Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-10-09 / 41. szám
2 2005- október 9. FORRÁS ‘Evangélikus ÉletS ÉLŐ VÍZ Isten céldátuma Napjaink köznyelvében új kifejezés terjedt el, s a média is tele van vele: céldátum. Ezt lehet módosítani, megfontolni, kitolni, átértékelni a pillanatnyi helyzet és érdekviszonyok függvényében. Pedig a dátum valamilyen állandóságot, fix időpontot jelöl, de emberi kapcsolatainkban minden viszonylagossá válik: már a jövő sem a régi, és a múlt eseményei is átértékelődnek. Egyéni és közösségi céljaink elveszítették állandóságukat, minden relatív, s minél közelebb kerülünk az általunk kitűzött dátumhoz, annál távolibbá válik a cél. Ilyen a mi céldátumunk! Beláthatjuk, hogy múlandó, földi időnkben mi nem tudjuk garantálni céldátumaink betartását. Beteljesületlenek maradnak vagy a tervezettnél később valósulnak meg emberi céljaink. Mivel az idő nincs a mi birtokunkban, fordítsuk tekintetünket az örökkévalóság Urára, akinél nincs idő, csak az időn túli örök jelen! Az örök „Vagyok, aki leszek” mégis közli az ő velünk kapcsolatos céldátumát, nem titkolja el, s évezredek óta nem is módosította ezt a ránk vonatkozó terminust, amely mindenki által megismerhető az ő kijelentéseit tartalmazó Szentírásból. Lássunk tehát néhány idézetet a mi naptárunkhoz igazodó igék közül, amelyek ugyanazt a céldátumot adják hírül: „Ma, ha az ó'hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket..." (Zsid 3,7-8; 3,15; 4,7) „íme, most van a kegyelem ideje! íme, most van az üdvösség napja!" (2Kor 6,2) „Most, amikor halljátok szavát, ne keményítsétek meg szíveteket. .." (Zsolt 95,7-8) „Ma lett üdvössége ennek a háznak... ” (Lk 19,9) .....ma velem leszel a paradicsomban." (Lk 23,43) A költő értelmezésében Isten céldátuma egyetlen feladatot jelent minden ember számára, amelyet azonban csak halálunk napjának számunkra ismeretlen „céldátumáig” van lehetőségünk teljesíteni. Ezért inkább fogadjuk el Istenünk „fix” céldátumát: ma, most! „Siessetek, hamar lejár, / kegyelme már régóta vár! / Ma még lehet, ma még szabad, / borulj le a kereszt alatt!” (Füle Lajos) ■ —1 —s A pestszentlőrinci evangélikus gyülekezet (Budapest XVIII. kér., Kossuth tér 3.) vendége dr. Fabiny Tamás lesz a LÉT (Lőrinci Értelmiségi Teaház) következő esti beszélgetésén október 12-én, szerdán 18 órakor. Az est témája: Ekverés vagy hídverés? Média, közélet és egyházi szolgálat. Minden érdeklődőt szeretettel várunk! SEMPER REFORMANDA ..... aki helyesen látná az emberek mi nden baját - akár ellenségeinek, akár barátainak -, az saját szenvedéseiről megfeledkeznék, és azt gondolná, hogy neki nincs is szenvedése. Sőt Mózessel és Pál apostollal együtt égne a vágytól (2MÓZ 32,32), hogy meghalhasson amazokért; inkább legyen ő az elátkozott, a Krisztustól elszakított és az élet könyvéből kitörlött, csak amazok megváltottak legyenek (amint Róm 9,3-ban megíratott). Ilyen izzó buzgóság hevítette Krisztust, hogy érettünk meghaljon, s a poklokra alászálljon. így nekünk példát hagyott, hogy mi is törődjünk mások bajával. Mégpedig annyira törődjünk, hogy saját bajainkról egészen megfeledkezzünk, sőt szeressük azokat.” M Luther Márton: Tizennégy vigasztaló kép megfáradtaknak és megterhelteknek (Virág Jenő fordítása) SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 20. VASÁRNAP - Lk 14,25-35 Lukács és Máté, miközben az evangéliumot írják, beszélgetnek- Én ezt aztán soha nem írom le, az száz százalék.- Hogyhogy nem írod le?- Nem írom le, és kész! Gondold el, doktor, mennyi kárt okoznak, mennyi keserűséget és könnyet teremtenek majd ezek a mondatok.- Megfogadtuk, hogy úgy írunk le mindent, ahogy azt a szemtanúk és hiteles hírvivők elmondták. Márpedig ennek alaposan utánajártam. Mindennek alaposan utánajártam, de ennek aztán végképp.- Tagadjuk le, hogy hallottuk ezeket a szavakat. Úgysem tudja meg senki.- Máté, Máté! Miket beszélsz? Csak nem gondolod, hogy büntetés nélkül el lehetne titkolni azt, amit tudunk?!- És ha csak azt mondanánk, hogy Isten a fontosabb? Akkor az nem jelentené azt, hogy apánkat, anyánkat, feleségünket, gyermekünket, testvérünket gyűlölnünk kéne.- Sőt még a saját lelkünket is!- Még a saját lelkünket is.- Nem tehetjük.- Miért nem? Ezzel Jézus mondanivalóját sem bántanánk meg, elvégre ő mondta, hogy szeressük egymást, a gyerekeket, a testvéreket, a szülőket. Várj csak! Itt mindjárt kikeresek neked egy ilyen részt...- Nem kell, tudom! Hidd el, mégsem változtathatjuk meg ezen a helyen azt, amit mondott. Itt pedig azt írja: „Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sói még a saját lelkét is, nem lehet az én tanítványom.”- Lukács, nagyon félek ezektől a szavaktól. Tele van poklokkal. Hány embert közösítenek ki, aláznak meg majd ezek miatt a szavak miatt? Gyülekezeti tagok fordulnak el családtagjaiktól, alapvető kapcsolatok hullanak szét vallásos nagyképűségből. Ahogy én tudom, előtte még ezt is mondta: „Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot." Hol van itt a békességes Jézus, akiről jó hírt szeretnénk vinni az emberek közé?- Igazad van, Máté! Sok nehéz mondat hangzik el nálad. Abban is igazad van, hogy sokan magyarázzák majd félre ezt az üzenetet. De nézd csak, nálam előtte egy példázat van, amely a nagy vacsoráról szól. Ez tele van örömmel, és arra kéri az embereket, hogy vegyenek részt abban az örömben, amelyet Isten készít.- Ismerem ezt a példázatot. Nálam is megvan; igaz, kicsit keményebb a történet. Van benne bosszú is. De az nem itt szerepel, hanem egészen máshol.- Na, látod. Itt egy csalódott, de egyben reménykedő, jóságos Isten áll az emberek előtt. Talán így elviselhetők a kemény szavak is.- Éppen ezért nem odaillők. Neked is azt kellene írnod, amit én rögzítettem: „Alti jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám..." Ráadásul én abba a részbe helyezem el, ahol a tanítványok az evangélium elkötelezettjei lesznek. Rájuk tényleg igaz is lehet, hogy szembekerülnek a házuk népével.- De itt van ez a példázat a nagy vacsoráról. Aztán ahogy megfordul...- Mit csinál?- Jézus egyszer csak megfordul. Képzeld el ezt! Mennek az úton. Mögötte a sok ember. O talán még a nagy vacsora példázatán gondolkozik, amelyet egy vendégség közepette mondott el. Az emberek mögötte arról beszélnek, hogy ők most már Jézus követői. Arról beszélnek, hogy mennek a nagy öröm felé, amely olyan, mint egy óriási lakoma. Akkor Jézus hirtelen megáll, és szembefordul velük. Mindenki megáll. Néznek egymással szembe. Itt a lényeg. Ott állnak egymással szemben.- Hogy lesz ez lényeg, doktor?- Szemben áll egymással a múlandóság és az örökkévalóság. Ember és Isten. Az ember szándéka, amely hagyományokra, családra, emberi kapcsolatokra épül - és Isten szándéka, amelyben az ember magára marad, egyesegyedül Isten színe előtt állva. Szemben állnak egymással a lényeg tekintetében. A szándékok tekintetében. Éppen amiatt, amit az életről gondolnak.-Jézus tudatosan állítja meg őket? A VASÁRNAP IGÉJE- Valamikor úgyis bele kell ütközniük Istenbe.- De ezek az emberek nem lesznek mind igehirdetők!- Itt nem is arról van szó, hanem az élet felépítéséről. Tudod, olyan ez, mint egy toronyépítés vagy hadba vonulás. Az embernek el kell gondolkoznia azon, hogy mit is akar az életben.- Ismered Jézusnak azt a példázatát, amely éppen a toronyépítésről...- Igen, igen. Persze, hogy ismerem.- De ez olyan, mintha Jézus rá akarná beszélni őket, hogy inkább válasszák a normális életet, amelyben apa, anya, asszony, gyerekek és emberi törekvések vannak. Nem az az evangélium célja, hogy mindenki - akármilyen módon - kövesse Jézust? Akkor most miért beszéli le őket erről?- Talán ő maga is megrettent a nagy változástól. Talán hirtelen belátta, hogy ez nem megy egykönnyen az embernek.- Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges. így válik végképp magányossá az ember.- Talán mégsem. Van itt szó még a keresztről. Ez pedig éppen arról szól, hogy Isten nem hagyja el az embert, hanem a végletekig vele marad. Azt mondja: ,JTa valaki nem hordozza a maga keresztjét..."-de igazából ő megy elöl a sorban. O vezet minket az örökkévalóság - embertől, világtól idegen - útján. Nem annyira a halál felé, hanem inkább a feltámadás felé. Igen. Na, moát írjunk, Máté, tovább, mert sosem lesz ebből Biblia! ■ Koczor Tamás Oratio (xcumenica Mennyei Atyánk! Hálát adunk neked azért, hogy Fiadban felvállaltad az emberiség keresztjét. Köszönjük, hogy Jézus magára vette mindannyiunk életének terhét, és halálig menően, harcolt értünk. Köszönjük neked, hogy benne olyan mesterünk lehet, aki nem egyszerűen csak irányt mutat, hanem a legvégsőkig elkísér és vezet bennünket, és amit mi képtelenek vagyunk elérni, azt egyedül is megvívja értünk. O biztatott bennünket, hogy bizalommal tárjuk eléd könyörgésünket. Kérünk téged egyházadért. Add, hogy az élet sűrűjében járva ne veszítse el azt az ízt, amelyet neki adtál. Ne engedd, hogy az erőtlen múltba révedés vagy a megfelelési kényszer vezesse tagjainak tetteit, szavait, életét. Kegyelmesen térítsd vissza újra és újra arra az útra, amelyre te elhívtad és összegyűjtötted. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet] Urunk, hallgass meg minket! Kérünk ezért az országért, amelyben élünk. Ne engedd, hogy egymásnak feszülő indulataink tönkretegyék azokat a lehetőségeket, amelyeket nekünk is megadtál. Kérünk, segíts, hogy közös sorsunk legfontosabb kérdéseiben tudjunk őszintén, nyitottan párbeszédet folytatni egymással. Adj bölcsességet és jóakaratot azoknak, akik tehetnek azért, hogy közéletünkben visszaszoruljon a gyűlölködés, a vádaskodás. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet] Urunk, hallgass meg minket! Kérünk sok sebből vérző földünkért. Te szabj határt az emberi felelőtlenségnek, közönynek és rombolásnak, amellyel tönkretesszük teremtett világodat. Kérünk, munkáld bennünk a törekvést, hogy az utánunk jövő generációknak is hagyjunk a föld, a levegő, a víz, az élelem tisztaságából. Ne engedd, hogy kizárólag az olcsóság és a kényelem határozza meg azt, ahogyan nekünk ajándékozott javaiddal élünk. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet] Urunk, hallgass meg minket! Kérünk téged minden szenvedőért. Azokért, akik tehetetlenül vergődnek életük terhe alatt, akiket elhagytak, megcsaltak, akiket kínoznak. Te látod, hogy mennyi szenvedést tudunk okozni egymásnak. Add, hogy tudjuk szeretni a mellettünk élő embereket, akik teremtettségük és megváltottságuk okán testvéreink, még akkor is, ha olykor nehéz elviselni őket. Kérünk, te légy a betegek, a megkeseredettek, a reményvesztettek lelkének orvosa. Szólítsd meg őket is életet adó szavaddal. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet] Urunk, hallgass meg minket! Végül könyörgünk önmagunkért. Ne engedd, hogy megszokjuk ajándékaidat, melyeket hitünkben adtál nekünk. Tölts el újra bennünket az első szeretet melegével, hogy tetteinkben, szavainkban, gondolatainkban téged dicsőítsünk, és eszközei legyünk mindeneket üdvözíteni akaró kegyelmednek. Ámen. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELET - LITURGIKUS KÖNYV Visszaszámlálás ► Új sorozatunk előretekint a közelgő adventre. Bár még messzinek tűnik, egykettőre betoppan. És vele - Deo volente - megérkezik az a könyv, amely lehetőséget kínál istentiszteleti életünk gazdagításába. Visszaszámlálás című sorozatunk célja tulajdonképpen az, hogy felkészítse az érdeklődőket a megújult rend használatára, és segítséget nyújtson jobb megértéséhez és befogadásához. Megkezdődött a visszaszámlálás. Nemcsak a rakéta kilövése, az űrhajó indítása előtt, hanem bármely más munka vége felé közeledve is izgalmas pillanatokat élhetünk át. Elkészült az „alternatív Agenda” (többen használták ezt a munkacímet, jelezve, hogy érvényes Agendánk mellett egy sor más lehetőséget is kínál ez az isten- tiszteleti rendtartás). A vaskos kézirat a kiadóhoz került, túl vagyunk három korrektúrafolyamaton, Kendeh K. Péter megálmodta az arculatot, és elvégezte a tördelést, s elkészült az első levonat. Közel hatszáz oldal vár a szuperrevízióra (öt testvérünk olvassa a szöveget, hogy lehetőleg egy hiba se maradjon benne), hogy utána Gyári Virág olvasószerkesztő keze alatt elnyerje végleges formáját. A következő lépésben kezdődhet a nyomdai előkészítés utolsó fázisa, a levilágítás. Reménységünk szerint október utolsó napjaiban hagyja el a nyomdát az úgynevezett „nullverzió". Mit takar ez az elnevezés? Azt, hogy ez a kötet színes voltát, szerkezetét, tartalmát tekintve már a végleges szöveget tartalmazza, külső megjelenése (a puha kötés) azonban utal majd arra, hogy még van egy év az apró (nem strukturális) javításokra, változtatásokra. Olyan példányszámban jelenik csak meg, hogy minden gyülekezet kézbe vehessen egy-egy példányt. A végleges, kemény kötésű, tartós kivitelű kötet egy év múlva, reménység szerint 2006 adventjére lát majd napvilágot. Addig pedig közös gondolkodásra, együttes javítómunkára hívunk minden jóindulatú testvért. A „nullverziót” október végi megjelenése után egy hónapig lehet ízlelgetni; az adventi időszak már lehetőséget kínál a kipróbálására is. Igaz, erre is még csak a kóstolgatás szintjén kerülhet sor, hiszen az „alternatív Agendát” hamarosan - reménységünk szerint böjtre - egy kísérőkönyvecske követi, amelyet az Evangélikus énekeskönyv kiegészítéseként kezükbe vehetnek a gyülekezeti tagok. (Ez tartalmazza majd az egyes istentiszteleti rendeket, a zsoltáranyagot, illetve énekverses liturgiánk gazdagabb kínálatát.) Azért teszem idézőjelbe az „alternatív Agendát”, mert a megjelenő kötet címoldalán ezt olvassuk majd: Evangélikus istentisztelet - Liturgikus könyv (rövidítve LK- nak nevezzük). A böjti időszakban megjelenő könyvecskének pedig ez lesz a címe: Gyülekezeti liturgikus könyv (rövidítve: GyLK). A cím magyarázatára és a tudatos változtatás okára most induló sorozatunk következő részében még visszatérünk. Hazai egyháztörténetünk lapjain azt látjuk, hogy átlagosan negyvenévenként jelent meg egy-egy új szertartáskönyv. Ez mindahányszor jelentős esemény volt - most is az. Ha pedig fontos mérföldkőhöz közeledünk az „alternatív Agenda” megjelenésével, akkor erre alaposan fel kell készülnünk. A sorozat köLITURGIKUS SAROK vetkező írásai ebben szeretnének segíteni. Szólunk majd arról, hogy mi mindent tartalmaz ez a vaskos kötet. Olvashatnak testvéreink arról, hogy mi tér el a megszokottól, és miként lehet megtalálni benne azt, amit eddig is ismertünk, szerettünk. Tájékoztatjuk olvasóinkat arról is, hogy milyen előkészítés szükséges ahhoz, hogy egy gyülekezet megismerkedjen és éljen az új lehetőségekkel, illetve hogy a szó szoros értelmében el is sajátítsa őket. Szóba kerül az is, hogy milyen átjárás van a régi és új Agenda között, azaz hogy milyen módon „válogathatunk” egyikből-másikból úgy, hogy ne sérüljön a liturgiái rend, az istentisztelet felépítése és dramaturgiája. Praktikus tudnivalókról is beszámolunk. Tanítványként most egy tanulási folyamat kezdetén járunk, melynek az első fázisa az ismerkedés. Nyitottságot, őszinte érdeklődést, előítéletek nélküli kíváncsiságot, a rácsodálkozásra való hajlandóságot kérünk testvéreinktől, és azt, hogy olyan szeretettel fogadják az érkező Evangélikus istentisztelet - Liturgikus könyv című kötetet, amilyen szeretettel sokan tíz éven keresztül dolgoztak rajta! ■ Hafenscher Károly (ifj.)
