Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-10-23 / 43. szám

‘Evangélikus Élet!. MOZAIK 2005. október 23. 11 Misszió a világhálón Rákoskeresztúrról A Komárom városában élő „Jókai- né uram” minden eszközt bevetett, hogy megakadályozza fia, Jókai Mór és Laborfalvi Róza házasságkötését. Az ifjú pár a boldogító igent Rákos­csabán mondta ki. A fiatalok jól mérték fel a helyzetet: a Pesttől húsz kilométerre fekvő falu félree­ső hely volt, Jókainé nem értesült fia esküvőjéről. Az egykori Rákos menti falvak ma Budapest XVII. ke­rületét alkotják. Jóllehet a főváros központja ma vasúttal és BKV- busszal is elérhető, e településré­szek helyzete nem sokat változott a nevezetes házasságkötés óta. Rákoskeresztúr és környéke ma is félree­ső, nehezen megközelíthető hely Buda­pestről nézve. Itt, a XVII. kerületben él Budapest lélekszámában legnagyobb, hitbéli és történeti hagyományaiban egyik leggazdagabb evangélikus közös­sége. Hitéletünk gyülekezetünkben, négy templomunk körül szerveződik. Az ala­pításának bicentenáriumát 2006-ban ünneplő Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházközség számára ma a legnagyobb gondot az elvilágiasodás, testvéreink ke­vés szabadideje és a gyülekezetrészek kö­zötti nagy távolság jelenti. Elöljáróink a múlt század kilencvenes éveiben felismerték a kommunikáció fontos szerepét. Az első olyan gyüleke­zetek között voltunk, amelyek számító- gépes nyilvántartást vezettek be. A test­vérgyülekezeteinkkel való kapcsolattar­tásban döntő szerepe volt és van az elekt­ronikus kommunikációnak. Tíz éve je­lentetjük meg a Kereső' Szó című értesítőt, melyet minden Rákos menti evangélikus évente két alkalommal megkap. Értesí­tőnkkel együtt a Harmat és a Luther Ki­adó reklámanyagait is terjesztjük. Gyüle­kezetünk ugyancsak az elsők között ké­szített honlapot. Honlapunk egyes részei angol, német, finn, szlovák és orosz nyel­ven is elérhetőek. A finnországi raumai és noormarkkui gyülekezet is a rákoske­resztúri tapasztalatokat megismerve ha­tározta el, hogy honlapot készít. A Rákoskeresztúri Evangélikus Egy­házközség 2004-ben csatlakozott az e- Magyarország-programhoz. Teleházun- kat a Bakancsos utcai gyülekezeti terem­ben nyitottuk meg. Fő célunk a tudásala­pú társadalom építésének elősegítése, az informatika népszerűsítése gyülekeze­tünkben, a teleház közösségteremtő ere­jének felhasználása a gyülekezeten belü­li misszióban, továbbá a nyitás a kerület­ben élők felé. A teleházat működtető munkacsoport néhány tagja már koráb­ban is részt vett a gyülekezeti újság szer­EGYHÁZ ES VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Babies Csaba és Bogdányi Gábor kesztésében, kiadványaink gondozásá­ban. A teleház elindítása egyben azt is je­lenti, hogy az egyfajta szellemi műhely­ként funkcionálhat a jövőben a gyüleke­zet életében. Az adminisztrátori tisztsé­get informatikusok és segítőik - Burger Erzsébet, Debnár László, Herzog Ferenc, Mukk Csilla és György, Mályi Gábor, valamint e sorok írója - látják el. A gyülekezet nagy örömmel fogadta a számítógépeket. Számítógépes tanfo­lyamokat indítottunk kezdő és haladó szinten. Számos gyülekezeti tag járt és jár tanfolyamainkra. A XVII. kerületben zösségünket alapító stájer evangéliku­sok egykori gyülekezetével. Teleházi ad­minisztrátorunk, Debnár László digitali­zálta rákosligeti irattárunkat: munkáját november 13-i templomszentelési ünne­pünkön mutatjuk be. Sok feladat vár még a teleházi munka­csapatra. Állandó feladataink - a működ­tetés, „PR-tevékenység” - mellett készü­lünk bicentenáriumunk megünneplésé­re. A Kereső' Szóban publikáló gyülekezeti tagjaink - Eszlényi Ákos, Gyarmathy Dezső', Kása László, Marschalkó Gyula, Mirák Kata­lin, Wiszkidenszky András, Tóth Péter, Zász- kaliczky Pál -, valamint a teleház munka­társai jelentős munkát végeznek gyüle­kezetünk múltjának kutatásában, ismer­tetésében. 2006-ban tervezzük megje­lentetni dr. Kosa Pálnak A Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházközség című, eddig csak az interneten publikált könyvét. Gyüle­kezetünk megalapításának 200. évfordu­lóján egy újabb honlapot szeretnénk in­működő más gyülekezetek tagjai is igénylik e szolgálatunkat. 2005-ben je­lent meg a Megláttad néped nyomorúságát című kiadványunk, mely a rákoskereszt­úri német ajkú evangélikusok egykori betelepülésének, illetve 1945. évi depor­tálásának állít emléket. Történetük négy televíziós műhelyt inspirált forgatásra. Az internet segítségével sikerült 253 év után először kapcsolatot teremteni a kö­dítani. Az évfordulóra kétszáz magyar- országi és kétszáz külhoni keresztény közösség gondolatait, üdvözleteit jelen­tetnénk meg. Interneten való jelenlétünk, gyüleke­zetünk tagjainak a postaládájában fellel­hető kiadványaink missziós feladatokat látnak el: korunk eszközeinek alkalma­zásával dicsőítjük Krisztust! ■ Léránt István Korunk néma járványa Október 20. a csontritkulás világnapja. A „néma járvány" az utóbbi évtizedekben kiemelkedő, egyre növekvő népegész­ségügyi problémává vált. Világszerte több millió embert sújt ez a betegség, amellyel hazánkban is a lakosság 7-10 %-a küszködik. A csontritkulásnak számos oka lehet. Bizonyos emberek örökletesen hajlamosak a betegségre, de elősegítheti a kialaku­lását a hormonháztartás zavara, bizonyos gyógyszerek szedése, a testmozgás hiánya, a gyakori fogyókúra, a napfényen töltött kevés idő és a kalcium-, illetve D-vitamin-szegény táplálkozás is. A tünetek alig észlelhetőek, ezért is nevezik a csontritku­lást „néma járványnak". Negyvenéves kor után elkezdődik a csonttömeg csökkenése, a csontok veszítenek sűrűségükből, és ez bizony komoly következményekkel járhat. A csontok tö­rékenyek lesznek. A betegség pedig igen gyakran csak akkor derül ki, amikor eltörik valamelyik csont. Ha már kialakult a betegség, a kezelésének elsődleges cél­ja a további állapotromlás megakadályozása és a csonttöré­sek kockázatának csökkentése. Hazánkban a csontritkulás ke­zelésére számos - receptköteles - készítmény kapható, me­lyeket a szakemberek betegeik kezelésére nagy biztonsággal alkalmazhatnak. Ezen készítmények a kalcium csontba törté­nő beépülését segítik elő. Azt azonban kevesen tudják, hogy az egyébként kitűnő vényes készítmények alkalmazása kevés­bé hatékony akkor, ha a beteg a csontképzéshez alapvetően szükséges kalciumból keveset fogyaszt! A csonttömegük fenntartásához a felnőtteknek napi 1000 mg, a változókorban lévőknek 1500 mg kalciumra lenne szük­ségük. A hazai táplálkozási szokások alapján számolt átlagos kalciumbevitel azonban Magyarországon nem haladja meg a napi 500-600 mg-ot, amely jóval elmarad a napi ajánlott mennyiségtől. Ezért a Béres kutatói kifejlesztették a CalciviD filmtablettát, amely az ajánlott napi dózisban együtt tartal­mazza a kalciumot és az annak felszívódását segítő D-vita- mint. A CalciviD filmtablettát minden negyven év feletti hölgynek ajánljuk a megnövekedett kalciumigény kielégítésé­re és így a csontritkulás megelőzésére, illetve a már csontrit­kulásban szenvedő betegeknek a gyógyszeres terápia kiegé­szítő kezelésére. Figyeljünk oda jobban, hiszen a csontritkulá­son érdemben javítani sajnos már nem lehet, ezért mindent el kell követni azért, hogy a bajt megelőzzük, illetve ha már ki­alakult a betegség, akkor lassítsuk a folyamatot. A CalciviD filmtabletta vény nélkül kiadható gyógyszer. A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét! E VÉL & LE VE L & E VE L & L E V EL A diakóniai teológia közelmúltja és a jövő teológiája a magyar evangélikusságban Ebben a témában tartotta idei teológiai konferenciáját Piliscsabán szeptember 1-3. között a Külföldön Élő Magyar Evangélikus Lelkigondozók Munkaközössége (KÉMELM). A májusban kiküldött értesítő és meghívó így jelölte a konferencia célját (Szó szerinti idézet - A szerk): „A KÉMELM részéről a diakóniai teológia olyan értelmű lezárása, hogy a nyár végén megjelenő Vajta Vilmos - a témával kapcsolatos - köny­vének magyar fordítása révén, ill. annak tartalmi hátterével teológiai összegezést nyújtsunk a KÉMELM, illetve az általunk felkért előadókkal.” Ugyanakkor kerestünk alkalmat arra is, hogy testvéri közösségünk első elnökének, Vajta Vilmosnak a nemzet­közi és magyar jelentőségéről szóljunk. E helyen - a későbbiek megértése miatt is - néhány alapvető megjegyzés kínálko­zik. Az első az, hogy ezen alkalom a külföldi, illetve a nyugat-európai magyar evan­gélikus szolgálat soros teológiai alkalma volt, hiteles magyar, külföldi és magyaror­szági teológusok felkérésével, beleértve a három hazai evangélikus püspök szolgála­tát is. A második megjegyzés felfigyeltet a konferencia témájára, hangsúlyozva azt, hogy a kérdéssel kapcsolatos gondolkodásunk nem bezártan próbálta értékelni a konferencia vállalt feladatát, hanem a magyar evangélikusság egészét érintően. Mind­ebből következik a harmadik tézis, nevezetesen az, hogy a legnagyobb tévedés lenne az a felfogás, amely KEMELM-tagok és mások felosztásában próbálná értékelni az alkal­mat. A konferencia egysége, disszonancia nélküli közösségi szelleme a hozzávetőleg harminc résztvevő számára is érezhető volt. Mindezzel csupán a magunk teológiai, dialógusra mindig kész, erkölcsi nyitottságát próbálom érzékeltetni. A fentiek előrebocsátása után teszek néhány megjegyzést Frenkl Róbert írásaira, me­lyek az Evangélikus Élet szeptember 11-i és október 2-i számában jelentek meg Egy letűnt rendszer „teológiája”, illetve Meg egyszer a diakóniai teológiáról címen. E két, ironikus és vé­delemre körülbástyázott írás közül az első sajátos módon és nehezen érthető humor jegyében tesz észrevételeket a KÉMELM konferenciájáról. A második pedig cáfolat Ittzés János püspöknek A többszörösen megnyúzott és mégis eleven róka esete - Reflexiók dr. Frenkl Róbert írására című cikkére, amely szintén az október 2-i számban volt olvasha­tó. Ezen utóbbi írást is röviden értékelem. Ittzés János reflexióit jónak, Frenkl Róbert szóhasználata szerint is, megszívlelen­dő gondolatoknak tartom. Örülök, hogy az egyházát féltő és védő, hiteles tanú biz­tonságával igyekezett összegezni észrevételeit. Szeretném reményemet kifejezni, hogy ez a disputa a lényegre koncentrálva a kérdéses Vajta-könyv mielőbbi megjele­nését, valamint a hazai egyház részéről egy olyan teológiai fórum, konferencia létre­jöttét fogja eredményezni, amely választ ad arra a sarkalatos kérdése, melyet a múlt évi METT-konferencián tartott előadásomban (A diakóniai teológia nyugati megítélése) vetettem fel: hogy tudniillik mikor lesz a Magyarországi Evangélikus Egyháznak teo­lógiai bátorsága és erkölcsi integritása ahhoz, hogy találkozzék a maga múltjával. Frenkl Róbert október 2-i írásában (Még egyszer a diakóniai teológiáról) az alapkérdésről így fogalmaz: „Nem tettem mást, mint hogy összegeztem a már 1989-ben kialakított vé­leményemet. .Feltehetően a Lelkipásztorban megjelent, vele készített interjúról van szó, amely korábban németül látott napvilágot a Lutherische Monatshejtében. Zavaró, hogy a magyar szöveg nem fedi a német szöveget még címében sem. Németül ugyanis így szól: Was heist „Theologie der Diakonie?”, míg ennek a magyar megfelelője: A szeretet légkörében. A kérdés nemcsak az, hogy körülbelül harminc helyen több és más van a magyar szöveg­ben, mint a németben, mintegy tizenöt helyen pedig kevesebb, azaz hiány, hanem alap­vetően az, hogy melyik interjúszöveg tekinthető hitelesnek és a megírt októberi cikk alapjának? Tudniillik ha az alap labilis, a konzekvencia is azzá válik. Valóban örültem Frenkl Róbert jelenlétének a konferencián. Nyilván elfoglaltsága miatt tudott csak később érkezni, és jóval a befejezés előtt távozni. Ez természetesen érthető. Viszont amit igazán hiányoltunk, tulajdonképpen az, hogy ottléte alatt - tő­le teljesen szokatlan módon - nem vett egyetlenegyszer sem részt a beszélgetések­ben, az előadásokkal kapcsolatos véleménynyilvánításokban. Ez azért kár, mert hasznos gondolataival a konferencia természetes miliőjében találkozhattunk volna, az általunk kézenfekvőnek tartott nyílt és testvéri véleménycserében. Erről a hozzá­állásról ő maga is így nyilatkozik második cikkében: „Csak a nyílt, őszinte beszéd se­gít a bajok orvoslásában.” Örömmel és szívesen vállalom ezt a mondatot. Ennek legyen bizonysága a mun­katársaim és magam nevében tett fenti összegezés. Urunk kegyelme, vezetése és áldá­sa legyen mindannyiunkkal. Pátkai Róbert (London) Köszönöm Pátkai Róbert összegzését. Cikkemben a Lutherische Monatsheftében megjelent interjúra hivatkoztam. Természetesen vállalom a Lelkipásztorban közölt interjút is. Pátkai Róbert fogalma­zása azonban pontatlan. Nem a Lelkipásztor-interjú jelent meg korábban a Lutherische Monatshef­tében, de fordítva sem igaz. Két interjúról van szó, a szellemiségük, a következtetések azonosak. Kö­szönöm, hogy utólag is hiányolta a KÉMELM elnöke véleménynyilvánításomat: ha ez ott hangot kapott volna, bizonyára aktívabb lettem volna. Ezt igyekeztem cikkeimmel nagyobb nyilvánosság előtt pótolni. Ezúton is elnézést kérek, ha akár a humor, akár bármi más bántó lett volna. Frenkl Róbert Déli harangszó Ezen a héten minden délben az uraiújfa- lui evangélikus templom harangja szól a Kossuth rádióban. Uraiújfalu Sárvártól tizenöt kilométerre északkeletre, a Rába bal partjától öt kilométerre fekvő Vas megyei község. A település neve a honfoglalást idézi. Eredetileg Urajnak hívták, és csak a le­genda köti Koppány törzsfőhöz. Az vi­szont bizonyos, hogy Uraj alapítója vagy egy nemzetségfő, vagy egy nagy­család vezetője volt. Egy 1221-ben ké­szült oklevél szerint a Ják nemzetség birtoka volt, ahol új falu épült, és ezt Uraj földjének nevezték. A középkor­ban a Jáky, a Niczky és a Bezerédj család birtokaként tartották számon, a szom­szédos Szentivánfa településsel együtt. Újfalu a 18. századtól a környék evangé­likus központja volt; lelkésze hat kör­nyékbeli település lakóinak a lelkigon­dozását is ellátta. Itt született a 19. század elején Bezerédj Amália írónő, akinek nagy szerepe volt az első hazai falusi kisdedóvók megszer­vezésében. Ugyancsak a falu szülötte Szelestey László költő, ügyvéd. Itt volt evangélikus esperes és táblabíró az iro­dalmár, folyóirat-szerkesztő, színház- szervező Döbrentei Gábornak az édesapja, Döbrentei Lajos. Az uraiújfalui impozáns barokk evan­gélikus templom 1784-ben épült. Tor­nyában három harang lakik. A délidő­ben megszólaló nyolcvanhat kilós ha­rangot Seltenhofer Frigyes és fiai soproni műhelyében öntötték 1912-ben. M Forrás: Rtv Részletes Káté a határon túlra - adományozóvonal Egy hívás - és valakit megajándékozott! A hívás díja 400 Ft + áfa. 06-81-330-220

Next

/
Oldalképek
Tartalom