték el a kegyelet koszo­rúját. Ez lesz az a hely, ahol az iskola di­ákjai ezentúl minden évben tisztelegni fognak a történelem egyik legembertele­nebb rendszerének áldozatai, köztük Csaba Gyula előtt a kommunizmus áldo­zatainak emléknapján, február 25-én. ■ Szegfű Katalin Felügyelői és tisztségviselői csendesnap az északi kerületben Dián József csővári felügyelő a gyülekezet nevében búcsúzik Szebik püspöktől és feleségétől Búcsúzik a püspök ÉGTÁJOLÓ K edves Olvasók, szeretett Testvé­reim! Miután 67. életévemet be­töltöttem, egyházi törvényeink értelmében nyugállományba vonulok. Megköszönöm az egyház Urának, hogy elhívott az evangélium szolgálatára, s 1962. augusztus i-jétől hirdethettem igé­jét, pásztorolhattam a rám bízottakat, és együtt ünnepelhettük az úrvacsora szentségét gyülekezeteinkben - előbb gyülekezeti lelkészként, majd két egy­házmegyében is esperesként, végül ti­zenhat éven át az Északi Egyházkerület püspökeként. Köszönöm mindazok imádságát, akik e negyvennégy éves idő­szakban szolgálatomat Isten előtt hor­dozták, s mindazok segítségét, akik munkámban támogattak különböző tisztségek betöltőiként. Sok örömmel ajándékozott meg Iste­nünk ezen a közel fél évszázados útsza­kaszon: kiváló képességű és erős hitű testvérekkel hordozhattam együtt a szolgálat gyönyörűséges igáját és sok­szor nem könnyű terhét. Öröm volt a sok gyülekezetlátogatás: mind legszebb élményeim között marad meg emléke­zetemben. A telt templomok népes gyü­lekezete, az éneklés szívből jövő istendi­csérete, a tettrekészség megannyi épüle­tünk megújulásáért és a gyermekek csil­logó tekintete, ahogy a távolról érkező vendéget köszöntötték... Istené legyen a hála a sok szép elvégzett szolgálatért, a testvéri beszélgetésekért. Méltán kérdezhetjük: milyen is volt a ti­zenhat esztendő, hogyan jellemezhetjük? Nagyszerű, szép korszak nyitányaként élhettük meg az 1990. évet. A szabadság hajnala köszöntött ránk. Megszabadul­tunk a bejelentési kötelezettségtől, amely ránk nehezedett az előző időben. Többé nem kellett semmilyen egyházi összejö­vetelhez engedélyt kérni, külföldi látoga­tók érkeztét jelezni vagy éppen állami hozzájárulásért folyamodni egy gyüleke­zeti körlevél szétküldéséhez. ízlelgettük és mély lélegzetvétellel ittuk magunkba a szabadság tiszta levegőjét. A kibontakozás kora is elkezdődött. Új lehetőségek kínálkoztak, a televízió­ban és rádióban rendszeres keretek kö­zött sugározhattunk egyházi műsorokat, és az istentisztelet-közvetítés is termé­szetessé vált a hírközlő szervek műsorai között. Megszervezhettük a tábori lelké­sz! szolgálatot, majd a börtönök rabjai közötti lelkigondozást és a betegek közti evangéliumhirdetést. Mindaz, ami negy­ven éven át csak álmainkban szövődött, egyik napról a másikra valóság lett. Akit szeret az Úr - mondtuk -, annak többet ad, mint amit megálmodni képes volt (vö. 127. zsoltár, 2. vers). Az egyházban ez az idő a fokozott zsinati munka napi feladataiban jelent­kezett. Újra kellett tanulni a törvényal­kotás nehéz, verítékes munkáját. Ez egyúttal a felnőtté válás ideje is volt. Nem volt könnyű az irányított gondol­kodás kényszeréből a felelős cselekvés és törvényalkotás mindennapi kihívása­ival szembesülni. Már e néhány gondolat is jelzi, hogy e korszak a kezdet nehézségeivel megter­helt idő éveit jelentette. Kezdtük vissza­kapni iskoláinkat. A történelmi múlttal és különleges hírnévvel megáldott Buda- pest-Fasori Evangélikus Gimnázium még 1989-ben elindíthatta - eufórikus hangulatban - egyházi irányítás alatt ta­nító-nevelő munkáját. De melyikünk gondolta, hogy újabb tizenhárom kö­zépiskola kerül egyházi tulajdonba, és lesz az egyházi oktató-nevelő munka bá­zisa? Iskolákat kaptunk vissza, igazgató­kat kerestünk, tanárokat vettünk át vagy állítottunk csatasorba. Épületek renová­lása szakadt a nyakunkba, s kerestük itt­hon és külföldi testvéregyházainknál az anyagi forrásokat. Nem volt könnyű fel­adat, de láttuk a célt, örültünk a temp­lomba érkező ifjaknak, s azóta is áldjuk Istent, hogy kiépült intézményes iskola- és óvodahálózatunk, kollégiumokat nyithattunk, építhettünk egy olyan idő­ben, amikor hazánkban a gazdasági átál­lás a kapitalizmus sajátosságainak részle­ges ismerete jegyében sokak érdekeinek figyelembevétele nélkül zajlott. Az infláció, a munkanélküliség növe­kedése e korszak ismertetőjegyei. S köz­ben hazánk önálló, független ország lett. Majdnem egy kardcsapásra azonban tagjai lettünk a NATO katonai szerveze­tének, s megkezdődtek a tárgyalások az Európai Unióhoz való csatlakozás felté­teleiről. A felgyorsult változások nem várt ritmusával sokan nem tudtak lépést tartani, pályaelhagyásra kényszerültek, vagy új szakmát kellett tanulniuk E je­lenségek gyülekezeteink életében is visszatükröződtek. Szociális tevékenységünk is bővült. Új otthonok épültek, régi intézményeinket felújították, és befogadóképességüket több helyen növelték. Napjainkban har­minckét otthonunkban várja biztonsá­gos gondozás és korszerű lakószoba az idős testvéreket. Az ezen intézmények­ben zajló értékes munkát jelzi, hogy a legtöbb helyen sorban állás van a beköl­tözés mielőbbi lehetőségéért. Bár az elvilágiasodás felgyorsulásának jelei felbukkannak, ugyanakkor jelent­kezik az éhség a transzcendens után, a vágyakozás egy morálisabb világ etikai normáinak megvalósítására. Áldja Isten egyházunk, gyülekezete­ink szolgálatát az új évezred elkövetke­ző évtizedeiben hűséges pásztorok és ál­dozatkész hívek imádsága és tanúságté­tele által. Hittestvéri szeretettel elköszön: D. Szebik Imre püspök (Északi Egyházkerület)

Next

/
Oldalképek
Tartalom