Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-08-21 / 34. szám
14 2005- augusztus 21-28. ÉLŐVÍZ "Evangélikus Élet! HETI ÚTRAVALÓ Krisztus mondja: Amikor megtettetek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg. (Mt 25,40) Szentháromság ünnepe után a tizenharmadik héten az Útmutató reggeli igéiben az irgalmas testvéri, felebaráti szeretet megnyilvánulásának ó- és újszövetségi példáit olvashatjuk. Az utolsó ítéletkor az Emberfia is ezeket a cselekedeteket kéri számon a jobb és bal keze felől állóktól vezérigénk szerint. O az irgalmas samaritánus, de egyben ő a mi legkisebb felebarátunk, a rablók kezére került névtelen ember; mit teszünk vele? A törvénytudó „tudta” az örök élet elnyerésének feltételét, de a samaritánus példáját is követnie kell ahhoz, hogy betöltse a királyi törvényt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” (Lk 10,27) A szeretet apostolától tudhatjuk, hogy a szeretet Isten ajándéka és az ő lényege:.....mert Isten szeretet (...), és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért.” (íjn 4,8.10) Hitünk gyümölcsei e szeretet cselekedetei, amelyek azt bizonyítják, hogy Isten lakik bennünk. Reformátorunk szerint „a hit egyedül Istent illetheti. Ezzel fogjuk fel Isten dolgait. Ebből születik azután a cselekedet, mellyel felebarátainknak szolgálunk." Az elengedés esztendeje, a szombatév jó alkalmat kínál Isten választott népének az adósság eltörlésére és a szeretet gyakorlására: .....parancsolom neked, hogy légy bőkezű az országodban levő nyomorult és szegény testvéredhez." (5MÓZ 15,11) Ezt mondja az Úr ma is az ő népének: „Engem keressetek, és éltek! (...) A jóra törekedjetek, ne a rosszra, akkor életben maradtok...(...) Gyűlöljétek a rosszat, szeressétek a jót, szerezzetek érvényt a törvénynek...” (Ám 5,4.14.15) Az emberszeretet különböző törvényei az Ószövetség népe számára sok konkrét előírást tartalmaztak különféle élethelyzetekre, a jövevények, árvák és özvegyek védelmére vonatkozóan: „Emlékezz arra, hogy szolga voltál Egyiptomban! Ezért parancsolom neked, hogy így cselekedj.” (5MÓZ 24,22) Isten újszövetségi népe, az első jeruzsálemi „hívők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt (...), mindenük közös volt” (ApCsel 4,32). Ebben a testvéri közösségben nem volt szűkölködő, mert parancs nélkül is, önkéntesen adakozva szolgálták egymás javát. Jú- dás árulása sem „csak” pénzkérdés volt, hanem elsősorban a kettős szeretetparancs megtörése: „»Üdvözlégy, Mester!« - és megcsókolta őt. Jézus ezt mondta neki: »Barátom, hát ezért jöttél!«" (Mt 26,49-50) Júdás apostol, az Úr Jézus testvére pedig ezt írja: „.. .tartsátok meg magatokat Isten szeretetében..." (Júd 21) Ez töltse be egész életünket s tetteinket! Isten dicsőítésének két kulcsszava, a hatalom és a dicsőség nemcsak a Miatyánkban, de az angyalok és a teremtmények énekében is szerepel (Jel 5,12-13). Már most is imádhatjuk őt abban a hitben, hogy „én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet" (Zsolt 73,23). „Dicsértessék, Uram, / Örökké szent neved...” (EÉ 61,1) ■ Garai András Nemzetközi ifjúsági találkozó Németországban ► Gyógyulás és felépülés - ezzel a címmel rendezte meg a neuen- dettelsaui Bayerische Missionswerk (Bajor Missziói Intézet) június 26-a és július 17-e között azt a nemzetközi ifjúsági találkozót, amelyre tizenegy, a Bajor Evangélikus Egyházzal testvéregyházi kapcsolatban álló országból hívtak fiatalokat. így gyűltünk össze tizenheten Brazíliából, Nicaraguából, Németországból, Magyarországról, Mozambikból, Kenyából, Kongóból, Tanzániából, Malajziából, Hongkongból és a Fülöp-szi- getekről. A találkozó érdekessége elsősorban a különböző kultúrák találkozása volt. Ami nekünk természetesnek tűnt, az a más országokból érkezőknek igencsak szokatlan és idegen volt, például a mozgólépcső használata, a biciklizés vagy éppen a késsel-villával való evés. De közösen leküzdöttük a nehézségeket; az első naptól fogva segítettük a más kontinensekről érkezőket abban, hogy beilleszkedjenek. A találkozó témáját először kisebb csoportokban dolgoztuk fel, majd előadásokat hallhattunk többek között a globalizációról, az emberi jogokról és a nemzetek közötti alá- és fölérendeltségi viszonyokról. Előadóink között szerepelt például Pápua Új-Guinea evangélikus püspöke is. Több oldalról is megközelítettük a gyógyulás és felépülés kérdéskörét; ez hozzásegített minket ahhoz, hogy fogékonyabbak legyünk egymás és az általunk képviselt ország gondjai iránt. A beszélgetések arra is ösztönöztek bennünket, hogy keresztényként felelősen kövessük a hazánkban zajló eseményeket - például ne feledkezzünk meg a globalizáció áldozatairól, vegyük észre más országok problémáit, nehézségeit. A találkozó arra bátorított minket, hogy nyitottabb szemmel járjunk a világban, és fordítsunk nagyobb figyelmet arra, hogy egy-egy nép milyen aktuális nehézségekkel küzd (éhínség, AIDS stb.), illetve jobban tudatosítsuk magunkban azt, hogy az evangélikus egyháznak szükség esetén fel kell emelnie a szavát a népek szenvedése, elnyomatása ellen. (Többször is irigykedve hallgattam csoporttársaim beszámolóját egyházuk szerepvállalásáról és terjeszkedéséről. Megdöbbentő volt hallani az afrikai és a távol-keleti résztvevőktől, hogyan növekszik hazájukban az evangélikusok száma.) A három és fél hét alatt alkalom nyílt kirándulásra is, így például eljutottunk Wittenbergbe és Wartburg várába, ahol Luther nyomdokaiban járhattunk; Nürn- bergbe, ahol Hitler birodalmi gyűlései SZÓSZÓRÓ Ijjúságirovat-gazda: Balog Eszter helyszínének a maradványait szemlélhettük meg; Mödlareuthba, egy kis falucskába, amelyet a kommunizmus idején - Berlinhez hasonlóan - fallal választottak szét keleti és nyugati részre, valamint elzarándokoltunk a dachaui koncentrációs táborba is. Ezek az utazások elmélyítették bennünk a gyógyulás és felépülés témakörében hallottak fontosságát. Az együtt töltött idő legáldottabb alkalmai a közös istentiszteletek és áhítatok voltak, amelyeken afrikai, hongkongi vagy maláj énekek csendültek fel, és átérezhettük a gyertyafény mellett, hogy bár különböző a bőrünk, a hajunk, a szemünk színe, mégis egyek vagyunk a hitben - bárhonnan is jöttünk. Szívszorító élmény volt a búcsúáhítat; szem nem maradt szárazon. Reménykedem abban, hogy ezek a barátságok megmaradnak, és valóban képesek leszünk segíteni egymás munkáját, egymás egyházát. Igazi konferenciánk a találkozó végeztével vette kezdetét... ■ Balog Eszter HETI ÚTRAVALÓ Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! (Zsolt 103,2) Szentháromság ünnepe után a tizennegyedik héten az Útmutató reggeli igéiben a Lélek által ihletett magasztaló, valamint hálaadó imádságokat olvashatunk Isten elhívott és megigazított szolgáitól követendő példaként. Mindennapi imádságaink első két szava a dicséret és a hálás köszönet legyen a Szentháromság Istenhez, „mert nap és pajzs az Úr, kegyelmet és dicsőséget ad az Isten. (...) Seregek Ura, boldog az az ember, aki benned bízik!" (Zsolt 84,12.13) Heti igénk felhívásának a tíz meggyógyult leprás közül csak a hálás idegen, a samáriai férfi tett eleget; „visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent. Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki." (Lk 17,15-16) Vele együtt mi is Krisztusért a mennyei Atya örökbe fogadott gyermekei vagyunk kegyelemből, hogy Krisztussal „együtt meg is dicsóüljünk". Erről a tényről a megelevenítő Szentlélek tesz bennünk bizonyságot, mert „akiket pedig Isten Lelke vezérel (űz), azok Isten fiai” (és leányai) (Róm 8,17.14). Reformátorunk szerint „aki erős hittel és szilárd reménységgel hiszi, hogy Isten gyermeke, az valóban az is, mert ilyent senki sem hihet Szentlélek nélkül”. Pál Timóteus képmutatás nélküli hitéért imádkozik: „Hálát adok az Istennek (...), amikor szüntelenül, éjjel és nappal megemlékezem rólad könyörgéseimben...” (2Tim 1,3) Jézus azért bűnös a farizeusok szemében, mert megtörte a szombat törvényét, s lelki vakságuk miatt nem ismerték fel azt, akit a meggyógyított vak is ugyanúgy látott, mint ők. „Hiszel te az Emberfiában?" (...) „Hiszek, Uram." (Jn 9,35.38) A nemrég még vak ember számára a második csoda, amelyet Jézus által a saját életében megtapasztalt, az volt, hogy megláthatta az Emberfiában az Isten Fiát, ezért leborulva imádta őt, azaz térdre hullva hódolt előtte, mint a huszonnégy vén. Mit tett Pál a haszontalanból hasznossá lett Onézimoszért, a szökött és megtért rabszolgáért? Közbenjáró imádságot mondott érte: „Hálát adok mindenkor az én Istenemnek... (...) Kérlek pedig téged az én fiamért...” (Filem 4.10) Luther mondta: „Amit Krisztus értünk tett az Atya előtt, azt teszi Pál Onézimoszért Filemon előtt.” Dávid ismerte a Miatyánkot? A mi Atyánk ismerte Dávidot is! Hálaimájában ugyanis - többek között - ezeket mondta: „Áldott vagy te, Uram (...) mindörökké! Tied, Uram (...) a hatalom (...), az ország(,..)ésadicsőség...”(iKrón 29,10-12) Az új parancsolat követelményszintje a krisztusi szeretet: „ .. .ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” Ki hagyta ezt végrendeletként az ő mindenkori követőinek? Az a Jézus, aki- tökéletesen egy(lényegű) az Atyával, s a kereszten dicsőült meg -.....és az Isten dicsőúlt meg őbenne... ” (Jn 13,34.31) Pál a thesszalonikaiakért tartozott hálával Istennek; nekünk ki(k)ért, miért van okunk a hálaadásra ezen a héten? Tudjuk-e, hisszük-e mindig, hogy Istenünk szeret minket, és azt akarja, hogy mi is részesüljünk „a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségében" (2Thessz 2,14)? Ő az én „örök napom”! (EÉ 62,1) ■ Garai András SEMPER REFORMANDA .....ha akarod, Isten bűneset utáni munkáiró l is feltételezheted, hogy azok »igen jók voltak«, de akkor figyelembe kell venned, hogy nem rólunk, hanem Istenről mondották ezt. Az ige ugyanis nem így szól: az ember látta, hogy amit Isten teremtett, az igen jó. Sokkal inkább Isten látja azokat jónak, míg ha mi nézzük, nagyon is rossznak találjuk őket. Ezért a nehéz megpróbáltatások, nyomorúság, tévelygés és pokol, sőt még Isten legjobb cselekedetei is e világ szemében igencsak rosszak és kárhoztatottak. Van-e jobb Krisztusnál és az evangéliumnál? De a világ szemében van-e átkozottabb ezeknél? Tehát hogy miért jó Isten előtt, ami szerintünk rossz, azt egyedül csak az Isten tudja, és azok, akik Isten szemével nézik a világot, azaz a Szentlélek gyermekei.” M Luther Marton: A szolgai akarat (Jakabné Csizmazia Eszter, Weltler Ödön, Weltler Sándor fordítása) Uzsorás-e, aki kamatot kér? ► „Tisztelt Lelkésznő! Fontos számomra, hogy biblikusán cselekedjem a hétköznapokban. Amikor azonban kezembe veszem a Szentírást, elkeseredem, mert képtelen vagyok teljes mértékben a szavai szerint élni. A napokban elolvasva a 2MÓZ 22,24-ben és a 3MÓZ 25,36- ban foglaltakat, nagyon megdöbbentem, mert az ige megtiltja, hogy kamatot szedjek a kölcsönadott pénzem után. Hogyan kell érteni ezeket az igehelyeket? Csak az uzsorakamatról van bennük szó? Vagy ez azt is jelenti, hogy hívő ember ne nyisson takarékbetétkönyvet se, hiszen befizetett pénzünket a bank kölcsönadja, és kamatot szed be rá az adósaitól?” Kedves Imre! Nagyon megörvendeztette a szívemet levelével. Először is azért, mert férfi testvéreim nehezebben szánják rá magukat, hogy kérdéseikkel megkeressenek. Másodszor pedig azért, mert meggyőződésem, hogy csak akkor van nyugalma a lelkűnknek, és csak akkor száll áldás a fejünkre, ha a Szentírást a lehető legkomolyabban vesszük Qer 6,16). Éppen ezért egyáltalán nem gondolom, hogy feleslegesen „marcangolja” önmagát, amikor ezt a pénzügyekkel kapcsolatos kérdést teszi fel nekem. A keresztény embernek nem elég tisztességesnek látszania, hanem valóban annak is kell lennie. Isten előtt ugyanis semmit sem titkolhatunk el. Talán nem is gondolnánk, hogy Urunk a pénztárcánkba is belepillant, családunk, gyülekezetünk pénzügyi gazdálkodását is górcső alá veszi. Pedig így van. Sőt! Jó néhány tervünk azért fullad kudarcba, mert Isten nem adja áldását arra, ami pénzügyileg nem tiszta és átlátható. Nagyon fontos, hogy adjuk meg a császárnak, azaz esetünkben az államnak azt, ami az övé. Legyünk körültekintőek az adóbevallás elkészítésekor, és pontosak az adó befizetésénél. Üzleti ügyeink intézése során ne keressünk folyton kiskapukat, járjunk el becsületesen. Eszünkbe se jusson protekcióval, netán csúszópénzzel meg nem érdemelt előnyökhöz jutni. És természetesen adjuk meg Istennek azt, ami az övé (Mt 22,21b). Milyen sok felesleges holmival rakodjuk meg bevásárlókosarunkat! MiEVÉLET LELKI SEGÉLY Szókéné Bakay Beatrix lyen könnyen folyik ki a pénz a kezünkből! Ugyanakkor mennyire megfontoljuk, hogy mennyit is adakozzunk egyházunk, gyülekezetünk javára... Pedig az Úr busásan megjutalmazza a benne bízó lelket. A Szentírás szerint az igaz ember jellemzői közé tartozik, hogy nem ad pénzt kamatra vagy uzsorára. (A héber nyelvben mindkét fogalmat ugyanaz a szó jelöli.) Vajon miért jogtalan tett az, ha valaki kamatot szed? Az ószövetségi időkben is gyakran előfordult, hogy a gazdagok kihasználták a szegények szorult helyzetét annak érdekében, hogy még jobban megtömjék a zsebüket. A kamatnak ez a fajtája az úgynevezett uzsora. Nem kell különösebben magyarázni, hogy az árvák és az özvegyek Atyjának, a mindenható Istennek, aki maga a szeretet, ez egyáltalán nem tetszik. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy embertársunk tudatos kihasználása bűn. Helytelen volna azonban azt állítani, hogy minden kamatszedés elítélendő dolog. Ha bankbetétet nyitunk takarékoskodás céljából, akkor a pénzintézet forgatja, használja a pénzünket. A betett pénzösszeg kamata ebben az esetben jóformán csak a folyamatos infláció okozta veszteségünkre nyújt fedezetet. Az ókor nem ismerte a folyamatos inflálódás jelenségét; ez korunkra jellemző. Az akkor élő ember csupán ínséges időben vette észre, hogy csökkent pénzének vásárlóereje, és ez általában csak átmenetileg volt így. Tehát akkoriban a kamat mindig gazdagodást, gyarapodást jelentett. Erről a gyarapodásról pedig jó szívvel lemondhatott az istenfélő izraelita, amikor egy rászoruló honfitársának adott kölcsönt. Amennyiben csak tíz év múlva kapta vissza a megfelelő összegű sékelt, az még mindig ugyanannyit ért, mint amikor kölcsönadta. „Ne végy kamatot atyádfiától se pénz, se élelem, se más egyéb után, amit kamatra szokás adni! Az idegentől vehetsz kamatot, de atyádfiától ne végy kamatot! Akkor megáld téged Istened, az Úr minden vállalkozásodban azon a földön, ahová most bemégy, hogy birtokba vedd." (5MÓZ 23,20-21) Az ige azt mondja, hogy az izraelita mondjon le mindenfajta kamatról, ha honfitársának, azaz népe tagjának kölcsönöz valamit. A méltányos értékű kamat tehát nem volt bűn abban az esetben, ha azt az idegenekkel szemben érvényesítették csupán. Arra is szeretném felhívni a figyelmét, hogy mindez milyen értelemben érvényes ránk, keresztényekre. Biztos vagyok benne, hogy ha hittestvéreink közül valaki kölcsönt kér tőlünk, nem adhatjuk kamatra. Egyszerűen a szeretet kettős nagy parancsolata alapján nem húzhatunk hasznot testvérünk nyomorúságából. Isten ugyanis a tetteink mozgatórugóit vizsgálja. Ha betétkönyvünkben takarékoskodás céljából gyűlnek a forintjaink, akkor indítékaink nem bűnösek. Persze időnként azt is meg kell vizsgálnunk, hogy ez a takarékoskodás nem fösvénységünk álarca-e! Biztosan Ön is jól ismeri a talentumok példázatát. Ebben a példázatban a kamatoztatás erény. Erény akkor, amikor komolyan vesszük, hogy adottságainkkal, lehetőségeinkkel, sőt egész életünkkel el kell számolnunk. Ha kamatoztatjuk, amit kaptunk, dicséretben részesülünk, mert megtettük a ránk eső részt. Isten mindent megtett már értünk, meg kell ragadnunk kegyelmét! Ne ássuk el az ajándékba kapott talentumot! „Te, gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és onnan is gyűjtök, ahova nem szórtam? Ezért el kellett volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz, és amikor megjöttem, kamattal kaptam volna vissza azt, ami az enyém." (Mt 25,26b-27) Győzelmes keresztényi életet csak úgy élhetünk, ha aprópénzre váltjuk és kamatoztatjuk azt, amit ajándékba kaptunk. Hogy végre ne csupán az elmélet szintjén higgyünk, hanem merjük úgy követni Jézust mindenben, hogy valóban rálépünk a keskeny ösvényre. Ehhez küldi szeretettel Önnek a vándorbatyut: ■ Szókéné Bakay Beatrix Leveleiket „Lelki segély” jeligével várjuk szerkesztőségünk címére. Kérjük, jelezzék, hozzájárulnak-e ahhoz, hogy a levelükre adott válasz lapunkban is megjelenjen.
