Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-12-04 / 49. szám
KULTÚRKÖRÖK 2005. december 4. 5 ‘Evangélikus Életút Szolgálat gyermekeinkért, szolgálat a jövőért Telefonos interjú a Péterjy Sándor-díjas Rajnai Károllyal ► Az őszi szünet kellős közepén csörgött Rajnai Károly iskolaigazgató telefonja. A következő kérdéssel fordult hozzá az Evangélikus Élet munkatársa: „Elnézést, zavarhatnám egy beszélgetés erejéig?” A hívásra az adott okot, hogy az október 30-án megrendezett protestáns kulturális esten ő vehette át a Péterfy Sándor oktatási díjat. A soproni Hunyadi János Evangélikus Általános Iskola direktora - miután köszönettel vette a gratulációt - először arra a kérdésre válaszolt, hogy miként lett gépkezelőből tanárrá.- Az ember a saját emlékeiből táplálkozik. Számomra általános iskolai osztályfőnököm, dr. Takács Tamásné volt a jó pedagógus mintaképe. Vele nagyon jó kapcsolatban voltunk. Két és fél éves voltam, amikor édesanyám elhunyt. Osztályfőnököm így egy kicsit „anyapótlék” is volt a számomra. Ő ösztönzött arra, hogy gondoljam át, valóban a gépiparban szeretnék-e dolgozni, és nem választanám-e inkább a tanári pályát. Végül - neki köszönhetően - pedagógus lettem, és nem bántam meg.- Az az alapfokú oktatási intézmény, ahová Ön kisdiákként járt, a soproni Kurucdombi Általános Iskola, a későbbi Pataki Ferenc Általános Iskola volt, amelynek 1989-tól megbízott igazgatója lett.- Nagyon furcsa volt, amikor egykori tanáraimnak lettem az igazgatója. De nem futamodtam meg a kihívás elől, mert nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy rám gondoltak. Két csodálatos esztendőt töltöttem itt, és elmondhatom, hogy nagyon sok tapasztalattal gazdagodtam ez alatt az idő alatt. Olyan dolgokat tanultam meg, amelyeket a főiskolán nem lehetett elsajátítani. Munkatársaimtól nemcsak gyakorlati kérdésekben kaptam tanácsokat, hanem emberségből is példát mutattak nekem ebben a kicsiny, családias hangulatú, mindössze kétszáz- negyven fős iskolában.- Például milyen fontos „leckét” tanult meg itt?- Nehéz egy konkrétumot kiragadni a sok közül. Az egyik legalapvetőbb ismeret az volt, hogy csak türelemmel szabad a gyerekek felé fordulni. Nem kell mindenért azonnal szólni, hanem meg kell hallgatni őket, egészen rájuk figyelve. Természetesen az lenne a legjobb, ha ez nemcsak az iskola falai között, hanem otthon is így történne.- A mai rohanó világban meg lehet ezt valósítani?- Nehéz, de nem lehetetlen. Tudomásul kell vennünk, hogy ma már nagyon más az élet, nem olyan, mint apáink, nagyapáink idejében volt. És azt sem ártana észrevenni, hogy nem nekünk kell megmondanunk, mi a jó a tanulóinknak. Csak feléjük fordulva, őket is meghallgatva alakíthatunk ki „diákbarát” iskolát, egy olyan helyet, ahová szívesen járnak. A nevelés elsődlegesen az édesanyák, édesapák, nagyszülők feladata; az érzelmi, erkölcsi alapokat a gyermekek életének első hat évében a családban rakják le. Egy-egy oktatási intézet dolgozói ekkor mintegy munkatársakként lesznek részesei ennek a folyamatnak.- Otthon, a családban lefektetett alapok, az iskolában pedig a diákra valóban figyelő'pedagógusok. ..,.Mindössze" ennyi kellene tehát ahhoz, hogy létrejöhessen egy úgynevezett jó iskola?- A jó iskola ismérve elsősorban az, hogy a tanítványokért van. Utána jöhetnek a sorban a szülők, majd végül a pedagógusok. Ezzel.a sorrenddel természetesen nem a kollégáimat szeretném „leértékelni”. A Budapest Kongresszusi Központban megrendezett kulturális esten is nagyon sajnáltam, hogy a kitüntetés átadása után nem szólalhattam meg, és nem mondattam el: az, hogy én ezt a díjat átvehettem, tulajdonképpen nem a saját nagyszerűségemnek, hanem a mögöttem álló csapatnak köszönhető. Munkám legfontosabb segítője a tantestület és a családom. Én csak a sor végén következem.- A felesége és a gyermekei szintén pedagógusok?- A feleségem igen, ő matematika-fi- zika-kémia szakos tanár, a két lányom azonban más hivatást választott. Az idősebb jogot végzett, a fiatalabb építőmérnöknek tanul.- Ön pedig a matematika-pedagógia-tech- nika szakokat választotta. Miért éppen ezeket?- A technika mintegy adott volt, a gépipari végzettségem miatt. Egyébként pedig matematika-történelem szakra szerettem volna járni, de abban az évben, amikor felvételiztem a Pécsi Tanárképző Főiskolára, csak matematika-pedagógia szakot indítottak.- Tizenhárom évi oktatói munka - ahogy Ön fogalmazott, falusi tanítóskodás - után Újkér községből visszakerült szülővárosába, Sopronba, ahol a korábbiakhoz képest új teendőkkel kellett megbirkóznia: 1996. július i-jé- től evangélikusként állt egy evangélikus általános iskola élére.- Igazság szerint soha nem akartam igazgató lenni; hiszem, hogy ezt a feladatot Isten bízta rám. A Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) és Kollégium egykori igazgatójával, a 2001- ben elhunyt dr. Lampérth Gyulával nagyon közel kerültünk egymáshoz, az ő emberi és szakmai lelkesedése volt az, amely rám is átragadt. Ezek után nyújtottam be a pályázatot az igazgatói állásra.- Az iskolában „különleges" szakokat is indítottak, gondolok itt a kosárlabda-orientált osztályra, a két tannyelvű német nemzetiségi képzésre, valamint a természettan és életkultúra nevet viselő tantárgy oktatására...- Kezdettől fogva arra törekedtem, hogy a Soproni Evangélikus Egyházközség fenntartásába került intézmény jól működő egyházi iskola legyen. Az intézményt 1996-ban háromszázötven fővel vettük át. „Sikertörténetként” élem meg, hogy ma már ötszázharmincan vagyunk. Az idén három elsős osztályt tudtunk indítani, és úgy tűnik, hogy jövőre egy óvodával is bővülni fogunk, úgyhogy a szülőknek lehetőségük lesz az evangélikus neveltetés biztosítására az óvodától az általános iskolán át egészen a középiskoláig. Kérdésére visszatérve: a Hunyadi János Evangélikus Általános Iskolában mindig a meglévő igényeket igyekeztünk figyelembe venni. Az említett szakok közül a kosárlabda tagozatot azért hoztunk létre, mert a sport - főként mai mozgás- szegény világunkban - nagyon lényeges dolog. A nemzetiségi osztály indítása magától értetődő volt, hiszen Sopron a történetét tekintve német ajkú evangélikus város. A természettan és életkultúra tantárgy unikumnak számít, Fuszikné Szabó Éva tanárnő „találmánya”, aki az alsós osztályokban a környezetismeret, a technika és a rajz tantárgyat vonta össze, illetve nevezte el így. Szívfájdalmam, hogy a korábban létező ének-zene tagozatot viszont meg kellett szüntetnünk, mert kevesen érdeklődtek iránta.- A protestáns esten jelen lévők közül bizonyára sokakban megmaradt az Ön szakmai mottója, amelyet a díjátadáskor osztott meg a közönséggel: „Szolgálat gyermekeinkért, szolgálat a jövőért."- Ezzel az általam megfogalmazott irányelvvel azt szeretném kifejezni, hogy számomra a tanítás nagyon fontos szolgálat. Meggyőződésem, hogy egyházunk jövője „az iskolapadban van”. Nagyon sok függ attól, hogy a diákok hogyan emlékeznek vissza az iskolájukra. Az egyházi iskola missziói terület, éppen ezért itt a második nagy parancsolatnak, a „Szeresd felebarátodat, mint magadat" szempontjának kell megvalósulnia. Ne csak beszéljünk a szeretetről, hanem e szerint is éljünk a mindennapokban: ez az egyházi iskola „sava-borsa”. ■ Gazdag Zsuzsanna Hiánypótló munka ízléses külsőben A napokban hiánypótló munkával jelentkezett a Jaffa Könyvkiadó. A Bolla Zsuzsanna teológiai magiszter, újságíró által írt és szerkesztett, Bibliai eredetű utónevek című könyvhöz hasonló jellegű összeállítás ez idáig még nem jelent meg Magyarországon. A szerző és a kiadó célja az volt a közel kétezer nevet tartalmazó, 176 oldalas könyvvel, hogy sorra vegye az O- és Újszövetség szereplőit, valamint a ma általánosan használt neveken kívül több ezer éve létező, egyedi és különleges személyneveket is ajánljon a névadás előtt álló szülőknek, akik esetleg komoly fejtörés árán sem jutottak még dűlőre születendő gyermekük nevét illetően. A kellemes hangzáson túl a neveknek szimbolikus jelentőségük is van, ezért a névválasztással egy életre megA- A A A A A , ****** SoíIq Zsuzsanna ><=»*=»«=> ibliai eredetű UTÓNEVEK iV p V __ aa rra határozhatjuk gyermekünk identitását. A könyv segítségével a régi bibliai nevek újra bekerülhetnek a köztudatba, és így színesíthetik ma használatos személyneveink palettáját, bővíthetik a divatos nevek körét. Bolla Zsuzsanna a válogatásnál a Ká- roli- és az új fordítású Bibliában szereplő írásváltozatot vette figyelembe. A könyvben megtalálhatjuk egy-egy név eredetét, jelentését, bibliai előfordulását, valamint hogy viselője mikor ünnepelheti hivatalosan a névnapját. ■ Gib Bolla Zsuzsanna: Bibliai eredetű utónevek. Jaffa Kiadó, Budapest, 2005. Ára 1680 Ft. (A kötet a Jaffa Kiadónál - www.jaffa.hu - 30% kedvezménnyel rendelhető meg.) KÖNYVAJÁNLÓ Célkeresztben Balczó András Keveset tudunk Balczó Andrásról. Túl keveset. Pedig nekünk, magyar evangélikusoknak különösen is közel kellene érez- nünk őt a szívünkhöz. Hűvös, sötét őszi estéken, a fűtött szobában ülve, emlékeink között a rádió olimpiaközvetítéseinek hangjai után kutatva taníthatnánk unokáinkat, gyermekeinket... Mert úgy is lehetett futni és úgy is lehet élni, ahogyan „a Balczó”. Balczó Andrással beszélget Kocsis L. Mihály Szenvedésbe ágyazott gyönyörűség Ám sem családias beszélgetésekkor, sem a közéletben nem túl gyakori téma Balczó András. Még evangélikus közösségekben sem, holott ő maga is evangélikus, édesapja pedig Túróczy Zoltán evangélikus püspök másodlelkésze volt. A háromszoros olimpiai és tízszeres világbajnok öttusázó úgy tudott futni, mint senki más. Ez a megállapítás nem kizárólag a sportteljesítményére értendő - bár ez már önmagában is megsüvege- lésre adna okot. Kocsis L. Mihály versében így ír Balczó- ról: „Amikor még Balczó futott, / másképp jártak az égen a csillagok, / más volt érték, mérték, / győzelmével e nép / győzelmét megérték.” Igen, akkoriban másként jártak a csillagok, ráadásul nemcsak az égen, de a Parlament csúcsán, a pénzérméken, de még a címerünkben is csillag virított, igaz, nem aranysárga színű... S a „csil- lagszeműek” már akkor sem vették jó néven, ha valaki „magyarkodik”, hiszen akkor még hitték, hogy „nemzetközivé lesz holnapra a világ”. Leírhatatlan, hogy azokban a nehéz időszakokban mit jelentett a magyar nemzet számára Balczó András. Ismét Kocsis L. Mihályt idézem: „Amikor Balczó futott, / néha bizony még / magyarságunk is / eszünkbe jutott. Őt látni a dobogón, / szívünket hajtotta / dobogón a vér; / ő fut, de vele / a mi életünk az, / ami célba ér.” Azután, amikor a sportolói karrierje véget ért, bízott abban, hogy az öttusasport szövetségi kapitányaként sokat tehetne - a „csillagszeműek” azonban nem így gondolták. Balczó egy ideig belovag- ló volt a Nemzeti Lovardában, aztán egy esküt akartak aláíratni vele, melyben megfogadja, hogy hű lesz a Magyar Nép- köztársasághoz... Nem írta alá. Nem kötött kompromisszumot a lelkiismeretével - sem akkor, sem azóta. S hogy mivel is foglalkozik ma Balczó András? Többek között erre is kíváncsi volt Kocsis L. Mihály, aki a Kairosz Kiadó által megjelentetett Szenvedésbe ágyazott gyönyörűség című könyv lapjain tárja az olvasók elé a magyar öttusasport e kiváló alakjával folytatott beszélgetését. Nos, Balczó ugyanazokért az elvekért él, amelyekért futott. Bizonyságot tesz mindarról, amiben hisz, anélkül hogy értelmetlen kompromisszumokat kötne. Ő maga így vall a könyvben hitéről, mikor mellőzését kommentálja: „Éltet, aki meghalt, hogy élhessek. Tőle, Jézustól kaptam a tőkét, befektettem, és most haszonnal adhatom vissza. Az ő hasznára és az én örömömre. Mindkettőnk hasznára. Tudom, többre fog bízni ezután” - mondta, mikor lemondott arról, hogy valaha is az öttusacsapat szövetségi kapitánya legyen. Feleségével együtt tizenkét gyermeket nevelnek békében, szeretetben. Ma nem divat őt ismerni, pláne nem elismerni, de annál nagyobb divat fenntartásokat fogalmazni meg vele szemben. Feltehetőleg azért, mert nem szégyelli, hogy életének alapja Jézus Krisztusba vetett hite. Azért is, mert - egy Beatrice-dalszöveg szavaival élve - mindig megmondja, ha az a bizonyos kifordított bunda igazából pufajka. Megalkuvás nélkül futott egykor a győzelemért, mely az egész nemzet győzelme volt. Ma ugyanúgy él, ahogy futott. Életének azonban már nem az olimpiai aranyérem a célja, hanem a „hervadhatatlan koszorú”: hogy Jézus Krisztus elfogadja őt olyannak, amilyen. Anélkül hogy képmutató farizeust kellene játszania. A Szenvedésbe ágyazott gyönyörűség című könyv tartalmas útmutató futópályákhoz és az élet nagy futásaihoz egyaránt. ■ —CHLADEK— Szenvedésbe ágyazott gyönyörűség - Balczó Andrással beszélget Kocsis L Mihály. Kairosz Kiadó, Budapest, 2005. Ara 1900 Ft. Emlékek ’56-ból Őszi'szivárvány címmel jelent meg Len- hardtné Bertalan Emma új kötete, melyben a szerző az 1956-os forradalom alatt átélt élményeit örökíti meg. A cím jelkép; utal egyrészt az író korára, másrészt arra, hogy az őszi szivárvány ritka és csodás jelenség, mint ahogy az októberi forradalom is az volt a magyar nemzet egén. A kötet további része az írónak az Evangélikus naptár egyes köteteiben megjelent novelláit és az Evangélikus Életben 1994-2003 között közzétett írásait tartalmazza. A könyvről és a szerző 2003-ban megjelent Évtizedek sodrásában című emlékezésregényéről a kiadó így ír: „A mindennapi ember életének szerepéből láttatva életünk, hazánk sorsfordulóit válik fontos, egy egész nemzedék élményeit összegező szerzővé Lenhardtné Bertalan Emma... Az ő írásaival olyan ember kerül a beszélő szerepébe, aki nem főhivatásúan szólal meg, aki közülünk egy, aki életének tanulságait - sok tehetséggel - mégis át kívánja adni másoknak.” Lenhardtné Bertalan Emma ŐSZI ezmizMw Emlékek 1956-bál és más írások A könyv megvásárolható a Fluszár Gál papír- és könyvesboltban (1052 Budapest, Deák tér 4.), illetve megrendelhető a Czupi Kiadónál (8801 Nagykanizsa, Pityer u. 19). Ára 1900 Ft.
