Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-09-11 / 37. szám
6 I 2005. szeptember i8. ifjúsági melléklet ‘Evangélikus Élet^ Ebben az ifjúsági mellékletben az idei nyári ifjúsági táborokról olvashattok a tábor- vezetők tollából született beszámolókat. Istennek adva hálát elmondhatjuk, hogy sok szép élményben volt részük mindazoknak, akik részt vettek a Balaton környéki (Révfülöp, Cyenesdiás) vagy más konferencia-helyszíneken megrendezett, lelki feltöltődési nyújtó alkalmakon. Reméljük, hogy sok résztvevő és vezető azóta is tartja egymással a kapcsolatot, és hogy az ezekben a táborokban kapott lelki útravaló elkísér benneteket az évkezdés fáradságos napjai után is - egészen addig, míg jövőre újból találkozunk! Balog Eszter Kőszegi kézműveskedés Országos konfirmandustábor Révfülöpön június 26-tól július 2-ig tartott az a tábor, amelyben negyvenhét, tavaly vagy az idén konfirmált, illetve konfirmációra készülő fiatal vett részt hat vezető kíséretében. A tábor témája Ábrahám, Saul, Jób és Pál élete volt. Az előadások mind az ő küzdelmeikről, kérdéseikről szóltak; az elhangzottakat a csoportbeszélgetésekben elemeztük tovább. A legemlékezetesebb programjaink azok a beszélgetések voltak, amelyeken a fiatalokat érdeklő kérdések kerültek elő. Elménydús hetet töltöttünk együtt sok kirándulással, játékkal, fürdőzéssel. A tábor istentisztelettel zárult. jövőre újra ugyanitt! ■ Kendeh K. Péter Irsai keresztény gyermektábor A július 3. és 9. között Gyenesdiáson megrendezett II. irsai keresztény gyermektábor arról is nevezetes, hogy a nyolctagú vezetői csapat munkáját tíz ifjúsági tag is segítette az ötven gyermek táboroztatásában. A reggeli áhítatok a boldogmondások, míg az estiek a Lélek gyümölcseinek a témakörét járták körül. A tábor központi témája józsef élete köré csoportosult. Nagyobb egységeink az alábbiak voltak: józsef, a gyermek; József, akivel „kiszúrtak”; József Egyiptomban; József és családja. A történeteket igyekeztünk minél kreatívabban feldolgozni beszélgetések, előadás, kézműves foglalkozás, illetve játékok formájában. Mindennap sor került bibliai vetélkedőre, amely sok izgalmat hozott a részt vevő gyerekeknek. Táborunkban nagy szerepet kapott még a sport, a játék, a sok éneklés és a filmvetítések. A keszthelyi kirándulás is szép emlék maradt számunkra. B Erdélyi Csaba Egy gyenesi képeslap hátuljára Kedves Olvasó! Emlékszel, amikor azt írtam neked, hogy félek egy kicsit az olyan heti együttlétek- től, mint amilyennek annak idején ez agyenesdiási ifjúsági hét ígérkezett? Tudod, feszélyezve érzem magam az idegen emberek között, és attól is féltem, hogy hozzá se tudok majd szólni a sok „papos- lelkizős" témához. Képzeld, ilyen kellemesen még soha életemben nem csalódtam táborban! El se hiszed, hogy milyen szeretni való vezetőink vannak. Muszáj kiemelnem Zsoltot, aki nem elég, hogy jól gitározik, és nagyon komolyan lehet vele beszélgetni, még humorérzéke is van; kikeli még emelnem Balázst is, aki olyan, mint egy két lábon járó Hahota könyv (tudod, az a régi, puha fedeles), és emellett hihetetlenül értékes gondolatokat mond az áhítatokon (pedig tudod jól, hogy mennyire kritikus vagyok); de ki kell még emelnem Jánost is, akinél lelkesebben prédikáló és kedvesebb lelkésszel nem is tudom, hogy találkoztam-e; ugyanígy Mártit, aki olyan kedves volt velem, hogy még kávéra is meghívott, és neki köszönhetem azt is, hogy egész héten nem hiányzott olyan nagyon az anyu; ezenkívül feltétlenül ki kell emelnem Imsit is, aki annyira a szívemhez nőtt a fantasztikus gondolataival, lelkesedésével együtt, illetve az énekléseknek és a vele folytatott beszélgetéseknek köszönhetően, hogy biztosan sírni fogok, amikor majd haza kell mennünk... És ott van az a bizonyos „idegen emberekből álló” csoport is, amelyiktől én kissé tartottam a kezdetek kezdetén. Képzeld, olyan jól összebarátkoztunk egymással, hogy megbeszéltük: ha hazamegyünk, közös levelezőlistát indítunk, és azt is megbeszéltük, hogy ennek az ifjúsági hétnek mindenképpen lesz folytatása. Tudod, kedves Olvasó, ha el kellene képzelnem egy tökéletes ifjúsági hetet, akkor én már nem is lennék olyan nagy bajban. Itt a lelki tartalom végre nem megfoghatatlanul, két méterrel a fejem felett lebeg, és nem is csordogál ki a könyökömön. Itt végre lehet beszélgetni a társaság tagjaival, gu- bancolós-kibogozósat játszani a vízben, röplábdázni, kártyázni, kirándulni, énekelni, sőt táncházat is tartottunk, ami olyan jó volt, hogy a héten tartunk még egyet. Azt tervezzük, hogy körbevilágítjuk a röpipályát mécsesekkel. Itt a vezetők végre hajlandóak tréfálkozni is velünk, és még az ugratásoktól se riadnak vissza. Apropó, te tudtad, hogy a gyenesi szállás szaunájából titkos átjáró nyílik egy ősi szekta kriptáihoz? Itt még a nap is máshogy süt, és a kánikula is elviselhetőbb. Itt még a maffiás és agyilkosos játékot is megengedik. Itt még az se baj, ha folyton zizegünk. Itt (egyébként most a pingpongteremben ülök, és mellettem óriási csatákat vívnak a lelkes táborozok) az előbb éppen az jutott eszembe, hogy olyan jó lenne, ha ez a tábor még nagyon sokáig tartana. Az előbb pedig az a furcsa gondolatom támadt, hogy mennyire boldog leszek, amikor majd otthon - miközben a gépem előtt ülve cikket írok erről a hétről - tudni fogom, hogy ez a tábor még nagyon sokáig fog tartani. Sok szeretettel gondolok Rád: Basa István Ui.: Ugye jövőre nem fogsz megint valami kifogást kitalálni? Szeretném, ha akkor végre te is eljönnél! Nemcsak a fiatalok, hanem mi, vezetők is izgalommal vártuk a tábort, hiszen ez volt az első ilyen típusú tematikus tábor a nyári gyermek- és ifjúsági konferenciák között. A létszám tekintetében végül is családiasra sikeredett a találkozó, de a résztvevők sokfelől jöttek, az ország egészen távoli pontjairól is, Legmesz- szebbről - Szarvasról - Réka érkezett, valamint nagy útra vállalkozott Kati és Oszkár, akik Felvidékről, Rozsnyó mellől jöttek. Érkezéskor mindenki megkapta a Jutka néni által készített batikolt kendőt, melynek színe a választptt kézművestechnikát, azaz a csoportbeosztást is mutatta. A narancssárga színű kendőt az agyagozást, a kéket a szövést, a lilát pedig a gyöngyfűzést választók kapták. A zöld nyakkendő lett a vezetőké. A három alaptechnika mellett volt batikolás, üvegfestés, és szalmából, illetve nemezből is készültek alkotások. Mivel kevesen voltunk, mindenki hozzáfért a szövőkeretekhez, a koronghoz, s volt idő megmutatni a következő lépést, ha valaki elakadt a munkában. Igyekeztünk kihasználni a helyi adottságokat, így a sportpályán gyakran volt kosárlabda- és focimeccs Zsófi vezetésével, sőt métáztunk és bigéztünk is a várárokban. Pihenésképpen vasi népdalokat énekeltünk. A reggeli és esti áhítatok adták a nap keretét Erzsi néni, Zsófi és Csaba bácsi vezetésével, melyeken a kezekről és a szemekről mint a barkácsoláshoz kellő, két fontos testrészünkről hallhattunk - bibliai megközelítésben. Sok szempontból rendhagyó és új volt ez a tábor: tematikája, szervezői gárdája és helyszíne miatt is. A hely - bár sokak számára talán távolinak tűnt - jótékonyan befolyásolta az együttlétet. A kőszegi gyülekezet több tagja is bekapcsolódott a tábor életébe: segítettek a kirándulás és' a csendséta megszervezésében, velünk örültek a tábor végén a kiállított sok szép alkotás láttán. Azt hiszem, a gyülekezeti tagok imádságos szeretete volt az a többlet, amelyet olyan jó volt megtapasztalni már a tábor előkészületei során is. ■ Martonné Némethy Márta Gyenesdiási középiskolás tábor A Pesti Egyházmegye első alkalommal határozta el, hogy egyházmegyei tábort szervez a területén működő ifjúsági körök számára. Miután sikeres pályázatot nyújtottunk be, augusztus 7. és 13. között eltölthettünk egy hetet mintegy negyven középiskolással Gyenesdiáson. Minden kezdet nehéz - szokták mondani, így ez a kezdeményezés is nehezen indult útjára olyan értelemben, hogy csupán két pesti ifjúság küldött fiatalokat, de az Úristen másokat is indított Tá- piószentmártonból, Pesthidegkútról és egy Brassó környéki gyülekezetből, így hamar megteltek a konferencia-központ szobái. Az Európai Unióba való belépésünknek, a globalizációnak, a kultúrák keveredésének és a modern népvándorlásoknak köszönhetően egyre gyakrabban találkozhatunk más vallásokkal, vallási közösségekkel. Ezért választottuk a hét témájául a világvallásokat. Mindennap megismerkedtünk egy-egy világvallással. Mindezt nem csak száraz előadások keretében tettük: igyekeztünk belehelyezkedni egy-egy vallás életgyakorlatába. (Érdekes volt például az iszlám kapcsán naponta ötször imára gyűlni - és így Krisztushoz imádkozni -, zarándoklaton részt venni vagy filmklub segítségével foglalkozni a zsidó nép eredeti kiválasztottságával, illetve üldöztetésével...) Nem csak a világvallások objektív megismerése volt a cél; törekedtünk azoknak a tanításbeli hasonlóságoknak a felfedezésére is, amelyek összekötnek bennünket. Ugyanakkor a kereszténységgel való összehasonlítás során kritikával is illettük a világvallásokat, s a radikális különbségek kapcsán rámutattunk tanaiknak azon pontjaira, melyek keresztény szemszögből elfogadhatatlanok. Ebből a mélyreható összevetésből még inkább kirajzolódott a keresztény üzenet páratlansága. Ez erősítette hitünket, és elmélyítette megváltottságtuda- tunkat. A reggeli áhítatok is ezt szolgálták, melyek a kereszténység egy-egy hangsúlyos tanításáról szóltak. A sport, a játékok és a beszélgetések valódi közösséggé formáltak bennünket, s ezt az összetartozást az utolsó nap úrvacsorával záródó istentisztelete tovább erősítette. ■ Bátovszky Gábor Fiatalokkal Keszőhidegkúton A csurgói és az angyalföldi gyülekezet évek óta közösen szervezi a hittanos tábort. A két gyülekezet most hosszú idő után - a gyomaival kiegészülve - ifjúsági tábort is tarthatott július 2-9-ig Keszőhidegkúton. A tábor mottójaként szolgáló „Élj a mának!” felkiáltás többet takart annál, mint amit elsőre kihallunk belőle. Minden napnak megvolt a saját témája. Beszélgettünk arról, hogy mi a szerepünk evangélikusként a gyülekezet életében, hol a helyünk a világban. Ennek alapján kerültek a középpontba a következők: boldogság, boldogtalanság és a félelmeink. E fogalmakról nemcsak beszélgettünk, hanem színdarabokat is írtunk róluk, illetve „meg is zenésítettük” őket. Mindennap fontos szerepet kapott a játék: fogócskáztunk, rendeztünk tollaslabda- és csocsóbajnokságot, esténként pedig a társasjátékoké volt a főszerep. Voltak kézműves foglalkozások is: fűztünk gyöngyöt (Géza egy nyolc méter hosszú karkötőt készített...), alkottunk gipszképet, festettünk üveget, és batikoltunk is. Esténként a templomban összegyűlve énekléssel és áhítattal zártuk a napot. A csurgói gyülekezet felügyelője, Papp Istvánné, Ili néni és az egyházközség gondnoka, Takács Ldszlóné, Erika néni gondoskodott arról, hogy a lelki mellett a testi táplálékban se szenvedjünk hiányt: nagyon finom ételeket főztek-sü- töttek nekünk. A tizenkilenc fiatal és a hét táborvezető a záró istentiszteleten együtt adott hálát az Úrnak a közösen eltöltött hétért. Reméljük, hogy jövőre is ilyen tartalmas és élménydús együttlétben lesz részünk. ü Kendeh Anita és Jonák Mariann
