Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-11-13 / 46. szám

‘Evangélikus Él EVANGÉLIKUS ELET 2005. november 13. Közgyűlés és presbiteri ülés a Déli Egyházkerületben ► A Déli Evangélikus Egyházkerület november 4-én tartotta őszi köz­gyűlését és presbiteri ülését Pest­erzsébeten, a gyülekezet új imater­mében. Győri János Sámuel áhítata után a résztvevők megemlékeztek a tragikus körülmények között el­hunyt Sikes Attila lelkészről (nekro­lógja lapunk 10. oldalán olvasható - a szerk.). Ezután a jelenlévők meg­hallgatták a püspöki és a felügyelői jelentést, amelyben az egyházke­rület elnöksége beszámolt az előző ülés óta végzett munkájáról. Gáncs Péter püspök jelentésében szólt ar­ról, hogy elnöktársával megválasztásuk óta csaknem az egyházkerület területén található összes gyülekezetben látoga­tást tettek. Amint azt a felügyelői beszá­moló is kiemeli, nemcsak az örömöket, hanem a gondokat is megtapasztalták a látogatások során. Mind a két jelentés kiemelten foglalkozott a 2006-os tiszt­újításra való felkészüléssel is. Szemerei Zoltán kerületi felügyelő az örömök mellett szólt azokról a problémás gyü­lekezetekről is, amelyekben szinte na­ponta szükség van a kerület elnökségé­nek a segítségére is a gondok, konfliktu­sok rendezéséhez. Az-ülésen megtár­gyalták a 2006-os munkatervet. A tanácskozás második részében a közgyűlés három pályázati kiírást foga­dott el. Az egyik az egyházkerület múlt­jával kapcsolatos: a pályázóknak D. ár. Rajfay Sándor püspök életművét kell fel­dolgozniuk. A két másik pályázatra a résztvevők­nek olyan munkákat kell küldeniük, amelyek egyházunk zenei életét és isten- tiszteleti liturgiáját hivatottak színesíte­ni; a kiírók a pályázóktól énekek meg­írását, illetve alternatív istentiszteleti megoldások kidolgozását várják. A pá­lyázati kiírások elérhetőek az egyházke­rület honlapján, és meg fognak jelenni az Evangélikus Életben is. Az ankét meghívott vendége Muntag András zsinati gazda volt, aki ismertette a 2006-os tisztújítás kapcsán elvégzen­dő teendőket a gyülekezetitől az egy­házkerületi szintig. Előadásában elma­gyarázta, hogy az új struktúra felállításá­val hogyan változnak meg a hatáskörök és a döntési mechanizmusok. Az ülés végén a jelenlévők megtekint­hették a pesterzsébeti gyülekezeti ház építéséről és szenteléséről készült rövid­filmet. A vendéglátásért és a szervezésért kö­szönet illeti a pesterzsébeti gyülekezetét. Az ülés írásos anyagait és az alkalomról készült képeket a http://del.lutheran.hu/hi- rek/ oldalon lehet megtekinteni, illetve letölteni. ■ BRZS Találkozások háza Öskün ► Az egykori hadgyakorlatokról is­mertté vált bakonyi dombok szeg­letében fekszik Öskü. A középkori körtemplomáról is nevezetes tele­pülésen hálaadó istentiszteletre hí­vogatott az evangélikus templom harangja november 5-én, szomba­ton délután. Megújult templomu­kért, parókiájukért, valamint új gyülekezeti házukért valóban volt okuk a hálaadásra az itt élő gyüle­kezet tagjainak. Hamza Kinga Dalma lelkész három éve szolgál Öskün. Amikor elkezdte szolgá­latát a faluban, két, egykor államosított iskola után is pénzbeli kárpótlást kapott a gyülekezet. Már akkor felmerült a gondolat, hogy ebből az összegből re­noválják a templomukat, valamint hogy új gyülekezeti házat építsenek. A terveket megvalósítás követte. 2004 no­vemberétől'2 öóy áprilisáig kívülről újí­tották fel az épületet; réz ereszcsatorná­kat szereltek fel. Időközben helyreállí­tották a templom padjait is, illetve be­üvegezték a parókia verandáját. A má­justól szeptemberig tartó időszakban pedig felépítettek egy modern gyüleke­zeti házat, amelyben helyet kapott a ká­polna, az iroda, a hittanterem és az irat­tár, valamint kialakítottak benne egy vi­zesblokkot is. lttzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egy­házkerület lelkészi vezetője Zákeus tör­ténete (Lk 19,1-10) alapján tartott igehir­detésében kiemelte: Jézus sem osont át Jerikón, hanem Bartimeusért és Záke- usért ment oda. Mi sem gondolhatunk mást: Jézus ezeken a megszentelt helye­ken velünk akar találkozni. Ez a találko­zás teszi ünneppé a hálaadás napját is, így élővé lesz a templom és a gyülekeze­ti ház, mert az itt történt találkozások­ban ismerjük fel, hogy bűnbánatra van szükségünk. A gyülekezeti ház felszentelése előtt (az istentisztelet utáni közgyűlésen) a püspök elmondta, hogy a templom ékessége az igehallgató és a padot kopta­tó gyülekezet. A kárpótlás az elődök hű­ségének a jelképe. „De vajon mit adunk mi utódainknak? Adják tovább az elmé­lyült, felelős hit ajándékát gyermekeik­nek!” - mondta az egyházkerület veze­tője, majd végezetül bejelentette, hogy az országos Gusztáv Adolf Segélyszol­gálat tanácsa 350 ezer forintot szavazott meg az ösküi gyülekezetnek felépült há­zuk berendezéseinek a megvásárlására. ■ M.Gy. Makótól... Makóig Ilyen volt, ilyen lett. A két felvétel között fél év telt el. A makói evangélikus templomot 1903- ban szentelték fel, és az elmúlt évszázadban nem esett át jelentős renováláson. Nagy öröm­mel jelentem, hogy a kivitelezési munkák befe­jeztével november 6-án az eredeti állapotába visszaállított épületet templomszentelő hála­adó istentisztelet keretében újra használatba vette a gyülekezet. Teológuskoromban ért meg bennem a gon­dolat, hogy egy gyülekezetnek nemcsak azért van szüksége a templomra, hogy benne isten­tiszteleteket tarthasson, hanem hogy építhesse. Odáig is elmerészkedtem gondolatban, hogy azért olyan rapid a templomok és egyéb épüle­tek eróziója, hogy minden nemzedéknek lehe­tősége legyen kivenni a részét ebből a felemelő tevékenységből. A templomépítés szükséges jó, hiszen ennek apropóján épülhetnek a gyüleke­zetek is. így aztán arra jutottam, hogy nincs sok értelme központi forrásból, hatalmas erő­feszítéssel templomokat felújítani és aztán a gyülekezetnek nagy lelkesen átadni, mert ha nem tehette bele ki-ki a maga munkáját, ak­kor idegenül fog mozogni benne, nem fogja a sajátjának érezni. És akkor itt van a makói templom. Eltelt több emberöltő jelentősebb építkezés nélkül. A templom beázik, lassan életveszélyessé kellene nyilvánítani. A gyülekezet kicsi, önerőből nem tudja megoldani a felújítást. Van azonban SAPARD-pályázatból elnyert összeg, önrész az önkormányzattól és az egyháztól. Összesen csaknem húszmillió forint, amelyből meg lehet és meg is kell menteni a templomot. De mi lesz a gyülekezettel? Epül-e, újul-e a gyülekezet együtt a templomával? Megtörténik-e az, ami­ért kell, és amiért egyedül érdemes templomo­kat építeni és felújítani? Miközben megépülnek a templomfalak, omlanak-e a közöttünk levő és még inkább a bennünk levő falak? .....ha Isten segít, a falon is átugrom.” A 18. zs oltár 30. verse szerepelt az ünnepi meghívón; Gáncs Péter püspök ennek alapján hirdette Isten igéjét. Falakról beszélt, amelyek közöttünk, ben­nünk épültek, és amelyeken ajtót kell keresni. Nézegetem a két képet. De jó lenne, ha azok a gyerekek az új templom felé tartanának, és hoz­nák a szüleiket meg a nagyszüleiket, áttörve min­den falat, folytatva a megkezdett építkezést...! Halsten segít, a falon is átugrunk. ■ Makoviczky Gyula Az első ciklus tanulságai ► A kilencvenes évek zsinatai többek között egyfajta rendet alakítottak ki a választott egyházi tisztségek terén. A parókus lelkészeken és a püspökökön kívül - az ő megválasztásuk a nyugdíjkorhatárig szól - minden más válasz­tás hatéves ciklusokban zajlik. Az első ilyen hatéves ciklust a zsinat a 2001-2006-0S periódusban határozta meg. Könnyű belátni az új elképzelés jelentős előnyét. Korábban a legkülönbözőbb időpontokban járt le a gyülekezeti pres­bitériumok, az egyházmegyei, az egy­házkerületi és az országos tisztségvise­lők megbízatása, ami azt is jelentette, hogy valahol szinte mindig zajlott vá­lasztási procedúra. Az új szisztéma szerint a ciklus utolsó esztendeje választási év meghatározott rendben. A folyamat eredményeként megújított testületekkel indul majd a 2007-2012-es új ciklus. így egy esztendő­re koncentrálódnak a személyi kérdések, ami a stabilitáson túl azzal a lehetőséggel is jár, hogy optimálisan lehet gazdálkod­ni a feladatokat vállaló munkatársakkal. Persze az új egyházi törvénykönyv nemcsak ezt a lényeges változást hozta, hanem kiterjedt az egyházi élet minden területére. Ezért is fontos, hogy még a vá­lasztási periódus előtt azzal is foglalkoz­zunk, milyen tanulságokat hozott az új törvények keretei között élő egyházban az első ciklus. Az idén a megszokottnál egy hónappal később, december első hétvégéjén Révfülöpön sorra kerülő fel­ügyelői konferencia ezt a feladatot tűzte ki maga elé. Természetesen szűk két nap kevés minden részletkérdés megvitatásá­ra, ezért is - de a felügyelői szolgálat kö­zéppontba állítása okán is - az értékelés fő megközelítési szempontja a nem lel­készek szolgálatának a kérdése lesz. Véleményem szerint ez elsősorban nem a törvények ügye. Pontosabban a törvények - nézetem szerint - kellő hát­teret nyújtanak a nem lelkészek szolgá­latának. Kérdés, hogy mi a helyzet a mindennapokban. Nyersen fogalmazva: reális veszély-e ismételten az „elpaposo- dás” egyházunkban? Azt hiszem, a tisz­tességes válasz igenlő. Bizonyos, hogy mind a gyülekezetekben, mind a testüle­tekben, az egyházi közéletben számos pozitív példa van a nem lelkészek aktivi­tását illetően, akár elégedettek is lehet­nénk, de a tendenciák nem kedvezőek. Dr. Nagy Sándor református főgond­nok testvérünk számos alkalommal el­mondta, kifogásolta, hogy az egyházak, az egyházi emberek véleménye nincs igazán jelen, nem kap hangot a társada­lomban, a közéletben. Tizenöt évvel a rendszerváltozás után - más technikák­kal, mint az előző rendszerben, de — Is­mét izoláció fenyegeti az egyházat. És szinte paradox módon, ami megmaradt, az a reprezentáció. Bármilyen színű a kormány, igényli, hogy a püspökök jelen legyenek a nem­zeti ünnepeken. Ez természetesen nem baj; az már inkább, hogy az elvileg sza­bad sajtóban igen nehezen kap helyet egyházi személyiségek - akár lelkészek, akár nem lelkészek - véleménye idősze­rű társadalmi kérdésekben. Frontáttö­rést csak a nem lelkészek menedzselése hozhatna. Azért is nehéz ezen változtatni, mert sokszor az egyházak belső élete is vissza­igazolja ezt a gyakorlatot. Az egyházi saj­tó is, mely leginkább nyitott a nem lelké­szek irányában, még túlzottan klerikus, olykor archaikus, kevesen vállalják az ál­A múlt szombaton Sellei Zoltán előadó- művész tolmácsolásában A mindenséggel mérd magad címmel nagy sikerű emlék­műsor hangzott el József Attila ismert és kevésbé ismert költeményeiből a kelen­földi szeretetvendégségen. Az összeállí­tás a száz éve született költőről megszo­kott képet olyan vonásokkal egészítette ki, melyek eddig sokak figyelmét elke­rülték. A humoros, játékos és főleg iste­nes költemények előadásával, továbbá az ismert nagy versek új értelmezésével egy aktuális, a mához és hozzánk szóló József Attila képe bontakozott ki a hall­gatóság előtt. lásfoglalást aktuális ügyekben. Szerviliz- mus és kényelemszeretet együtt van jelen. Volt alkalmam bepillantani püspö­kök előjegyzési naptárába. Olykor ijesz­tő a terhelésük, ami a különböző meghí­vások teljesítését illeti. Alig marad ide­jük, amellyel szabadon rendelkezhet­nek. Olyan alkalmakra is püspököt hív­nak, amelyeket az esperes vagy a helyi lelkész is elláthatna, olykor pedig éppen­séggel adekvátabb is lenne egy nem lel­kész tisztségviselő szolgálata. Magam nem panaszkodhatom, sok meghívás­nak kellett eleget tennem; mégis, ha nem volna egyházi sajtó, erős hiányérzetem lenne az egyház népével való kapcsolat- tartás terén. A helyzet romlott. A rendszerválto­zás előtti és alatti felejthetetlen időszak­ban a Déli Egyházkerület felügyelője- ként sokszor elkísértem Harmati Béla püspököt szolgálati útjaira. A gyüleke­zetek többnyire súlyt helyeztek arra, hogy nekem is legyen feladatom. A nem lelkészek szolgálata, aktivitása persze a gyülekezetekben a legfontosabb. A lelkészek azonban - gyakran kénye­lemszeretetből - sok esetben nem élnek ezzel a lehetőséggel. Kétségtelen, hogy a rendszerváltozás, az örvendetesen vissza­nyert szabadság jelentősen megnövelte a lelkészek terheit. Mégis inkább elvégzik egyedül a munkát, pedig egy kis többlet- energia befektetése, a nem lelkészek beál­lítása után egészségesebb lenne a teherel­osztás, hatékonyabb lenne a szolgálat. Okulva az első ciklus menet közben nyert tapasztalataiból a zsinat egyszerű­sített az egyház szervezetén, vezetésén, követve a testületek konzultációjának javaslatait. Közelítette a jogalkotást és a végrehajtást; a jövőben a közgyűlés fel­adata lesz a törvények szükséges módo­sítása, finomítása. Magam eddig is többször javasoltam bizonyos kérdések esetében, hogy a püs­pökök egyeztessenek. Születtek is állás- foglalások, ugyanakkor bizonyos kleri- kalizmus veszélyét látom abban, hogy az ikerelnökség (elnök-püspök és orszá­gos felügyelő) mellett új szervezetként létrejön a püspöki tanács. Annak idején meglepődtem azon, hogy a kerületi felügyelők nem tagjai az országos elnökségnek. Most ismét így lesz, amiben annyi a logika, hogy a kerü­letükre koncentrálhatnak. Az elnökség­nek a püspökök és az országos felügyelő voltak a tagjai. A kizárólag klerikusokból álló vezető testület ellene mond a legjobb hagyo­mányoknak.'A teológiai kérdések meg­vitatása az Evangélikus Hittudományi Egyetem kompetenciája. Az élet szépsége, hogy a választási évet éppen megelőzi egy püspökválasz­tás; ez - ebben az összefüggésben - vé­letlenszerű. November 20-án szavaznak az Északi Egyházkerület gyülekezetei, december 5-én lesz a szavazatbontás. Mi december 2. és 4. között Révfülö­pön az első ciklus tapasztalatait fogjuk elsősorban elemezni, ezzel is segítve a megválasztott püspök munkáját. ■ Frenkl Róbert

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom