Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-08-21 / 34. szám

"Evangélikus ÉletS FORRÁS 2005. augusztus 21-28. 15 SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 14. VASARNAP - Róm 6,8-11 „Akik pedig test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt” Pál apostol szóhasználatában a test az embert jelöli. Csakúgy, mint az Ószövet­ségben, ahol a prófétáknál és a zsoltárok­ban sűrűn előforduló „minden test” szó- kapcsolat tartalmi fordítása: „mindenki”, illetve „minden ember”. (Mint ahogyan a magyarban a/ó'magát az embert is jelöl­heti: itt és itt ennyi és ennyi fő volt jelen. Az Ószövetség nyelvében a test szó tölti be ezt a helyettesítő szerepet.) Amikor tehát Pál apostol a testtel a Lel­ket, pontosabban Isten Lelkét állítja ellentét­be, akkor nem az ember egyik alkotóele­mére gondol, hanem osztatlan valóságá­ra; hús-vér testét, lelkét, értelmét, érzelmi és ösztönvilágát mind beleérti. Pál szerint az ember testi születésétől kezdve egész valójával szemben áll Istennel, és nem is tud mást tenni: „.. .minthogy a test törekvése ellenségeskedés Istennel, mert az Isten törvényé­nek nem veti alá magát, és nem is tudja magát alávetni.” (Róm 8,7) Ádám óta minden em­ber ebben az örökletes betegségben szen­ved. Ez alól nem ismer kivételt az apostol, és önmagát sem tartja annak. Ezt a diag­nózist - tapasztalata szerint - szinte lehe­tetlen elfogadtatni saját népével, Ábra­hám testi leszármazottaival. Elsősorban a pogányok között talál olyanokat, akik el­fogadják ezt a lesújtó kórismét, és magu­kat megalázva, töredelmes bűnbánattal várják a terápiát. A diagnózis tagadása azonban kizárja a terápia lehetőségét. A kérdés most már az, hogy mi mint Isten újszövetségi népe miként viszo­nyulunk Pál diagnózisához. Elfogadjuk- e, hogy egészen addig, amíg Isten Szent­lelke be nem tölti és uralma alá nem vonja egész valónkat - hús-vér testün­ket, lelkünket, értelmünket, akaratun­kat, indulatainkat, minden szavunkat és cselekedetünket, érzelmi és ösztönvilá­gunk minden rezdülését addig még a vallásosságunk sem több, mint a test tö­rekvése, és szemben áll Istennel? Ha Lélek nélkül hallgatjuk vagy olvas­suk az igét, Istent bántjuk meg, mert az igében nem az ő igazságát, hanem a ma­gunk igazolását keressük őelőtte és má­sokkal szemben. Ha Lélek nélkül imád­kozunk, a magunk vélt igazságával dicse­kedünk, mint a vámszedőre mutogató példázatbeli farizeus, vagy csupa olyat kérünk, ami szemben áll Isten akaratával. Ha Lélek nélkül fogunk az egyház, a gyü­lekezet életének szervezéséhez, Isten szá­mára egyre kevesebb tér marad a cselek­vésre, és a próféta panasza egyházunk panaszává lesz: „O, Izrael reménysége, Sza­badkája a nyomorúság idején! Miért lennél olyan az országban, mint egy jövevény, aki ván­dorként csak éjjelre tér be? Miért lennél olyan, mint a riadt ember, mint az olyan férfi, aki nem tud segíteni? Hiszen te közöttünk vagy, Uram, rólad neveznek bennünket: ne hagyj el minket!" (Jer 14,8) Ha Lélek nélkül építünk egyhá­zat, gyülekezetét, akkor talán javulni fog­nak a statisztikák, emelkedni fog a meg­kereszteltek és konfirmáltak száma, töb­ben lesznek az istentiszteleten, a biblia­órán és a hittanórákon, javul a gazdasági mérleg, de egyházunk mégsem lesz több - Pál apostol szavával - test szerint élő, test szerint gondolkodó, test szerint ítélő, test szerint beszélő és test szerint cselekvő holt lelkek egyesületénél. Az előző mondat első szavaként ol­vasható ha nem a jelenre, hanem a jövőre néz. A jelenben el kell fogadnunk Pál di­agnózisát, és nem szabad keresnünk a ki­búvókat, mint ahogy egykor az apostol honfitársai tették Ábrahámtól való szár­mazásukra hivatkozva. Ma sem segít a reformáció úttörőitől és a hitvalló ősök­től való származás. Isten újszövetségi né­pében, az egyházban csak a Lélektől való születés számít. Ez a terápia kezdete. De a terápia feltétele a diagnózis elfogadása: „...a test törekvése ellenségeskedés Istennel, mert az Isten törvényének nem veti alá magát, és nem is tudja magát alávetni." El kell ismernünk, hogy istentelenek, elveszettek, Isten országa számára holtak vagyunk egészen addig, amíg Isten Lelke teljesen be nem tölt, hatalmába nem ke­rít, újjá nem teremt bennünket. És ha a terápia már folyamatban van, ha Isten Lelke elkezdte rajtunk és bennünk újjáte­remtő munkáját, és ezért úgy gondoljuk, hogy Pál diagnózisa csak a terápia meg­kezdése előtt volt ránk érvényes, és most már akkor sem lennénk test szerint élők, A VASÁRNAP IGÉJE akkor sem állnánk szemben Istennel, ha a Szentlélek akár egy pillanatra is ma­gunkra hagyna, akkor újra testi módon ítélünk önmagunk felől. A terápia máris megszakadt, az apostol diagnózisának megállapításai pedig ismét teljes súlyuk­kal nehezednek ránk. Ha azonban na­ponta küzdünk a test szerinti gondolkodás visszatérésének kísértése ellen, akkor vi­gasztalásunkra lesz az apostol bátorítása: „Ha pedig Krisztus bennetek van, bár a test a bűn miatt halott, a Lélek életet ad az igazság ál­tal. Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a benne­tek lakó Lelke által.” (Róm 8,10-n) ■ Véghelyi Antal Imádkozzunk! jöjj, újjáteremtő Szentlélek! Szüld újjá és újítsd meg egyházadat, benne minden gyülekezetei. Ábrázold ki rajta Krisz­tus egy és oszthatatlan testének vonásait. Egye­sítsd népedet békességben, a hit és a szeretet egységében. Ámen. Új nap - új kegyelem Vasárnap Fogadjátok be egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére. Róm 15,7 (Ruth 2,4; Lk 10,25-37; íjn 4,7-12; Zsolt 29) Hálával és a szeretet cselekedeteivel tartozunk Is­ten választott népének, Izraelnek. Izrael az a szelíd olajfa, amelybe mi vad olajfaágként beoltattunk. Hála legyen Isten irgalmának Krisztusban. A gyökér hordozza az ágakat, és nem fordítva! A keresztény embernek ezért át kell ölelnie, be kell fogadnia és segíte­nie kell Izrael gyermekeit minden időben. Ó, mennyi mulasztásunk van ezen a terüle­ten! Pedig a visszaoltatás megkezdődött. Figyeljünk jobban az idők jeleire! Hétfő Embert ültettél a nyakunkra, hol tűzbe, hol vízbe jutottunk, de kivezettél, és felüdültünk. Zsolt 66,12 (Mt 10,28a; 5MÓZ 15,1—11; 2Kir 23,26-37) Uram, olyan nehéz elhordozni a hatal- maskodókat! A felsőbbség döntéseit, a főnök megjegyzéseit, azt a függő viszonyt, amely mindennap mélyebb alázatra int... És ott vannak azok is, akiket rám bíztál. A nagy felelősség súlya nyomja a vállamat. Tűz és víz fenyeget egyszerre. Köszönöm, hogy naponta tágas térre viszel, dús legelőre és csendes vizekhez vezetsz, ahol felüdí­ted az én megterhelt lelkemet. Ámen. Kedd A vaknak azonnal megjött a szeme világa, és követte Jézust, dicsőítve az Istent. Amikor ezt látta az egész nép, dicsőítette Istent. Lk 18,43 (Zsolt 66,4; Ám 5,4-15; 2Kir 24,1-20) A jerikói vak meggyógyítása csodálatos messiási jel volt. A szépségek és lehetőségek tárháza nyílt meg a gyógyult ember előtt. Kortársai vele örültek, és áldották a Magasságost. Sokan kaptunk lelki értelemben látó szemeket Krisztus Urunktól. Isten országának fényes­sége nyílt meg előttünk akkor, és tudtuk, hogy ez számunkra is messiási jel. Miért van az, hogy mégis több a fanyalgó arc, mint az Istent dicsérő száj? Szerda Az igazat nem menti meg igazsága, ha vétkessé válik; a bűnös sem bukik el bűne miatt, ha megtér bűnéből. Ez 33,12a (Lk 15,27; 5MÓZ 24/10-15/17-22; 2Kir 25,1-21) Minden igazságunk olyan Isten előtt, mint a szennyes ruha. Semmi jót nem tudunk kicsiholni magunk­ból, bárhogy igyekszünk. Lehet, hogy akaraterőnkkel ideig-óráig uralkodni tudunk bűnnel fertőzött természetünkön, de hamar elesünk. Megtérésre van szükségünk ahhoz, hogy megmenekülhessünk a bűn átkától. Sőt újjászületésre, mert ha az igaz­ság Ura Szentlelke által magára ölt bennünket úgy, mint egy kesztyűt, akkor ez a kesztyű már nem kívánkozik arra, hogy piszkos dolgokat illessen, hiszen pontosan azt teszi, amit gazdája akar tenni. Csütörtök Az a jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív. Zsid 13,9b (5MÓZ 5,29; ApCsel 4,32-37; 2Kir 25,22-30) A szív - biblikus felfogás szerint - az egész embert jelképezi. Az isteni ke­gyelem, amely Jézus Krisztusban jelent meg közöttünk, táplálja az ember testét, lel­két és szellemét. Ha ezt nem veszi magához, elsorvad, legfeljebb tetszhalott életet él­het. Mert Krisztus kegyelme az éltető erő. Halófélben lévők, betegeskedők és szuny- nyadók! Ma még árad a kegyelem, csak meríteni kell belőle! Péntek Becsüljétek meg azokat, akik fáradoznak közöttetek, akik elöljáróitok az Úrban, és intenek is ti­teket. iThessz 5,12 (5MÓZ 4,30; Mt 26,47-50/55-56/; Dán 1,1-21) Lélekben megcsóko­lom az értem összekulcsolt, imádkozó kezeket. Hálát mondok azokért az Úrnak, akik a hit útjára vezettek, akik Krisztusról tanúbizonyságot tettek előttem szavaik­kal és életükkel. Köszönöm mindazok bölcsességét és szeretetét, akik elöljáróim az Úrban. Tudom, hogy az okos ember meghajtja fejét az intelem előtt. Legyen örökké áldott a Magasságos, hogy feddéseit és útmutatásait mindig időben fakasztotta fel tanítóim ajkán! Szombat • Ne csalja meg senki a honfitársát. Féld Istenedet. 3MÓZ 25,17 (iThessz 4,6; Júd 1-2.20-25; Dán 2,1-3.27-49) Az istenfélelem és a becsületesség együtt kell, hogy járjon. Az egy­ház számára - amely a szekuláris világ erős befolyása miatt sok tekintetben világia- sodik - és az egyházi külsőségeket sokszor kulisszaként felhasználó világ számára ez mégsem ilyen egyértelmű. Újra fel kell rá hívni a figyelmet, tanítani kell, mert új erkölcsiségre van szüksége nemzetünknek ahhoz, hogy talpra álljon. Urunk, kezdd rajtunk és bennünk tisztogató munkádat! Mert ezt az új, krisztusi erkölcsöt nekünk kell felmutatnunk. Hiszem, hogy ha saját családunkban, gyülekezetünkben egyre többen megéljük ezt, akkor a hét szűk esztendő után az örömünnep éve is ránk kö­szönt majd! ■ Szókéné Bakay Beatrix Oratio cecumenica Urunk, mennyei Atyánk, hálát adunk neked a gyülekezet közösségében, hogy igéddel emlékeztetsz bennün­ket arra, mennyi jót cselekedtél ve­lünk eddig. Köszönjük, hogy megta­pasztalt irgalmad bátoríthat bennün­ket kéréseink eléd tárásához. Kérünk, hadd tudjuk elfogadni Lel­ked vezetését, hogy gyülekezeteink és az egész kereszténység a tőled áradó, felülről jövő erőről tegyen bizonysá­got. Add, hogy a te néped mindig és mindenben neked akarj on megfelelni, tisztán éljen, és elforduljon a világ csá­bításától! Kérünk, adj erőt ahhoz, hogy félelem nélkül és hitelesen tud­junk tanúskodni a Jézus Krisztusban kapott életről és a feltámadás erejéről. Kérünk, legyen gondod ottho­nunkra, családunkra. Amikor iskolá­ba indulnak a gyermekeink, add, hogy megérthessék: elsősorban a ne­ked tetsző életre kell felkészülniük. Ne engedd, hogy a teljesítménykény­szer etikátlan lépésekre sarkalljon bennünket, fáradtságunk ingerültté tegyen minket szeretteinkkel szem­ben. Add, hogy otthonaink is a te Lel­ked fennhatósága alatt állhassanak! Kérünk a világi felsőbbségért, ve­zetőinkért. Add, hogy a történelem nehézségei és a helytelen döntések is emlékeztessék őket arra, hogy neked tartoznak számadással. Add, hogy kegyelmes közbelépéseid alázatra késztessenek minket, és megtartó hűséged arra indítson bennünket, hogy becsületesen éljünk és szolgál­junk másokért. Kérünk, legyen gondod a betegek­re, a testi, lelki bajok miatt szenve­dőkre, a halál partján állókra; azok­ra, akik vágynak elköltözni innen és azokra is, akik félnek a haláltól. Em­lékeztesd őket eddigi jóságos tetteid­re! Add, hogy testük gyengesége és fáradtsága ellenére is megtapasztal­ják Lelked vigaszát! Hadd lássák meg: több az élet a fizikai valónknál, és nyomorúságaikban add, hogy tő­led várják az enyhülést! Add, hogy mostani állapotuk hozzád vezessen, és emlékeztesd őket arra, hogy aki tebenned hisz, örökké élhet. Köszönjük, Atyánk, hogy te job­ban tudod, milyen módon kell segíte­ned rajtunk. Hisszük, hogy reménysé­geinket is felülmúlva többet és jobbat fogsz adni, mint amit kértünk. Legyen tied a dicsőség és a magasztalás mind­azokért a jó dolgokért, amelyeket ed­dig elvehettünk a kezedből és amelye­ket ezután ránk árasztasz. Ámen. Új nap - új kegyelem Vasárnap Amint jézus beért egy faluba, szembejött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak, és kiáltozva kérték: „jézus, Mester, könyörülj rajtunk!" Lk 17,12-13 (Zsolt 72,12; Lk 17,11-19; Róm 8,12-13.14-17; Zsolt 119,137-144) A tíz leprás Jézustól távol állt meg, de „elkiáltotta” hozzá kérését. Nincs az a távolság, melyet le ne győzhetne az imádságos kérés, de ehhez találkozni kell Jézussal, nem elkerülni őt. Érzékelhetjük a távolságot, a hiánya miatti ürességet, de még jobban kell éreznünk bűnünk miatti nyomorúságunkat; azt, hogy ezen csak ő segíthet, és segít is, mert nála van könyörület. Az Úr megmen­ti a segítséget kérő szegényt... Hétfő A reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által. Róm 5,5 (Zsolt 25,5; 2Üm 1,1-6/7/; Dán 3,1-30) Megpróbáltatások köze­pette szorulunk rá a legjobban a reménységre. De bizonyos-e a reménység? Nem csu­pán önáltatás? Két biztosítékunk van a megszégyenülés ellenében: Isten szeretete és a Szentlélek ereje. Csak hit kell hozzá, hogy újra és újra elfogadjuk Isten szeretetét, ehhez pedig a Szentlélek ajándéka segít hozzá: ő teremt bennünk hitet. Kedd Jaj azoknak, akik jogtalan rendeleteket hoznak, elnyújtják a nincstelenek perét, megfosztják joga­iktól népem nyomorultjait. Ézs io,i-2a (Róm 13,4; Jn 9,24-38/39-41/; Dán 5,1-30) Szíve­sen hárítjuk át a „jaj”-t magunkról a hatalom hordozóira. Nekik is meg kell állniuk Is­ten ítélete előtt. De lássuk be, hogy Isten szava nemcsak a törvényhozókra, hanem a törvény használóira - mindnyájunkra - is vonatkozik. Sok szó esik napjainkban az erőszak elhatalmasodásáról. Családon belüli erőszak, munkáltatói kényszer, szexuá­lis agresszió fertőzi közösségi életünket. Ezek mögött ott van az önzés, az a hozzáál­lás, hogy „egyedül én vagyok fontos”, és az a látszat, hogy a törvény az én javamat munkálja. Pedig a törvény meg is ítél - engem is! Ne feledjük azt sem, hogy a legfőbb törvény a szeretet parancsa. Szerda jézus így szólt tanítványaihoz: „Ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mi­vel ruházkodjatok, mert több az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál." Lk 12,22-23 0ózs 1,13; Filem 1-16/17-22/; Dán 6,1-29) Jézus tanítványa nem lehet aggodalmaskodó. Ez a bi­zalom hiányát jelenti - különösen is életünk és testi szükségleteink terén. Aggódha­tunk a világban tapasztalható szegénység miatt is. Mi azonban naponta kérjük a min­dennapi kenyeret, és ezzel elfogadjuk Isten gondviselő szeretetét. Hit kérdése szá­munkra, hogy Isten naponta megadja eledelünket, kielégíti testünk minden szükség­letét. De hitünk egyben arra is kötelez bennünket, hogy mások szükségletéről is gon­doskodjunk. Csütörtök Az Úr jézus így szólt Pálhoz: „Azért küldetek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek, hogy az énbennem való hit által megkap­ják bűneik bocsánatát." ApCsel 26,18 (iKir 18,30; iKrón 29,9-18; Dán 7,1-14) Saul arra kapta az elhívást, hogy nyissa meg az emberek szemét, és a bűn sötétjéből az élet vi­lágosságára vezesse őket. Urunk mireánk is bízta ezt a missziót. El lehet jutni a Sátán hatalmából Isten világosságára. Ezt példázza Pál, illetve sok más tanítvány és Krisz­tus-követő élete is - tükrözze ezt a mi életünk is! A megtérés és a hit által nemcsak mi, hanem mások is eljuthatnak a bűnbocsánatra és az örök életre. Péntek Miután jézus felemeltetett az Isten jobbjára, és megkapta az Atyától a megígért Szentleiket, kitöl­tötte ezt, amint látjátok is, halljátok is. ApCsel 2,33 (Jer 16,21; Jn 13,31-35; Dán 7,15-28) A fel­támadott Krisztus a mi élő Urunk, akit Isten a jobbjára emelt, aki a Szentlélek birto­kában van, és Lelkét reánk is kitöltötte. Tanúivá tett minket, hogy az élő Jézus bizony­ságtevő szavunk és életünk által tovább végezhesse azt, amit Atyja rábízott. O élteti és erősíti tanúinak seregét, őérte adhatunk mi is hálát Istenünknek. Szombat Tartsátok becsületbeli dolognak, hogy tegyétek a magatok dolgát, és saját kezetekkel dolgozzatok, ahogyan elrendeltük nektek. iThessz 4,11 (Hab 2,6; 2Thessz 2,13-17; Dán 12,1-13) Krisztus követőinek két jellemzőjét írja le az apostol: csendes élet és becsületes munkavégzés. Sztárokat, sikeres embereket mutogató világunkban mi, Jézus követői a csendes, be­csületes, tartalmas életvitellel tölthetjük be Isten akaratát. Ehhez az életmódhoz hoz­zátartozik a tisztességes munka, mely mások javát, segítését mozdítja elő. Ez termé­szetes kötelesség, nem pedig érdemszerző magatartás! ■ Tóth-Szöllős Mihály t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom