Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-02-06 / 6. szám

‘Evangélikus Életi? EVANGÉLIKUS ÉLET 3 ■WHMMnMMMMMBMSBI 2005. február 6. ■. ■ JUBILÁL A TEHETSÉGGONDOZÓ PROGRAM Bonyhádi iskolapélda ► Az ország tizenhárom oktatási intézményében indíthatták be 2000 szep­temberében az Arany János Tehetséggondozó Programot, mely jelenleg immár huszonkét városban működik. A speciális képzésre a vidéki isko­lák azon diákjait várják, akik egyébként valószínűleg nem tudnának gim­náziumban tovább tanulni. A Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gim­názium és Kollégium nemcsak az egyházi iskolák között, de Tolna megyé­ben is egyetlenként vesz részt a programban. Az intézményben január 24- én a tehetséggondozó program ötéves jubileuma alkalmából láttak vendé­gül szülőket, általános iskolai tanárokat és igazgatókat, polgármestere­ket... Az ünnepi rendezvényt a „tehetséggondozott” diákok színesítették zenével, verssel, dallal, kiállítással. csoda, hogy ma már a gimnázium min­den szakára jelentős a túljelentkezés. A minisztériumban Kecskés Éva is tagja volt a tehetséggondozó programot ki­dolgozó stábnak. Az ünnepi együttléten felidézte a bonyhádi gimnázium pályá­zatát, amely őt első olvasásra „megra­gadta”. (Ma már egyébként ő is az intéz­mény munkatársa.) „Annak a gondolatnak a jegyében szüle­tett az Arany János-program, hogy a vi­déket talpra kell állítani” - mondotta be­vezetőjében Krähling Dániel esperes, aki azt is elárulta, hogy az iskolák mindössze tíznapos határidőt kaptak az előkészüle­tekre. Ha lehetetlennek is tűnt ennyi idő alatt tervekkel előállni, a bonyhádi gim­náziumnak mégis sikerült. „Immár cél­egyenesbe fordult a program első, 2000- ben indult osztálya. Most várjuk a »szüre­tet«, az érettségit, hogy megtudjuk, mit ér ez a képzési forma. A gimnázium mindig a felzárkóztatásért dolgozott, az egyház pedig vállalta az erkölcsi támogatást. Kí­vánom ezeknek a vidékről érkezett fiata­loknak, hogy sikeres emberekként tér­hessenek vissza falujukba, mely feleme­lésre szorul, de felemelésre méltó is” - zárta gondolatait Krähling Dániel. Ónodi Szabolcs gimnáziumigazgató így szólt a jelenlévőkhöz: „A pályázat­ról egy hét alatt döntöttünk, és elkészí­tettük a terveinket. Megfogott a lehető­ség filozófiája: olyan gyerekeket bevon­ni a rendszerbe, akik egyébként nem jönnének. Elsősorban a félelmüket kell eloszlatni; ezt segíti az előkészítő évben az önismeret tantárgy, a személyiségfej­lesztés, az egyénre szabott képességfej­lesztés is. Az »Arany János-os gyerekek« kollégisták, így a közösség is hamar összekovácsolódik." A programnak köszönhetően a tan­órán kívüli kulturális események sora indult be a bonyhádi evangélikus gim­náziumban. Diákjaik kollégiumi hétvé­gék, táborok állandó résztvevői lehet­A pulpitusnál Ónodi Szabolcs igazgató -a kép jobb szélén Krähling Dániel esperes nek, s ezeket az előnyöket az intézmény valamennyi tanulója élvezheti. A gimná­ziumban öt éve 87 kollégista volt, ma 283, a diákok száma pedig 406-ról 6n-re emelkedett. Megváltozott az iskola hangulata, új értékek jelentek meg. Az iskolai tanul­mányi átlag négyes fölé emelkedett, 3%- ra csökkent a bukások aránya. A diákok továbbtanulási esélye 90%-ra nőtt. Nem Az Országos Közoktatási Intézet (OKI) minden évben elkészíti a gimná­ziumok és szakközépiskolák rangso­rát. Az oktatási intézmények vezetői izgatottan várják az eredményeket, mert az előkelő helyezés sokat jelent­het a jelentkező diákokért és az utá­nuk folyósított normatíváért folyó versenyben. Bár a teljes eredménylis­tát csak májusra ígérik, az OKI az év elején előzetes adatokat tett közzé honlapján (www.oki.hu). Az öt év egye­temi felvételi átlaga alapján elkészített rangsorban évek óta nincs jelentő­sebb változás. Az élvonalban az egye­temi gyakorlóiskolákat találjuk; leg­eredményesebb egyházi iskolaként a Budapesti Piarista Gimnázium a tizenhe­tedik lett. Ez a lista azonban csak az úgynevezett kimeneti adatokat tartal­mazza. Nem számol tehát a diákok „előéletével” és fejlődésével. Az pedig nyilvánvaló, hogy a jó képességű, ren­dezett családi háttérrel rendelkező ti­zenévesekkel könnyebb eredményes felvételi átlagot produkálni, mint a hátrányos helyzetű diákokkal. Többet árul el az iskolákban folyó munkáról a hozzáadott érték alapján elkészített táblázat. A felmérés a szü­lők iskolai végzettségét, a munkanél­küli szülők számát és a nyolcadik osz­tályban szerzett érdemjegyeket (szo- ciokulturális mutatók) figyelembe vé­ve vizsgálja az érettségiző diákok fel­vételi eredményét és megszerzett nyelvtudását (eredményességi muta­tók). Az elemzők szerint ez a sorrend azt fejezi ki, hogy melyik intézmény tesz legtöbbet az esélyegyenlőség megteremtéséért. A táblázat élén a ka­tolikus egyház Patrona Hungáriáé Gim­náziuma szerepel, a hetedik helyen pe­dig a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium. Az egyházaknak az okta­tásban betöltött fontos szerepét lát­szik igazolni az a tény is, hogy miköz­ben a felekezeti iskolák aránya Ma­gyarországon körülbelül 15%, a lista első húsz helyezettje között hat ke­resztény (négy katolikus, egy refor­mátus és egy evangélikus) gimnázi­um szerepel. ■ L. J. Cs. „Bálványok” Békáson A békásmegyeri evangélikus gyülekezet­ben mindig friss meglepetésekkel várják a látogatókat - az istentiszteleteket köve­tően is. Az ezredfordulóra megépült új, dongaboltozatos, nemesen egyszerű templomban havonta egyszer megren­dezik az „összegyülekezés napját”. Ekkor a hívek és a látogatók az egész vasárna­pot egymás társaságában töltik, és együtt vehetnek részt különböző kulturális, il­letve spirituális programokon. Legutóbb képkiállítás nyílt Bálványok címmel az erdélyi gyökerű, unitárius Ve­ress Pál (1920-1999) festményeiből, múlt vasárnap pedig e képek jobb megértését segítette Kerékgyártó István művészettör­ténész tárlatvezetése. Az alkalomhoz a hangulatot Pál Diana és Lisznyay Erdő Gá­bor romantikus orgonamuzsikával te­remtette meg. Veress Pál Szó'nyi István tanítványaként végezte el a budapesti főiskolát, de az 1948-as nagy sikerű bemutatkozó kiállí­tását követően a politikai helyzet miatt visszavonult a nyilvánosság elől. 1969- ben rendezett önálló kiállításáról Weöres Sándor így írt: „.. .ezek a figurák nyilván­valóan emberalakok, mégsem emberáB- rázolások... Motívumai a kultúra múlt­jából erednek - totemek, sárkányszerű állatalakok, gót templomfalrészek, mál­ladozó fafeszületek - de a feldolgozás módszere, stílusa, szelleme huszadik szá­zadi.” Műveinek egyediségét formai újí­tások, technikai eljárások is biztosítják. A domborműszerű megjelenítéssel a síkba készített alkotásokat egy kicsit kimozdít­ja a térbe; hamu, műgyanta, korom és fű­részpor különös elegyének a használatá­val kiemelkedéseket, bemélyedéseket, képez a felületen. Mint az alkotó maga mondta, „többértelmű, mindenkinek más-más olvasatot kínáló képeket” ké­szített. „A bálványok az isteni és emberi, állati és növényi, sőt szerves és szervetlen lét határán léteznek” - tette hozzá. A gyönyörű kiállítás február végéig tekint­hető' meg a békásmegyeri evangélikus temp­lomban (Budapest III., Mező utca 12.). ■ Berényi Zsuzsanna Ágnes Egy életen át Isten szolgálatában Az örökös felügyelőnek kilencvenévesen is sok a tennivalója ► „A fiatalság mércéje nem az életkor, hanem a szellem és a lélek állapota: az akarat- és képzelőerő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon.” Albert Schweitzer idézett gondolatait látja mint­egy „megtestesülve”, aki felkeresi Odor Istvánt. A pesterzsébeti idősek otthonának Pista bácsija kilencven esztendejét meghazudtoló fürgeséggel siet a látogató elé. Csak az ellen tiltakozik hevesen, hogy fénykép készül­jön róla, ellenben örömmel mesél eseményekben gazdag életéről, és szí­vesen számol be a Fővárosi Önkormányzat Virág Benedek Utcai Idősek Otthonában végzett munkájáról.- Feleségem tizenkét esztendővel ez­előtt bekövetkezett halála után költöz­tem ide az otthonba. A hitem és evangé­likus mivoltom mindig is nagyon fontos volt a számomra. Hosszú időn keresztül, hetvennégy esztendeig szolgáltam az egyházban.- Melyik gyülekezetben?- Közel fél évszázadig az újpesti egy­házközséghez tartoztam, ahol több tisztséget töltöttem be. Még most is a közösség örökös tiszteletbeli felügyelője vagyok. Szívemből szeretem ezt a gyüle­kezetét, ha csak tehetem, ellátogatok hozzájuk. Nagy szeretettel emlékszem vissza az egykor ott szolgáló lelkipász­torokra, id. és ifi. Blázy Lajosra, akik bará­taimmá váltak.- Esetleg Ön is lelkész szeretett volna lenni?- Gondolni gondoltam rá, de az élet másképp hozta. Aradon születtem, édesapám gazdasági szakember volt, egy állami birtok felelős vezetője. Amikor nem akarta letenni a hűséges­küt a románoknak, kiutasítottak ben­nünket az országból. Hányattatása­inkról azonban nem szeretnék részle­tesebben beszélni. Végül is egy kato­naiskolában végeztem mint tüzérmér­nök, később pedig közgazdasági, kül­kereskedői és számítástechnikai vég­zettséget szereztem.- Ha jól tudom, a lelkészség sem hiányzik az életéből,- legalábbis az egyetemes papság ér­telmében. Az újpesti gyülekezet után itt, az ott­honfalai közt tesz meg mindent Isten ügyének érdekében.- Ez valóban így van. A mindenna­pokban Lukács evangéliumának intését igyekszem szem előtt tartani: .Azért tehát ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsol­tak nektek, mondjátok ezt: Haszontalan szol­gák vagyunk azt tettük, ami kötelességünk volt." (Lk 17,10) Ennek szellemében igyek­szem dolgozni ma is, amennyire az erőm engedi. Korom és egészségi állapo­tom miatt lassacskán visszavonulok, és a fiatalabbaknak adom át a stafétabotot.- Hogy telik egy napja?- Van, hogy kevésbé érzem jól ma­gam, ilyenkor nem vagyok annyira ak­tív. De igyekszem mindenkivel egy-két szót váltani. Ma például a beszélgeté­sünk után elmegyek a közeli Jahn Ferenc Kórházba, ahol egy szívműtét előtt álló lakótársunkat látogatom meg. Vasárna­ponként természetesen mindig több a tennivaló, ilyenkor élettel telik meg az ökumenikus kápolna. Szerveztünk már úgynevezett ökumenikus teadélutáno­kat is, ezek iránt is nagy az érdeklődés. A legutolsó ilyen alkalmat tavaly, advent idején tartottuk. Vannak bibliaóráink, és ugyancsak rendszeres az ágyhoz kötött betegek lelkigondozása.- Pista bácsi hogyan emlékszik vissza az it­teni „ökumenikus mozgalom” kezdeteire?- Nyolc esztendővel ezelőtt még üre­sen állt az imaterem. Berendezéséhez a segítségemet kérte az otthon vezetője, Szabó Margit. Megterveztem az oltárt, az igazgatónő pedig aszerint készíttette el. A berendezési tárgyakat - gyertya, kor­pusz - közösen szereztük be. Eleinte még csak hatan-nyolcan jöt­tek el egy-egy istentiszteletre, most hú- szan-huszonöten vagyunk. Többen saj­nos nem is nagyon férnének be, hiszen ez csak egy kedves kis kápolna. Mégis nagyon büszke vagyok rá, hiszen tudo­másom szerint Budapesten ez az egyet­len ilyen öregotthoni ökumenikus kö­zösség, ahol a protestáns istentisztelete­ken a reformátusok, evangélikusok és baptisták mellett római és görög katoli­kusok is számosán részt vesznek.- Az otthon lakói, valamint az itt szolgá­ló lelkészek mit szóltak ehhez a kezdeménye­zéshez?- Mindkét részről örömmel fogadták. Azok, akik nincsenek ágyhoz kötve, szí­vesen jönnek ide a kápolnába egy kis el- csendesedésre. A katolikus miséket a he­lyi plébánia szervezi, én csak a „protes­tánsok ügyét” vettem kézbe. Az otthon tárgyalt a helyi református esperesi hiva­tallal, mely a három protestáns felekezet tizenhárom lelkészének itteni szolgála­tát koordinálja. Hadd köszönjem meg ezen a helyen a pesterzsébeti evangéli­kus gyülekezet pásztorainak, Győri János Sámuelnek és feleségének, Győriné Opausz­ky Máriának a szeretetteljes és lelkiisme­retes szolgálatukat.- Itt helyben kihez fordulhat Pista bácsi, ha segítségre van szüksége?- Fontos, hogy az otthon vezetőjére mindenben számíthatok, és ezért na­gyon hálás is vagyok neki. Mindenkép­pen meg kell még említenem Zadraveczné Mód Éva mentálhigiénés munkatárs ne­vét, valamint református testvéremet, gélikus, ki református, ki katolikus. Oda­figyelünk az eltérő felekezetek különbö­ző úrvacsorái gyakorlatára. Néha az is előfordul, hogy valamelyik lelkész nem tud jönni istentiszteletet tartani, ilyen­kor én „ugróm be”, hogy semmiképp se maradjunk Isten igéje nélkül.- Őszinte elismerésem! Még gyakorló lelké­szeknek sem könnyű ilyen rövid idő alatt felké­szülni. A szeretetotthon ökumenikus kápolnája Lőrincz Máriát, aki az otthonon belüli lá­togatásokat szervezi, és természetesen maga is végzi.- Remélem, a sok tennivaló mellett azért jut egy kis ideje a kikapcsolódásra is, ha más­kor nem, legalább vasárnap, hiszen az öku­menikus kápolna most már „szinte magától” működik...- A vasárnap természetesen a pihené­sé, de csakis az istentisztelet után. Itt gyakran segédkezem a lelkésznek az úr­vacsoraosztásnál, jelzem neki, ki evan­- Az igazság az, hogy minden vasár­nap reggel elgondolkodom egy-egy igén, és röviden lejegyzem mindazt, ami megfogalmazódik bennem. Nem spon­tán módon és meggondolatlanul cselek­szem, egyszerűen csak próbálom kéz­ben tartani a dolgokat. Egyébként éppen az alaposabb készülés miatt könyvtá­ram jelentős részét egyházi művek képe­zik, nehogy szégyenben maradjak a kis gyülekezet előtt... ■ Gazdag Zsuzsanna

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom