Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-12-04 / 49. szám

6 2005- december 4­PANORÁMA ‘Evangélikus Életi Illegális gyerekek Szekták és kultuszok ► Óriási vita bontakozott ki néhány hónapja egy rangos hetilap hasáb­jain azzal kapcsolatban, hogy tör­vény tiltja az egyedülálló nők mesterséges megtermékenyíté­sét. Tény, hogy egyre népesebb az egyedülálló - szingli - nők tábora, akik túl a harmincon biztos eg­zisztenciával, de élettárs, férj nél­kül élnek, ám a gyermekvállalás csodájáról nem szeretnének le­mondani. A tudomány elvileg le­hetővé teszi, hogy ők is szülhesse­nek, a törvény azonban ezt meg­akadályozza, ugyanis a lombikbé­biprogramot csak házas- vagy élettársak számára engedélyezi. Számos negatív sztereotípia él a köztu­datban a szinglikkel kapcsolatban: ők azok a harmincas nők, akik a Szex és New York című sorozat szereplőihez hasonló­an csak a karrierjükkel foglalkoznak, és eszükben sincs családot alapítani. Éret­lenek, kiegyensúlyozatlanok és képtele­nek arra, hogy normális párkapcsolat­ban éljenek. Bizonyára akadnak ilyenek is, a többség azonban diplomás, több nyelvvizsgával, biztos egzisztenciával rendelkező, érett nő, aki ilyen vagy olyan ok miatt még egyedül van. (Csak zárójelben jegyzem meg: a harminc fe­letti egyedülálló férfiakkal kapcsolatban miért nincsenek hasonló előítéletek?) Ám amíg egy férfi jó esetben még évti­zedekig képes a gyereknemzésre, a nők biológiai órája ketyeg, és sokan szinte mindent megtennének azért, hogy anyák lehessenek. Ha pedig valaki nem akarja azt hazudni, hogy „persze, szedem a gyógyszert”, és nem akar egy gyanútlan férfit „tudtán kívül” apává tenni, azt a tör­vény gáncsolja el. Technikai akadálya ugyan nincs annak, hogy ismeretlen do­nortól kapott spermával megterméke­nyítsék, ám a törvény ezt az eljárást csak házasságban vagy tartós élettársi kapcso­latban élőknek engedélyezi. Mivel az em­lített lapban hetek óta folyik a vita a té­máról, felvetődött, hogy esetleg módosí­tani kellene a törvényt, hiszen erre valós társadalmi igény van. Csakhogy a felve­tés többféle kérdést szül. Ha jogi szempontból vizsgáljuk a problémát, akkor a törvény diszkrimina­tív, hiszen családi állapot alapján kizárja az egyedülálló nőket a mesterséges meg­termékenyítésből. Ha egy párkapcsolat­ban élő nő szülhet, akkor szingli társaikat miért kényszerítik csalásra? Miért akarja a törvény megfosztani a társadalom egyre népesebb rétegét a szülés elementáris él­ményétől?' Ugyanakkor ha módosítanák a törvényt, az nem ásná alá a család intéz­ményét? Kinek lenne jó, ha az amúgy is egyre terjedő egyszülős családmodell vál­na általánossá és követendővé? Felvetődik egy sor pszichológiai prob­léma is. A gyereknek két szülőre van szüksége ahhoz, hogy kiegyensúlyozott és boldog legyen. Más kérdés az, hogy egyáltalán nem garancia a szülők házas­sága arra, hogy mindezt biztosítani tud­ják a számára. Akkor még mindig jobb csak az egyik szülővel élni, mint egy rossz házasság minden kínját végigszenvedve felnőni. Biztos vagyok abban, hogy a gyermekeiket egyedül nevelő anyák többsége mindent megtesz azért, hogy boldog, kiegyensúlyozott fiatalokat ne­veljen. Ugyanezt egy szingli is meg tudja tenni. Természetesen még egy családban is nehéz, emberpróbáló feladat gyereket vállalni, hát még egyedül, de mégis me­lyik egyedülálló szülő mondaná azt, hogy jobb lenne a gyermeke nélkül? További gondot jelent, hogy milyen szándék vezérli azt a lányt, aki minden­áron gyereket akar. A magányát akarja oldani? Mert akkor bizony alaposan melléfog. Egy gyerek mellett éppolyan magányos marad, hiszen neki alapvető­en társra van szüksége. Felvetődik az is, hogy nem önző szempontok vezérlik-e ezeket a nőket. Hiszen a gyerek nem lu­xustárgy, amelyet be kell szerezni, mert az irodában már mindenkinek van, és nekem is kell egy. És ki figyel a gyerek jo­gaira? Már magzatkorától fogva joga van az apával, anyával teljes életre. A problémának számos etikai vonat­kozása is van. Kinek az akarata hívja élet­re a gyermeket? Szabad-e egy nőnek el­döntenie, hogy egyedül akar-e gyermeket vállalni? Kinek szüli a babát? Magának? Mi jobb: meg sem születni, vagy apa nél­kül felnőni? Jogunk van-e ilyen szinten beavatkozni Isten teremtő munkájába? Várjuk az olvasók véleményét. ■ ÁR. A kérdéssel kapcsolatban várjuk olvasóink véleményét, amiként szívesen vesszük a 6-7. oldal többi írásával kapcsolatos hozzászólása­ikat is. - A szerit. Az adventi vásárlási stressz és az ünnep A hannoveri evangélikus püspöknő, Margot Käßmann igen határozottan mondott ne­met az üzleteknek az adventi időszakban való nyitva tartására. „Már most sokan úgy érzik, hogy advent semmi másról sem szól, mint a vásárlási lázról és a vásárlási stresszről” - jelentette ki a püspöknő a hannoveri tartományi zsinaton. Ez az „üzleti- esedés” nemcsak a keresztény hagyományt sérti, hanem hosszú távon kiüresíti az egész ünnepi készülődést. „Ha elvész a tartalom, akkor minek a csicsás keret?” - tet­te fel a kérdést Margot Käßmann. M idea.de Ihletett kísértés Az egyetemen hirtelen jött ihletből arra kértem a hallgatóimat, hogy gondolják át, miként válhat­nának a mi korosztályunknál kissé tisztességesebb generációvá, és hogy miként lehetne erre felké­szülniük, edzeniük Hozzánk hasonlóan majd nekik is lesz lehetőségük arra, hogy tisztességtelen eszközökkel elő­nyökhöz, pénzhez és álláshoz jussanak De miként állnak majd ellent a kísértésnek, ha most diák­ként csak úgy írnak zárthelyi dolgozatokat, hogy szigorú ellenőrzéssel „megóvjuk” őket a csalási le­hetőségektől, azaz a kísértésektől? Ihletett mondatom így hangzott: ,A zárthelyik attól lesznek nehezebbek hogy lehetőséged lesz csal­ni, de te mégsem teszed meg!" Tovább nehezítheti a hallgatók feladatát, hogy a zárthelyi idejére a követ­kező mondat kíséretében még el is hagyom a termet: „Eljön az az idő, amikor a mi generációnk már nem lesz, nem tudunk titeket óvni a kísértésektől, és nektek mégis nálunk tisztességesebbnek kell lennetek” ■ Dr. Prőhle Péter Wendgräbeni párbeszéd ► A német főváros közelében fekvő wendgräbeni kastély adott otthont no­vember 13. és 17. között a Berlini Dialógusközpont által szervezett Kelet-Eu- rópa-szemináriumnak. A Gustav Adenauer Alapítvány oktatási központja megfelelő helyszínt biztosított a rendkívül izgalmas és - sajnos - időszerű téma megvitatásához: Szekták és kultuszok Kelet-Európábán - Keletről érkező' kultuszok és szekták Európában. A tanácskozáson jelen volt többek között Porfirije Peric, a Szerb Ortodox Egyház püspöke; Debold Henri-Pier, a francia miniszterelnök vallásügyi főtanácsadója; a svájci Infoszekta szervezet; Dvorkin Alekszander orosz egyetemi tanár, a téma egyik nemzetközileg elis­mert kutatója; a volt szovjet utódállamok több képviselője, továbbá az Ökumenikus Tanulmányi Központ képviseletében e sorok írója is. A kommunista rendszerek összeomlását követően társadalmi és vallási ébredés in­dult el Közép- és Kelet-Európa számos or­szágában: ez a folyamat szabályos vallási invázióhoz vezetett. Mi maradt tizenöt évvel később ebből a vallási invázióból? Érzékelhető-e már valamilyen ellentétes irányú mozgás keletről a Nyugat irányá­ba? Milyen tapasztalatokra tett szert a val­lásszabadsággal kapcsolatban társada­lom és egyház, iskolák és újságírók? Léte­zik- e vallásügyi lobbi, s ha igen, mekkora szerepet játszik Kelet és Nyugat kiegyenlí­tődésében? Továbbá hogyan képes az új szabadság megvédeni magát a szabadság ellenségeivel szemben? Tizenhat ország mintegy harminc­négy szakértője kísérelte meg a fenti kér­dések megválaszolását. A legkülönfé­lébb területekről érkezett résztvevők egyházak, kormányok és civil szerveze­tek képviselői voltak. A tanácskozás magvát az információ- és tapasztalatcse­re képezte, de hangsúlyos szerepet ka­pott a szekták elleni küzdelem eredmé­nyeinek a bemutatása is. Amíg meg nem történik az eredmények részletes publi­kálása és az adatok feldolgozása, min­den bizonnyal nem haszontalan, ha megosztjuk az olvasókkal a tanácskozás néhány általános tapasztalatát. * * * Amilyen bámulatos és csodálatra méltó az emberi elme találékonysága, legalább oly rettentő is, amikor nagyfokú fogé­konyságot mutat az iszonyú dolgok iránt. A sátánizmus képviselői nincse­nek sokan sem Németországban, sem másutt a világban, de a modern technika lehetőségeit - például a világhálót - fel­használva viszonylag sok embert érnek el. Nagyon gyakran súlyos problémákat okoz, hogy a sátánista szekták ideológi­ája okkultizmussal vegyes, de nem ritka a vámpírizmus és a kannibalizmus gon­dolata sem. E honlapokon gyakran lát­hatók megcsonkított emberi testek, de a boszniai háború kegyetlenkedéseit be­mutató videoklipek is. E borzalmas he­lyek a világháló szabadságára hivatkoz­va nincsenek betiltva, így a sérülékeny lelkű gyermekek, lázadó kamaszok aka­dály nélkül felkereshetik őket. Teljesen nyilvánvaló, hogy a sátániz­mussal a kriminalitás is egybefonódott. Mégis érthetetlen, hogy ha az elkövető tettének bizonyíthatóan „vallásos” indí­téka volt, akkor - meghozott ítéletek ta­núsága szerint - enyhébb büntetésre számíthat, mondván, nem volt cselek­vőképessége tudatában, mert egy káros ideológia befolyása alatt állt... A szekták egy másik csoportját azok alkotják, amelyeket nyugodtan nevez­hetünk - a konferencia orosz részvevői­nek névadása alapján - „totalitariánu- soknak” is. E közösségek a politikai vagy gazdasági hatalom megszerzésére töre­kednek. Némelyek közülük saját titkos- szolgálatot működtetnek, míg mások éveket töltenek el azzal, hogy feltérké­pezzék egy „misszionálni” kívánt ország szokásait, kultúráját. Megint mások a hatalom megszerzésére irányuló titkos forgatókönyvekkel, kidolgozott straté­giával rendelkeznek. Egy konkrét példa: Szerbiában öt évvel működésének meg­kezdése és kétéves állambiztonsági meg­figyelés után voltak képesek betiltani a Sanatan Sanstha nevű közösséget. Dr. Jayant Athavale, a Sanatan Sanstha moz­galom vezetője mint hadvezér Az Atlantából érkező szekta belgrádi megalapítója Dragana Kumirovic volt, aki a hindu vallási gyökerekből táplálkozó közösséget kis házi körök kialakításával hozta létre. Hatékonyságukra jellemző, hogy néhány esztendő múlva már több­szintes házat vásároltak Belgrád közelé­ben. A szekta tulajdonképpen egysze­mélyi vezetésre épülő gurumozgalom, mely hamiskásan azt hirdeti, hogy min­denki maradjon a saját vallásban, de a guru utasításának megfelelő módon imádkozzék. A szekta tagjai a „lelki taní­tás” és a jógagyakorlatok végzése mellett fanatizálódnak, majd katonai jellegű ki­képzést kapnak. A szekta központjában tartott házku­tatás során előkerült egy lista, amely ve­zető személyek, politikusok nevét és a velük kapcsolatos elképzeléseket is tar­talmazta. Például: „A gonoszok még nem akarnak a lelki úton járni; e gonosz személyek lelki, pszichológiai és fizikai megsemmisítését 2006-ig kell véghez­vinni.” A szekta 2022-ig kívánta felállíta­ni az „Igazság Királyságát”. Az igazság azonban másként győzedelmeskedett. Amint a nevek nyilvánosságra kerültek, a szektát állam- és közösségellenes tevé­kenysége miatt betiltották. Az elmondottakhoz a következő megjegyzés kívánkozik. Egész Európá­ban mindössze három kormány fordít figyelmet arra, hogy a szektákat illető és vallásügyi kérdésekben tanácsadót al­kalmazzon, valamint hogy megfigyelje ezen közösségek működését. Nagyon sok ország képviselőinek a beszámoló­jából kitűnt, hogy a szekták lobbitevé­kenységet folytatnak, és nyomást gyako­rolnak a kormányokra. Ezáltal évekig képesek késleltetni vagy teljesen meg­akadályozni a vallási ügyek világos és át­látható szabályozását. A szekták, a magukat vallásos színben feltüntető közösségek harmadik jelleg­zetes csoportja a betegségekben szenve­dőket veszi célba. Például bármiféle or­vosi hozzáértés vagy engedély nélkül egészségcentrumot hoznak létre. így ad­nak - természetesen súlyos pénzekért - „gyógyszereket” és hamis reményeket a rákban, illetve más krónikus betegség­ben szenvedőknek. * * * A beszámoló nem volna teljes az Európa felé kacsingató új orosz mozgalmak megemlítése nélkül. Elsőként a Vissari- on-vallást (a vissarion szó jelentése: életet, áldást adó), majd az Anasztázia-hitet jel- lemzem röviden. Az 1961-ben született Torop Szergej „Vis­sarion" művészi ambíciói kiélésének ku­darcba fulladása után egy ufóhitű cso­portot alapított. 1990-ben kinyilatkozta­tást kapott: ő a Messiás utolsó megteste­sülése. Tanítása szerint 2003 és 2015 kö­zött új korszak kezdődik a földön. Vala­hol az orosz tundrán, egy dombon sát­rakban és kunyhókban él követőivel együtt, akik mind vegetáriánusok. Több­ségük - körülbelül ötezer ember - eladta mindenét. Nagy az éhínség körükben, és vezetőjük „szelíd terrorral” irányítja őket. Az „angyalok” ott gépfegyverrel járnak. Vissarion az elmúlt időkben - egy új orosz vallás előretörése miatt - veszí­tett népszerűségéből; rajongótáborával együtt a bevételei is csökkentek. A meg­lehetősen költséges „messiási uralkodás” fedezetét most Nyugatról próbálják biz­tosítani, elsősorban a Németországba visszátelepedett oroszországi németek nehezebben érvényesülő csoportjait cél­ba véve. De másutt és másként is próbál­koznak. A nyugati világban új, ökologi­kus modellként népszerűsítik közössé­güket. Nem egy utazási iroda szervezett már oda járatokat. A másik tipikusan új orosz vallási di­vat az Anasztázia-hit. Anasztázia egy csodálatos képességekkel megáldott nő a tajgai erdőkből, akit ez idáig még senki sem látott. Vladimir Megre, a novoszi- birszki üzletember azonban lejegyezte a vele való találkozások során átélt élmé­nyeit. (Megre egyébként nős ember, de e tény egyáltalán nem zavarja őt abban, hogy szabadjára engedje szexuális fantá­ziáját.) Anasztáziával folytatott találko­zásainak gyümölcse egy anyjához ha­sonlóan csodálatos, természetfeletti ké­pességekkel megáldott gyermek. Megre egyébként az első, tíz eszten­dővel ezelőtti találkozásuk óta nyolc könyvben jegyezte fel Anasztázia gon­dolatait, ökológiai és gazdasági reform- elképzeléseit. Az Anasztázia-hívek val­lásgyakorlatának egyik központi eleme a cédrusfahit. Elképzeléseik szerint az il­lető testét minden negatív hatástól meg­védi a cédrusfa akár egy kis darabjának a viselése is. Megre ez utóbbi vállalkozása valóban sikeresnek bizonyult. Legutóbbi, Anasz­táziáról szóló könyve - Létezem azok szá­mára, akik számára létezem címmel - mint­egy 150 ezer példányban kelt el. * * * A szemináriumon bemutatott konkrét esettanulmányok tükrében megállapí­tották, hogy a destruktív, romboló hatá­sú szekták elleni védekezés hathatós tör­vényi szabályozás és a belügyi szervek­kel való folytonos tapasztalatcsere, pár­beszéd nélkül elképzelhetetlen. Az em­beri szabadságjogok zászlai alatt sok le­hetőség nyílik a visszaélésekre is, ezért fontos az egyházak és a civil mozgalmak figyelemfelkeltő szerepe. Végül, kérem, senkit ne tévesszen meg némely történet néhol naiv, máskor me­seszerűen kiszínezett képvilága! A néhol ártatlan, máskor megmosolyogtató el­képzelések mögött ugyanazon erők áll­nak: a báránybőrbe bújtatott farkasok, a mindig mindent megosztani, megzavar­ni akaró gonosz erői. Ezért is legyen fon­tos számunkra, hogy megbecsüljük azt, ami a miénk, és azt, aki a miénk lehet. Azt az Eljövendőt, akit adventben vá­runk: az Úr szelíd szolgáját, a Békesség Fejedelmét, a Csodálatos Tanácsost és az Erős Istent, akit a mi Urunkban, Jézus Krisztusban ismert meg a világ. ■ Szarka István

Next

/
Oldalképek
Tartalom