Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-11-20 / 47. szám
‘Evangélikus ÉletL Ä^^»SfaiÄ®S8!BiaB^Äiill EVANGÉLIKUS ÉLET 2005. november 20. Lendületben a MEK Ülést tartott a Magyar Evangélikus Konferencia intézőbizottsága „Jöjj, de mégse!” Északiak egyházkerületi napja A formálódó szervezet, a Magyar Evangélikus Konferencia célja: az anyaországban, a Kárpát-medencében, valamint az európai és a tengerentúli diaszpórában éló' magyar evangélikusok hitbeli, lelki és nemzeti egységének kifejezése, erősítése. A cél felé vezető út egyik lépése volt a konferencia intézőbizottságának múlt héten tartott összejövetele. Örömmel számolunk be arról, hogy a 2006. évi Evangélikus naptár számára elkészült a határon túli magyar evangélikus gyülekezetek címlistája. A lista ezenkívül tartalmazni fogja az osztrák, illetve a szlovákiai evangélikus egyház engedélyével mindazon hozzájuk tartozó gyülekezeteknek a címét is, amelyekben rendszeresen tartanak magyar nyelvű istentiszteletet. A címlista segítségével a gyülekezeti vagy családi nyaralás, utazás programjába beleilleszthető lesz egy-egy külföldi gyülekezet meglátogatása. A külföldön munkát vállaló vagy ösztöndíjas idejüket töltő testvéreink számára pedig rendszeres igehallgatási lehetőséget jelent, ha felveszik a kapcsolatot az elérhető közelségben lévő testvérekkel. Az elkövetkező hetekben a Magyarországi Evangélikus Egyház országos ügyésze, dr. Hidas János önti jogi formába az összefogás célját, többek között a határokkal elválasztott egyházaink, gyülekezeteink közös lépéseit az igehirdetésben és a teológia művelésében, a diakóniai munkában és az érdekérvényesítésben. Reménységünk az, hogy az alapszabály februárra elkészül, s a cégbírósági eljárás lefolytatása után, október 14-én (előreláthatólag Orosházán) egy akkorra létrehozott küldött- gyűlés ünnepélyesen kinyilvánítja majd a magyar anyanyelvű evangélikusok szervezetének létrejöttét. Addig is örülünk annak, hogy mind az Evangélikus Élet hasábjain, mind a televíziók műsorában egyre többször jelennek meg tudósítások határon túli eseményekről, magától értődő természetességgel beleillesztve a hazai események sorába. Ez már a kétirányú kapcsolatrendszerhez tartozik, az „egymás hite általi" erősödés példája. Ezt a gyakorlatot szeretnénk folytatni, sőt erősíteni a jövőben. Ennek érdekében szeretettel kérjük mindazon gyülekezeteket, amelyek testvérgyülekezeti kapcsolatot ápolnak, hogy küldjenek tudósítást az iroda címére az eseményekről. Jó lenne ezekből a hírekből havi rendszerességgel megjelentetni egy-egy hírcsokrot egyházunk hetilapjában. Ha pedig valami rendkívüli rendezvényre készülnek, kérjük, feltétlenül jelezzék előre időben, hogy részt vehessen rajta az Evangélikus Élet kiküldött munkatársa. Isten akarata, hogy szót értsünk a nyelvekkel széttagolt emberiség bármely tagjával, aki éppúgy, mint mi magunk, Isten teremtménye, Krisztus megváltottja, testvérünk. A velünk egy nyelvet beszélők ezen túlmenően még családtagok is. „Családunk" életét szeretné erősíteni az életre hívandó Magyar Evangélikus Konferencia. ■ ZÁSZKALICZKY PÁL A MEK irodavezetője Iktatás hatvan év után Kötésén Lengyel Henriett a tizennegyedik parókus lelkész ► Utoljára hatvan esztendővel ezelőtt volt a mostanihoz hasonló ünnepe a kötéséi gyülekezetnek. 1945-ben iktatták ugyanis a Somogy megyei gyülekezet ez idáig utolsó lelkipásztorát. Lengyel Henriett személyében azonban november 12-én újra parókus lelkészt iktatott be Szemerei János, a Somogy-Zalai Egyházmegye esperese. Az 1730-ban alakult egyházközségben mostanáig harminc igehirdető szolgált, a parókus lelkészek száma tizenhárom volt. Szemerei János iPt 5,7 alapján elmondott igehirdetésében kincsekről beszélt. Olyan kincsekről, amelyeket Istentől kapott a hagyományait talán másoknál jobban tisztelő kötcsei gyülekezet, és amelyeket generációról generációra megőrzött. „Találd meg itt, a tradíciók és hagyományok között azokat a kincseket, amelyeket ez a közösség őriz, és te is add át ennek a gyülekezetnek azokat a kincseidet, amelyek az itt élőket gazdagíthatják" - hangsúlyozta az esperes. Ezután Lengyel Henriett parókus lelkészként elmondott első prédikációjában a szolgálatba elhívó szó erejéről tett bizonyságot. Hiába küzdött ellene, hiába kereste a kibúvókat, Isten megragadta őt, nem engedte, és hívó szava mindennél erősebbnek bizonyult. Lengyel Henriett a pécsi gyülekezet ifjúságának egyik oszlopos tagja volt. A legnagyobb hatást Balikó Zoltán gyakorolta rá. 1998-ban végzett az evangélikus teológián; egy évvel később szentelték lelkésszé Pécsett. Első szolgálati helye Majos volt, ahol egy évig hat gyülekezetét gondozott. Ezután rövid időre Bérre került, majd ösztöndíjasként Svájcban tanult tovább. Hazajövetelét követően az Evangélikus Hittudományi Egyetemen folytatta tanulmányait: az egyetem doktori iskolájában végzett nappali tagozaton. Lengyel Henriett családjában többen is szolgálnak (szolgáltak) az evangélikus egyházban. Édesanyja jelenleg is az EHE gazdasági vezetője, nagynénje pedig a pécsi Baldauf Gusztáv Evangélikus Szeretetotthon vezetője volt. A frissen beiktatott lelkésznő Kötésére érkezésének első percétől fogva úgy érezte, hogy a festői dombok között fekvő település gyülekezetében otthonra lelt, a gyülekezet tagjai befogadták őt, és egy lelkes, aktív, összetartó közösség lelki irányítója lett. ■ Kiss Miklós Az iparváros kihívása Lelkésziktatás Miskolc-Diósgyőrött ► A diósgyőri vár szomszédságában több mint száz éve épült az evangélikus templom. Az iparvárosi környezetben működő keresztény közösségek és lelki vezetőik számára egészen másfajta kihívást jelent az evangélium hirdetése, mint az ország többi részén. A nyíregyházi származású Molnár József tízéves oroszlányi lelkészi szolgálat után érkezett a Diósgyőri és a Diósgyőr- Vasgyári Evangélikus Egyházközségbe, hogy folytassa a tavaly elhunyt Veczán Pál esperes munkáját. Iktatása november 13-án volt. Az iktatás szolgálatát Sándor Frigyes, a Borsod-Hevesi Egyházmegye megbízott esperese és dr. Barcza Béla nyugalmazott lelkész végezte; ijjét hirdetett D. Szebik Imre, az Északi Egyházkerület püspöke.- Hogyan lehet jó lelkész Molnár József? - tette fel a kérdést az egyházkerület vezetője. - Ha komolyan veszi Isten igéjét, törvényét és annak hirdetését: „Szenteld meg az ünnepnapot!” Olyan világban élünk, melyben újra kell miszszionálnunk Magyarországot. Milyen a jó gyülekezet? A jó gyülekezet igazi közösség; imádkozó közösség. Legyetek ilyenek! - hangzott a biztatás. A már két hónapja Diósgyőrben szolgáló Molnár József Mt 7,7-8 (.(Kérjetek, és adatik nektek... ’’) alapján tartott prédikációjában hangzatos program és nagyívű célok helyett Isten igéjére irányította a figyelmet. „Azért jöttem, hogy elmondjam, kitől és hogyan kérjetek; ez a programom. A kéréshez bátorság kell. Bátorítani szeretnélek benneteket!” - fogalmazta meg hitvallását Diósgyőr-Vasgyár új lelkésze. Mint azt az iktatás után megtudtuk, a kétgyermekes családapa azért engedett a diósgyőri hívásnak, mert szeretett volna közelebb kerülni szülővárosához. Nehezen hagyta ott a megszeretett oroszlányi evangélikusokat, akiket néhány hete már Farkas Etelka pásztorok Molnár József felesége, Szmolár Edit amellett, hogy édesanya, a miskolci Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskolában tanít. Az iktatási istentiszteleten részt vett Benczúr László, az Északi Egyházkerület felügyelője, aki köszöntő szavaiban elmondta: nemcsak a lelkésznek kell szolgálnia, hanem minden egyes gyülekezeti tagnak. Csak így újulhat meg napról napra a gyülekezet. Az új lelkész számára az igazi kihívást a diósgyőri várral szembeni lakótelepen élő evangélikusok és nem keresztények felkutatása jelenti. Feladata tehát inkább a missziói lelkész munkájához hasonlít, mint egy klasszikus nagyvárosiéhoz. ■ HHO 41 Folytatás az 1. oldalról A résztvevők négy helyszín közül választhattak. Az igehirdetések a templomban hangzottak el; itt is kezdődött a nap programja Balicza Iván helyi igazgató lelkész szolgálatával. Az ApCsel 24,24-25 alapján tartott nyitóáhítat meghökkentő címet kapott: „Jöjj, de mégse!” Lehet-e úgy autót vezetni, hogy valaki egyszerre nyomja a gázt és a féket? - tette fel emlékezetes kérdését az igehirdető. Az igében Félix ezt tette a Szentlélekkel. De a „motor” lefulladt. „Jöjj, de mégse!” Paulik család tagjaiból álló zenekar, a Dúdoló, valamint a My Friends gospelkó- rus műsorát. Délután a fiatal budaörsi gyülekezet gyermekmunkásai szervezték a játékokat. A „kerületi gyülekezet” ebéd után újra összegyűlt a templomban. Benczúr László, az Északi Egyházkerület felügyelője a kerület területi változásait mutatta be projektor segítségével, majd személyes ajándékát adta át jelképesen a kerületnek: egy márványtáblát, amelyen az 1610-től napjainkig a kerületben szolgáló püspökök névsora olvasható D. Szebik Félix majdnem megtért, vagyis nem lett keresztény. Aki majdnem üdvözült, az elkárhozott... A nap központi üzenete így foglalható össze: a „majdnem” és a „majd később” nem elég ahhoz, hogy a mennyek országába jussunk. Imrével bezárólag. (A táblát a közeljövőben az egyházkerületi püspöki hivatal épületének előterében helyezik el.) A felügyelő szólt az egyházkerület elnökségének javaslatáról is: a protestáns hagyományokhoz hűen legyen a kerület új elnevezése Dunáninneni Egyházkerület. A missziói naphoz hasonló felépítésű kerületi napon négy további igehirdetés is elhangzott. Az 1. kerület evangélikus polgármesterének, Nagy Gábor Tamásnak köszönhetően az előadásoknak és fórumbeszélgetéseknek az önkormányzat épülete A névváltoztatáshoz azonban a zsinat jóváhagyása is szükséges, így a felvetés tovább érlelődhet... Végül Bozorády Zoltán püspökhelyettes köszöntötte az egyházkerület vezetőjét, aki püspökként utoljára vett részt kerületi napon. A hat szál virágból álló csokoradott helyet. (A rendszeresen templomba járó polgármester családjával együtt vett részt az alkalmon.) Dr. Vezekényi Ursula, a Legfelsőbb Bíróság bírója vázlatosan bemutatta a magyar és nemzetközi jogrendet, Veres Emese-Gyöngyvér néprajz- kutató pedig a hagyományok tanulmányozásának nehézségeiről számolt be. A délutáni fórumbeszélgetéseken a jelenlévők a mindennapok spiritualitásá- ról és evangélikus iskoláink lelkiségéről oszthatták meg gondolataikat egymással. Mindeközben az önkormányzat tárgyalójával szomszédos aulában az érdi, a pesthidegkúti és az alberti énekkar, valamint a pilisi Izsóp együttes adott ízelítőt Istent dicsőítő repertoárjából. A gyermekek és ifjak sem maradtak külön terem nélkül. A Mátyás-templom mellett lévő Magyar Kultúra Házának helyiségeiben ötven fiatal élvezhette a ba a kerületben található hat esperesi székhely templomának fényképe volt beletűzve, jelképezve a püspöki szolgálat területét jelentő gyülekezeteket. A záró úrvacsorái istentiszteleten a február végén nyugdíjba vonuló D. Szebik Imre hirdette Isten igéjét 2Kor 13,11-13 alapján. Aligha lehetett volna jobb igét választani erre a napra - fordult az igehirdető a szervező Budai Egyházmegye vezetői felé -, mint Pál apostolnak a közösségtől való elköszönését és a gyülekezetnek szóló áldáskívánását. „Éljetek örömben, mely a keresztény életforma legjellemzőbb magatartása, éljetek egyetértésben és a Szentháromság áldásával, hogy ne azt keressük, ami elválaszt, hanem ami összeköt, és hogy mindaz, amit tesztek, áldássá legyen” - hangzott a nap végén a szószékről. ■ Horváth-Hegyi Olivér BOTTÁ DENES FELVÉTELEI
