Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-11-13 / 46. szám
2 2005- november 13. FORRÁS "Evangélikus ÉletS ÉLŐ V í Z Áramszünet Kain és Ábel története kapcsán tisztáznunk kellett hittanórán, hogy mivel is foglalkozik pontosan a földműves és a pásztor, hiszen a fővárosi kisdiákok számára ez korántsem olyan egyértelmű. Sikerült viszonylag gyorsan behatárolni e fogalmakat, de persze a „paraszt” szó elhangzása azonnal elindította az egyik örökmozgó fiú fantáziáját. Engem is meglepett azonban egy másik fiúcska - felnőtteket is megszégyenítő - bölcs megszólalása, mellyel rendreutasította gúnyolódó társát. „Ne nevess, mert ők sokkal okosabbak nálunk!” Kérdőn néztünk rá, mire így folytatta: „Olvastam egy könyvben, hogy a parasztok milyen sok mindenhez értenek, és még a háborúk idején is volt ennivalójuk. Tudják ugyanis azt, mit kell csinálni ahhoz, hogy teremjen valami, és akkor is tudnak gondoskodni magukról, ha nem mehetnek el a szupermarketbe! Szerintem mi itt éhen halnánk, ha nem lenne a közelben egy bolt!” Tízéves hittanosom e szavai jutottak eszembe azon a hétfő délelőttön, amikor áramszünet miatt megállt az élet a kerületben. Az még nem „rázott” meg, hogy néhány órán keresztül nem volt villany, nem lehetett vizet engedni vagy használni az irodai vezetékes telefont, de a számítógép hiánya már sokkal bosszantóbb volt. A rádióműsor készítése bizony határidős feladat, és a felvett hanganyaghoz áramszünet idején nem lehet hozzáférni. Az éjjel megírt tudósítást sem tudom gép híján e-mailben elküldeni a szerkesztőségbe, bár reményre ad okot az áramszolgáltató ígérete, hogy még éppen lapzárta előtt visszatér az áram az otthonokba. Persze a városi ember öntudatával mérgelődtem, s e duzzogás aztán végképp alkalmatlanná tett egyéb szellemi tevékenység folytatására. Jobb híján végül úgy döntöttem, hogy „kisöprögetem a mérgem”, s így legalább tisztaság fogadja majd az utcáról betérőt. Közben azonban váratlanul felidéződtek gyerekkori emlékeim. Vidéken élő nagyszüleim nem szoktak kétségbeesni egy-egy áramszünet esetén. Nappal sokszor észre sem vették, hiszen a szőlőtőke vagy a kerti virág nem jelezte az áramkimaradást, este viszont a petróleumlámpa vagy a kandallóban lobogó tűz fénye kifejezetten meghitt légkört teremtett. Ilyenkor különösen is jó volt hallgatni a régi történeteket olyan emberekről, akik küzdelmes életük során megtanulták becsülni a földet, amely mindig megadta a megélhetéshez szükséges betevőt a hozzáértő földművesnek. Az ilyen „mesés” áramszünetek során sokszor nem is vettem észre, hogy milyen gyorsan repült az idő! ■ Hulej Enikő HIRDETÉS__________________________________________ Konferencia a rákos gyermekek lelkigondozásáért A konferencia időpontja: november 16., szerda. Helyszíne: ^Evangélikus Hittudományi Egyetem (Budapest XIV., Rózsavölgyi köz 3.). PROGRAM 14.00: Megnyitó A háttér 14.10: A beteg, a család és a segítő kísérése - Békési Andrea orvos, pszicho- terapeuta (Bethesda Gyermek- kórház) 14.40: A gyermek halála - Gecse Attila kórházlelkész, szupervizor (hospice-kiképző) 15.10: Szünet A segítés formája 15.30: Hegedűs Katalin, a Magyar Hos- pice-Palliatív Egyesület elnöke 16.00: Donáth László, az Aranyág Alapítvány elnöke 16.30: Balogh István, a Gyermekrák Alapítvány elnöke 17.00: Szünet 17.30: Kórházlelkészek beszámolója. Mit tudunk tenni? 18.30: Zárás, vacsora SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN UTOLSÓ ELŐTTI VASÁRNAP - Ézs 61,10-n „Lesz ünnepe Isten népének.. Amikor minden reménység romba dől, minden szép terv kudarcba fullad, az embernek nem marad kedve az örvendezésre. Isten népe ezt élte át, miután hazatért a hetven évig tartó babiloni fogságból. Mindent újra kellett kezdeni. Szegénység, jogtalanság, igazságtalanság uralkodott az országban, és nem volt kihez fordulniuk. A visszanyert hazában a nép hontalannak érezte magát. Kishitűvé, kiábrándulttá váltak az emberek, és még az sem jutott eszükbe, hogy Istent megkérdezzék. A próféta, akit Trito- (harmadik) Ezsa- iásnak neveznek, azt a küldetést kapta, hogy vigasztalja a népet, és örömhírt vigyen a megalázott, összetört szívű embereknek. Jövendölése egy valóban boldog korszak eljöveteléről szól. Mintha egészen közel lenne már az a csodálatos világ, amelyben azoknak lesz részük, akik az Úr szavát komolyan veszik. „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!" (Mt 3,2) - hangzik Keresztelő János kiáltó hangja a pusztában mintegy ötszáznegyven évvel később, amikor a nép még mindig sötétségben jár, és nem találja a helyes utat. Jézus, amikor felkeresi Názáretet, ahol nevelkedett, a zsinagógában Ezsai- ás könyvéből ezt a próféciát olvassa fel. Végül hozzáteszi: „Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára." (Lk 4,21) Jézus azért A VASÁRNAP IGÉJE jött, hogy világosságot, jogot, igazságot, életet és üdvösséget hozzon a világnak. Vajon nem teszi a világ most is ugyanazt, amit a názáretiek tettek? Kiűzték a városból; nekik az ács fia ne prédikáljon! Pedig a boldog jövendőt hirdető próféciát csak ő tudja beteljesíteni! A próféta - elődeit követve - hangsúlyozza, hogy a nép akkor lesz boldog, ha hallgat az Úrra, és az ő útjain jár. Akkor majd azt tapasztalják, hogy ahol vetnek, ott arathatnak is, ahol szépen dolgoznak, ott mindenen Isten áldása van. Egész életükben érezni fogják, hogy van pártfogójuk, van szószólójuk, van segítőjük és orvosuk. Hogy így legyen, csak az Urat kellene imádniuk és szeretniük teljes szívükből, teljes lelkűkből, és felebarátaikat is úgy kellene szeretniük, mint saját magukat. A nép azonban kiábrándult és csüggedt maradt, és az Úrban sem bízott. A mai kor embere vajon örömhírként hallgatja-e az evangéliumot, hogy Krisztus megváltott bennünket, és nem örök kárhozat a részünk, hanem örök élet!? Tudunk-e előre örülni annak, ami Isten országában vár a Krisztusban hívőkre? Tudjuk-e örömmel énekelni a valóban reménységet és örömöt sugárzó énekeket? - A múltkor egy nyugdíjasoknak rendezett ünnepségen a pécsi ifjúság énekelt. Tele voltak örömmel és lelkesedéssel, érezni lehetett a szolgálatukból, hogy komolyan gondolják, amiről énekelnek. Jézus szeretetét átélve ők maguk is szeretetet sugároztak. Isten ígérete a boldog jövőről éppúgy szól a mai kor emberének, mint annak idején az elcsüggedt Izraelnek. Mi már sokkal könnyebb helyzetben vagyunk: a világ Megváltója, Jézus Krisztus már eljött, és azért halt meg, azért támadt fel, hogy Isten országába vezesse a benne hívőket. Nem jó cselekedeteinken múlik a jövőnk, hanem már biztosítva van Jézus Krisztus által. Az úrvacsora vételekor már most átélhetjük Isten eljövendő országának örömét. Megtapasztalhatjuk a bűnbocsánat és az új élet valóságát is, mégis sokszor megmarad a szomorúságunk, a levertségünk. Pedig Jézus valóban megszabadít a bűntől, és amit ígér, az örömre ad okot. Trito-Ezsaiás a menyegző képével írja le a jövőt, amelyet az Úr övéinek készített. Isten azt akarja, hogy olyan szoros kapcsolatban legyünk vele, mint a menyasszony vőlegényével, és ne keressünk más üdvözítőt, mert más nem létezik. A mennyek országáról Jézus is több példázatban úgy beszélt, mint királyi menyegzőről. Isten azt akarja, hogy a meghívottak mind elmenjenek, vegyék fel a menyegzői ruhát, és részesüljenek a végtelen nagy örömben. Aki viszont nem veszi ezt komolyan, az a külső sötétségre kerül. A mai vasárnap igéi az ítéletre való felkészülést is sürgetik, mert a számadást nem kerülhetjük el. Úgy kell szeretnünk és segítenünk embertársainkat, mintha Jézust látnánk bennük. De a figyelmeztetéssel együtt bátorító ígéret is hangzik: aki az Úrban bízik, azt ő vezeti, segíti és megtartja a keskeny úton, amely az üdvösségre visz. Jézus nem hagyja elveszni övéit, mert szereti egyházát, és nemcsak életét adta érte, hanem úgy ragaszkodik hozzá, mint ahogyan a vőlegény ragaszkodik menyasszonyához (vö. Ef 5,22-25). A Jelenések könyve pedig így csillantja fel Isten eljövendő országának örömét: „Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük -őt, mert eljött a Bárány menyegzője, felkészült menyasszonya, és megadatott neki, hogy felöltözzék fényes, tiszta gyolcsba." fiel 19,7-8) ■ Koskai Erzsébet Imádkozzunk! Hálát adunk neked, mennyei Atyánk, hogy országodba hívsz minket. Adj olyan hitet, hogy az örök élet elnyerése mindig célként álljon előttünk. Segíts, hogy téged mindig megtaláljunk. Ámen. Oratio cecumenica Lelkész: Istenünk, aki egyszülött Fiadat adtad nekünk, hogy benne üdvösségünk és örök életünk legyen, add, hogy az ő ígéretében bízva a meghallgatás reménységével könyörögjünk hozzád! Lektor: Könyörgünk, hogy igédet mindenkor figyelmesen hallgassuk, és kegyelmedet soha meg ne vessük, hogy ne érjen készületlenül bennünket az a nap, amelyen számot kell adnunk életünkről. Jézus Krisztusért kérünk... Gyülekezet: Urunk, hallgass meg minket! Lektor: Könyörgünk, hogy szent nevedet mindenkor tiszteljük, hatalmadat pedig féljük és csodáljuk. Óvj meg attól, hogy megbotránkozzunk ítéleteiden: hiszen te népeket választasz terveid végrehajtására, majd el is veted őket; kifürkészhetetlen akaratodból néha fölmagasztalsz, máskor pedig megalázol embereket, és mi nem értjük, hogy döntéseidben miként érvényesül igazságod. Segíts, hogy ne elszámoltatni akarjunk, hanem gyermeki bizalommal boruljunk le nagyságod előtt! Jézus Krisztusért kérünk... Gyülekezet: Urunk, hallgass meg minket! Lektor: Könyörgünk, légy velünk, Urunk, és segíts minket, miként egykor atyáinkat is megsegítetted! Tisztítsd meg szívünket, és tégy minket a te szent népeddé, hogy egyedül téged szolgáljunk, hűséges tanúid legyünk, és minden körülmények között bátran valljuk meg hitünket! Jézus Krisztusért kérünk... Gyülekezet: Urunk, hallgass meg minket! Lektor: Könyörgünk, szereteted győzze le bennünk mindazt, ami ellened lázad. Szeretnénk hinni benned: légy segítségünkre hitetlenségünkben! Keltsd életre gyenge és halófélben lévő egyházadat! Oltalmazd és tartsd meg minden küzdelmében, hogy a gonosz erőt ne vegyen rajta! Jézus Krisztusért kérünk... Gyülekezet: Urunk, hallgass meg minket! Lektor: Könyörgünk minden szenvedő embertársunkért: a hontalanokért, az otthontalanokért, a jogfosz- tottakért, a menekültekért, az éhezőkért, az emberhez méltatlan körülmények között sínylődőkért, és azokért is, akik akaratoddal nem törődve szenvedéseiket okozzák. Jézus Krisztusért kérünk... Gyülekezet: Urunk, hallgass meg minket! Lektor Könyörgünk a világért. Add, hogy Jézus Krisztusban minden nép és minden jó szándékú ember megtalálja a reménység forrását, és bizakodva várja a megváltás napját, amikor megítéled és eltávolítod a bűnt, és megújítod az egész teremtettséget! Jézus Krisztusért kérünk... Gyülekezet: Urunk, hallgass meg minket! Lelkész: Hallgass meg minket, Urunk, és teljesítsd ígéretedet, hogy nem hagyod el népedet, hanem irgalma- san megőrződ a világ végezetéig, amikor elhozod országodat, amelyet a téged szeretőknek készítettél, szent Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Gyülekezet: Ámen. Ami új ► A visszaszámlálás már a végéhez közeleg. Egy hete azt gyűjtöttük csokorba, hogy mi mindent örökölt és őrzött meg az Agendából az Evangélikus istentisztelet - Liturgikus könyv. Mai együtt gondolkodásunk feladata, hogy végignézzük mindazt, ami új. Az Evangélikus istentisztelet - Liturgikus könyv az egyház egyik fontos vonását viseli magán: megőrzi a kincset, és megújulva mondja el aktuális hitvallását. Lelkészeknek, kántoroknak, gyülekezeti tagoknak ezt érdemes figyelembe venniük. Együtt a régi és az új. Régi abban az értelemben, hogy á most megjelenő kötet anyagának egy része megtalálható az eddig használt Agendában is, és régi úgy is, hogy találkozhatunk majd az ősi reformátori vagy egyetemes keresztény tradíció olyan szövegeivel, formáival, amelyeket egy ideje nem használ a magyar evangélikusság. Új úgy, hogy most íródott vagy eddig nem ismert anyagot is fellelhetünk majd benne, és úgy is, hogy a világ kereszténysége régóta, talán évezredek óta használja, de számunkra újnak hat. Mi az új? - ez mai témánk. Az új a szo- katlansága miatt először zavaró lehet. Ezt tapasztaljuk az élet minden területén. Mégis arra kérjük testvéreinket, hogy nyitott szívvel vizsgálják meg azt, hogy mi az új tartalma, s csak akkor mondjanak felette ítéletet. A vizsgálat mércéje pedig egyértelmű: megfelel-e az „új Agenda” a Szentírás igéjének és gondolVISSZASZÁMLÁLÁS 2. kodásmódjának? Reformáció ünnepének a közelében ezt az alapelvet fokozottan is hangsúlyozzuk: sola scriptum - egyedül a Szentírás mindennek a mértéke. Az új friss, és ezért örömteli is lehet. Valami új, valami változatosság, valami érdekesség a megszokott dolgaink közepette. Az újdonság varázsával hathat, ha mi magunk is készek vagyunk befogadni, és képesek vagyunk a megújulásra. A tanuló, a tanítvány gyakorolja a régit, és tanulja az újat. Krisztus tanítványaiként mi is így viszonyulhatunk az új istentiszteleti rendtartásunkhoz. Gyakoroljuk, elmélyítjük a régit, és megismerjük, megtanuljuk, elsajátítjuk az újat. Mi az új? Az első és legszembetűnőbb újdonság az, hogy minden istentiszteleti forma egyforma felépítésű: az egyszerű rend, az énekverses forma és a liturgikus rend, illetve az egyéb istentiszteleti alkalmak formái. Ha megtanuljuk, ha a magunkévá tesszük, minden istentiszteleten otthon érezhetjük magunkat. Lehet, hogy az adott nap formája egyszerűsödik, máskor gazdagabb lesz; lehet, hogy korátokkal, gregoriánnal vagy ifjúsági énekekkel hangzik a szent zene; lehet, hogy a csönd kap több szerepet, vagy éppen a több szó és hang, de a felépítésben érezhetjük az állandóságot, az otthonosságot. Mi az új? Az, hogy az istentisztelet első felében találjuk a bűnbánat (gyónás) liturgiáját, elválasztva az úrvacsora liturgiájától. A kettő nem válik függetlenné egymástól, de a közvetlen egymásutániság megszűnik. A bűnbánati rész is többféle variációt kínál a legegyszerűbb imádságtól a különböző gyónási olvasmányokon át a megszokott öt kérdésig. Bármilyen formában valósuljon is meg, az úrvacsorát nem csak a bűnbánat uralja, az úrvacsorái liturgiát pedig jobban áthathatja a hálaadás, a Krisztussal való találkozás öröme, az Úr közelségének meghitt élménye. Mi az új? Az, hogy az igehirdetés után hangzik majd fel a hitvallás. A tudatos döntés hátterében az áll, hogy a hitvallás (akár az Apostoli vagy a Niceai hitvallás mondott formája, akár énekeskönyvünk valamely hitvallási éneke) sok funkciója mellett válasz az igére. A felolvasott és áz élő (meghirdetett) igére így válaszolunk. Mi az új? Az, hogy a gyülekezetnek lehetősége van arra, hogy aktívabban bekapcsolódjon akár a felolvasói szolgálatba, akár a közös imádságba, akár az egyes - mindig igéket tartalmazó - párbeszédekbe. Jó példa ez utóbbira az az ige, amely széles körben elterjedt, a szószéki textusfelolvasás után hangzik el. Jó néhány lelkész szájából hallottam: „Urunk, szentelj meg minket igéddel, a te igéd igazság.” A (régi-) új responzórikus forLITURGIKUS SAROK ma: a mondat második felét a gyülekezet mondhatja megerősítésként, bizonyságtételként, hitvallásként: „A te igéd igazság!” Mi az új? Az, hogy több forma is segítséget nyújt ünnepeink gazdagítására (például a húsvét hajnali istentisztelet), az újabb célcsoportok megszólítására (Tamás-mise) és az eddig nem rögzített formák (családi istentisztelet, gyónó-istentisztelet) megvalósítására.Mi az új? Az, hógy olyan rendek is szerepelnek az új liturgikus könyvben, ame= lyek lehetőséget kínálnak a rendkívüli alkalmak megünneplésére. Ezek közül ki kell emelni a reggeli és esti istentisztelet rendjét, illetve á két áhítatformát. Ezek ugyanis nemcsak gyülekezetben, hanem kisebb közösségben vagy egyéni elcsen- desedés során is jól használhatók. Sorolhatnánk még az újdonságokat, igazán azonban csak a kipróbálásuk közben fogunk ráérezni a régi és az új harmóniájának ízére, arra, hogy milyen nagyszerűen megfér egymás mellett az eddigi és a most használatba kerülő liturgikus anyag. Refrén: A tanuló, a tanítvány gyakorolja a régit és tanulja az újat. Krisztus tanítványaiként mi is így viszonyulhatunk az új istentiszteleti rendtartásunkhoz. Gyakoroljuk, elmélyítjük a régit, és megismerjük, megtanuljuk, elsajátítjuk az újat. ■ Hafenscher Károly (ifj.)
