Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-10-23 / 43. szám

IO 2005. október 23. KRÓNIKA ‘Evangélikus Élet5 Téli tanfolyam a Kántorképző Intézetben A Kántorképző Intézet 2005/2006-os tanévi téli tanfolyama november 5-én, szombaton kezdődik a 10.30-kor tartandó megnyitóval. A tanfolyam húsz, szombati tanítási napból áll (a záróvizsga várható időpont­ja 2006. április 1.), helyszíne a fóti Mandák Otthon (2151 Fót, Berda J. u. 3., tel.: 27/538-305 vagy 27/538-306). Jelentkezni a fenti címen lehet október 31-ig. Főleg azokat a fiatalokat hívogat­juk, akik a nyári tanfolyamok valamelyikén jó előképzettséget szereztek már - ne vesszen kárba az eddig befektetett energia! Kérjük, hogy az új hallgatók mellékel­jenek a jelentkezéshez lelkészi ajánlást és egy, az eddigi zenei tanulmányaikról szóló rövid beszámolót. A tanfolyamon oktatott tárgyak: egyházi ének, harmonium-, illetve orgonajáték, szol­fézs-zeneelmélet; az oklevél megszerzésére készülő hallgatóknak: karvezetés, liturgika, orgonaismeret. Felvételi vizsga nincs, minden hallgatóval a saját szintjéről indulva igyekezünk foglalkozni. A tanfolyam részleteiről Bence Gábornál is érdeklődhetnek (tel.: 20/824-4524). A részvételi díj 17 000 Ft (az ebéd költségeit is magába foglalja), mely két részletben is fizethető. Kérjük a hallgatókat küldő gyülekezeteket, hogy lehetőségük szerint támogassák jövendő kántoraikat legalább útiköltségük megtérítésével. A gyüle­kezet vezetőségének kérésére - indokolt esetben - lehetőségünk van arra, hogy az országos egyház anyagi támogatását kérjük. A Kántorképző Intézet vezetői „Vegyetek Szentleiket!" Találkozás - öröm - erő címmel az Északi Evangélikus Egyházke­rület találkozót szervez a budai vámegyedben november 12-én, szombaton. A talál­kozó 10 órától körülbelül 16.30-ig tart. Az evangélikus templomban (I., Táncsics M. U.-28.) igehirdetések, az önkormányzat épületében (I., Kapisztrán tér 1.) előadások és fórumok, a katolikus gyülekezeti teremben (L, Országház u. 14.) zenei és gyermek­programok várják az érdeklődőket. Az egyházkerület szerény ebédet biztosít. Ebédre jelentkezni október 31-ig lehet a budavári lelkészi hivatalban írásban (I., Táncsics M. u. 28.), telefonon (1/356-9736) vagy e-mailben (cím: budavar@lu- theran.hu). A szervező Budai Egyházmegye és a vendéglátó budavári gyülekezet nevében sok szeretettel hívjuk és várjuk az egyházkerület népét. „Aki igazságra és hűségre törekszik, életet, igazságot és megbecsülést talál." (Péld 21,21) Elhunyt Komoly Sámuelné, született Sallai Irma (1921-2005) Türelemmel viselt szenvedés után - 2005. október 9-én - a kistarcsai Evangéli­kus Papnék, Johannita Szeretetotthonból hazatért teremtő Urához Komoly Sámu­elné, Irmuska. 1921. április 5-én Magyarbánhegyesen született, 1951-ben házasságot kötött Ko­moly Sámuel evangélikus lelkésszel, akinek hű és igazságra törekvő társa volt a szol­gálatban 1951-től 1963-ig Kisapostagon, 1963-tól 1975-ig - férje haláláig - Makón. 1993. május 12-én költözött otthonunkba, ahol ugyancsak igazságra és Isten iránti hűségre törekedett, ezért mindannyiunk szeretete és megbecsülése övezte. Rendszeresen tartott áhítatokat, és látogatta azokat, akik nem tudtak részt venni az alkalmakon. Mindig vigasztalt, bátorított, békített a lakótársak között. A ker­tünknek nincs olyan szeglete, amely ne viselné Irmuska keze nyomát. Nagy hoz­záértéssel, türelemmel nevelgette, locsolta, metszette a virágokat, rózsákat, örökzöld növényeinket. Rendszeresen járt konferenciákra, például - amíg egész­sége engedte - a diakonissza anyaházba is minden hónap első szombatján. Komoly Sámuelné, Irmuska hamvasztás utáni búcsúztatása a kistarcsai ott­honban lesz október 28-án, pénteken 15 órakor istentisztelet keretében. Isten útjai kifürkészhetetlenek... Ugyanezen a napon, október 9-én hívta haza teremtő Ura Szikora Ilonát (1914-2005), otthonunk másik kedves lakóját, aki a budavári gyülekezetnek volt hűséges tagja sok éven keresztül. Együtt mentek az örök hazába is, ugyanis Ilonka volt az, akinek Irmuska az áhítatokon elhangzott igét mindennap elmondta, így vigasztalva őt betegsé­gében. „Az igazakat megáldja az Isten.emlékezetünkben őrizzük őket! ISTENTISZTELETI REND / 2005. október 23. Szentháromság ünnepe után 22. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Fii 1,3-11. Alapige: Mt 18,15-17. Énekek: 466., 79. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) D. Szebik Imre; du. 6. (orgonahangverseny) Balicza Iván; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Gyekiczky János; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Szent-Iványi Ilona; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Smidéliusz Gábor; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. (H-moll mise) Gáncs Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. II. (úrv.) Szirmai Zoltán: VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, úrv.) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. (úrv.) Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Joób Máté; de. 11. (úrv.) Joób Máté; du. 6. (vespera) Schulek Mátyás; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Schulek Mátyás; Magyar tudósok krt. 3. (Egyetemi Lelkészség) du. 6. (úrv.) Barthel-Rúzsa Zsolt; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVL, Hősök tere 11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Kosa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. dr. Korányi András: Pestszentimre, XVIIL, Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa „Az egyháznak csak Jézus a fundámentoma” EKE presbiteri hétvége Piliscsabán ► Öt tételben hallhattak továbbgondolásra késztető előadásokat a mai egyhá­zunk ügyéért felelősséget érző, benne szolgáló presbiterek és más gyüleke­zeti munkások október 15-én, szombaton Piliscsabán. Immár ötéves gya­korlat ez a tematikus presbiteri hétvége így október derekán a Béthel Missziói Otthonban. Ez alkalommal Győrtől Nyíregyházáig az ország szá­mos részéből érkeztek laikus hittestvérek, hogy aktuális üzeneteket hordo­zó, személyes hangvételű gondolatokat hallgassanak és vitassanak meg kö­zösen valóban „húsba vágó” kérdésekről. Az előadók az Evangélikusok Kö­zössége az Evangéliumért (EKE) szolgálattevői, illetve felkért lelkészek vol­tak. Lapozzunk bele a megvitatott tételekbe a teljesség igénye nélkül - a nyi­tott kérdések az olvasó válaszaira várnak... Első tétel: az egyház a kihívottak közös­sége (1. Ef 1,13-14). Herkely János, az EKE titkára az Apostoli hitvallást idézte: „az egyház a szentek közössége”. Szervezet, de láthatatlan közösség is egyben. Célja és feladata, hogy minél többen eljussa­nak az üdvösségre. Ha az egyház a kihí­vottak közössége, ekklészia, akkor van „kihívó" is: Isten. S vannak kihívottak, akik vissza is utasíthatják ezt az üdvös­séget, de dönthetnek Jézus mellett is. A kihívás elkülönülést jelent; az elhívás nem csoportos, hanem mindig szemé­lyes, és nem a vég, hanem a szolgálat kezdete. Az evangélium hirdetése az egyház tagjainak alapvető feladata. A döntő kérdés számomra az, hogy névle­ges egyháztag vagyok-e, vagy már kihí­vott az Úr a szentek és igazán hívők gyü­lekezetébe. Második tétel: az egyháznak mindig meg kell újulnia (1. Jel 3,1-6). Győri Gábor lelkész az ige alapján megfogalmazta, hogy milyennek kellene lennie a 21. század egyházának - annak tudatában, hogy tagjai emberek, így az egyház is mindig egyszerre bűnös és igaz. Csak úgy győzhet, ha állandóan megújul. Ezért ne legyen élőhalott, alvó, cseleke­deteiben deficites, ajándékait, küldeté­sét feledő és tisztaságát elvető közös­ség! A felhígult világban ne felhígított evangéliumot hirdessünk! Az egyház vitorlájának a kifeszítése a mi dolgunk, de a Szentlélek szele nincs a mi birto­kunkban. Harmadik tétel: az egyház egyetemes, és mégis különböző formákban él (1. Kol 2,16, illetve Róm 14,1-12). Pintér GyőzőTi- bor építész a felekezetek közötti kapcso­latot, az ökumené kérdését boncolgatta, választ keresve ezekre az alapvető prob­lémákra: Hogyan tekintsünk a többi ke­resztény felekezetre? Mi az a lényeges ta­nítás, amelyben egynek kell lennünk? Hogyan lehet a különbözőségek ellenére együtt szolgálni az Úrnak? Előadásából az időtálló válaszokat is megtudhatták a résztvevők: az egyház szent, egyetemes és apostoli. Jézus imádkozik az egysé­gért, s a mi feladatunk is, hogy Krisztus testének az egységén munkálkodjunk, mert ő a fundámentom, ahogy azt az EKE-énekeskönyv 37. énekének címadó verssora is megfogalmazza. A mi külde­tésünk, hogy szeretettel, nyitottsággal, türelemmel fogadjuk el egymást, s köl­csönös egyetértésben azokra a dolgokra törekedjünk, amelyek a békességet szol­gálják. Negyedik tétel: az egyház e földön re­ménységben él (1. Róm 8,23-25). Nagy Miklós gyülekezeti munkatárs bibliai igékre alapozva szólt arról, hogy a mi egyházunk nem a megvalósult Isten or­szága, mert ő nem itt fog uralkodni a vi­lágon. Viszont Isten országa, királyi uralma már elkezdődött az övéiben, de teljességre majd csak az új földön és égen jut, amikor Krisztus újra eljön a vi­lágba. A hit hőseit említette a reménység példáiként. A mi reménységünk akkor nem hamis, ha alapja egyedül Krisztus, az egyház Ura. Ötödik tétel: Jézus szava: „Meddig szenvedlek még titeket?” (1. Mk 9,14-29) Pintér Károly nyugalmazott lelkész a zá­ró úrvacsorái istentiszteleten a vasár­nap evangéliuma alapján Jézus pana­szát hangsúlyozta, amely nekünk is szól. Miért érvényes az ő szemrehányá­sa mai, tehetetlen tanítványaira? Akár­csak a tizenkettő, mi is csődben va­gyunk, nincs erőnk. Van ugyan nyüzs­gés egyházunkban, de nem fakad nyo­mában élet. A mi népegyházi kereteink között nem találják meg az igazi kö­zösséget a fiatalok, s mi sem tartjuk Jé­zust valóban Úrnak. Az ő számára min­den lehetséges, mert neki adatott min­den hatalom. A mi hitünkkel van baj! Mindezek ellenére a hívő ember re­ménységben mégis „kibírja” ezt az egy­házat, ahol Jézus jelenlétében élhet, és kiálthat hozzá: „Hiszek, segíts a hitetlensé­gemen!” (Mk 9,24) - mert Urunk a mai napig elszenved, eltűr bennünket. A jelenlévők Krisztus teste és vére vé­telekor átélhették az egyház igazi egysé­gét, a Krisztusban hívők közösségét. Mindez erőt ad a számukra is az egyhá­zunkban való további szolgálatra, ame­lyet az elhangzott tanítások fényében még jobban a sajátjuknak éreznek, mert a fundámentomra tekintenek. Mi az egy­ház? Az említett ének szavaival az ösz- szegző, záró tétel így hangzik: „Kihíva minden népből: / Egy nép ég s föld előtt. / Egy Úr, egy hit, egy Lélek, / Mi össze­tartja őt. I Egy szent nevet imád csak, / Egy jelben egyedül, / Egy a dicső remény is, / Melyért küzd s lelkesül.” M Lejegyezte:-1-s A „genfi zsoltáros” A kelenföldi vesperás istentiszte­leteken minden vasárnap este el­hangzik egy-egy genfi zsoltár. E zsoltárátiratok szerzője Théodore de Béze - magyarul Béza Tódor vagy Tivadar - reformátor, Kálvin munkatársa. Az alábbi néhány sorral halálának négyszázadik év­fordulója alkalmából emléke­zünk meg róla. Théodore de Béze emlékezete akinek a kérésére törvényesítette há­zasságát. Járt Tübingenben, ahol meglátogatta volt nevelőjét, Volmart. Ezt követően, 1549-től a lausanne-i akadémián tanított a reformátor Pierre Viret (1511-1571) mun­katársaként mint a görög nyelv pro­fesszora; ebben az időben írta legjelen­tősebb műveit. Viret mellett szoros kap­Béze egy gazdag francia királyi helytartó gyermekeként látta meg a napvilágot a burgundiai Vézelay-ben 1519. június 24- én. Kilencévesen Orléans-ba került a ne­ves württembergi humanista, Melchior Volmar (1497-1560) szárnyai alá, akinek meghatározó szerep jutott az ifjú szelle­mi és lelki fejlődésében. Néhány év múl­va Volmarral együtt Bourges-ba utaztak, mert Volmart az itteni akadémiára hív­ták a régi nyelvek tanárának. Béze itt több - Párizsból menekülni kényszerült - férfiúval találkozott, többek között Kálvin Jánossal is. A protestánsok elleni üldözés meg­erősödésével (1535) Volmar visszatért hazájába, Béze pedig a párizsi egyetem jogi karán folytatta tanulmányait, s be­kapcsolódott az ottani humanisták kö­rébe. Tanulmányai végeztével világfi­ként latin nyelvű szerelmes versek írá­sába kezdett, és megjelent versesköte­tével (Juvenilia) meglehetős hírnévre tett szert. 1544 körül lett a hitújítás esz­méinek követője, és ugyanebben az év­ben - titokban - feleségül vette a pol­gári családból származó Claudine De- nosse-t. 1548-ban lemondott minden ja­vadalmáról, s feleségével együtt Genf- be menekült. Kálvin munkatársa lett, csolatban állt Kálvinnal és Farellal, akik­kel továbbfejlesztették a kálvinista tano­kat. 1559-ben meghívást kapott Kálvin­tól Genfbe, hogy a frissen alapított Gen­fi Akadémia első rektoraként folytassa tanári pályáját. A hosszú évek során több, később nevessé vált prédikátor ke­rült ki a keze alól. Mindemellett sokat utazott, hogy népszerűsítse és terjessze Kálvin tanait Német- és Franciaország­ban. Kálvin halálát követően (1564) meg­választották a genfi kálvinista egyház vezetőjéül (Moderators). Ezt a tisztséget 1580-ig töltötte be. Béze élénk hitvitázó tevékenységet folytatott, Kálvin után ő lett a francia hu­genották tanácsadója. Részt vett konfe­renciáikon (Poissy, 1561; La Rochelle 1571), és tudatosan síkraszállt a reformá­tus egyház hitének tisztaságáért. 1586. márciusában ott találjuk a montbéliard-i (mémetül Mömpelgard) vallási megbe­szélésen, ahol a lutheránus-evangélikus Jakob Andreae-val (1528-1590) szemben a református tanokat védelmezte. A híres genfi katolikus püspök, Franz von Sales (1567-1622) többször próbálkozott - mindhiába - rávenni őt arra, hogy reka- tolizáljon. Béze tanári pályáját 1598-ban, a lelkészi szolgálatot pedig két évvel ké­sőbb fejezte be. 1605. október 13-án halt meg Genfben. Béze kora egyik legismertebb biblikus tudósa volt. A zsoltárfordító számos szentírási kommentárja mellett különö­sen fontos az 1551 és 1559 között készült, komoly szövegkritikai munkán alapuló görög Újszövetség-kiadása, amely 1565- től kezdve számtalanszor megjelent. Ez a szövegvariáns lett később a textus recep- tus (az általánosan elfogadott szöveg). E mellett szívügyének tekintette a kálvi- nizmus rendszeres teológiájának kidol­gozását. E program jegyében tovább­gondolta és radikalizálta Kálvinnak a kettős predestinációról szóló tanítását és úrvacsoratanát. Az úrvacsorái jegyek­ben határozottan Jézus jelképes jelenlé­tét vallotta. Evangélikus énekeskönyvükben több éne­ket is találunk neve alatt. Ezek közül ta­lán az egyik legismertebb zsoltárfordítá­sából álljon itt néhány sor befejezésül: „Tebenned bíztunk eleitől fogva, / Uram, téged tartottunk hajlékunknak! (...) Te voltál, és te vagy, erős Isten, / És te meg­maradsz minden időben.” (339,1) ■ Blázy Árpád

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom