Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-10-09 / 41. szám

„A következményeket szinte a rendszerváltásig viselnie kellett valamennyi hozzátartozónak, tudniillik hogy ők (...) egy »kicsapott pap« családja.” Kereszthez űző keresztek - 4. oldal „Franz König bíborost, volt bécsi érseket idézte, aki szerint az intézmények mű­ködtetése és az egyházi dolgozók fizeté­se mellett a források egyharmad részét az egyház sajtójára kellene fordítani.” Katolikus médiakonferencia - 5. oldal „Nekem van hat­.....minden tananyag a Jé­Is ten céldátuma 2. oldal száz gyermekem, zus által bemutatott alá­Beszélgetés Szirmai Zoltánnal 3. oldal szeretném, ha lenne zatra épül. Ez az ember Lelkésziktatás bordásfalak között 3. oldal hatszáz komám is.” számára a legnehezebb Tamás-mise-változatok 5. oldal 1► Keresztapaprogram lecke.” Levelek a siralomházból ^ to. oldal Déván - 8. oldal Isten iskolájában - 9. oldal Széles sávú internet u. oldal Protestáns napok Az idén hat központi rendezvény szerepel az országos protestáns napok eseményso­rozatában. Az istentiszteleteket, konfe­renciákat és kulturális eseményeket magá­ba foglaló programot 13. alkalommal hir­dette meg a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa. Központi rendez­vényként missziói napot tartanak Móron, női találkozót Keszthelyen, Debrecenben pedig a Theologiai Szemle alapításának 80. évfordulójára emlékeznek. Budapesten az egyházzenei koncert és a protestáns kul­turális est emelkedik ki a kínálatból. A fő­városban a sorozatzáró reformációi em­lékünnepélyt ezúttal a Kiscelli utcai metodista templomban tartják. !► Részletes program lapunk 6-7. oldalán Üj törvény- könyvet fogadott el a zsinat ► Egyházunk zsinata szeptember 30- án és október í-jén tartotta eddigi négy és fél éves történetének leg­fontosabb - a sorban a tizenötödik - ülésszakát: a testület ez alkalom­mal fogadta el az új törvényköny­vet. A zárószavazáskor harminc­hat küldött nem kevesebb mint nyolc törvényre mondott igent. A törvények legtöbbje egy-másfél éve formálódik, de volt olyan is, amely már három és fél éve napi­renden van. Az ülésszaknak három vendége is volt: Márkus Mihály, a Magyarországi Refor­mátus Egyház Dunántúli Egyházkerüle­tének püspöke - aki már a júniusi ülés­szakon is részt vett, sőt hozzászólásaival segítette a munkát -, illetőleg a Románi­ai Evangélikus-Lutheránus Egyház kép­viseletében Adorjáni Dezső Zoltán püspök és Orbán László lelkész. A küldöttek feladata e másfél nap alatt legtöbbször csak az volt, hogy helyénva­lóbb kifejezésekkel javítsanak, pontosít- sanak a törvényjavaslatok szövegén. Ez természetes is olyan törvények esetében, amelyek már átestek az általános és a részletes vitán is (februárban, illetye jú­niusban). Először az egyházunkról szóló alap­törvény (az 1997. évi I. tv.) és az egyház háztartási törvényének (a 2000. évi I. tv.) a módosításáról szóló törvény került napi­rendre. Ezzel kapcsolatban a zsinat lehe­tővé tette, hogy az egyház szervezeti egységei és intézményei - ha szükséges -jogi személlyé válhassanak. A gazdasá­gi törvény módosítását az egyházi testü­letek és feladatköreik változása tette szükségessé. Az egyházi szolgálatról szóló törvény el­sősorban a lelkészek szolgálati jogviszo­nyát rendezi. Most került pont a lelkészi minimálbérről rendelkező szabályok végére: az összeget a zsinat fogja megál­lapítani az éves költségvetés keretében. Az egyház szervezetéről és önkormányzati igazgatásáról szóló törvény további rész­leteket tartalmaz a zsinat e feladatköré­vel kapcsolatban. I»- Folytatás a 3. oldalon Az október 3-ai részleges napfogyatkozást Menyes Gyula örökítette meg Győrött Százéves a fasori templom ► Budapest vonzáskörzetében az 1781-es türelmi rendeletig egyedül Cinkotán volt evangélikus temp­lom. Idővel sorra emeltek evangéli­kus istenházakat - a mai Városligeti fasorban pontosan száz esztendő­vel ezelőtt, 1905-ben. A centenári­um alkalmából október 2-án tartot­tak ünnepi istentiszteletet, melyre a bajor testvérgyülekezetből, Trost- bergből is érkezett küldöttség. A Deák téren épült evangélikus gimná­zium a század végére szűknek bizo­nyult. Eleink ekkor úgy határoztak, hogy új iskolát és mellé új templonjot építenek - idézte fel az ünnepi istentisz­teletet követő közgyűlésen a kezdeteket Szirmai Zoltán lelkipásztor, aki nyugdíjba vonulásával megvárta ezt a jeles évfor­dulót. Jelentéséből kitűnt, hogy a pesti lutheránusok a kor legkiválóbb szakem­Emii követte. A Fasor jelenlegi pásztora 1964-ben segédlelkészként került ide; 1968-ban másodlelkésze, 1971-ben pedig parókus lelkésze lett a gyülekezetnek. A centenáriumot ünneplő istentiszteleten Szirmai Zoltánnak a Fasorban végzett negyvenegy esztendős gyülekezetépítő és templomszépítő szolgálatát is méltat­ta a szószékről a Déli Egyházkerület püs­pöke. Gáncs Péter iKir 8,27-30 alapján tar­tott igehirdetésében Istennek adott hálát a gyülekezetért, a templomért és az isko­láért, amelyek ma ismét együtt prédikál­nak. „Ha Salamon királyhoz hasonlóan mi is bölcsek akarunk lenni, akkor ne­künk a Megváltó előtt kell térdet hajta­nunk, tőle kell erőt kémünk” - zárta igei elmélkedését a püspök. Az istentiszteletet követő közgyűlé­sen egyházunk számos vezetője és a testvéregyházak képviselői köszöntöt­ték - szóban és írásban - a jubiláló templom közösségét. A fasori gyüleke­zet a centenáriumra egyéb alkalmakkal bereit - mindenekelőtt a neves építészt, Pecz Samut - bízták meg a tervezéssel, il­letőleg a kivitelezéssel. A munkálatok 1903-ban kezdődtek, és a Budapest-Fa- sori Evangélikus Gimnáziumban 1904- ben már be is indult az oktatás. A temp­lomot, amelynek oltárképét Benczúr Gyu­la festette, üvegablakait pedig Róth Miksa készítette, 1905. október 8-án szentelte fel Bachát Dániel bányakerületi püspök. A fasori evangélikus templom és gyü­lekezet első lelkésze Kaczián János volt. Őt Kemény Lajos, Gyöngyösi Vilmos, majd Koren is emlékezik: a templomszentelés nap­ján, október 8-án este 19 órakor a Fasori Fiatal-Öregdiákok Kórusa ad hangver­senyt. Az evangélikus közösségben ko­rábban szolgáló lelkészek, felügyelők és másodfelügyelők, valamint egyházzené­szek munkássága előtt a most vasárnapi istentiszteleten és az azt követő fogadás keretében róják le tiszteletüket. A gyüle­kezet új pásztorát október 16-án - az is­tentisztelet utáni közgyűlésen - választ­ják meg. ■ G. Zs. Jubileumok Az ünnepi évfordulók életünk részei. Erkölcsi, érzelmi és - reméljük - tartalmi üze­neteket is hordoznak. Erkölcsi kötelességünk emlékezni azokra, akik előttünk jártak, és értéket teremtettek. A jubiláló közösség érzelmileg is kötődik az elődökhöz; összekapcsolja őket a közös ügy. És ami talán a legfontosabb: a közös eszmeiség, amely olykor az alkotást létrehozta, és amelynek a folytatása a mai utódokra vár. Az ünneplés elsősorban arról üzen, hogy ma is vállaljuk ezt az eszmeiséget, készek va­gyunk a szolgálatra. Szomorúak a kiürült ünnepek, a formális emlékezések. Azok is, amelyeken a dicső múlt áll szemben a jelen sivárságával. Gazdag történelmünkben mindenre van példa. Ma, reménységünk és hitünk szerint, örömteliek a jubileumok, szabadon ünnepelhetők a klasszikus értékek, és az ünnep új lendületet adhat a mai egészséges törekvéseknek. A közelmúltban úgy adódott, hogy három eltérő, mégis hasonló vonásokkal is bíró jubileumon vehettem részt: az Evangélikus Elet megindulásának hetvenedik, a fasori evangélikus templom felszentelésének a századik évfordulóját, valamint a Magyar Olimpiai Bizottság száztizedik születésnapját ünnepelhettük. Szakmaiságát tekintve az egyik a sajtót, a másik az épületet állította reflektorfénybe, míg a harmadik - látszólag - egy teljesen más szférába, a sport világába tartozik. A kü­lönbségeknél azonban talán mégis erőteljesebbek a hasonlóságok. Mindhárom viszony­lag fiatal jubileum; bár ma már divat - és nincs ebben semmi kivetnivaló - egy egyesület vagy más intézmény akár ötödik vagy tizedik születésnapját is megünnepelni, a patinás jubileumokhoz inkább száz, mint hetvenöt vagy ötven év szükséges. Többek között azért is, mert száz év az a távolság, amikor már csak a korabeli dokumentumok adják az emlé­kezés alapjait. Persze a rövidebb időtartam esetén sajátos érdekességet kölcsönözhet az eseménynek a még élők emlékezése, ennek minden szépségével és buktatójával együtt. Az Evangélikus Elet napjának jelentősége legfőképpen talán abban állt, hogy inten­zíven az egyházi sajtóra irányította a figyelmet. Bizonyosan segített az egyházon be­lüli, valamint az egyház és a társadalom közötti kommunikációban. Kezdetet jelen­tett, amely segíthet a további évfordulók megünneplésében és még inkább abban, hogy a jubileumoktól függetlenül is legyenek sajtófórumok, és az egyház népe aktí­vabban vegyen részt sajtónk formálásában. A fasori templomot 1905-ben szentelték fel, a Magyar Olimpiai Bizottságot - hatodik­ként a világon - 1895-ben alapították. Az 1867-es kiegyezés és az első világháború közöt­ti időszakot aranykorként tartja számon a történelmi emlékezet. Ez a polgárosodás, a lát­ványos fejlődés ideje; nem véletlen, hogy ugyanazon a hétvégén kerülhetett sor egy jeles spirituális megemlékezésre és a testkultúra kimagasló eseményére. Hiszen az igazi válto­zások életünk egészét érintik: a testet, a lelket és a szellemet egyaránt. A török hódoltsá­got követő 18. században magyarok, szlovákok, németek költöztek az elnéptelenedett vidékekre, és előbb-utóbb épültek a templomok - ezek 200-250 évét ünnepelhettük a múlt században. De iskolák, egyetemek, kultúrintézmények is hasonlóan ünnepeltek. A fasori templom története összefonódott az iskoláéval. Tavaly köszöntöttük a százéves Fasort. A gimnázium nemzetközi hírneve révén a világon sokfelé elért az üzenet templom és iskola egységéről. Lehet az iskola a híresebb, de a stabilitást a temp­lom jelentette: Harminchét éven át iskolájától megfosztva is működptt, hirdetve Isten igéjének erejét. És a gyülekezet lelkészeivel, világi vezetőivel, közösségeivel ápolta, életben tartotta a gondolatot, hogy templom és iskola egységet képez, összetartozik. A templom az iskolaügyet meghaladóan is, a diktatúra évtizedei alatt is hirdette, hordozta a reményt, hogy véget ér az egyházkorlátozás időszaka, társadalomra, nép­re, egyházra a szabadság, a békés élet lehetősége köszönt. A templomok történelmi küldetése volt nehéz időkben menedéket adni az arra rászorulóknak - olykor a szó fizikai értelmében is, megvédve életüket és mindig reményt nyújtva, az irgalmas Is­tenről, a megbocsátás evangéliumáról szólva. A stabilitás és a remény fogalma mellett a fasori jubileum a jövőről is üzen. Arról, hogy van jövő. Amikor mi eleinket követve elmentünk már a minden földi vándor útján, a templom akkor is állni fog, várva és fogadva a reménységet keresőket. És áll­ni fog mellette az iskola, biztosítva a nemzedékek folyamatosságát, abban az erköl­csi, szellemi műhelyben, melyet meghatároz a mellette magasodó templom. És talán már nem is szorul magyarázatra, hogy miért említhető a lelki élet területén is fontos eseményként az olimpiai jubileum. A MOB száztíz éve is a stabilitásról üzen, ha a két világháború között, majd a diktatúra időszakában be is avatkoztak a talán leg­patinásabb, legrégebbi civil szervezet életébe. De az eszméket nem lehet elnyomni az intézmények korlátozásával. Az olimpiai mozgalom is mindig, nehéz időszakokban isfliordozta a reményt és a jövő, a jobb jövő ígéretét. Bevallom, akkor gondoltam először arra, hogy egyházi lapban is helyes megemlé­kezni az olimpiai jubileumról, amikor szinte meghatódva értesültem egy felmérés eredményéről. A választ adók kilencvenkét százaléka az olimpiai mozgalmat jelölte meg mint a 20. század leginkább pozitív elemét. Üzenet ez az egyháznak is az erköl­csi értékek, a béke, a humánum utáni vágyról. Tudjuk - sajnos erről szóltak a 20. szá­zad borzalmai, más dimenzióban az olimpiai mozgalom torzulásai, botrányai, de társadalmunk mai megosztottsága is -, illúzió, hogy az erkölcsi értékek, a teherválla­ló, autonóm, felelős életvezetés egy csapásra uralkodóvá válhat egyszerűen azért, mert szabadságunk van a jóra. De a jubileumok a lehetőségekről és a felelősségről üzennek. Számunkra elsősorban Istenbe kapaszkodó eleink példájáról. ■ Frenkl Róbert Tovább bővült az LVSZ A Lutheránus Világszövetségnek mostantól kezdve már száznegyven tagegyháza van. Az LVSZ végrehajtó bizottságának legutóbbi, Betlehemben tartott ülésén felvet­ték a perui evangélikus egyházat (1100 fő), valamint Nepál és Tibet evangélikus egy­házait, melyekhez 23 350 lutheránus tartozik. Ezenkívül teljes jogú taggá vált a 21 000 hívet számláló norvégiai evangélikus szabadegyház. M Glaube und Heimat J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom