Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-10-02 / 40. szám
"Evangélikus Életi TANULMÁNY 2005. szeptember 24. 11 A reformáció 450. évfordulóján 1973-ban, elöl Káldy Zoltán és Ottlyk Ernő püspökök, mögöttük Kamer Ágoston országos főtitkár lépés fontosságáról, és több cikk is foglalkozott a Hazafias Népfront szerepével. Sőt az egyik lapszám első oldalán arra szólították fel az olvasókat, hogy imádkozzanak az éppen esedékes szovjet-amerikai csúcstalálkozó sikeréért. „A protestáns egyházak lelkipásztorai támogatják a szocializmus békeövezetének erőfeszítéseit”, továbbá „egyházunk zavartalanul és gyümölcsözően munkálkodik” - értesülhetünk a lap júniusi számaiból. Káldy Zoltán püspök újévi üdvözletében (1962) az egyház „három szolgálati köréről" beszélt: első helyen a háborúellenes erőfeszítések fontosságát emelte ki, majd a „szocializmus alapjainak lerakása” érdekében sürgette az együttműködést „népünk vezetőivel”, s csupán az utolsó helyen említette az „evangélium hirdetését és a szeretetszolgálatot”. A „békeharc” és a „szocializmus építése" immár fontosabb, mint az evangélium hirdetése! Az Evangélikus Eletet a továbbiakban ez az irányzat határozta meg. A szerkesztők azért igyekeztek némiképp színesíteni a lapot. 1962 elején egy új, politikamentes rovatot indítottak Kulturális szemle címmel, továbbá a lap 3. oldalán rendszeres teológiai értekezések jelentek meg, sőt a Fórumban ettől kezdve egy-egy adott témával kapcsolatban olvasói leveleket is közöltek. Ismét közreadtak könyvismertetéseket és Érdekes sorok címen különböző, a világban megtörtént furcsa, különös eseményekről szóló tudósításokat. Ali. vatikáni zsinat megnyitása egy cikksorozat megírására ösztönözte a szerkesztőket, amelyben az evangélikus és a katolikus felekezet viszonyát próbálták meg körüljárni. Az „egyházi béketörekvések” bemutatása azonban továbbra is óriási teret kapott a lap hasábjain. Mi több, 1963 folyamán folyamatosan közölték azon evangélikus lelkészek leveleit, akik a „béke és a leszerelés” ügye mellett állnak ki. Az újság részletesen beszámolt a Lutheránus Világszövetség IV. nagygyűléséről, amelyet Helsinkiben tartottak a nyár folyamán. Az október 13-i számban a teljes első oldalt Káldy püspök köszöntésének szentelték, aki ekkor ötödik esztendeje állt a Déli Egyházkerület élén. Ez év őszén Rédey Pál többrészes cikksorozatban ismertette meg az evangélikus hívőket a „napsütötte Hellásszal”. A Vatikánra figyelve Az 1964-es év folyamán az Evangélikus Elet igen behatóan foglalkozott a II. vatikáni zsinat eseményeivel. A Hazafias Népfront III. kongresszusa is felkeltette a lap érdeklődését: Káldy egy beszédében háláját fejezte ki az evangélikus egyház nevében, amiért a „Hazafias Népfront keretében lehetőségünk van együtt dolgozni minden jóakaratú emberrel”. Évszázados harangok címen cikksorozat indult, s tényleg alig volt olyan szám, amelyben a múlt valamely jeles írójáról, művészéről, történelmi személyiségéről ne lehetne olvasni valamit. Hosszú cikksorozat ismertette például az evangélikus egyházak anyakönyveinek azon adatait, amelyek Petőfi őseire vonatkoztak, később pedig Madách Imre életét és munOttlyk Ernő kásságát mutatták be jelentős terjedelemben. Az újságban szóba került az amerikai feketék polgárjogi küzdelme - egy cikket is közöltek Martin Luther Kingtől -, és egyre többet foglalkoztak a vietnami háborúval is. júliusban a II. keresztyén békevilág- gyűlésről tudósítottak. így látjuk címmel új rovat indult, amelyben a különféle társadalmi, kulturális eseményeket evangélikus szemmel igyekeztek bemutatni. 1965-ben a lap tízezer példányban jelent meg, és a Zrínyi Nyomdában nyomták. A szerkesztőség az Üllői út 24. szám alatt volt, a kiadóhivatal és a Sajtó- osztály a Puskin utca 12.-ben működött. Az újságot általában 4 oldalon adták ki, de bizonyos ünnepek102 Vajta, Vilmos: Die diakonische Theologie im Gesellschaftssystem Ungarns. Frankfurt am Main, 1987. A mű magyar nyelvű kiadása jelenleg előkészületben van. 103 Fabiny Tibor közlése (EOL, Ordass-gyűjtemény) kor nagyobb terjedelmet is kapott: néha hat, néha nyolc oldalt. A karácsonyi ünnepi szám mindig nyolc oldalon jelent meg. A lap szerkezetileg több részre oszlott: az első oldalon a legfontosabb aktuális hírek helyezkedtek el, és egy-egy imádság szerepelt. A második és harmadik oldalon cikksorozatok, igemagyarázatok voltak. Ebben az évben több írás is foglalkozott Albert Schweitzerrel. Az elkövetkező egy-két évben az Evangélikus Élet gyakran beszámolt a II. vatikáni zsinat eseményeiről, határozatairól, melyeket hazai és külföldi protestáns egyházvezetők kommentárjaival, magyarázataival egészítettek ki. Veöreös Imre 1966-ban elismerően szólt arról, hogy a katolikus egyház nyitottabbá vált a nem katolikusok, a nem keresztény val- lásúak és a nem hívők irányában, de azt is leírta, hogy milyen negatívumokat lát az új egyházi döntésekben. Mint kifejtette, a határozatok következtében a pápa hatalma és Mária bibliaellenes kultusza erősödött, és „Krisztus egyetlen egyháza” a katolikus „ökumenizmus” jegyében a protestánsoknak a római egyházba történő visszatérését tűzte ki végső célul. Később a vegyes házasság ellen született határozattal kapcsolatban elítélő vélemény látott napvilágot a lap hasábjain. A diakóniai teológia bűvöletében Káldy Zoltán 1967-ban vette át teljesen az egyház és az egyházi sajtó vezetését. Vető Lajos püspököt nyugdíjazták, utódja Ottlyk Ernő teológiai tanár lett. Káldy nagy tehetségű, tervekkel teli, rendkívüli munkabírású vezető volt. Megkísérelte a lehetetlent: egyszerre eleget tenni az államhatalomnak és az egyház ügyét is előrevinni. A szocializmus körülményei között ez a kényszerű kísérlet olyan elvtelen kompromisszumokkal és sérülésekkel járt, amelyek az egyházban nem múltak el nyomtalanul, és ebben a hosszú, nehéz és kilátástalan küzdelemben Káldy is jórészt felőrlődött. Káldy Zoltán „kézben tartása” érdekében az állam azzal próbálta a püspök egyházépítő kedvét szegni, hogy kijátszotta ellene baloldali ellenlábasait, akik az egyházban fontos tisztségeket töltöttek be. Káldy politikai szerepének formálódásában és balratolódásában nagy szerepe volt ennek a „balszárnyról” érkező nyomásnak. A balos lelkészek „külön kapcsolatot” ápoltak az ÁEH-val. Koren Emil naplójából tudunk arról, hogy egy alkalommal, amikor mint esperes a pesti egyházmegye lelkészeit vizitálta, Gádor András az ÁEH-s Grnák támogatását a háta mögött tudva, sikerrel elzárkózott a vizsgálattól. Káldy hiába akart emiatt Gádor ellen fegyelmi eljárást indítani, erre „a felsőbb kapcsolat miatt” nem került sor. Jellemző, hogy Gádor András és Rédey Pál, a „balszárny” képviselői egyben az evangélikus sajtó aktív tagjai is voltak. Koren Emil naplójában arról is említést tesz, hogy a balos triumvirátus, Gádor András, Pálfy Miklós és Rédey Pál megpróbálta Káldyt megbuktatni, de az állami akaratot képviselő Darvas József kerületi felügyelő kitartott a püspök mellett. Káldy, hogy lefedezze magát a balról jövő támadásokkal szemben, ekkortól kezdte hangoztatni: „Előzni csak balra lehet.” Ez az elv a Káldy-féle egyházpolitika jellegzetes elemévé vált. Azt jelentette, hogy az őt balról bírálókat, támadókat az állam iránti feltétlen engedelmesség hangoztatásával kell felülmúlni és ezzel némi teret nyerni az egyház érdekében kifejtett tevékenységhez. A háttérben nehéz és keserves személyi, politikai küzdelmet jelentett ez a püspök számára, aki ugyan látszólag elérte célját, de végeredményben győzelme csak „pirruszi” lehetett. A Káldy-kor ideológiája a diakóniai teológia volt, amely az egyházvezetés „egyedül üdvözítő tanának” rangjára emelkedett, „monoteológiává” vált.102 Ennek középpontjában a szolgálat állt, ám ez a szolgálat nem Krisztus, hanem inkább az emberek - sőt: az államhatalom - felé irányult. Ez az ideológia érvényesült az Evangélikus Életben is, annak ellenére, hogy az egyházban és a lelkészek között - nem hivatalosan - más ébredési-kegyességi irányzatoknak is voltak követői. A püspöki jelentésekben, újságcikkekben Káldy és munkatársai szinte „bűvös hívószóként” alkalmazták a diakónia kifejezést, és az irántuk való lojalitást is ennek a szónak a minél gyakrabban való használatával lehetett igazolni. Az állami ünnepekre vezércikket írattak a lelkészekkel, amelyeket Káldy még a megjelenés előtt ellenőrzött. Az újságcikkekben és a rádiós igehirdetésekben kellő számú „szocialista” jelzőt kellett használni.103 Az 1967-es országos esperesi értekezleten Káldy Zoltán előadást tartott egyházunk szolgálatáról. Beszédében, melyet az Evangélikus Élet is közölt, foglalkozott a „reakciós jelenségekkel”, azokkal az elképzelésekkel, amelyek szerint a keresztény egyház és a marxista-ateista világnézeti alapon álló kormányzat között semmiféle kapcsolat nem lehetséges. Káldy nyíltan elítélte ezt a gondolkodást. Még ebben az évben mindkét egyházi lap, az Evangélikus Élet és a Lelkipásztor főszerkesztői lemondtak tisztségükről egyéb egyházi elfoglaltságuk miatt. A Sajtótanács úgy határozott, hogy az üres helyeket nem tölti be, hanem megszünteti a fő- szerkesztői tisztséget. A 34. számtól a lap felelős szerkesztője és kiadója Koren Emil lett. Még az év elején a szerkesztőség és a kiadóhivatal átköltözött az Üllői útról a Puskin utca 12. szám alá. Ebben az évben az Athenaeum Nyomda vette át a nyomtatást. Megváltoztak és egységesebbek lettek a főbb rovatok (Hírek, A vasárnap igéje, Hétről hétre, Napról napra, Imádkozzunk, Csillámló szavak, Bibliai ábécé, Szent igédnek fáklyafénye) fejlécei. Majdnem minden számban szerepelt legalább egy olyan cikk, mely mélyen elítélte és értelmetlennek találta a vietnami háborút és az amerikaiak támadását. Cikksorozat is indult ebben a témában, A vég nélküli háború - Vietnami tájékoztató címmel. A lapban egyre több helyet kaptak a diakóniai teológiáról szóló cikkek, beszámolók, de a lelkészavatásokról, beiktatásokról, megemlékezésekről, jubileumokról, halálozásokról, konferenciákról, gyüleA teológia tanári kara 1978-ban
