Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-12-25 / 52. szám
ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS 70. évfolyam, 52. szám - 2005. december 25. - Karácsony ünnepe Ára: 164 Ft „Jézus születésének ünnepére készülve a templomba járó ember a »tágabb família«, gyülekezetének tagjai felé is nyitottabb, de vajon mennyire tág a »látóköre« gyülekezeteinknek? Segítenek-e azokon, akik Isten házától is távol tengetik életüket, s ha igen, miként?” Segítő kezet nyújtani - 7. oldal „.. .ezúttal az egyházunk lelkészi vezetőinek oldalán álló asszonyokat, a püspökfeleségeket szeretnénk közelebb hozni az Evangélikus Élet olvasóihoz. Azokat az asszonyokat, akik valójában - karakterüknek megfelelően kevésbé vagy teljesen a háttérbe húzódva - férjük mögött állnak.” Hitvesi háttérszolgálat -13. oldal „Mivel a bölcsekhez legközelebbi tenger a Földközi-tenger volt, ennek partvidéke pedig Palesztina, adódott számukra a következtetés, hogy a királyt ott kell keresniük.” A betlehemi csillag nyomában -14. oldal Karácsony 2005 !► 2. oldal Sajtpapír és sorsközösség !► 5. oldal Kihez jön Jézus? & 6. oldal Nemzetiségi oldalak & 8. és 18. oldal Hetvenéves (volt) az Evangélikus Élet ro-11. oldal Szilveszterre hangoló !► 16. oldal Minden olvasónknak áldott karácsonyi ünnepeket és új esztendőt kívánunk! Adnánk-e jó mézecskét? SEMPER REFORMANDA „Kié legyen hát ez a gyermek, ha nem a miénk, embereké?! Az angyalok nem szorulnak rá, az ördögöknek nem kell. Mi azonban rászorulunk, aminthogy értünk lett emberré. Úgy illik hát, hogy örömmel vegyük, ahogy az angyal mondja: »Született néktek a Megtartó.« Nem nagyszerű és dicső, hogy ilyen örömhírt hoz embernek angyal az égből? S ujjongó angyalezrek biztatnak, hogy mi is örvendezzünk, s hálával vegyük e nagy kegyelmet?! írjuk hát a »néktek« szócskát lángbetűkkel a szívünkbe, s Megtartónk születését fogadjuk örömmel.” M Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása) > Jog- és esélyegyenlőségért tüntettek az ország egyházi fenntartású oktatási, szociális és kulturális intézményeinek képviselői - pedagógusok, diákok, szülők és dolgozók - december 16-án, pénteken a Felvonulási téren. Az 1951- ben felrobbantott Regnum Marianum-templom helyén lévő emlékkereszt előtt színpadot áUítottak fel; a felszólalásokat kihangosítókon keresztül hallgathatta a mintegy tízezres, békésen demonstráló tömeg. Tiltakozás a diszkrimináció ellen Egyházi iskolák „ökumenikus demonstrációja” a Felvonulási téren katársát kérték fel. A rendezvényen részt vevők kivetítőn tekinthették meg a négy történelmi egyház december 5-i közös sajtótájékoztatóján készült felvételt, amelyen ár. Erdő Péter bíboros, prímás, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke summázta az egyházi intézmények finanszírozásának történelmi, jogi hátterét. Utalt rá, hogy az 1990. évi IV. törvény elismerte: az egyházaknak joguk van ahhoz, hogy közszolgálati intézményeket alapítsanak. A törvény garantálja azt is - mondotta hogy e feladatok ellátásához az állam az állami intézményekéhez hasonló normatív támogatást biztosít. A szülők nevében Kacsó András nagy- családos édesapa, Alakszainé dr. Oláh Annamária édesanya, valamint az egyházi idősotthonokban élők nevében Tamai Mária Emerica nővér szólalt fel. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia alelnöke, az iskolabizottság elnöke, dr. Pápai Lajos győri megyés püspök egyebek mellett azt emelte ki, hogy az egyházi intézmények tevékenységükkel állami feladatokat vállalnak át, ezért állami finanszírozásuk nem különleges kiváltság, hanem azt a jogegyenlőség kívánja meg. A tét a jogállamiság léte vagy nemléte - hangsúlyozta. „Miután a tárgyalásokat célzó minden próbálkozás hiábavalónak bizonyult, nem maradt más választás, mint a mai demonstráció” - mondotta. 1 *■ Folytatás a 3. oldalon Tavaly decemberben már volt egy csendes tiltakozás az Oktatási Minisztérium előtt. A demonstrálok akkor arra kívánták felhívni az oktatási miniszter, a kormány és az egész közvélemény figyelmét, hogy a hitüket megvalló emberek, az egyházi iskolába járó gyermekek, az ott dolgozó pedagógusok és munkatársaik az Alkotmány szerint egyenrangúak minden más állampolgárral. A szervezők hangsúlyozták, hogy a tanulás és a szabad iskolaválasztás alapvető jog, ennek alapján az állami finanszírozás sem ajándék. Mivel a 2005. évi költségvetés tervezete után a 2006. évi sem biztosított egyenlőséget, az egyházi intézményekért aggódók az idén ismét kivonultak az utcára. Ennek okait a demonstrációt szervező Szülői Közösségek elnöke, dr. Hardy F. Gábor a sajtóban korábban így összegezte: a kormány megszegte a magyar-vatikáni államközi szerződést, a református, az evangélikus, a baptista és a zsidó felekezettel kötött kormányszerződéseket, valamint az Alkotmány előírásait. Ugyanis olyan költségvetés-tervezetet terjesztett elő, amely különbséget tesz az állami és az egyházi fenntartású oktatási intézmények között. December 16-án tizenegy óra közeledtével - a felhívásnak eleget téve - a szemerkélő eső és a hideg ellenére is egyre többen érkeztek a Felvonulási térre. Minden korosztály képviseltette magát - szülők éppúgy, mint általános és középiskolások vagy a nyugdíjas generációhoz tartozók. Zászlókat lobogtatott a szél, transzparensek emelkedtek a magasba, jelezvén, ki honnan érkezett. A tömegben „Rendező” feliratú sárga mellényt viselő emberek papírlapokat osztogattak, amelyeken tömören, számokkal is alátámasztva összegezték az összejövetel okait. Mások aláírásokat gyűjtöttek; a megtelt íveket - amelyeket később az Oktatási Minisztériumba vitt petícióhoz csatoltak - folyamatosan vitték előre a színpadhoz. A hangsúlyozottan politikamentes demonstráció moderálására Borbély T. Andrást, a Magyar Katolikus Rádió munNem tudok szabadulni e számomra ismeretlen művész rajzának a hatásától. Első pillanatra olyannak tűnt, mint sok más karácsonyi ábrázolás. A betlehemi istálló a kis Jézussal és a glóriás Máriával. Az állatok békésen kérődznek, a szalmatető legalább némi védelmet nyújt a szent családfeje fölött. Ám a képet kicsit figyelmesebben megvizsgálva észre kell vennünk, hogy Jézus nem a jászolban, hanem a puszta földön fekszik. Ez lenne az ő sorsa? Nemhogy a vendégfogadóban, de még az állatok vackán sem jut a számára hely? Az Emberfiának már most nincs hova fejét lehajtania? Hogy is mondja a karácsonyi népdal? „Jézus ágyán nincsen paplan, / Jaj, de fázik az ártatlan... ” Néhány évvel ezelőtt történt. Gyülekezetem ifjúságának tagjaival két nappal karácsony előtt a Kőbányai úti hajléktalanszállón szolgáltunk énekkel, áhítattal és egy rövid kis jelenettel. Még meleg volt a pogácsa, amelyet vittünk. Másnap kora reggel a magyar Parlament épületében tartottam karácsonyi áhítatot országgyűlési képviselőknek. A kontraszt szinte leírhatatlan. Az utóbbi helyen a Parlament akkori alelnöke előre leadta a nevemet, elegáns meghívó is készült. Elektromos érzékelővel ellátott biztonsági kapun kellett keresztülmennem, a táskámat is átvilágították. A lenyűgöző látványt nyújtó épületben süppedő szőnyegen haladtam a gyönyörű Gobelinteremfelé, a folyosón diszkrét pincérek szolgáltak fel kávét és üdítőt. Ezzel szemben a hajléktalanszállón lepusztult falak között, csótányokon taposva, fázósan toporogtunk. Cigarettázó férfiaknak, félrészeg nőknek, tizenéves fiatalnak és Mikulás-szakállú öregnek beszéltünk karácsonyról. Amint a várandós Máriáról szóltam, tekintetem egy szinte még leánykára esett. Kétség nem fért hozzá: gyermeket vár. A Parlamentben is erről a sorsról beszéltem. A képviselők meglepődtek, de igyekeztek jó képet vágni a nem várt szavakhoz. Ezért aztán rendezettek maradtak az arcvonások. A hajléktalanszálló gyülekezete viszont korántsem volt ilyen fegyelmezett. Ilyen távolságtartó. A szemek csillogtak, a kezek simogatásra lendültek, a szájak megteltek nevetéssel. Az egyik gyülekezetei ünneplőbe öltözött képviselők, a másikat mosdatlan csövesek alkották. Tudatosan úgy készültem erre a kettős alkalomra, hogy ugyanazt az igét olvastam fel, szinte szó szerint ugyanazt a-prédikááót mondtam el A Máté írása szerinti evangélium egy szakasza alapján arról a Jézusról szóltam, akinek nem volt hova fejét lehajtania (Mt 8,20). Mindkét helyen elmondtam, hogy egy názáreti család hajléktalan volt. Nemsokára a menekültek sorsában osztoztak A felnőtt Jézus életére is az álbndó üldözöttség, kirekesztettség és úton levés volt jellemző. Itt-ott talán befogadták Kapott néhány árpakenyeret, kis korsónyi vizet. Máskor alighanem a kutyákat uszították rá. Holtfáradt, kimerült lehetett, hiszen a csónakban is elaludt, hiába háborgott a tenger. Nem volt bejelentett lakóhelye, sem állandó munkája. Csövezett. A munkajogi törvényeket mindig naprakészen ismerő farizeusok és a köz- biztonságért aggódó Heródes-pártiak legszívesebben bezárták volna közveszélyes munkakerülésért. Hogy lehet ilyen mélyre süllyedni?! Egy betlehemi barlangistállóban született, és egy Jeruzsálem melletti sírbarlangban temették el. Egyik sem volt a sajátja. És ez az ember volt a világ üdvözítője. Hogy lehet ilyen mélyre süllyedni? Igen, ez itt a kérdés. Az Isten süllyedt ilyen mélyre. Karácsony erről is szól. Hogy Isten így lett emberré. Kiterítve az istálló trágyájában, majd a világ minden szennyének közepette. A karácsonyi Jézus nemcsak az egyházban van jelen, hanem a világban is. Nemcsak a fűtött 1templomokban, hanem a huzatos várótermekben is. Nemcsak a fényben, hanem a sötétben is. Nemcsak a szentben, hanem a profánban is. Petőfi Sándor így ír Palota és kunyhó című versében: „Szent a küszöb, melyen beléptem én, /Oh, szent a szalmakunyhók küszöbe! / Mert itt születnek a nagyok, az ég/A megváltókat ide küldi be." - Palota és kunyhó. Jézus a kunyhót választotta. A Parlament gótikus épülete és a hajléktalanszálló stílus nélküli nyomora. Lazac és lecsó- kolbász. Nem a közéletben szolgálók ellen lázítok, mert tudom: sokan ott is tisztességgel teszik a dolgukat. Nem is a hajléktalanság apoteózisát kívánom adni, mert tudom, hogy ez a probléma is mennyire összetett. Csak egy rendhagyó betlehemi kép fölött elmélkedtem, és két korábbi emlékképemet hívtam elő. Ha van fedél a fejünk fölött, ha van családunk, ha van közösségünk, adjunk érte hálát. Amikor életünket Isten színe előtt igyekszünk élni, gondoljunk azokra is, akik - Kányádé Sándor megrendítő verse szerint - Isten háta mögött élnek. Karácsonykor ezért így is imádkozhatunk:.....előrelátó vagy de mégis / nézz uram a hátad mögé is / ott is lakoznak / s örülnének a mosolyodnak.” Ünnep idején gondoljunk az ünneptelenekre. Ne feledkezzünk meg azokról, akiknek az ágyán nincsen paplan. Akiknek már ágyuk sincsen. Vagyis Jézusról ne feledkezzünk meg. A Bicskei ének naiv szerzője jól tudta ezt: „Idvez légy, kis Jézuska, / idvez légy, ó kisbaba, / mért fekszel a jászolba, / a hideg istállóba? H Hol a fényes palota, / hol a kényes nyoszolya, / hol a lépes mézecske, / vajjal mázolt köcsöge? // 0, ha Magyarországban, / Bicske mezővárosban / jöttél volna világra, / akadnál jobb országra. // Mert adnánk jó mézecskét, / vajas, édes tejecskét, / szükségedet megszánnánk, / párnácskánkba takarnánk" ■ Fabiny Tamás Jó szomszédok? Többek: testvérek! Ausztriai és magyar egyházi vezetők találkoztak Az Ausztriai és a Magyarországi Evangélikus Egyház vezetői évekig tartó szünetet követően - 2001 és 2003 után - immár harmadszor találkoztak egymással december 16. és 18. között. Az összejövetel célja az információ- csere és a közös gondolkodás volt, emellett a résztvevők istentiszteleti közösségben élték át az összetartozás örömét. Herwig Sturm püspök gépkocsijából még két ismerős szállt ki az Északi Egyházkerület Szilágyi Erzsébet fasori székházának udvarán: Hannelore Reiner egyházfőtanácsos asszony és Leopold Kunrath országos felügyelő kísérte el egyházuk vezetőjét a múlt hét végi magyarországi látogatásra. (► Folytatás a 3. oldalon
