Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-11-06 / 45. szám
4 2005- november 6. KERESZTUTAK ‘Evangélikus Élet5 Diplomataként is az Úrral járni Dag Hammarskjöld „érkezése” ► „Sem Keletnek, sem Nyugatnak nem volt szolgája, hanem az élő Istené” - írta egy vezető amerikai napilap az 1961-ben - hivatalosan mindmáig tisztázatlan körülmények között - repülőgép-szerencsétlenséget szenvedett Dag HammarskjöldrőL Az idén több nemzetközi fórumon is megemlékeznek a bibliás hitű evangélikus svéd diplomatáról, aki a világszervezet második főtitkára volt; 1953-ban került az Egyesült Nemzetek Szervezetének élére. Az ENSZ fennállásának 60. és Magyarország ENSZ-tagságának 50. évfordulója alkalmából rendezett jubileumi konferencián október 28-án a Magyar ENSZ Társaság is megemlékezett személyéről a Magyar Tudományos Akadémián. Hetilapunk erre az eseményre nem kapott meghívót, annál nagyobb örömmel vettünk viszont részt a Német Ajkú Református Egyházközség Hold utcai templomában október 26-án tartott Hammarskjöld-esten. Életre kelt múlt Megszokta az ember, hogy minden esztendőben október 31-én, reformáció napján emlékezünk. Visszatekintünk és emlékezünk evangélikusként - talán kicsit büszkén is -, hogy ez elsősorban mégiscsak a mi ünnepünk, hiszen Luther volt az, és nem valaki más, aki kiszegezte 95 tételét ezen a napon a wittenbergi vártemplom kapujára. Természetesen ünnepelünk azonban közösen is: református, baptista, egyszóval protestáns testvéreinkkel együtt tisztelgünk e napokban az előttünk járt reformátorok emléke előtt. (Erről az együtt ünneplésről, együttműködésről szól az országos protestáns napok igen gazdag programja is.) Végül ünnepiünk helyi szinten. Ezt tette a soltvadkerti evangélikus gyülekezet is. Százhatvannyolc évvel ezelőtt ezen a napon, azaz 1837. október 31-én szentelték fel a soltvadkerti gyülekezet ma is álló templomát. Ez adta az apropót a gyülekezet vezetősége számára, hogy életre keltse a múltat. Ez az életre keltés egy márványtáblában „öltött testet”, melyen az eddig itt szolgáló tizenegy lelkész neve olvasható itt-tartózkodásuk dátumával egyetemben. Az ünnepi istentiszteleten szolgáló Gáncs Péter püspök szavai szerint e szám hallatán lehetetlen nem egy focicsapatra gondolni, melyben voltak jó és kevésbé jó, tehetséges és kevésbé tehetséges játékosok a százhatvannyolc esztendő alatt, de mindannyian Isten eszközei voltak, és egy ügyért küzdöttek, mely megszívlelendő a mai kor embere számára is. Káposzta Lajos esperes leleplezi az emléktáblát Dr. Bölcskei Gusztáv igehirdetésében arról beszélt, hogy a reformáríó rámutatott, mi a különbség a lényeges és a lényegtelen dolgok között. Hogy miért tisztelte meg jelenlétével az alkalmat a református zsinat lelkészi elnöke? Nos, a püspök anyai ágon annak az evangélikus lelkésznek - Spannágel Ferencnek - az ükunokája, aki százhatvannyolc esztendővel ezelőtt, a templom felszentelésekor szolgált a soltvadkerti gyülekezetben. Az ünnepi alkalmon röviden bemutatták az eddig itt szolgáló tizenegy lelkészt, illetve leleplezték az egyik helyi mesterember által adományként készített emléktáblát. Az emlékezés a templom falain kívül, a temetőben ért véget, ahol a vendégek és a hívek népes csoportja előtt a gyülekezet elnöksége Káposzta Lajos esperes vezetésével megkoszorúzta a helyi evangélikusok három korábbi lelkészének a sírját. ■ Homoki Pál „Kelen-földiek” A Budapest-Kelenföldi Evangélikus és a Budapest-Kelenföldi Református Egyház- község közös szervezésében október 24. és 28. között reformációi megemlékezéssel egybekötött evangélizációs hetet tartottak a kelenföldi református templomban. Minden este fél héttől egy-egy híres magyar reformátor volt az evangélizációs igehirdetéssel ötvözött előadások témája: Kálmáncsehi Sánta Márton, Honterus János, Huszár Gál, Bornemisza Péter és Beyte István reformátorokról felváltva tartott előadást az érdeklődőknek Takaró Károly református és Blázy Árpád evangélikus lelkész. „Dag Hammarskjöldnek létformája volt az ima. Nem volt ugyan szent, »csak« politikus, ám a szó valódi értelmében a közjót szolgálta. Hiteles volt, mert hite és munkája összetartozott” - hangsúlyozta köszöntőjében Balog Zoltán, a vendéglátó gyülekezet lelkésze. Mintegy ezt illusztrálta a Zsoltár politikushangra - Dag Hammarskjöld élete és gondolatai című filmesszé, amelyet - a Duna Televízió szerkesztőjeként - dr. Fabiny Tamás professzor, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Újszövetségi Tanszékének a vezetője készített. Levélben köszöntötte az est résztvevőit Bengt Lundborg, a Svéd Királyság magyarországi nagykövete, hangsúlyozva, hogy Dag Hammarskjöld élete és munkássága ma is példaadó és inspiráló. (A meghívott előadók közül még Ács Jenő költő kényszerült távol maradni, az ő gondolatait a későbbiekben Vezda János, a Börtön Újság főszerkesztője tolmácsolta.) Személyes hangon méltatta a száz esztendeje született svéd politikust D. dr. Hafenscher Károly evangélikus lelkész. A nyugalmazott címzetes teológiai tanár rámutatott arra, hogy noha Dag Hammarskjöld Az alapos, sok forrásból táplálkozó, ugyanakkor olvasmányos könyv jó hátteret rajzol, további tanulmányozásra ajánlott irodalmat, pontos életrajzi adatokat és érdekes fényképeket is közöl. A kötet előszavát és ajánlását én írtam; erre a jogot az adta, hogy birtokomban van a Vágmárken 1963-as kiadása. 1969-es svédországi ösztöndíjam után egyházunk sajtóosztálya kiadta a Ma így imádkozzatok című könyvecskét, amely válogatás volt egy modem svéd imakönyvből (Böner i var tid). Ez a svédből fordított imádságoskönyv 1971 és 1973 között három kiadást ért meg. Benne néhány Hammarskjöld-imádság is szerepel. Ettől kezdve többször tartottam ismertető előadást a politikusról, rámutatva a Nathan Söderblommal való kapcsolatára, illetve az Albert Schweitzerrel és Martin Buberrel való levélváltására is. Érdekes élménye életemnek, hogy Lanta- nában (Florida, USA) egy nemzetközi konferencián 1977-ben több, addig számomra ismeretlen adatot tudtam meg a korábban a világszervezet legmagasabb posztján szolgáló evangélikus testvérünkről, hatalmas munkabírásáról, belső függetlenségéről, különös, magányos természetéről. Mindezekkel az információkkal az ENSZ egyik tisztségviselője, Margaret Statis szolgált, aki akkor már Kurt Waldheim főtitkár munkatársaként dolgozott, és személyesen ismerte Ham- marskjöldöt. A könyvet megjelenése után több alkalommal is bemutatták. Talán az egyik legjelentősebb bemutató a Német Ajkú Református Egyházközség Hold utcai a munka megszállottja volt, mindig szakított időt az elmélkedésre. Volt benne hajlam a miszticizmusra, gyakran foglalkozott élet és halál kérdésével. Öt nyelven beszélt, olvasott és levelezett, többek között Albert Schweitzerrel és Martin Buberrel. Annak ellenére, hogy Dag Hammarskjöld 1961-ben posztumusz megkapta a Nobel-békedíjat (még életében jelölték rá), hazánkban mindeddig csak kevesen vannak tisztában személyiségének jelentőségével. Ezért is tekinthető hiánypótlónak a közelmúltban megjelent, Isten diplomatája című kötet, amelyben - dr. Békejy Lajos református lelkész áldozatos kutatómunkájának köszönhetően - részletgazdagon rajzolódik ki a politikus portréja. (A szerző az idén már az Evangélikus Elet hasábjain is bő terjedelemben publikált a „zsoltáros főtitkárról”.) Békefy Lajos az est folyamán meghívást kapott a cikkünk bevezetőjében említett, két nappal később rendezett akadémiai konferenciára. A Hammarskjöldről szóló életrajzi mű olvasása nyomán született gondolatait Nagy Lenke osztotta meg a hallgatósággal. A Reformátusok Lapjának főszerkesztője artemplomában zajlott október 26-án. Ezen én is jelen lehettem, és a szerző megtisztelt azzal, hogy egy rövid beszámolót - ahogy ő nevezte: vallomást - tarthattam. Megpróbáltam szerényen szólni, mert ez illik Hammarskjöldhöz, aki még Istenről és Istennel is úgy beszélt, hogy a nevét sem merte kiejteni, noha tudta, hogy élete és szolgálata az övé, aki megszentelte magányát és napi munkáját (Ma így imádkozzatok, 85. oldal). Már a könyvhöz írt ajánlásomat is azzal kezdtem, hogy a szerző merész címet adott a könyvének. A főtitkár ezt sohasem mondta magáról, ennek ellenére a magyar olvasók számára szerencsésen váDR. BÉKEFY LAJOS ilSlf DIPLOMATÁJA Szerzői vallomás - dr. Békejy Lajos ról szólt, hogy a néhai ENSZ-főtitkár bátran és elkötelezetten szolgálta Istent és az embereket, amihez megvolt az erőforrása is: bibliás hite. Fülöp Zsuzsanna énekművész Bach Magnificatjának lenyűgöző előadásával emlékezett Hammarskjöld imádságos életű édesanyjára. Az est végén a „DH-könyv” szerzője vallott arról, hogy mi késztette a kötet megírására: „Megkedveltem az embert, aki mindennapi életét Isten vonzásában élte; az embert, akinek hite egy nagykorú keresztény hite volt; aki - bár magas lasztott cím; hiszen - Kosztolányi Dezső szerint - ami Olaszországban szenzációs, az Magyarországon nagyszerű, Svédországban pedig meglehetősen jó (gans- ka bra). A megítélés tehát vérmérséklet és nyelvhasználat dolga. Hammarskjöld páratlanul nagy ember volt, és nagy magányos. Páratlan a hivatása - hiszen az ENSZ-főtitkári posztot egyszerre csak egy ember töltheti be -, és páratlan a diplomaták közötti magányossága. Az egyedüllét (ensamhet) jellemző svéd életérzés. Szenvednek tőle, ugyanakkor szeretik is. Ez hasonló ahhoz, amit a svédek önmagukról is mondanak: a svéd emberek a jéghegyhez hasonlíthatók. Egytized részük látszik, kilenctized részük a víz alatt van elrejtve. Ma a tömegben is átélt magányosság Európára vagy Észak-Amerikára ugyanúgy érvényes... A magányos Hammarskjöldnek is volt állandó társasága: az öt nyelven beszélő főtitkár állandó szellemi kapcsolatban állt az irodalom, a filozófia, a teológia nagyjaival. Ezért a sok Pascal-, Kierkegaard-, Shakespeare-idézet vagy az orosz szellemi elitre való utalás és a középkori római vagy protestáns misztikusok idézeteinek a közlése. Hammarskjöld érthetetlen Nathan Söderblom nélkül. Édesapja korai halála miatt a széles látókörű, ökumenikus lelkületű professzor, uppsalai érsek hatása alá került, szinte nevelt fia volt. Dag Hammarskjöld vándor volt - ahogy a svédek a turistákat nevezik -, és nagy világutazó. Nem szenvedélye, hanem hivatása volt az utazás; járt Moszkvában és Pekingben, Londonban és Párizsban, Kongóban és Latin-Amerikában, Dél-Afrikában és a Távol-Keleten. Szépen ír erről a mai svéd érsek, K G. Hammar: a nyáron megjelent meditációs könyvében - amelyet Hammarskjöld Vágmárken című könyvének öt témájára szerkesztett - önmagát vándortársának, másutt pedig zarándoktársának nevezi. Kötetének címe: Az út választott téged. így is ki lehet fejezni ezt a mély értelmű mondatot: nem te választottad utadat. Hammart és Ham- marskjöldöt ismerve ez a mondat az orpozíciót töltött be - soha nem akart uralkodni, hanem mindig szolgálni szeretett volna. Az embert, aki tudta, hogy Isten előtt áll, és felelősséggel tartozik neki, aki igyekezett egymással összekapcsolni a politikát és az etikát, a spirituali- tást és a diplomáciát, valamint a misztikumot és a racionalitást.” Dr. Békefy Lajos - nem utolsósorban az esten elhangzottak alapján - az iránti reményét fejezte ki, hogy Dag Hammarskjöld végre Magyarországra is „megérkezett”. ■ GaZsu todox ikonokra is emlékeztet: a szakértők szerint ugyanis nem mi nézzük az ikont, hanem engedjük, hogy az ikon nézzen minket meditációnk során. Hammarskjöld mélyen gondolkodó ember volt. Sokat foglalkozott néhány Északra jellemző fogalommal: világosság - fény - sötétség, csend a természetben és a belső szobában, áldozat a felületesség helyett, álom és vízió a tények világában, egyszerűség bonyolult környezetünkben, élet és halál mezsgyéje, vándorlás az úton a biztos cél felé... Ezek a fogalmak csak jelzésértékűek, további gondolatainkat indíthatják el. 1969-ben Sigtunában jártam. Két hétig laktam és tanultam az egyik ottani laikusiskolában, de alkalmam volt meglátogatni a szomszédban lévő Sigtuna Stiftelsent, a svéd egyházi értelmiség centrumát is. Az épület megtekintése közben a tanácsterembe is eljutottam. Az egyik falon csak két egyszerű kép függött: Luther és Goethe képe. Az igazgató elmagyarázta, hogy az egyik a reformációt, a másik a humanizmust jelöli. Másként: az egyik az evangélikusságot, a másik az értelmiséget hívja. Hammar érsek ezt így fejezi ki: „Hammarskjöld keresztény világpolgár volt.” Másnap Olof Hartmannt hallgattam a Maria Kyrkában. Néhány szót váltottunk az istentisztelet után. Megemlítettem neki, mit láttam előző nap a tanácsterem falán. Ő hozzáfűzte: még egy harmadik kép is odaillene, valamelyik keresztény misztikusé. Hammarskjöld sokat járt és tanult Sigtunában... Kívánom, hogy Békefy Lajos Isten diplomatája című könyve sokakra hatással legyen a jövőben - evangélikusokra, reformátusokra, katolikusokra és általá-1 ban a magyarul olvasni tudó értelmiségiekre egyaránt! ■ Hafenscher Károly (id.) Békejy Lajos: Isten diplomatája - A 100 éve született Dag Hammarskjöld titkos naplójáról. Magyar Református Presbiteri Szövetség - Éjféli Kiáltás Misszió, Budapest, 2005. Ara 1950 Ft. Méltó könyv az egykori ENSZ-főtitkárról ► Száz évvel ezelőtt született Dag Hammarskjöld, az Egyesült Nemzetek Szervezetének második főtitkára. Az évforduló alkalmából jelent meg az Isten diplomatája - A100 éve született Dag Hammarskjöld titkos naplójáról című kötet dr. Békefy Lajos református lelkész, publicista tollából. A könyv áttekinti a politikus életútját, szól családi gyökereiről, lelkiségéről, baráti kapcsolatairól, levelezéséről. Erénye, hogy nemcsak Hammarskjöldről hanem Ham- maskjöldtól is idéz: az olvasó megtalálja benne a politikus Vágmárken (Útjelző) címmel 1963-ban megjelent naplójának 131 gondolatát, imádságait, meditációs anyagát. A szerző ezeket egy zarándokút lelki dokumentumának nevezi.
