Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-12-25 / 52. szám
2 2005- december 25. FORRÁS ‘Evangélikus ÉletB ÉLŐ VÍZ Nyitott ajtó vagy elszalasztott lehetőség? A Bibliában olvasunk egy férfiról, aki annyira el volt foglalva a saját problémáival, hogy az emberi történelem egyik legfontosabb történését mulasztotta el. Az ige nem tudósít a férfi nevéről, de történetét megtaláljuk Lukács evangéliumában: „És szüle' az 5 elsőszülöttfiát; és bepó- lyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vengédfogadó háznál." (2,7; Károli-fordítás) A vendégfogadós volt az a férfi, aki nem adott helyet a szállást keresőknek. Milyen szomorú és elgondolkodtató az idézett mondat! Hogyan történhetett ez meg? Miért nem jutott egy emberséges hely Máriának, Józsefnek és az újszülöttnek? Betlehem kisváros volt. Valószínűleg csak egyetlen vendégfogadó volt benne, amelynek minden szobája foglaltnak találtatott József és Mária érkezésekor. Nem maradt számukra más, csak az istálló. Az még érthető, hogy a fogadós tele volt munkával, de az már nehezen fogadható el, hogy valaki egy szülés előtt álló nőnek ne segítsen. És a gyermek, akit Mária a szíve alatt hordott, nem „közönséges” gyermek volt, hanem Isten Fia. A Megváltó, a Megtartó, ahogy az ige mondja. A vendéglős elszalasztottá a karácsonyt. Hibát követett el, és ezt a hibát azóta is újra és újra elköveti az ember. Embermilliók mennek el a nagy lehetőség mellett: elmulasztják a Jézussal való találkozást. Számtalan családban vannak problémák: házasságok mennek tönkre, gyermekek nőnek fel hol az egyik, hol a másik szülő hiányát szenvedve. Miért? Mert ezeknek az embereknek az életében nincs hely Jézus számára. Elfoglaltak, nem érnek rá, és ha idejük van, habzsolják az életet, a szívükben lévő űrt pedig próbálják tölteni mindazzal, amit a világ ad. Csak a legfontosabbal nem törődnek: Jézussal, akinek - mint a világ legfontosabb gyermekének - egy istállóban kellett megszületnie... Kedves olvasó, vajon a te szívedben van hely Jézus számára? Vagy olyannyira el vagy foglalva a karácsonyi előkészületekkel, hogy a legfontosabbat szem elől téveszted, és elmulasztod az igazi ünnepet? Úgy, mint a vendéglős, kívül rekeszted Jézust, mert nincs számára szabad hely? Egyet azonban tudnod kell: ha beengeded Jézust az életedbe, akkor alapjaitól kezdve minden megváltozik benned és körülötted: új szeretetet ajándékozhatsz házastársadnak, gyermekednek. - Jézus meg tudja oldani a problémáidat. De a legfontosabb az, hogy ő szeretné megbocsátani a bűneidet, és ő szeretne örök életet ajándékozni neked. Van hely az életedben az ő számára? Ha igen, akkor nyisd ki az ajtót, és engedd be őt a szívedbe - mint Urat és Meg- mentőt. Ne tégy úgy, mint a vendéglős. Mert ha megnyitod a szíved ajtaját, és beengeded Jézust, biztos, hogy a legszebb karácsonyt ünnepelheted, olyat, amilyet azelőtt soha nem éltél meg. Ezt az ige ígéri. És Isten nem hazudik. A karácsony a remény szimbóluma. Olyan békességet élhetünk meg, élhetünk át, amelyet csak a karácsony tud adni, mert Jézus, a mi Megmentőnk megszületett. Imádkozom (imádkozzunk együtt!), hogy te és én ilyen karácsonyt éljünk meg. ■ Szívós László Karácsony 2005 . Ha igen, akkor miért nem? A latin inkamáció jelentése: „megtestesülés”. Ezzel a szóval fejezzük ki azt a csodálatos és szívet gyógyító történetet, amelyet klasszikus tömörséggel és mély lelki, spirituális szellemességgel János evangélista így fogalmazott meg: ,Az Ige testté lett, közöttünk lakott..." (Jn 1,14) A latin Bibliában ezt olvassuk: „.. .et Verbum caro factum est et habitavit in nobis...” Azaz: az Ige faktummá, azaz ténnyé, e világi jelenséggé lett, és lakozott közöttünk. Görög olvasatban: kai ho logosz szárksz egeneto kái eszké- nószen en hémin, vagyis: az Ige - Verbum, Logosz - testté, anyagi valósággá lett, és köztünk verte fel a sátorát (a görög eredeti sátorozást mond). Mert vándorló életünkben Isten mellénk akar szegődni. Ez a földi élet vándorlás, s időnként szedjük a sátorfánkat... De velünk jön Isten. Halkan, szelíden, tapintatosan, de velünk jön Isten. Azzal is, aki nem látja, nem hallja, nem érzi, mert még nem nyílt meg a szeme. Isten velünk vándorol életünk országútján. Mi a Verbum, a Logosz, az Ige? Amit Isten gondolt és kimondott! Különösen a „logosz” szó került bele nyelv- használatunkba, a „logikától” kezdve egészen e modern kitalációig: „logisztika”. Ebből ered a „logopédus”, a „logoterápia” szavunk, avagy a tudományterületet jelölő ,,-lógia” utótag és még számos variáció. Isten logosza, logikája, szava testesült meg karácsonykor Jézus Krisztus történetében. Ez a lényeg: Isten logikája, gondolata! Mit gondolt Isten? Azt, hogy kinyújtja kezét az el- és megtévedt ember felé. Minden értelmes és gondolkodó (logosz, logikus, értelmes) embernek, egyénnek az életében eljön egyszer az a pillanat, amikor szembesül a megrázó és megdöbbentő valósággal, például élete ürességével, értelmetlenségével, feleslegességével, kétségbeejtő torzulásával, romjaival. Talán egy ideig élvezi - ha egyáltalán élvezi - élete lehetőségeit, de egyszer csak megtorpan. Minden embernek van a lelke mélyén egy belső kérdező erő: ő maga és mégsem egészen ő. Mintha valaki valahonnan nem akart, nem kívánt kérdés tenne fel: hát ez az egész élet? Érzed, hogy peregnek a percek, évtizedek hegyeivé válnak, és egyre többször kell kimenned a temetőbe. Na és amit összekapartál? Ja, igen, az örökösök... Akik talán már alig várják, hogy örököljenek. Vigyázz: minél jobban tagadják a kérdést, annál inkább igaz. Csak kényszermosolyt kapsz arra, hogy szorgosan gyűjtögetted a pénzt, a földet, a telket, s összeügyeskedtél valamit... És majd visznek lábbal kifelé, a temető felé, és már az sem vigasztal, hogy így járnak az örököseid és azok örökösei is, míg végleg el nem tűnik a neved, a nevetek a süllyesztőben. Néhány kurta évtized, és a sírhelyedet is eladják... S ha még összekaparni sem sikerült semmit? Mert nincsenek olyan sokan, akik luxusházuk luxusfürdőjében áztathatják luxusreumájukat, és szürcsölgethetik a luxusitalt. Nincsenek olyan sokan, akik privatizációs és telekvásárlási trükkök révén - különösebb képességek nélkül - tejben és vajban fürödhetnek, és mit sem érdekli őket, hogy hány miüió embernek kell tengődnie a létminimum alatt, és bambán bámulnia a rosszabbnál rosszabb kereskedelmi és nem kereskedelmi tévécsatornákat. (Micsoda trükk: valakik valaha kitalálták, hogy nincs tévé-előfizetési díj. S íme ma nagyon sokan sokkal többet fizetnek a különféle programcsomagokért. Önként. Az ürességért. Ez ám ennek a világnak a trükkje.) Hát ebbe az értelmetlen, üres, pénz után lihegő, médiahazug világba akar halkan, tapintattal, kedvesen, szeretettel beleszólni az Isten! Sőt: a szívünkbe szeretne beleszólni. Az életünket szeretné egésszé, teljessé, egészségessé tenni. Logoszt, logikát, értelmet szeretne hozni az életünkbe. Ha egyszer valaki megundorodott színvonaltalan és tartalmatlan életétől, ha rádöbbent, hogy az elé tálalt médiavilág rosszabb a pokolnál, és Oratio cecumenica Mindenható Istenünk, szerető mennyei Atyánk, te úgy szereted az egész világot, hogy megajándékoztad egyszülött Fiaddal, és a benne való hit ajándékát is megadod azoknak, akik kérik tőled. Add meg nekünk, hogy az örök Ige testté léteiének titkát ünnepelve megteljék szívünk karácsony békességével és örömével. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet] Urunk, hallgass meg minket! Angyalaid serege dicsőségedet magasztalta, és békességedet hirdette karácsony szent éjszakáján. Ajándékozz meg bennünket ma is azzal a bizonyossággal, hogy szent Fiadban találkozhatunk veled, és megismerhetünk téged, így mi is szolgálhatjuk szent neved dicsőségét, és békességben élhetünk veled és felebarátainkkal. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet] Urunk, hallgass meg minket! Azokért könyörgünk, Istenünk, akik még nem hallották karácsony örömhírét, vagy ha már hallották is, de bezárták előtte szívüket. Tedd erőssé és hatékonnyá egyházad tanúságtételét, hogy korunkban is sokan megismerhessék szeretetedet, és hiábavaló életükből hozzád térjenek. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet] Urunk, hallgass meg minket! Könyörgünk minden embertársunkért, akik ezekben a szent napokban is betegen, magányosan, félelmek és aggodalmak között tengetik életüket. Nyisd meg szívünket, és ajándékozz meg bennünket áldozatos szeretettel, hogy felkeressük, megszólítsuk és befogadjuk őket, és így felebaráti szeretetünk tanúja lehessen embermentő jóakaratodnak. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet] Urunk, hallgass meg minket! Könyörgünk gyülekezetünkért, egyházunkért és az egész kereszténységért. Tedd érzékennyé lelkiismeretünket, hogy a világosságot, szeretetet és békességet ne másokon kérjük számon, hanem a tőled kapott erővel mi magunk legyünk továbbadói eme ajándékaidnak. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet] Urunk, hallgass meg minket! Oltalmadba és örök szeretetedbe ajánljuk hazánkat, nemzetünket és az fuldoklóként mentőöv után kapkod, akkor esélye lehet arra, hogy megnyíljon a szeme! S esélye lehet arra, hogy meglátja a Krisztusban felé nyújtott kezet. És esélye lehet a lelki megkapaszkodásra. Ez a karácsony. Krisztusban Isten felénk nyújtotta a kezét. Velünk vándorol, jön mellettünk, és hatalmas mennyei türelemmel arra vár, hogy mikor leszünk torkig ezzel az üres, anyagias, veszekedős, ostoba, kicsinyes, hatalommániás életünkkel. Jön mellettünk, s mennyei nyugalommal arra vár, hogy mikor ébred fel a vágyunk arra, hogy szomjazzuk és éhezzük az üdvösséget, bűneink bocsánatát, Isten igéjét, logoszát, logikáját, szeretetét és a múlhatatlan életet. Ez a lényeg. Minden más - betlehemes - kedves játék, szívet gyönyörködtetően szép és lelki játék, mert a mi felséges Istenünk ilyen játékosan szeretné szívünket elérni - karácsonykor. Mert a karácsony története - történelem. Szívet, életet gyógyító történelem. Minden esztendőben itt a karácsony: veled vándorol Isten, hogy ha egyszer végre megnyílt a szemed, akkor ne csak a halál mélységesen fekete szakadékét lásd, hanem meglásd azt is: itt „a felkelő fény a magasságból, hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára". (Lk i,78b-79) ■ Ribár JÁNOS egész világot. Fogd le a rosszat akarók kezét, és erősítsd meg a békesség fiait szerte az egész földön. Adj erőt nekünk, és használj fel bennünket arra, hogy békességed és hűséges szereteted munkásai legyünk! Hadd legyünk továbbadói karácsony örömhírének, és ezáltal békességünk legyen szívben, házban és hazában. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet] Urunk, hallgass meg minket! Hallgass meg minket, Urunk, és add, hogy karácsony ajándékai velünk maradjanak, és így életünk minden napján magasztalhassunk téged az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel egységben Isten, él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen. MEGÉRKEZETT AZ EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELET - LITURGIKUS KÖNYV 5. Jöjjetek, imádjuk az Urat! Isten imádásának és az őt dicsérő éneknek, vagyis a liturgiának a története messze túlnyúlik Isten népének földi történelmén. Hiszen az örökkévalóságban, a világ teremtése előtt is magasztalták az angyalok mennyei seregei az Urat: amikor pedig újra eljön majd, és valóra váltja mindazt, ami ígéreteiből még hátravan, kiteljesedik a mennyei istentisztelet, és az üdvözültek serege az angyalok karával együtt dicséri őt örökkön-örökké. Izrael népének gazdag istentiszteleti életéről tanúskodik az Ószövetség. A zsoltárokon kívül a neves és névtelen szerzőktől származó himnuszok és imádságok mutatják, hogy Isten ószövetségi népe ismerte, hálás szívvel megőrizte és továbbadta a népét hűséges pásztori szeretettel oltalmazó Istent magasztaló énekeit. Ha példaként csak Mózes (2MÓZ 15), Anna - Sámuel édesanyja - (iSám 2) énekeit és Dávid zsoltárait említjük, újra és újra a meglepetés erejével hat, hogy Isten imádásának micsoda szárnyaló ereje sugárzik belőlük. Az első újszövetségi „liturgiái eseménysor” minden bizonnyal Jézus Urunk születéséhez - az első karácsony előkészületeihez és a beteljesedés öröméhez - kapcsolódik. A Lukács írása szerinti - ebből a szempontból lenyűgöző gazdagságú - evangélium első fejezeteiben egymás után következnek azok a himnuszok, amelyek később az egyház népe istentiszteleti életének állandó kincseivé, vissza-visszatérő alkotóelemeivé váltak. Szűz Mária, Zakariás (Keresztelő János édesapja), majd az agg Simeon éneke már sok-sok évszázaddal ezelőtt beépült az istentiszteletek liturgiájába. Mária éneke - hagyományos latin neve szerint a Magnificat - nekünk; Evangélikusoknak talán leginkább az ötödik evangélistának nevezett Johann Sebastian Bach gyönyörűséges kantátáját juttatja az eszünkbe. Akik kézbe veszik új liturgikus könyvünket, örömmel fedezhetik fel, hogy az esti istentisztelet rendjében - az ősi hagyomány szerint - újra Mária énekével magasztalhatjuk az Urat. Simeon éneke, a Nunc áimittis (Most bocsátód el, Uram, szolgádat...) pedig kedves Luther- énekünk átköltésében férkőzik közel szívünkhöz: Mar megyek békén, örömmel... (EÉ 500) És akkor még nem szóltunk a legtöbbször mondott, énekelt, hallott himnuszról, a karácsonyi angyalok énekéről, a Glóriáról, amely a nagypéntekin kívül (bár új liturgikus könyvünkben sajtóhibaként még a nagypénteki rendbe is bekerült) minden istentiszteletünkön felhangzik: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat!” Az első pünkösd óta Jézus Krisztus egyházának istentiszteleti élete térben és időben körülöleli a földet. Valahol mindig megtörténik, hogy az Atya, Fiú, Szentlélek nevében együtt vannak a benne hívők. S ezekben a közösségekben hirdettetik az evangélium, részesülnek a szentségek ajándékában, és válaszul felhangzik Isten népének éneke és imádsága. Egyik esti énekünkben így vallunk erről: „Mert mint a hajnal könnyű LITURGIKUS SAROK szárnya / Nem pihen, partról partra kel, / Zeng új dicséret és új hála, / Néped imája nem hal el. U Már a nap távol testvért ébreszt, / Meg alig hamvad fénye itt, / S friss ajak dicsér egyre téged, / És magasztalja tetteid." (EÉ 124,3-4) Nagy ajándék, hogy istentiszteleti életünkkel, liturgiánkkal ebbe a határtalan közösségbe kapcsolódhatunk bele mi is. Van-e ennél szentebb feladat és csodálatosabb lehetőség? Hisszük, hogy az Evangélikus istentisztelet - Liturgikus könyv egyik legfontosabb szolgálata éppen az lesz, hogy újra megnyílik előttünk az adorációnak, Isten imádásának és dicsőítésének - valljuk meg, hazai evangélikus kegyességünkben szinte teljesen elfelejtett - gazdag tárháza. Ezért hívjuk és biztatjuk testvéreinket egyik kedves karácsonyi énekünk (EÉ 163) refrénjével: „O, jöjjetek, imádjuk! O, jöjjetek, imádjuk! Ó, jöjjetek, imádjuk az Urat!" ■ Ittzés JÁNOS Evangélikus istentiszteletet közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán december 25-én, karácsony ünnepén 11 óra 4 perckor a Deák téri evangélikus templomból. Igét hirdet Gáncs Péter, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke. / / / / JtüK MAGYA LAPUNK OLVASHATÓ A VILÁGHÁLÓN IS a www.evelet.hu CÍMEN. &/ß: ^4 .
