Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-11-20 / 47. szám
2 2005- november 20. FORRÁS ‘Evangélikus Élet5 ÉLŐ VÍZ SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN UTOLSÓ (ÖRÖK ÉLET) VASÁRNAP - Mai 3,22-24 Jézus listája Az egyik országos napilap néhány hete nyilvánosságra hozta egy reprezentatív felmérés eredményeit. A kísérletben felnőtt magyar állampolgároknak hatvan ismert „személyiséget” kellett fénykép alapján azonosítaniuk. A megkérdezettek közül a legtöbben Jézust ismerték fel, így a lap őt - az ismert musical címe után — a hírben szupersztárnak nevezte. A keresztény ember számára több szempontból is elgondolkodtató ez a színes hír, amely szerint Urát olyan összeállításban találja „listavezetőként”, amelyben előkelő helyezéseket értek el magyar és külföldi politikusok, jelenlegi és volt miniszterelnökök, színészek, sportolók, sőt Mona Lisa, Garfield macska és a tévémaci is... Az egyik szemünk sír, a másik meg nevet? Örülhetünk-e annak, hogy a megkérdezettek több száz fős csoportja az illusztris társaság tagjai közül ma még (?!) a legtöbbször Jézus Krisztus „fényképét” választotta ki, az ő nevét tudták legpontosabban a válaszadók? És sírhatunk-e amiatt, hogy ilyen társaságban lett ő a listavezető? Ne feledjük, a vámszedők, parázna nők, cégéres bűnösök között kétezer éve is népszerűbb volt, mint a főpapok, írástudók és farizeusok között! Mielőtt azonban megbotránkoznánk ezen, fordítsuk a kérdést magunk felé, és nehezítsük is meg egy kicsit! A kereszténynek mondott felnőtt magyar népességben fénykép nélkül ugyan hányán tudnák az Úr Jézust „azonosítani”, egyértelműen felismerni a saját szívükben?! S tegyük fel a mindent eldöntő közvélemény-kutató kérdést is: kiknek az életében, szívében listavezető a megváltó és. szabadító Messiás? Vagy nálunk is csak szupersztár, mert ma ez a „menő”? Sztárpolitikusként kezeljük, akit négyévente megválasztunk, majd esetleg újraválasztunk? A Krisztus-pártiak szavazata egy életre szól, ha valóban hiteles és érvényes volt a választásunk - a megtérésünk! Ok nem csoportos, több jelöltet is tartalmazó listára szavaznak, hiszen a Krisztus-hívők szavazólapján csak egy jelölt neve szerepelhet. Isten országában nem demokrácia, hanem teokrácia van. Egyedül ő az Úr, még ha „mifelénk” vannak is úgynevezett urak és istenek. Mi csak azért választhatunk, mert Teremtőnk nem akarat nélküli bábokat teremtett, hanem megadta a választás lehetőségét. Éva választásának következménye minden emberre kihatott. Az Úristen ezt tanácsolja: válaszd az életet! Ebben a földi életben minden embernek lehetősége van a választásra, amikor hallja az evangéliumot. Nem lehet tartózkodni, le kell adnunk a voksunkat valaki mellett. Mondd, te kit választanál? A mi döntésünknek is sorsdöntő következménye van. Az egyházi esztendő utolsó vasárnapján arról hallunk az evangéliumi igékben, hogy az Emberfia is választani fog. Bibliai szóhasználattal: az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik - a vőlegény az okos szüzeket választja. Ha e földi életedben Jézust választottad, ha listádon ő a legismertebb személyiség, mert benne élsz, s ő tebenned, akkor az örökkévalóságban megismered e döntésed következményét: Jézus listáján ott szerepel a te neved is! Ő téged is kiválasztott a vele való örök életre. Ne azon sírjunk vagy örüljünk tehát, hogy „képről” ma még a legtöbben Jézus Krisztust ismerik fel, hanem éljünk úgy, hogy a mi döntésünk eredményét sokan felismerjék szavainkban, tetteinkben, egész életfolytatásunkban! S ez a mi „választási képünk” olyan döntésre indítsa embertársainkat, melynek eredménye: újabb és újabb nevek Jézus listáján - a Bárány életkönyvében! Mert az az örök élet, hogy (fel- és megismerjük az egyedül igaz Istent és akit elküldött: az Úr Jézus Krisztust. ■ Garai András LAPUNK A VILÁGHÁLÓN:^ WÁJF www.evelet.hu Folytatása következik... Az Ószövetség - ma szószékeinken elhangzó - utolsó mondatai nem hagynak kétséget afelől, hogy az üdvtörténetnek nincs vége: folytatása következik. Mala- kiás nem tudhatta, hogy Izrael szent iratainak a babiloni fogság idején elkészülő gyűjteménye éppen az ő próféciájának zárósoraival fog véget érni. Ám akik a szent könyvek hivatalos jegyzékét, a kánont összeállították, tudatosan határozták meg a kanonikus iratok sorrendjét. Nem véletlenül került első helyre a Teremtés könyve (iMóz), amely ezzel a mondattal indul: „Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet... ” És az sem a véletlen műve, hogy a jegyzék végére Malakiás könyvét tették, melynek utolsó mondatai Mózesre hivatkoznak, de azt is jelzik, hogy Mózes törvényével nincs vége Isten és az emberiség közös történetének: Isten végül maga fog a történelem porondjára lépni. Előbb azonban elküldi Illést, hogy a föld lakóit felkészítse jövetelére, nehogy az Úr megjelenése ítéletükre váljék. Az ószövetségi kánon szerkesztői így adják tudtára minden olvasónak, hogy az Ószövetség befejezett, de nem lezárt könyv: folytatása következik. Isten és ember történetében véget ért egy korszak, amely a teremtéssel kezdődött, de nem ért véget maga a történet: folytatása következik. Bármennyire bosszant bennünket, A VASÁRNAP IGÉJE nem tehetjük meg, hogy nem veszünk tudomást korunk divatos irányzatáról, a New Age-ről, melynek képviselői Malakiás próféciájában a reinkarnációnak nevezett lélekvándorlás bizonyítékát vélik felfedezni. Azt mondják, hogy már Malakiás megjövendölte, amit később Jézus is megerősített: hogy a Messiás előhírnökében, Keresztelő Jánosban Illés próféta született újjá. („Illés valóban előbb jön el, és helyreállít mindent. [...] De mondom nektek, hogy Illés már el is jött, és azt tették vele, amit csak akanak, ahogyan meg van írva róla." [Mk 9,12.13]) A valóság persze az, hogy sem Malakiás, sem Jézus nem állítja, hogy Keresztelő János Illés reinkarnációja. Az előhírnököt nem személyében, hanem szerepében azonosítják Illéssel. Malakiás nyilvánvalóan a Karmel-hegyi istenítéletként emlegetett történetre (iKir 18,20 kk.) gondol. Isten népének többsége elpártolt az Úrtól, és a Baalt tisztelte. Illés a Karmel hegyén felállított oltár áldozatára kért mennyei tűzzel visszafordította népe szívét az Úrhoz. így csak a Baal megszégyenült prófétáit érte ítélet, a nép azonban megmenekült. Illés éppen abban különbözik az Ószövetség többi prófétájától, hogy ő eredményesen hívta megtérésre Isten népét. Keresztelő János megtérést sürgető szavára is tömegek hallgattak. Ebben az értelemben Illéshez hasonló, sikeres próféta volt, noha Heródes börtönében mártírhalál lett a sorsa. Ám az Úr első eljövetele, betlehemi megtestesülése az isteni üdvterv szerint amúgy sem hozott azonnali ítéletet a földre. Kinyilatkoztatta Isten bűn fölötti ítéletét, de úgy, hogy ezt az ítéletet a Megváltó testében maga vitte föl a keresztfára, és maga szenvedte el. Nagypénteken - bár a nap déli órában elsötétedett - a világ fölötti ítélet elmaradt. De nem így lesz az Úr második eljövetelekor! Akkor az ítélet többé nem nyer halasztást. A kérdés csak az, hogy kikre sújt le, illetve kiknek hoz az a nap megváltást, a bűntől és a haláltól való végső és végleges szabadulást. Mert folytatás akkor is következik! És a folytatás kétféle lehet: örök élet és üdvösség Istennel közösségben, az új világban vagy örök halál és kárhozat, végleges száműzetés az Istennel való közösségből. A tét nem kicsi. A tét a szó szoros értelmében minden. Amin pedig minden megfordul, az a megtérés, amelyre az Úr második eljöveteléig van idő és lehetőség. A kérdés az, hogy az Úr egykori és majdani eljövetele között volt-e, van-e, lesz-e eredménye a megtérésre hívó szónak. Ha a Péter apostol pünkösdi prédikációjától a mai napig eltelt két évezred mérlegét próbáljuk megvonni, azt kell megállapítanunk, hogy mindig voltak, akik hallgattak a megtérésre szólító igehirdetésre, és voltak, akik elutasították, sőt harcoltak Isten hozzájuk küldött követei ellen. A megtérés evangéliumának sikere mind a mai napig váltakozónak bizonyul. Hogy mostantól az ítélet napjáig ne csökkenjen, hanem növekedjék a megtérők száma, azért naponta imádkoznunk kell, bízva Istennek a próféta szavával hirdetett ígéretében: „Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem." (Ézs 55,10-11) ■ Véghelyi Antal Imádkozzunk! Uram, adj igaz megtérést népednek, egyházadnak, és kezdd rajtam! Küldd a világba a megtérés evangéliumát hűséggel hirdető követeidet, és add, hogy szavuk hatékony legyen! Készítsd fel népedet, hogy eljöveteled napján ne érje ítélet, hanem országodat örökölje! Amen. Oratio cecumenica Mindenható Istenünk, mennyei édes Atyánk! Köszönjük neked, hogy a mai napon, az egyházi esztendő végén is megállítottál bennünket szent színed előtt, hogy igéd világosságában tekintsünk életünkre. Köszönjük, hogy nem hagysz bennünket magunkra bűneinkben, elesettségünkben és önmagunk körül forgó gondolatainkkal. Segíts újra rácsodálkoznunk, hogy nem érzéketlenül szemléled ezt a világot a maga nyomorúságával, egy-egy korban különösen is felgyülemlő gonoszságával, hanem atyai szíved belefájdult abba, amit ezen a földön látsz. Ezért Jézus Krisztusban eljöttél hozzánk, VISSZASZÁMLÁLÁS 1. hogy elkészítsd a szabadulás útját. Emeld tekintetünket a Golgotára, ahol egyszülött Fiad szíve beleszakadt a bűn miatti szenvedésbe, és váltsághalála lett a világ megváltásának leghatalmasabb cselekedetévé. Kérünk, tégy részeseivé bennünket naponként életújító szeretetednek, hogy irgalmadnak, kegyelmednek, ajándékaidnak olyan áradása kezdődjék életünkben, amilyet korábban nem is reméltünk. Tégy eszközeiddé bennünket, hogy életünk, szavaink, cselekedeteink félreérthetetlenül tegyenek bizonyságot arról, hogy hozzád tartozunk, te magad szólj és cselekedj általunk. Szentlelkeddel őrizd gyülekezetünket, hogy benned élő közösség maradjon, erejével minél többeket megragadjon, áthasson, cselekedetekre indítson, mozgasson. Add, hogy meglássa a világ, nálad van megújulás, és hogy a te békességed útjára találjon! Engedd, hogy áldásod tovább áradhasson rajtunk szeretteinkre közelben és távolban, a ránk bízottakra, a betegekre, gyászolókra, egyedül lévőkre, özvegyekre és árvákra. Vezess bennünket, egyházunkat, népünket, hogy minden szolgálatunk a te dicsőségedre lehessen Jézus Krisztusért, a mi Urunkért és Megváltónkért! Ámen. „Nullverzió” ► Elérkeztünk a Liturgikus sarok Visszaszámlálás felcímű sorozatának utolsó részéhez. Reménységünk szerint a lap következő számában már arról adhatunk hírt, hogy megérkezett, hogy kezünkbe került az Evangélikus istentisztelet - Liturgikus könyv. Mielőtt kézbe vesszük, egy tényt még tisztáznunk kell: a most megjelenő kötet még nem a végleges változat, hanem az úgynevezett „nullverzió”. Mit is jelent ez? Nem csupán azt, amit a külsején látunk - vagyis hogy még nem tartós, kemény kötésben, hanem puha (papír) borítóval, a végleges kiadásban majd megtalálható nagy könyvjelzők nélkül kerül ki a nyomdából. Bár igaz, hogy tíz év munkájával elkészült az igen gazdag kínálatot magába foglaló anyag, amely a végső formát hordozza (négy hete a Tartalomjegyzék című cikkünkben ismertettük), mégis azt szeretnénk, ha nem szűnne meg, nem is korlátozódna a készítők és a használatba vevők mozgástere. A nullverzió élettartamát egy évre tervezzük; az a reménységünk, hogy 2006 adventjére megjelenik a végleges kiadás. Egy év áll hát a készítők és a használók, kipróbálok rendelkezésére, hogy kézbe vegyék, megismerjék és használat közben korrigálják azt, ami javításra vár. A puding próbája az evés - tartja a közmondás. A liturgikus anyag próbája az, ha olvassuk, mondjuk, használjuk. Akinek volt lehetősége figyelemmel kísérni az Evangélikus istentisztelet - Liturgikus könyv készülésének utolsó fázisát, az látta, hogy augusztus óta több mint húsz ember dolgozott rajta: olvasta, mondta, átnézte, majd újra olvasta, mondta, átnézte az anyagot. Biztos azonban, hogy a legnagyobb igyekezettel végzett korrektúra után is - nem is csupán a nyomda ördögének a munkálkodása folytán - találunk majd apró hibákat, technikai, leírási vagy más jellegű „bakikat”. A készítők ezért köszönettel vesznek, várnak minden észrevételt, visszajelzést azzal kapcsolatban, hogy miként lehetne ezeket kiküszöbölni. A kötet használói bizonyára találnak javítanivalót a könyv oldalainak külső képén is, észreveszik, ha a lapozás esetleg megnehezíti a gördülékeny szöveg- mondást. Várjuk tehát a szöveg tördelésével kapcsolatos észrevételeket, az ilyen típusú hibák javítását célzó javaslatokat is. A liturgia szövegei akkor élnek, ha hangosan kimondják őket. Az előkészítő bizottság munkamódszeréhez tartozott, hogy egy-egy szakasz elkészülte után hangosan olvastuk egymásnak a szövegeket. Sok javítás, formálás alapját képezte ez a módszer. Azok, akik immár liturgusként nemcsak olvassák, hanem hangosan mondják majd a Liturgikus könyv részeit, bizonyára találnak olyan mondatokat, amelyeket talán nehezebLITURGIKUS SAROK ben lehet kimondani, és lenne ötletük arra, hogy miként lehetne szebben megformálni őket. Esetleg nemcsak a szépséget, az igényes formát és a beszélt nyelv szabályainak érvényesülését szem előtt tartva találnak javítanivalót, hanem rálelnek olyan összecsengésekre, amelyek nem szerencsések, netán félreérthe- tők. Ez is a használat során derül majd ki. Örömünkre szolgálna, ha a gyakorlat kohója kivetné az esetlegesen ottmaradt salakot, és tisztítaná a liturgia nemes anyagát. A kezünkbe kerülő liturgikus anyag szóhasználata is - jóllehet ezerszer „megrágtunk” minden kifejezést - bizonyára hozhat további kérdéseket. Minden bizonnyal van, akinek túl tradicionális, és van, akinek túl szabad az imádságok, aklamációk és egyéb részek megszövegezése. Lehet, hogy egy szó vagy kifejezés némelyeknek elfogadható, mások számára pedig zavaró. Megfelelő indoklással ilyen esetben lehetséges változtatni a szövegen. Folytathatnám a sort még más, „bujkáló” hibákkal, most még észre nem vehető, javításra szoruló részekkel. Az Evangélikus istentisztelet szerkesztői készek arra, hogy ezeket alaposan átgondolják, illetve hogy - ha a javítás mikéntjéről konszenzus alakul ki - a kérdéses részeket kijavítsák annak érdekében, hogy a végleges verzió még jobb legyen. Minden jobbítási szándékot méltányolunk és megfontolunk. Mindez nem érvényes azonban az egész Liturgikus könyv szerkezetére, az egyes istentiszteletek felépítésére nézve, hiszen ezek egy hosszú folyamat során, teológiai szempontú mérlegelés eredményeként alakultak ki. Egy hét, és elkezdődik a tanítványok gyülekezetének újabb „tanfolyama”, tanulóprogramja. Együtt tanuljuk az Evangélikus istentisztelet - Liturgikus könyv anyagát. S hiszem, hogy ez által nemcsak egy új könyvvel ismerkedünk meg, hanem hitünk megismerhető titkait is tanuljuk, gyakorolva kegyességünket, megértve a korábban talán végig nem gondolt, csak megszokásból mormolt mondatokat, a talán érdektelenné vált részeket. Várjuk a „nullverziót”: nyitott szívvel, a tanulásra való hajlandósággal, jobbítani kész szándékkal, jó reménységgel. Mindezek előtt s mindezekben pedig várjuk és kérjük a Szentlélek munkáját, hiszen nélküle minden szó, minden forma üres marad, minden látszólag elkészült eredmény célt tévesztett próbálkozássá minősül. Vele azonban áldássá lehet emberi munkánk összes eddigi fázisa és a gazdagodó liturgia minden megújulása. „Jövel, Szentlélek Úristen, látogasd meg a te néped!” ■ Hafenscher Károly (ifj.)
