Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-09-04 / 36. szám

‘Evangélikus Életi? KULTÚRKÖRÖK 2005. szeptember 11. 5 Zsidó fesztivál - immár nyolcadszor A Budapesti Zsidó Hitközség Idegenfor­galmi és Kulturális Központja szervezésé­ben immár nyolcadik alkalommal rendez­ték meg a zsidó nyári fesztivált augusztus 28-a és szeptember 4-e között. A sokszínű, sokhangú, sőt mi több: sokízű rendez­vénysorozat a zsidó kultúra bemutatását tűzte ki céljául. Hagyományosan a művé­szetek több ágában teszik ezt: könyvnap­ok, komolyzenei, klezmer- és dzsesszkon- certek, színházi előadások, filmek, gaszt­ronómiai bemutatók mind-mind részei a nyár végi programsorozatnak. Amint arra a szervezők utalnak, hiva­talos felmérés tanúsítja, hogy a magyar- országi fesztiválok sorában a harmadik leglátogatottabb eseményről van szó. A szakrális központ természetesen a buda­pesti Dohány utcai zsinagóga, de a város úgymond „világi” helyszínei - például a Gödör néven ismert Erzsébet téri klub- helyiség és park - is otthont adott egyes programoknak. A könyvfesztivál kicsit mintha „ke­resné a helyét”: a tavalyi szakrális, Wal­lenberg emlékparki helyszín után az idén ismét a nyüzsgő Deák tér tőszom­szédságában találhattuk meg a pavilo­nokat, régi-új helyszínen. A könyvnap­ok alkalmából direkt a könyvfesztivál hetére időzítették a könyvkiadók (pél­dául a Makkabi, a Cet, a Múlt és Jövő) új köteteik megjelentetését. A Szochnut Hajehudit - magyarul Zsidó Ügynök­ség, a világ legnagyobb zsidó szervezete - egy óriástérképpel és minivetélkedő­vel várta a vállalkozó szelleműeket, akik egy Izraelbe szóló repülőjegyet nyer­hettek. Dedikálások, író-olvasó találko­zók tették teljessé a könyvfesztivál programját. Az izraeli gasztronómiai napok keretében a Nagyvásárcsarnok­ban pedig ki-ki belekóstolhatott például a sóletbe, a maceszgombócba, a pitába vagy egy flódni (diós, mákos, lekváros­gyümölcsös emeletes lepény), és egy üdítő elfogyasztása mellett figyelhette a hóra táncbemutatót. A fesztivál egyik „sztárvendége” az a Maia Morgenstern volt, akit Mel Gibson A gems passió című filmjében láttunk - Jézus anyját, Máriát alakította. A művésznő Solem Alechem ragyogó humorú levélre­gényének színpadi változatában, a Marienbadban vállalt szerepet, jiddis nyel­ven. (NB. hatvankilenc éve nem hangzott jiddis nyelv magyar színpadon!) Kishont Ferencnek, az idén elhunyt magyar szár­mazású, világhírű humoristának, írónak és a száz évvel ezelőtt született Ráday Im­rének egyaránt filmvetítésekkel állítottak méltó emléket. ■ K. D. Reneszánsz propaganda a Szépművészeti Múzeumban ► A világ legnagyobb fametszetso­rozatából nyílt kiállítás a Szép- művészeti Múzeumban július ele­jén. A monumentális alkotásokat a művészek - Albrecht Dürer, a né­met reneszánsz legnagyobb festő­je és grafikusa, továbbá Albrecht Altdorfer és kortársaik - I. Miksa német-római császár megbízásá­ból készítették. Az uralkodó pro­pagandacélokra kívánta felhasz­nálni a képeket. I. Miksa - felismerve a fametszetben és a könyvnyomtatásban rejlő lehetőségeket - humanista tudósokat, történészeket, metszőműhelyeket bízott meg a mun­kával. A műveket azzal a céllal készíttet­te, hogy méltó emléket állítsanak ural­kodásának, és hirdessék a Habsburg- ház, illetve a maga dicsőségét szerte a bi­rodalomban, mégpedig - a sokszorosí­tásnak köszönhetően - nagy példány­számban. Az elkészült művek a grafika történetének páratlan alkotásai. Budapesten most először látható tel­jes egészében a Nagy diadalkocsi, a csak­nem teljes Diadalmenet, illetve a témáját tekintve ezzel szorosan összefüggő Dia­dalkapu. Ez utóbbi a valaha készült legna­gyobb fametszet: mintegy 3,5-szer 3 mé­teres, 192 dúcból nyomtatott, 36 lapból összeállított kompozíció. A kiállításon a legtöbb helyet a Diadal­menet foglalja el. Az ötven méter hosszú és százharmincöt lapból álló sorozatot frízszerűen helyezték el körben a terem falán. Az alkotáson az ókori Róma dia­dalmotívuma elevenedik meg. A felvo­nulók hosszú sorát egy griff hátán lo­vagoló hírnök nyitja meg, majd az udvar tagjai következnek: zenészek, vadászok és különféle mesteremberek (cipészek, szabók, borbélyok, szakácsok, pohárno­kok). Külön szekér jut az udvari bolon­doknak és a valódi őrülteknek. Utánuk hosszú sorban következnek a lovagi tor­na különböző fegyvernemeinek képvi­selői, köztük a magyar bajvívók harci buzogánnyal és hosszú pajzzsal. Jut hely a zászlóvivő lovagoknak is, akik az oszt­rák és burgundi területek címereit hor­dozzák. A menetet az újonnan felfede­zett vidékek őslakosai és a málhavivők zárják. A mű talán legéletszerűbb alakjai az alpesi tájon lovagló, gyalogló marko- tányosnők, kézművesek, gyerekek. A Nagy diadalkocsi terveit Dürer készí­tette el. A tizenkét ló által vontatott sze­kéren a császár trónol. Vállán koronázá­si palást, fején korona, egyik kezében jo­gar, másikban pálmaág. A lovakat és a kocsit tizenkét allegorikus nőalak kíséri -például az Igazságosság, a Mértékletes­ség, az Erő, az Okosság -, megszemélye­sítve az uralkodó erényeit. Ha valaki nem ismerné fel a képekből Miksa nagy­ságát, annak segít a felirat: „Amilyen az égen a nap, olyan a földön a császár”. E két mű a császár 1519-ben bekövetke­zett halála miatt nem készült el teljesen. A kiállítás leginkább lenyűgöző alko­tása a Diadalkapu. Megörökíttetik rajta a család története - Trójáig vezetve vissza a dinasztia eredetét -, láthatók az általuk birtokolt területek címerei, a császár éle­tének fontos epizódjai: sikeres csatái, há­zassági politikája. Az egyik jelenet ép­pen az 1515-ös bécsi kettős esküvőt - Flabsburg Ferdinand és Jagelló Anna, illetve Habsburg Mária és a későbbi II. Lajos ma­gyar király házasságkötését - ábrázolja. A nagyszabású tárlat október 9-ig tart nyitva. ■ J.V. Albrecht Dürer (1471-1528) A német festészet és a reneszánsz mű­veltség egyik legkiemelkedőbb alakja. Édesapja magyar aranyművesek le­származottja; a család a Békés megyei egykori Ajtós községből származott. Az ifjabb Albrecht Dürer, a későb­bi festő - a tizennyolc gyermek közül harmadikként - 1471. május 21-én lát­ta meg a napvilágot. A kis Albrechtét elsősorban a rajzolás - az arany meg­munkálását előkészítő tevékenység - érdekelte, ezért édesapja néhány test­vérével együtt bevonta őt a családi aranyművesműhelyben folyó mun­kába. Ám amikor az apa felismerte fia kimagasló tehetségét, a tizenöt éves ifjút 1486-ban Michael Wolgemut festő gondjaira bízta. (A művész Nürnberg legnagyszerűbb mesterei közé tarto­zott.) Dürer három évig tanult nála. Munkássága során Dürer mindig nagy figyelmet szentelt az arcképek­nek. Talán ennek is köszönhető, hogy minden idők legkülönlegesebb port­réfestő mesterévé vált. A lélek mélysé­geit jelenítette meg. Érett művészként miniatúraképeket is készített. Szob­rászként nem próbálta ki magát, el­lenben rajzolt és tervezett szökőkuta­kat, emlékműveket, sárkány vagy szi­rén formájú csillárokat. A metszetek a művész egész pá­lyáját végigkísérték. Rembrandthoz és Goyához hasonlóan a metszetkészí­tést Dürer is autonóm művészetnek tekintette, nem a festészetnek alá­rendelt ágnak. Művészetének leg­meghatározóbb vonása az emberi test ábrázolása. A fiatal művész első mecénása Bölcs Frigyes szász választófejedelem volt, aki 1496-ban, egy nürnbergi látogatá­sakor Dürert egy arckép, valamint a , wittenbergi várkastélyba és a temp- j lomba szánt festménysorozat elkészí­/ tésével bízta meg. Kettejük között ez­zel tartós megrendelői és baráti kap­csolat kezdődött, amely nagyot lendí­tett a pályakezdő festő karrierjén. Dürer mélyen vallásos volt. Nagy érdeklődéssel követte a reformáció eseményeit. Leginkább két, egymás­sal igencsak ellentétes személyiség hatott rá: Rotterdami Erasmus és Me- lanchthon Fiilöp; utóbbiról 1526-ban metszetet is készített. Dürer 1528. április 6-án hunyt el. N Az ArtBook sorozat Dürer című kötetének felhasználásával Biblia és futballcipő Evangélikus lelkész a Nationalelf szolgálatában ► Napjainkban a legtöbb nemzeti labdarúgó-válogatottat szakembe­rekből álló szakmai stáb segíti a jobbnál jobb eredmények elérése érdekében. A szövetségi kapitá­nyok munkáját nagyban könnyí­tik a kiváló erőnléti edzők, pszi­chológusok, gyúrók, csapatorvo­sok és más szakemberek. Talán meglepő a Német Labdarúgó-szö­vetség (DFB) szakmai stábjának összeállítása: ebbe ugyanis nem kizárólag labdarúgással foglalko­zó szakembereket hívtak, hanem egy evangélikus lelkész is helyet kapott benne. „Készek vagyunk spirituálisán is támo­gatni a játékosokat” - nyilatkozta Hans- Georg Ulrichs evangélikus lelkész, aki a német nemzeti tizenegy - ahogy Né­metországban nevezik: Nationalelf - felkészülését segíti a 2006-os labdarú­gó-világbajnokságra. A jövő nyári fut- ball-vb-nek Németország ad otthont, ezért a világszerte ismert német precizi­tás jegyében már javában folynak az előkészületek. A németek természetesen szeretné­nek jó házigazdának bizonyulni. Az 1998-as franciaországi és a 2002-es ja- pán-dél-koreai közös rendezés egyaránt magasra tette a mércét. A Német Labda­rúgó-szövetség azonban a szervezési feladatok mellett a közvélemény nyo­másának is meg szeretne felelni, a német nép pedig egy emberként óhajtja, hogy a Nationalelf az 1990-es vb-elsőség és a 2002-es ezüstérem után újra a világ fut- balltrónjára üljön. Nehéz tehát a szövetségi kapitány, Jürgen Klinsmann feladata. Játékosként 1990-ben megtapasztalhatta, hogy mi­lyen érzés labdarúgó-világbajnokságot nyerni - a Nationalelf akkor Argentína ellen diadalmaskodott a döntőben. Edzőként azonban egész más természe­tű feladatokkal kell majd megbirkóznia, mint hajdanán a csapat tagjaként. Klinsmann nagyon komolyan veszi a közvélemény nyomását, ezt bizonyítja az általa nemrégiben összeállított szak­mai team összetétele is, melybe a legki­válóbb szakembereket gyűjtötte össze. Mindenkinek meglesz a maga feladata, s a stábban helyet kapó lelkész dolga sem csupán a csapat jó szerepléséért való imádkozás lesz... Egy mai, profi labdarúgónak évente minimum harminc mérkőzést kell leját­szania hazája bajnokságában, ehhez jönnek hozzá a belföldi és a nemzetközi kupameccsek. Mire a német válogatott játékosai eljutnak a jövő nyári tornáig, félszáznál is több mérkőzést tudhatnak majd a hátuk mögött. (Összehasonlítás- képpen: egy évtizeddel korábban ennek a mérkőzésszámnak a fele is soknak szá­mított volna.) A nagy megterhelés és a folyamatos eredménykényszer lelkileg is megterheli a játékosokat. Nem hagyhatjuk szó nélkül a focisták keresetét sem. Egy első osztályban ját­szó német labdarúgó akár milliókat is „zsebre tehet” - euróbán számolva. Sok csapattag számára nem feltétlenül lehet könnyű a hirtelen jött, nagy gazdagság feldolgozása... Látható, hogy a Nationalelf játékosai­nak szüksége van a „spirituális támoga­tásra”. Nem lehet véletlen, hogy éppen egy evangélikust lelkészt kértek fel a szakmai stáb tagjának. Elvégre az örömhírt, az evangéliumot teológiájá­nak középpontjába állító egyház lelké­sze az ige segítségével minden bajra vi­gaszt tud nyújtani. Még arra is, ha törté­netesen nem a németek nyerik a világ- bajnokságot... ■ Chladek Tibor NÉZETEM SZERINT... Focimeccsek a templomban? „Összesen tizenhatezer templomban és közösségi házban is lehet követni a Németországban zajló, jövő' évi labdarúgó-világbajnokság mérkőzéseit. A vendéglátó országban az evangélikus egyház szerezte meg a nem kereskedelmi szolgáltatók közül az ingyenes műsorszórás jogát" - olvasom az Evangélikus Elet szeptember 4-i számában megjelent rövidhírben. A „vb-atyának" titulált Hans-Georg Ulrichs lelkész azt mondta, hogy a megállapodás értelmé­ben a hívek óriás kivetítőkön nézhetik majd a meccseket, melyek köré ingyenes rendezvényeket is szerveznek felár nélkül forgalmazott ételekkel és italokkal. „A templomi tévéközvetítések a hitélet fontos részét képezik" - hangsúlyozta a lelkész. Sportújságíróként dolgozom már tizenhárom éve, tehát szakmám a sport, ezen belül a labdarú­gás. Kilencéves korom óta figyelemmel kísérem a világ- és Európa-bajnokságokat, már az éppen aktuális vébe záróünnepsége után megkezdem a visszaszámlálást a négy év múlva következő' új bajnokságig. Ezt csak azért jegyeztem meg, hogy még véletlenül se vádoljon meg senki a sport, a fo­ci iránti ellenszenvvel. Mégis megdöbbentett a hír. Labdarúgó-mérkőzés közvetítése a templomban? A kettő valahogy nem fér össze, külön-külön rendben vannak. Otthon megnézem az Argentína-Németország mér­kőzést, majd elmegyek a templomba. Vagy inkább fordítva, első a templom, majd jöhet családi vagy baráti körben a mérkőzés. Enni és inni is lehet, felár nélkül, no és szurkolni. Sportszerűen vagy durván. Az egyik rádióban a hírolvasó és a műsorvezető'jól el is mókázott ezen. „Mi lesz, ha trágárkodnak?” „Majd vetnek egy keresztet...” Rögtön Jézus jutott eszembe, amikor feldühödött, és az utolsó szálig kisöpörte a temp­lomból az árukat meg a tevékenységükkel a szent helyet beszennyező embereket. Azt értem, hogy valamilyen módon be kell csábítani az embereket a templomba, de így? m Gajdács Pál Kulturális örökség napjai - 2005. szeptember 17-18. Kő kövön... marad! Hetedik éve szervezi a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Társadalmi Kapcsolatok Igazgatósága az ingyenes épületlátogató hétvégét, amely egyre népszerűbb Magyar- országon. A Franciaországból indult és az Európa Tanács által koordinált, ma már Európa minden országában megtartott rendezvény az örökségvédelem ügyét hivatott a tár­sadalmi tudat magasabb szintjére emelni. Ebben az évben közel ötszáz épület és ötven kulturális sétaútvonal várja az érdek­lődőket. A részletes programot a Pesti Est szeptember i-jén megjelent Kulturális örökség napjai című különszáma tartalmazza: érdemes előre megtervezni a látogatandó útvo­nalat. Az internetelérhetőséggel rendelkezőknek ajánljuk a www.oroksegnapok.hu hon­lap megtekintését. M MTI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom