Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-12-04 / 49. szám

6

2005- december 4PANORÁMA

‘Evangélikus Életi

Illegális gyerekek

Szekták és kultuszok

► Óriási vita bontakozott ki néhány hónapja egy rangos hetilap hasábjain azzal kapcsolatban, hogy törvény tiltja az egyedülálló nők mesterséges megtermékenyítését. Tény, hogy egyre népesebb az egyedülálló - szingli - nők tábora, akik túl a harmincon biztos egzisztenciával, de élettárs, férj nélkül élnek, ám a gyermekvállalás csodájáról nem szeretnének lemondani. A tudomány elvileg lehetővé teszi, hogy ők is szülhessenek, a törvény azonban ezt megakadályozza, ugyanis a lombikbébiprogramot csak házas- vagy élettársak számára engedélyezi.

Számos negatív sztereotípia él a köztudatban a szinglikkel kapcsolatban: ők azok a harmincas nők, akik a Szex és New York című sorozat szereplőihez hasonlóan csak a karrierjükkel foglalkoznak, és eszükben sincs családot alapítani. Éretlenek, kiegyensúlyozatlanok és képtelenek arra, hogy normális párkapcsolatban éljenek. Bizonyára akadnak ilyenek is, a többség azonban diplomás, több nyelvvizsgával, biztos egzisztenciával rendelkező, érett nő, aki ilyen vagy olyan ok miatt még egyedül van. (Csak zárójelben jegyzem meg: a harminc feletti egyedülálló férfiakkal kapcsolatban miért nincsenek hasonló előítéletek?)

Ám amíg egy férfi jó esetben még évtizedekig képes a gyereknemzésre, a nők biológiai órája ketyeg, és sokan szinte mindent megtennének azért, hogy anyák lehessenek. Ha pedig valaki nem akarja azt hazudni, hogy „persze, szedem a gyógyszert”, és nem akar egy gyanútlan férfit „tudtán kívül” apává tenni, azt a törvény gáncsolja el. Technikai akadálya ugyan nincs annak, hogy ismeretlen donortól kapott spermával megtermékenyítsék, ám a törvény ezt az eljárást csak házasságban vagy tartós élettársi kapcsolatban élőknek engedélyezi. Mivel az említett lapban hetek óta folyik a vita a témáról, felvetődött, hogy esetleg módosítani kellene a törvényt, hiszen erre valós társadalmi igény van. Csakhogy a felvetés többféle kérdést szül.

Ha jogi szempontból vizsgáljuk a problémát, akkor a törvény diszkriminatív, hiszen családi állapot alapján kizárja az egyedülálló nőket a mesterséges megtermékenyítésből. Ha egy párkapcsolatban élő nő szülhet, akkor szingli társaikat miért kényszerítik csalásra? Miért akarja a törvény megfosztani a társadalom egyre népesebb rétegét a szülés elementáris élményétől?' Ugyanakkor ha módosítanák a törvényt, az nem ásná alá a család intézményét? Kinek lenne jó, ha az amúgy is egyre terjedő egyszülős családmodell válna általánossá és követendővé?

Felvetődik egy sor pszichológiai probléma is. A gyereknek két szülőre van szüksége ahhoz, hogy kiegyensúlyozott és boldog legyen. Más kérdés az, hogy egyáltalán nem garancia a szülők házassága arra, hogy mindezt biztosítani tudják a számára. Akkor még mindig jobb csak az egyik szülővel élni, mint egy rossz házasság minden kínját végigszenvedve felnőni. Biztos vagyok abban, hogy a gyermekeiket egyedül nevelő anyák többsége mindent megtesz azért, hogy boldog, kiegyensúlyozott fiatalokat neveljen. Ugyanezt egy szingli is meg tudja tenni. Természetesen még egy családban is nehéz, emberpróbáló feladat gyereket vállalni, hát még egyedül, de mégis melyik egyedülálló szülő mondaná azt, hogy jobb lenne a gyermeke nélkül?

További gondot jelent, hogy milyen szándék vezérli azt a lányt, aki mindenáron gyereket akar. A magányát akarja oldani? Mert akkor bizony alaposan melléfog. Egy gyerek mellett éppolyan magányos marad, hiszen neki alapvetően társra van szüksége. Felvetődik az is, hogy nem önző szempontok vezérlik-e ezeket a nőket. Hiszen a gyerek nem luxustárgy, amelyet be kell szerezni, mert az irodában már mindenkinek van, és nekem is kell egy. És ki figyel a gyerek jogaira? Már magzatkorától fogva joga van az apával, anyával teljes életre.

A problémának számos etikai vonatkozása is van. Kinek az akarata hívja életre a gyermeket? Szabad-e egy nőnek eldöntenie, hogy egyedül akar-e gyermeket vállalni? Kinek szüli a babát? Magának? Mi jobb: meg sem születni, vagy apa nélkül felnőni? Jogunk van-e ilyen szinten beavatkozni Isten teremtő munkájába?

Várjuk az olvasók véleményét.

■ ÁR.

A kérdéssel kapcsolatban várjuk olvasóink véleményét, amiként szívesen vesszük a 6-7. oldal többi írásával kapcsolatos hozzászólásaikat is. - A szerit.

Az adventi vásárlási stressz és az ünnep

A hannoveri evangélikus püspöknő, Margot Käßmann igen határozottan mondott nemet az üzleteknek az adventi időszakban való nyitva tartására. „Már most sokan úgy érzik, hogy advent semmi másról sem szól, mint a vásárlási lázról és a vásárlási stresszről” - jelentette ki a püspöknő a hannoveri tartományi zsinaton. Ez az „üzleti- esedés” nemcsak a keresztény hagyományt sérti, hanem hosszú távon kiüresíti az egész ünnepi készülődést. „Ha elvész a tartalom, akkor minek a csicsás keret?” - tette fel a kérdést Margot Käßmann.

M idea.de

Ihletett kísértés

Az egyetemen hirtelen jött ihletből arra kértem a hallgatóimat, hogy gondolják át, miként válhatnának a mi korosztályunknál kissé tisztességesebb generációvá, és hogy miként lehetne erre felkészülniük, edzeniük

Hozzánk hasonlóan majd nekik is lesz lehetőségük arra, hogy tisztességtelen eszközökkel előnyökhöz, pénzhez és álláshoz jussanak De miként állnak majd ellent a kísértésnek, ha most diákként csak úgy írnak zárthelyi dolgozatokat, hogy szigorú ellenőrzéssel „megóvjuk” őket a csalási lehetőségektől, azaz a kísértésektől?

Ihletett mondatom így hangzott: ,A zárthelyik attól lesznek nehezebbek hogy lehetőséged lesz csalni, de te mégsem teszed meg!" Tovább nehezítheti a hallgatók feladatát, hogy a zárthelyi idejére a következő mondat kíséretében még el is hagyom a termet: „Eljön az az idő, amikor a mi generációnk már nem lesz, nem tudunk titeket óvni a kísértésektől, és nektek mégis nálunk tisztességesebbnek kell lennetek”

■ Dr. Prőhle Péter

Wendgräbeni párbeszéd

► A német főváros közelében fekvő wendgräbeni kastély adott otthont november 13. és 17. között a Berlini Dialógusközpont által szervezett Kelet-Eu- rópa-szemináriumnak. A Gustav Adenauer Alapítvány oktatási központja megfelelő helyszínt biztosított a rendkívül izgalmas és - sajnos - időszerű téma megvitatásához: Szekták és kultuszok Kelet-Európábán - Keletről érkező' kultuszok és szekták Európában. A tanácskozáson jelen volt többek között Porfirije Peric, a Szerb Ortodox Egyház püspöke; Debold Henri-Pier, a francia miniszterelnök vallásügyi főtanácsadója; a svájci Infoszekta szervezet; Dvorkin Alekszander orosz egyetemi tanár, a téma egyik nemzetközileg elismert kutatója; a volt szovjet utódállamok több képviselője, továbbá az Ökumenikus Tanulmányi Központ képviseletében e sorok írója is.

A kommunista rendszerek összeomlását követően társadalmi és vallási ébredés indult el Közép- és Kelet-Európa számos országában: ez a folyamat szabályos vallási invázióhoz vezetett. Mi maradt tizenöt évvel később ebből a vallási invázióból? Érzékelhető-e már valamilyen ellentétes irányú mozgás keletről a Nyugat irányába? Milyen tapasztalatokra tett szert a vallásszabadsággal kapcsolatban társadalom és egyház, iskolák és újságírók? Létezik- e vallásügyi lobbi, s ha igen, mekkora szerepet játszik Kelet és Nyugat kiegyenlítődésében? Továbbá hogyan képes az új szabadság megvédeni magát a szabadság ellenségeivel szemben?

Tizenhat ország mintegy harmincnégy szakértője kísérelte meg a fenti kérdések megválaszolását. A legkülönfélébb területekről érkezett résztvevők egyházak, kormányok és civil szervezetek képviselői voltak. A tanácskozás magvát az információ- és tapasztalatcsere képezte, de hangsúlyos szerepet kapott a szekták elleni küzdelem eredményeinek a bemutatása is. Amíg meg nem történik az eredmények részletes publikálása és az adatok feldolgozása, minden bizonnyal nem haszontalan, ha megosztjuk az olvasókkal a tanácskozás néhány általános tapasztalatát.

* * *

Amilyen bámulatos és csodálatra méltó az emberi elme találékonysága, legalább oly rettentő is, amikor nagyfokú fogékonyságot mutat az iszonyú dolgok iránt. A sátánizmus képviselői nincsenek sokan sem Németországban, sem másutt a világban, de a modern technika lehetőségeit - például a világhálót - felhasználva viszonylag sok embert érnek el. Nagyon gyakran súlyos problémákat okoz, hogy a sátánista szekták ideológiája okkultizmussal vegyes, de nem ritka a vámpírizmus és a kannibalizmus gondolata sem. E honlapokon gyakran láthatók megcsonkított emberi testek, de a boszniai háború kegyetlenkedéseit bemutató videoklipek is. E borzalmas helyek a világháló szabadságára hivatkozva nincsenek betiltva, így a sérülékeny lelkű gyermekek, lázadó kamaszok akadály nélkül felkereshetik őket.

Teljesen nyilvánvaló, hogy a sátánizmussal a kriminalitás is egybefonódott. Mégis érthetetlen, hogy ha az elkövető tettének bizonyíthatóan „vallásos” indítéka volt, akkor - meghozott ítéletek tanúsága szerint - enyhébb büntetésre számíthat, mondván, nem volt cselekvőképessége tudatában, mert egy káros ideológia befolyása alatt állt...

A szekták egy másik csoportját azok alkotják, amelyeket nyugodtan nevezhetünk - a konferencia orosz részvevőinek névadása alapján - „totalitariánu- soknak” is. E közösségek a politikai vagy gazdasági hatalom megszerzésére törekednek. Némelyek közülük saját titkos- szolgálatot működtetnek, míg mások éveket töltenek el azzal, hogy feltérképezzék egy „misszionálni” kívánt ország szokásait, kultúráját. Megint mások a hatalom megszerzésére irányuló titkos forgatókönyvekkel, kidolgozott stratégiával rendelkeznek. Egy konkrét példa: Szerbiában öt évvel működésének megkezdése és kétéves állambiztonsági megfigyelés után voltak képesek betiltani a Sanatan Sanstha nevű közösséget.

Dr. Jayant Athavale, a Sanatan Sanstha mozgalom vezetője mint hadvezér

Az Atlantából érkező szekta belgrádi megalapítója Dragana Kumirovic volt, aki a hindu vallási gyökerekből táplálkozó közösséget kis házi körök kialakításával hozta létre. Hatékonyságukra jellemző, hogy néhány esztendő múlva már többszintes házat vásároltak Belgrád közelében. A szekta tulajdonképpen egyszemélyi vezetésre épülő gurumozgalom, mely hamiskásan azt hirdeti, hogy mindenki maradjon a saját vallásban, de a guru utasításának megfelelő módon imádkozzék. A szekta tagjai a „lelki tanítás” és a jógagyakorlatok végzése mellett fanatizálódnak, majd katonai jellegű kiképzést kapnak.

A szekta központjában tartott házkutatás során előkerült egy lista, amely vezető személyek, politikusok nevét és a velük kapcsolatos elképzeléseket is tartalmazta. Például: „A gonoszok még nem akarnak a lelki úton járni; e gonosz személyek lelki, pszichológiai és fizikai megsemmisítését 2006-ig kell véghezvinni.” A szekta 2022-ig kívánta felállítani az „Igazság Királyságát”. Az igazság azonban másként győzedelmeskedett. Amint a nevek nyilvánosságra kerültek, a szektát állam- és közösségellenes tevékenysége miatt betiltották.

Az elmondottakhoz a következő megjegyzés kívánkozik. Egész Európában mindössze három kormány fordít figyelmet arra, hogy a szektákat illető és vallásügyi kérdésekben tanácsadót alkalmazzon, valamint hogy megfigyelje ezen közösségek működését. Nagyon sok ország képviselőinek a beszámolójából kitűnt, hogy a szekták lobbitevékenységet folytatnak, és nyomást gyakorolnak a kormányokra. Ezáltal évekig képesek késleltetni vagy teljesen megakadályozni a vallási ügyek világos és átlátható szabályozását.

A szekták, a magukat vallásos színben feltüntető közösségek harmadik jellegzetes csoportja a betegségekben szenvedőket veszi célba. Például bármiféle orvosi hozzáértés vagy engedély nélkül egészségcentrumot hoznak létre. így adnak - természetesen súlyos pénzekért - „gyógyszereket” és hamis reményeket a rákban, illetve más krónikus betegségben szenvedőknek.

* * *

A beszámoló nem volna teljes az Európa felé kacsingató új orosz mozgalmak

megemlítése nélkül. Elsőként a Vissari- on-vallást (a vissarion szó jelentése: életet, áldást adó), majd az Anasztázia-hitet jel- lemzem röviden.

Az 1961-ben született Torop Szergej „Vissarion" művészi ambíciói kiélésének kudarcba fulladása után egy ufóhitű csoportot alapított. 1990-ben kinyilatkoztatást kapott: ő a Messiás utolsó megtestesülése. Tanítása szerint 2003 és 2015 között új korszak kezdődik a földön. Valahol az orosz tundrán, egy dombon sátrakban és kunyhókban él követőivel együtt, akik mind vegetáriánusok. Többségük - körülbelül ötezer ember - eladta mindenét. Nagy az éhínség körükben, és vezetőjük „szelíd terrorral” irányítja őket. Az „angyalok” ott gépfegyverrel járnak.

Vissarion az elmúlt időkben - egy új orosz vallás előretörése miatt - veszített népszerűségéből; rajongótáborával együtt a bevételei is csökkentek. A meglehetősen költséges „messiási uralkodás” fedezetét most Nyugatról próbálják biztosítani, elsősorban a Németországba visszátelepedett oroszországi németek nehezebben érvényesülő csoportjait célba véve. De másutt és másként is próbálkoznak. A nyugati világban új, ökologikus modellként népszerűsítik közösségüket. Nem egy utazási iroda szervezett már oda járatokat.

A másik tipikusan új orosz vallási divat az Anasztázia-hit. Anasztázia egy csodálatos képességekkel megáldott nő a tajgai erdőkből, akit ez idáig még senki sem látott. Vladimir Megre, a novoszi- birszki üzletember azonban lejegyezte a vele való találkozások során átélt élményeit. (Megre egyébként nős ember, de e tény egyáltalán nem zavarja őt abban, hogy szabadjára engedje szexuális fantáziáját.) Anasztáziával folytatott találkozásainak gyümölcse egy anyjához hasonlóan csodálatos, természetfeletti képességekkel megáldott gyermek.

Megre egyébként az első, tíz esztendővel ezelőtti találkozásuk óta nyolc könyvben jegyezte fel Anasztázia gondolatait, ökológiai és gazdasági reform- elképzeléseit. Az Anasztázia-hívek vallásgyakorlatának egyik központi eleme a cédrusfahit. Elképzeléseik szerint az illető testét minden negatív hatástól megvédi a cédrusfa akár egy kis darabjának a viselése is.

Megre ez utóbbi vállalkozása valóban sikeresnek bizonyult. Legutóbbi, Anasztáziáról szóló könyve - Létezem azok számára, akik számára létezem címmel - mintegy 150 ezer példányban kelt el.

* * *

A szemináriumon bemutatott konkrét esettanulmányok tükrében megállapították, hogy a destruktív, romboló hatású szekták elleni védekezés hathatós törvényi szabályozás és a belügyi szervekkel való folytonos tapasztalatcsere, párbeszéd nélkül elképzelhetetlen. Az emberi szabadságjogok zászlai alatt sok lehetőség nyílik a visszaélésekre is, ezért fontos az egyházak és a civil mozgalmak figyelemfelkeltő szerepe.

Végül, kérem, senkit ne tévesszen meg némely történet néhol naiv, máskor meseszerűen kiszínezett képvilága! A néhol ártatlan, máskor megmosolyogtató elképzelések mögött ugyanazon erők állnak: a báránybőrbe bújtatott farkasok, a mindig mindent megosztani, megzavarni akaró gonosz erői. Ezért is legyen fontos számunkra, hogy megbecsüljük azt, ami a miénk, és azt, aki a miénk lehet. Azt az Eljövendőt, akit adventben várunk: az Úr szelíd szolgáját, a Békesség Fejedelmét, a Csodálatos Tanácsost és az Erős Istent, akit a mi Urunkban, Jézus Krisztusban ismert meg a világ.

■ Szarka István