Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-09-11 / 37. szám
‘Evangélikus ÉletS IFJÚSÁGI MELLÉKLET 2005. szeptember 18. 7 Valami folytatódott... II. keresztény médiatábor ► „Valami elindult.- írta körülbelül egy évvel ezelőtt Bízik Hanna egy olvasói levélben az Evangélikus Elet hasábjain az I. keresztény médiatáborról. Valami elkezdődött. Amennyiben ennek a tábornak a hagyományát tovább szeretnénk folytatni, akkor ezt a címet érdemes adnunk a II. médiatáborról szóló írásnak: valami folytatódott... Szorgalmas és eredményes hetet töltött együtt egy maroknyi keresztény fiatal a meseszép Zselickisfaludon. Igaz, a táj szépségével nem sok idejük volt foglalkozni az újságíró-palántáknak, de a leleményesebbek a riportkészítés, a beszélgetések, az adatgyűjtés során időt tudtak szakítani a környezet megcsodálására is. A délelőtti előadások során még csak elméleti tudást szerezhettek a táborozok a különféle sajtóműfajokról, azonban délután már a gyakorlatban is kipróbálhatták őket. Mindezt élesben, hiszen a riportalanyok a faluban élő, dolgozó emberek voltak. Az újságnak, illetve a rádióadásnak pedig naponta meg kellett jelennie, el kellett hangoznia. Nem volt lazsálás, és a kitartó munka meg is hozta az eredményét. Napjaink újságot olvasó, rádiót hallgató emberét biztosan meglepné ennek a hétnek a termése. Hiszen volt egy tábor, ahol egy keresztény középiskolás fiatal az újság címlapjára kerülhetett. Volt egy tábor, ahol a rádióban keresztény előadók zenéi keltették reggel a lakókat. Volt egy tábor, amelynek lapjában megjelenhettek, rádióadásában elhangozhattak bizonyságtételek, személyes vallomások. És mindez erősítette a közösséget - egymással és Istennel. Valami folytatódik - szeretném jövőre ezt a címet adni beszámolómnak, amely a III. keresztény médiatáborról szól majd. Egy táborról, amelyet Szolnokon, a Szélrózsa keretében szeretnénk megtartani. ■ Győré Balázs Nagyvelegi öregedőifi-tábor T ermészetismereti és környezetvédő hét A kisközösség minden pozitívuma megnyilvánult az egymásra való odafigyelésben az együtt töltött hét során (augusztus 14-20.). Huszonöt különféle helyzetű fiatal jött el a táborba: orvos, gyógyszerész, munkanélküli és alkoholista egyaránt megtalálható volt a csoportunkban, ahol mégis, mindezen különbségek ellenére közösséget élhettünk meg egymással. Ezek a 24 és 40 év közötti, zömében magányos fiatalok már kiszorultak az egyetemistáknak szervezett konferenciákról, viszont teli vannak kérdésekkel, olyan problémákkal, amelyek megoldásához máshonnan nem nagyon kapnak segítséget. Úgy érzem, hogy a táborban megtalálták a helyüket. Lelkileg épültünk, és egymás hite által is erősödtünk. A témák, az előadások, az áhítatok, a filmklub, a táncház, a koncert, az irodalmi alkotások, a bibliai vetélkedők, a kötetlen beszélgetések és a falu zászlókkal való feldíszítése augusztus 20-án mindmind segítettek abban, hogy igazi közösség alakuljon ki. Az előadók sokszínűségének köszönhetően jelen lehetett az intellektuális tartalom, az érzelmi élmény, az érdekes megközelítés, az életszerűség és a hitébresztés, hitmélyítés egyaránt. Különbségeink szeretetben való elhordozása példaértékű volt. Nagy élmény volt részt venni a tábor szervezésében és előzetes aggodalmaim ellenére mégis megélni ezt a nyitott, lelkileg éhes, egymást elfogadó és elhordozó közösséget, amely felülről jövő ajándék volt. Az őszi tábortalálkozó megrendezésének ötlete magától értődőén vetődött fel: reméljük folytatódhat, ami itt elkezdődött. ■ Bajuszné Orodán Krisztina Az idén immár negyedik alkalommal megrendezett táborba, amelyet a Fer- tő-Hanság Nemzeti Park területén tartottunk, negyvenhat természetkedvelő fiatal érkezett. A közösen eltöltött hét (július 4-10.) alatt - a részt vevő fiatalok visszajelzései alapján - a legérdekesebb programok a következők voltak: a kenutúrás madármegfigyelés, a környezetvédelmi labirintus és a Fertő tóhoz vezető kora reggeli kerékpártúra, amelynek keretében a madarak életével is ismerkedtünk. A jó társaság mellett mindannyiunk számára fontosak voltak a csoportos és egyéni beszélgetésesek, a szabadban tartott áhítatok, a kirándulások és a játékkal töltött idő. A résztvevők kezdeményezésére ősz végén ismét együtt töltünk majd egy hétvégét egy Budapest melletti erdészházban; ide új érdeklődőket is szívesen várunk! A táborról készített fényképes beszámoló, illetve a találkozóval kapcsolatos információk megtekinthetők a www.temeszettabor.hu internetes oldalon. ■ Kodácsy-Simon Eszter Vezetőképző tréning Bepillantás a kettéhasadt kárpit mögé Felnőtt ifjúsági konferencia Balatonszárszón Hogy mit is jelent bepillantani a kettéhasadt kárpit mögé? Hogyan lehet erre a témára felépíteni egy egyhetes ifjúsági konferenciát? Az idén augusztusban hatvan fiatallal, egyháztól távoli és egyházközeli érdeklődőkkel tettünk erre kísérletet augusztus 25. és 30. között Balatonszárszón, Albert Gábor, Aradi György, Bartha István, Béres Tamás, Hegedűs Attila, Németh Zoltán, Ocsai Zoltán, D. Takácsné Kovácsházi Zelma hathatós lelkészi közreműködésével, beleértve e cikk íróját is mint egyházvezetésünk által „felkért vezetőt”. Kettéhasadt kárpit? A cím arra az evangéliumi megjegyzésre utal, mely szerint Jézus halálakor kettéhasadt a templom kárpitja. Tehát annak a függönynek, mely a szentek szentjét volt hivatott elválasztani a profán, kíváncsi szemektől, Jézus halálakor való kettéválása lehetővé tette a legszentebbe, a számunkra korábban megközelíthetetlen- be való bepillantást. Az első este a játék és a játékosság jegyében telt, hivatkozva Johann Huizinga definíciójára, mely szerint az ember „homo ludens”, azaz játszó ember. Minden résztvevő fejére - a számháborúhoz hasonlóan - egy-egy számot rögzítettek. Ám az illető nem ismerte a saját számát, és a többi játékos sem árulhatta el neki. A fejekre kerülő számok a játékban részt vevők számához igazodtak, de azt a véletlen döntötte el, hogy kinek melyik szám jutott. Az volt a feladat, hogy minél magasabb pontszámot viselőt beszéljünk rá, vegyünk rá arra, hogy párt alkosson velünk. Erre persze annál nagyobb volt az esély, minél magasabb számot viselt valaki a homlokán. Elkezdődött a játék, melynek során - gondolom, kitalálja az olvasó - a lehető legközelebbi számok gazdáinak kellett volna egymással párt alkotniuk. Részben így is történt, de persze ebbe is beleszólt az emberi tényező. Az első délelőttön Béres Tamás előadásában azt a témát jártuk körül, hogy miként hatnak ránk a közösséget szervező eszmék, ideológiák. Szükség van-e ideológiákra? Ki mondhatja el magáról, hogy neki nincsen? Lehetséges-e egyáltalán kollektívumról, közösségről beszélni, vagy helyesebb lenne-e azt mondani, hogy a közösségben is alapvetően az én-te viszony a meghatározó és a fontos? Hiszen amikor „másokról” gondolkodunk, véleményünket mindig befolyásolja valamiféle idea vagy előítélet. Sokan elámultak a héber nyelv sajátságán, amikor megtudták, hogy nem csupán egyes és többes számmal rendelkezik, hanem úgynevezett duálissal, kettős számmal is - talán ez a nyelvi sajátság segítette Martin Búbért és Levinast a perszonalizmus bölcsességéig. A napok során egyébként ki-ki érdeklődési körének megfelelő csoportot választhatott individuálfilozófiai, rendszeres vagy újszövetségi teológiai, zeneelméleti témakörökben. A második délelőtt a Theodicea vége címmel halhattuk Bartha István előadását, a hét során először, de nem utoljára szembesülve azzal a kérdéssel, hogy Isten vagy jó, vagy mindenható, de a két fogalom Istenhez kapcsolása a mi korunkra nehézkessé, mi több, tarthatatlanná vált. Ez a kérdés a hét második felében még visszaköszönt, és Luther keresztteológiájának lényegét is érintve megérkeztünk ahhoz a kijelentéshez, hogy Jézus keresztje oldja fel Isten „attribútumveszteségének” a problémáját. Hol volt az Atya a Fiú szenvedésekor? Döntő kérdés, hogy mit válaszolunk erre, hiszen csak az a hit és látásmód lehet autentikus, mely a kereszthalálkor is egységben látja az Atyát és a Fiút, és a kereszten függő Jézusra nézve képes azt mondani: Ecce Deus! (íme, az Isten!) A harmadik délelőttön az ősegyház, a Jézus utáni egyházvezetés dilemmáiba élhettük bele magunkat D. Takácsné Kovácsházi Zelma előadásának a segítségével. Megismerhettük, hogy egy-egy ősgyülekezeti vezető - Péter, „igazságos” Jakab és Pál - hogyan látta közösségük, a kereszténység esélyeit, és milyen tanulságai vannak az abban az időben nehezen kiküzdött konszenzusoknak vagy a kibékíthetetlen ellentéteknek a mi mai helyzetünkre vonatkozóan. Hogyan válhatott a korábban elkötelezettség nélküli Jakab (Jézus testvére) pünkösd után Jézus mozgalmának első számú emberévé? Mit értett meg és mit értett félre ez a képviselet Jézus üzenetéből? Vasárnapi istentiszteletünkön a kárpit kettéhasadásának egy mesebeli párhuzamát is megemlítettük, ugyanis L. Frank Baum híres meséjében Toto kutya feldönti a paravánt, és így lepleződik le Óz, a nagy varázsló. „Ha valaki azt mondja, hogy van valami vagy valaki a kettéhasadt kárpit mögött, az csaló, ne higgy neki!” - hangzott el a prédikációban. Mindehhez Grünewald isenheimi oltárképe, a Keresztre feszítés szolgált vizuális háttér gyanánt, amely ezáltal kiemelte az igehirdetésnek a kenózisra, azaz a lélek kiüresítésére összpontosító érvelését. A hét egy napját kirándulásra szántuk, majd az utolsó másfél napban azok, akik végig jelen voltak, megélhették azt, hogy a hét során kapott impulzusokból, áhítatokból, előadásokból hogyan rajzolódik ki egy kép, melyet a kettéhasadt kárpit víziója inspirált, és amely reménység szerint még sokáig emlékezetes lesz azok számára, akik eljöttek erre a hétre. A záró istentiszteleten az úrvacsorái közösség előtt még együtt elámulhat- tunk azon, hogy egy „csipetnyi emberség” is mennyit számít. Ezért jelképesen megsózattunk valamennyien, majd mindenki újra megkapta a fejére a számos cédulát, annyi különbséggel, hogy most valamennyin a legmagasabb szám állt Isten megigazító kegyelmi munkáját jelképezve. így néztünk egymásra, és mindannyian jó esélyt kaptunk: a 43-as számot. A játékszabályok szerint ez mindenképpen jó lehetőség, hiszen a nyitóesten ez volt a legnagyobb szám. Van esély a játékon kívül is? Van-e esélye egyházunknak? Azt hiszem, van, ha az egyházban nevelkedett fiatalok és az érdeklődőként eljövő „kívülállók”, „keresők” olyan könnyen megtalálják a közös hangot és az eszmecsere lehetőségét, ahogy azt mi a konferenciáinkon megtapasztaltuk. Mindehhez csak az alaphangot és a teret kell megadnunk. ■ Réz-Nagy Zoltán A gyenesdiási vezetőképző táborba azok a fiatalok jöttek el hazánkból és a Brassó környéki Csernátfaluból augusztus elején, akik úgy érezték: valami olyasmit akarnak tanulni, ami fellendíti az otthoni ifjúsági csoport életét, közösségét. Hiszen előfordult, hogy valaki arról számolt be, hogy már csak négyen- öten járnak ifire - valljuk be, ez eléggé aggasztó. A tanítványi sereg (tizenkét fő) és a vezetők (Baczkó Máté, Bátovszky János, Kocsik Mónika és Szeverényi János) hamar összeszoktak, így igazi baráti közösségként éltük át azt az egyhetes tréninget, amely során ki-ki továbbfejleszthette egyéni vezetői képességeit. Abban mindannyian egyetértettünk, hogy fontos a jó kommunikáció, a fiatalok megszólítása, A piliscsabai zenei táborba, melyet július 10. és 16. között tartottunk, ötven fiatal érkezett szerte az országból azért, hogy fejlesszék a zenei képességeiket. Az alábbi hangszerek „képviseltették magukat”: dob, basszus-, szóló-, akusztikus gitár, cselló és trombita. A csellót kivéve mindegyik hangszeren elkezdhettek tanulni a fiatalok. Programunk elsősorban a zeneoktatásra irányult: a hangképzésre, a kórusra, a zeneelméletre. Külön kiemelném a tábor intenzív jellegét: a résztvevőknek csupán napi egy-másfél óra szabad idejük volt. Mindez szorgalmukat és a szervezők elszántságát tükrözte. A felsoroltak mellett szolfézsoktatás is indult négy szinten, a résztvevők zenei képzettségének megfelelően. A proga játékpedagógia ismerete és a lelki alkalmak megszervezése - e témákkal foglalkoztunk egy-egy nap folyamán -, de a leglényegesebb dolog mindezek mellett mégis a saját elszántságunk, tenni akarásunk megerősítése, „lelkünk feltöltése” volt. A hetet lezáró vezetői vizsga sem volt elrettentő egyikünk számára sem, hiszen a „színfalak mögött” mindig ott volt a saját gyülekezetünk iránt érzett felelősség. A csoporttagok aktívan vállaltak feladatokat a hét során - az áhítatok megtartásában is -, hogy bátrabbak, céltudatosabbak és lendületesebbek legyenek abban a szolgálatban, amelyre mindannyian elhívást kaptunk gyülekezeteinkben, határon innen és túl egyaránt. ■ Balog Eszter ramban sok zenehallgatás is szerepelt; különböző zenei stílusokkal ismerkedtünk meg, illetve különböző keresztény zenei csoportokat hallgathattunk meg. Természetes, hogy a reggeli és esti áhítatok alkalmával együtt zenélt a csapat. Meghívott vendégeink Gryllus Dániel, Pejtsife Péter és Gyári János Sámuel voltak. Összefoglalásként elmondhatom, hogy a tábor nagyon jó volt - ezt a résztvevők visszajelzései is bizonyítják -, és sokat tanultunk ezen a héten. 2006. február második felében szeretnénk újra találkozni, és folytatni mindazt, ami most itt elkezdődött. Reméljük, hogy jövőre már tíznapos lesz a tábor, hiszen ez a csapat igénye. ■ Ócsai Zoltán Zenészekkel Piliscsabán
