Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-10-02 / 40. szám
TANULMÁNY 2005. szeptember 24. n ‘Evangélikus Életit kát és a bukás lehetőségét. A megfáradt, kiégett püspök helyzete paradox módon 1984-ben, pályafutása csúcspontján vált teljesen reménytelenné. Jól érzékelte ezt a korabeli egyházi közvélemény is, amely azt tartotta: ha Káldyt megválasztják az LVSZ elnökének, akkor az lesz a veszte, ha pedig nem sikerül neki, akkor meg a kudarc miatti keserűség fogja felemészti. Az egyházi sajtót kézbe véve azonban még a rendszer utolsó évtizedében sem sok mindent láthatunk a kulisszák mögötti világból: az Evangélikus Élet nyolcvanas évekbeli számait forgatva úgy tűnik, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. 1982-tól folyamatosan beszámoltak a Lutheránus Világszövetség budapesti ülésének előkészületeiről. Többször jelent meg cikk Ottlyk Ernő püspök nyugalomba vonulásáról, valamint ezzel egy időben arról, hogy a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa ökumenikus főtitkárrá választotta őt. Az Északi Egyházkerület új püspöke Nagy Gyula professzor lett. Még ebben az évben számos írás foglalkozott a soproni Berzsenyi-gimnázium, az egykori evangélikus líceum 425 éves jubileumával. 1982. november 7-én az Evangélikus Elet közölte azt az interjút, amelyet a Kossuth rádió egyik adásában Mester Ákos és Vértes Csaba készített Káldy Zoltán elnökpüspökkel, és amelyben gyermekkoráról, tanulmányairól, püspöki hivatásáról vallott. Az 1983-as esztendőt az Egyesült Nemzetek Szervezete a kommunikáció évének nyilvánította. Káldy ennek apropóján vezércikkben fejtette ki véleményét az egyház és a kommunikáció kapcsolatáról. Mint írja, az egyházi kommunikációnak elsősorban magát Krisztust kell „átadnia” az embereknek. A kommunikációnak ugyanis határtalan lehetőségei és-kihatásai vannak a világra. A kérdés csak az, hogy ennek révén képesek vagyunk-e a béke építésére, az erkölcsi normák erősítésére, a bizalom légkörének kialakítására, a faji megkülönböztetés eltörlésére, a társadalmi, gazdasági és politikai igazságtalanságok orvoslására, a fegyverkezési hajsza megállítására. 1983-ban a budapesti világgyűlés előkészítése állt a lap középpontjában. Többrészes sorozat foglalkozott a világ evangélikus egyházaival, hogy a magyar hívek a nagygyűlésen már ismerősként köszönthessék őket. Ez az esztendő egyben Luther-emlékév is volt. A reformátor születésének 500. évfordulója alkalmából több megemlékezést, konferenciát, ünnepélyt is tartottak országszerte, melyekről rendszeresen beszámoltak a hetilapban. Egy másik évforduló is helyet kapott az Evangélikus Életben: a 45. számban Nagy Gyula püspök emlékezett meg Káldy Zoltán püspökségének 25 éves jubileumáról. 1984 februárjától kezdve szinte az összes vezércikk a Lutheránus Világszövetség budapesti nagygyűlésről és az előkészületekről szólt. Nem véletlenül: óriási jelentősége volt ennek a találkozónak. Az LVSZ először tartotta szocialista országban a tanácskozását. A magyar evangélikusok előtt, akik eddig szinte teljes elzártságban éltek, kitárult a világ. A világgyűlésen 12 ezer fő vett részt. A vendégek egy-egy gyülekezet életébe is betekinthettek, így az egész ország evangélikusságát megmozgatta ez az esemény. A kongresszus alkalmával Káldy Zoltánt a világszövetség elnökévé választották. A találkozó után cikksorozat indult az Evangélikus Életben A Lutheránus Világszövetség VII. nagygyűlése határozataiból címmel. A június 17-i szám vezércikkében Káldy reflektált a televízió azon műsorára, amelyben Miklós Imrét, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökét kérdezték az állam és az egyház viszonyáról. Káldy szerint szükség volt erre a megnyilatkozásra, hiszen az utóbbi években az egyházak egyre többször kaptak teret a Magyar Rádió és Televízió műsoraiban. A vallásos emberek örültek annak, hogy végre elérkezett ez az idő, a nem vallásosak pedig furcsállták, hogy az egyházak miért jelenhetnek meg egyre többet az állami médiumokban. Mindez annak a jele, hogy társadalmunk megérett a nehéz kérdések őszinte megtárgyalására és ennek nyomán a „közmegegyezésre” - fogalmazott Káldy. Az 1984-es év elején Terray Barnabás a Deák Téri Evangélikus Gimnáziumról emlékezett meg a lapban. Ugyanezen év októberében megalakult a Fasori Öregdiákok Baráti Köre. Az eseményről az Evangélikus Élet is hírt adott. Az elnöki tisztet ár. Petri Gábor orvosprofesszor vállalta el, a tiszteletbeli elnöki posztra pedig Wigner Jenő Nobel-díjas fizikust választották meg. 1984-ben meghalt Harkányi László, az Evangélikus Élet felelős kiadója. 1985-től ezt a tisztséget Lehel László vette át, a szerkesztésért továbbra is Mezősi György felelt. A 11. számtól viszont már csak Lehel László neve szerepelt az impresszumban, illetve az, hogy a szerkesztésért a szerkesztőbizottság felel. Ugyanitt tájékoztatták az olvasókat arról, hogy a lap hamarosan új formátumban, valamivel nagyobb méretben fog megjelenni, kétszínű ofszetnyomással. Ezután az Evangélikus Eletet a budapesti Nyomdaipari Fényszedő Üzemben és a kecskeméti Petőfi Nyomdában készítették. Az új eljárás által a szöveg olvashatósága és a képek minősége javult. A váltás miatt a rovatok némileg megváltoztak, esetenként más helyre kerültek, és új rovatok (írok nektek, ifjak; Gyerekeknek) is indultak. Majdnem minden számban szerepelt valamilyen szépirodalmi mű. Havonta jelentkezett a Krónika című rovat, amely az adott hónap évfordulóiról számolt be. Az evangélikus kántorok bemutatását is célul tűzte ki a hetilap, valamint Képmeditációk a Hegyi beszéd alapján címmel új sorozatot indított el. Az utolsó oldalon időnként rejtvények is megjelentek. Három évvel később, 1987-ben elhunyt Káldy Zoltán. Az Evangélikus Elet 21. számában gyászkeretes cikk méltatja az egyházi vezető életét, munkásságát, érdemeit. A következő szám szerkesztői három oldalt szenteltek a püspök temetéséről szóló beszámolónak. Káldy egy helyütt így vélekedett saját szerepéről: „Leküzdve az indulás nehézségeit újabb és újabb nehézségekkel kellett megküzde- nem. Mivel megvolt a magam egyértelmű teológiai, egyházpolitikai és politikai álláspontom - és azt nem rejtettem véka alá a püspöki székfoglalóban sem -, annak realizálása során két oldalról indult meg személyemmel és szolgálatommal kapcsolatban a kiábrándulás és támadás. A visszahúzó konzervatív - ha tetszik »egyházi jobboldalnak« - »kol- laboráns baloldali« voltam, mert őszintén törekedtem az állammal való rendezett, jó viszonyra. Viszont a személyi kultusz idejében a vezetésben részt vevő egyes professzorok és lelkészek - mondjuk így: baloldali vagy inkább »balos« csoport - számára »jobboldali« vagy legjobb esetben »evangélizá- ciós« voltam, pejoratív értelemben. így aztán két malomkő között őrlődtem. Aztán kineveztek »középutasnak» is, aki az »aurea meditem«. [...] Hadd mondjam meg, [...] hogy soha nem voltam »középutas«, ez teológiámmal, egyházpolitikámmal és politikai álláspontommal merőben ellenkezik.”107 Benczúr László öninterjújában ezt mondja róla: „Lehet bírálni Káldy Zoltán keménykezű, olykor erőszakos egyházvezetői stílusát. Elgondolkoztató, hogy temetésére teljesen spontán módon mégis milyen hatalmas tömeg jött össze. Kár lenne híveink tudatából kioltani a hitébresztő, karizmatikus igehirdető püspök emlékét a keménykezű egyházvezető sokszor éles, sőt bántó stílusának felemlegetésével.”108 Másik közeli munkatársa, Koren Emil pedig ezt írja visszaemlékezésében: „Meg vagyok afelől győződve, hogy Káldy Zoltán a püspökséggel akkora keresztet vállalt magára, hogy ha előre tudja ezt az utat, bizonnyal nem vállalta volna. De hogy ez a sokak által és sokfelől támadott ember mi sokat csinált az egyházban, azt sokáig nem fogják még kellőképpen értékelni.”109 A rendszerváltás felé: búcsú a Lendvay és a Puskin utcától „Nem engem kell rehabilitálni, hanem az egyházat!" (Schulek Tibor) Káldy halála után nem sokkal az Evangélikus Élet közölte az új elnök-püspöknek (dr. Nagy Gyula) és a Déli Egyházkerület püspökjelöltjeinek (dr. Harmati Béla és Tóth-Szölló's Mihály) a nevét. Végül e tisztséget Harmati Béla nyerte el. Az Országgyűlés Káldy Zoltán megüresedett helyére Nagy Gyula püspököt választotta. A hírt a 40. szám az első oldalon közölte. Az újság hasábjain ekkortól egyre többször lehet olvasni gyermek- és ifjúsági programokról, országos és nemzetközi ifjúsági konferenciákról. Koren Emil A fiaink se látják már címmel művészettörténeti tárgyú cikksorozatot indított. Az 1988. év első száma beszámolt az Országgyűlés 1987. december 16-17-én tartott téli ülésszakáról. Ezen Nagy Gyula elnök-püspök is felszólalt. Kifejtette, hogy „az állam és az egyházak, vallásfelekezetek viszonya hazánkban rendezett, jó, és állandóan új, értékes vonásokkal gazdagodik”. Megemlékezett Káldy Zoltánról is, akinek a helyét ő vehette át, majd elemezte az evangélikus egyház addigi eredményeit. Elmondta, hogy az egyházak hazánkban „a teljes emberért végzik szolgálatukat, az ember testi-szellemi-erkölcsi és lelki javáért, egymástól elválaszthatatlanul”. Végül kijelentette, hogy egyházunknak nagy szüksége lenne a nagy múltú fasori gimnázium újbóli beindítására. Ugyanebben az évben történt, hogy az egyházunk és az ÁEH között folyó tárgyalás eredményeként engedélyezték a gyülekezeti hitoktatás megkezdését. Szeptember és május között heti két alkalommal egy-egy órában lehetett hittanórákat szervezni. A gyülekezeti hitoktatás helyét, időpontját, a csoportok számát, a hitoktató nevét a helyi lelkésznek minden év szeptember 30-ig írásban be kellett jelentenie a területileg illetékes helyi tanácsnál. Az Evangélikus Élet későbbi száma beszámolt az országos egyházi elnökség üléséről. A cikkben ez olvasLehel László ható: „Behatóan tanácskozott az Elnökség ülése a román területekről (Erdélyből) áttelepülők egyházi segítésének feladatairól.” (Itt hangzott el évtizedek óta először az Erdély szó.) Egy évvel később Mit tett egyházunk 1988-ban a romániai menekültekért? címmel újabb cikk jelent meg ebben a témában, melyből megtudhatjuk, hogy számos budapesti és vidéki gyülekezet segített a rászorulóknak: lakást, ruhát, élelmiszert adtak a segítséget kérőknek. Egy későbbi számban Táborszky László Az erdélyi menekültekről című írásában azt írta: „Egyházunk kezdettől fogva segíti a rászorulókat, de az anyagi segítségen kívül lelkigondozásra, megértő, segítő szeretetre is szükség van.” Lehel Lászlótól 1988 májusában Tóth-Szöllős Mihály vette át a szerkesztői posztot. Az új szerkesztő D. Veöreös Imre a Sajtótanács ülésén új szerkesztőbizottságot választott. Tagjai: Fabiny Tamás (gyermek- és ifjúsági rovat), Gáncs Aladár (zenei rovat), Gáncs Péter (gyülekezeti élet és diakóniai munka), Reuss András (teológia), Szentpétery Péter (egyházi külügyi rovat), Veöreös Imre és Foltin Brúnó (kulturális rovat). A lap elő- cenzúrája megszűnt, az új szerkesztőnek, Tóth- Szöllős Mihálynak nem volt már szüksége arra, hogy a lapot az ÁEH Lendvay utcai központjában bemutassa. Az újság példányszáma is megnőtt: 12 500 darabot nyomtak belőle. A következő esztendőben az Evangélikus Elet örömmel adott hírt arról, hogy egyházunk engedélyt kapott a fasori gimnázium (a leendő Budapesti Evangélikus Gimnázium) újraszervezésére, és hogy várják a pedagógusok jelentkezését. Az ünnepélyes tanévnyitóra szeptemberben került sor, melyrőltermészetesen a hetilap is tudósított. Ebben az évben egyre többször jelentek meg a lapban a hazai egyházi sajtóról szóló elmélkedések. A 32. számban a szerkesztő, Tóth-Szöllős Mihály beszámolt az olvasóknak a lappal kapcsolatos változásokról. Mint írta, tervei szerint a közeljövőben az Evangélikus Életet nagyobb terjedelemben, 8 oldalon adnák ki. Erre két megoldás kínálkozot. Az egyik ötlet az volt, hogy a lap félbehajtva jelenjen meg. „A másik megoldás a jelenlegi formát és terjedelmet veszi alapul. Jobb helykihasználást tervezünk az oldalalak tartalmának átcsoportosításával. Az első oldalon a vezércikk mellett a jelentősebb országos egyházi, közéleti, politikai, társadalmi töltésű cikkek jelennének meg. Az Élő víz rovatot szélesíteni szeretnénk. Több evangélizációt! Ezt már részben meg is kezdtük, az Imádkozzunk az evangélizációért című cikkekkel. A második oldal felső kétharmadát teljesen a gyermek- és ifjúsági rovatnak adjuk át. A vasárnap igéjét áthelyezzük a negyedik oldalra. így több helyet kap a MEV1SZ is, és időnként a gyermekrovat is bővülhet. Az alsó egyharmad részben továbbra is kulturális, irodalmi, művészeti jellegű írások lesznek. A harmadik oldalon tanító jellegű, gyülekezeti életről, ünnepségekről beszámoló, egyházmegyei stb. rendezvényekről tudósító cikkek találhatók majd. A negyedik oldal spirituális mondanivalót ad. Itt találjuk majd A vasárnap igéjét, A Napról napra rovatot, esetleg más, bibliamagyarázó, az egyes bibliai részeket közelebbről megvilágító rövid írásokat, az istentiszteleti és liturgiái útmutatót, valamint híreket, közleményeket, meghívókat stb.” A tervek megvalósulása azonban már átvisz a rendszerváltás utáni korszakba, amelyről nem a múltról, hanem a jelenről szólva beszélünk. 107 EvÉlet 1983. december 1. 108 Benczúr László: „...et nos mutamur..Interjú önmagámmal 1995 végén, 7. 0. (Kézirat) 109 Koren Emil: Szeptimák /., 433. 0. Nagy Gyula teológiai tanár (1981)
