Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-07-03 / 27. szám
"Evangélikus Életit ÉLŐ VÍZ 2005. július 3. 9 Nekem, nekem, NEKEM... HETI ÚTRAVALÓ Meg kell hagyni: szokatlan volt. Raszta- frizurás rocker srác a megváltó Jézusról énekelt. Sokszoknyás néniknek és idős bácsiknak. Szügyben, a NEKEM feszten. A nógrádi evangélikus kertmissziós fesztivál szokatlan volt mindenkinek. Ifjúsági istentiszteleteken szólt már gitár és dob, de ilyen „töménységű” egyházi könnyűzenét még senki sem zúdított a szügyi testvérekre. És a reakció is szokatlan volt. Azt természetesnek vesszük, hogy a fiataloknak tetszik egy ilyen alkalom. Viszont a nyolcvan-egynéhány éves Pali bácsi szerint sem lehet mindig csak a „régi dolgokat” folytatni; a fiataloknak ez kell, és mivel ők a jövő gyülekezete, hát alkalmazkodni kell az ő igényeikhez, ízlésükhöz is. Sőt hogy tovább menjek, azt kellett látnom, hogy az idősebb generáció „kemény magja” lelkesen végigülte a különböző stílusú koncerteket (bár Anci néni bevallotta, hogy őt inkább a szöveg kötötte le, de nem a forma a lényeg, hanem a tartalom). Szerintem egyébként óriási dolog, hogy ezek a tizenéves fiatalok itt szolgáltak, miközben ez a fajta bizonyságtétel az osztálytársaik, a környezetük szemében talán „tök ciki”! Á zenéléssel még nem merült ki a NEKEM feszt könnyedebb része, hiszen Széli Bulcsú volt izraeli úti beszámoló, kézműveskedés, történelmi íjászat, és este még a Luther című filmet is megnéztük. Aki pedig „komolyságra” vágyott, az is megtalálta, amit keresett: a nap folyamán kétszer hallottunk igehirdetést. A fesztivál - az elnevezése alapján - a következő mottót kapta: Nekem szól az Úr, nekem kell felelnem. Van, aki keresi az Urat, máshoz ő maga megy el, de a találkozás után személy szerint mindenkire rábízza a feladatot, hogy menjen és cselekedjen. Nem kell nagy dolgokra gondolni, elég a saját környezetünkben teljesíteni ezt a küldetést. Első lépésben talán csak annyit, hogy néhány embert hívjunk el a következő NEKEM fesztre. Mert ugye lesz következő, Tiszi bácsi...?! ■ Cs. M. Meddig terjednek a gonosz hatalmának határai? ► „Községünkben nehéz a gyülekezet helyzete. Sem fizikailag, sem lelkileg nem gyarapodik már évek óta. Sok a feszültség, és kevés a szeretet az emberek között. Noha minden vasárnap élő igehirdetést hallunk, az igehallgatók mégis megmaradnak vallásoskodó farizeusnak. Amikor kilépnek a templomajtón, újra felveszik megrögzött szokásaikat, folytatják óemberi életüket. Nem szívesen vállalkoznak szolgálatra, de másokat kritizálni, viszályt szítani nagyszerűen tudnak. Néhány testvérünk azon a véleményen van, hogy azért ilyen a gyülekezet helyzete, mert a sátán nálunk különösen aktívan munkálkodik. Biblikus az, hogy a kísértő bizonyos helyeken erősebb befolyással bír, mint máshol? Szeretném tudni, hogy mi erről a lelkésznő véleménye." Kedves Tamás! „járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.” (Zsid 4,16) Nincsen más reménységünk, a kegyelem trónusa az a hely, ahol minden eldől. Gyülekezetének siralmas állapotát is a Főpap elé kell vinni, mert neki van hatalma, de szíve is ahhoz, hogy bocsánatot adjon, és újat kezdjen a hozzá megtérő bűnösökkel. A Szentírás alapján leszögezhetjük, hogy a sátánnak csak azért és annyiban lehet hatalma az emberen, mert és amennyiben az ember helyet ad neki. Vegyük ugyanolyan komolyan az ember szabad akaratát, mint ahogyan a Szentháromság egy Isten is komolyan veszi! A bűnbeesésről sokan beszélnek úgy, mintha az Isten előre eldöntött akarata lett volna. Holott nyilvánvaló, hogy az ember azért került a diabolosz hatalmába, mert szándékosan megszegte Ura parancsát. És ez ma is így van. Ha lázadunk Isten akarata ellen, ha a saját bölcsességünk szerint akarunk dönteni, és az embert tesszük mindennek a mértékévé, miközben saját egonkat is pi- edesztálra emeljük, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy nincsen ébredés, sem fizikai, sem lelki-szellemi gyarapodás. Ahol a Szentírást mesekönyvként kezelik, ahol nem veszik komolyan Isten kijelentett akaratát, és nincsenek Krisztus követésre odaszánt életű tanítványok, ott - ahogy kedves levélíró testvérem foEVÉLET LELKI SEGÉLY Szókéné Bakay Beatrix galmaz - „...az igehallgatók (...) megmaradnak vallásoskodó farizeusnak”. Ismereteik ugyan vannak Istenről, talán értik és magyarázzák is az igét, de be nem fogadták, életté nem lett bennük. Talán még törvényt is ülnek mások felett, de a saját elveszett állapotukat nem siratják, talán észre sem veszik, „jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal.” (Mt 23,27) Hát lehet csodálkozni ilyen diagnózis mellett azon, hogy egyre csak fogy egy gyülekezet? Az Újszövetségben sok, démoni hatás alatt álló emberről olvashatunk, de csupán két konkrét esetben mondja meg az ige, hogy miért „szállt meg” a sátán embereket: Júdás, valamint Anániás és Sza- fira esetében. János evangéliumában olvashatjuk, hogy a kísértő „..már a szívébe sugallta júdás Iskáriótesnek, Simon fiának, hogy árulja el őt..." (jn 13,2), majd nem sokkal ezután „belement a sátán” Júdásba (Jn 13,27). De vajon miért történhetett ez meg? Csakis azért, mert Júdás tudatosan elutasította magától az Urat, és persze a vérdíj is vonzotta. Anániást is a kapzsiság és a képmutatás szelleme vakította el annyira, hogy aztán a sátán meg tudta szállni a szívét (ApCsel 5,3). A bűn tehát az az ajtó, amely szabad utat enged e világ istenének az ember leikéhez. Tanuljuk meg, hogy a bűn cselekvése nem egyszerűen morális vétség. A bűn maga az ördög. Mert abban a pillanatban, ahogy engedetlenek vagyunk az élő Istenhez, odafordultunk a sátánhoz - ezért olyan veszélyes bűnt elkövetni. A sátáni befolyásszerzés oka sajnos az ember tudatos bűne. Éppen ezért Tamás gyülekezetében nem azt kell górcső alá vennünk, hogy azon a területen mekkora is az ősellenség befolyása. Mert a befolyása csupán akkora, amekkora területet az emberi szívekben el tud foglalni. így hát nem is szabad minden kudarcunkat, sőt a langyos keresztényi hozzáállásunkat sem a sátán számlájára írni. Ha valahol az evangélium alig-alig tud gyökeret verni, ott inkább a következő kérdéseket kell feltennünk: 1. Komolyan veszi-e a gyülekezet lelki vezetője Isten igéjét és vezetését? 2. A gyülekezet tagjai komolyan veszik-e, Istentől küldöttnek is- merik-e el lelkészüket? 3. Tiszta szívet és kezeket emelnek-e fel az Úrhoz a gyülekezet tisztségviselői? 4. Hajlandóak-e a gyülekezet tagjai egyenként Isten előtt megalázkodva őszinte bűnvallást tenni, és készségesek-e bűneik elhagyására? 5. Folyik-e evangélizálás és hitmélyítés a gyülekezetben? 6. Misszionálnak-e a tanítványok a kívülállók között? 7. Van-e a gyülekezeten belül elkötelezett imacsoport? Természetesen meg kell vizsgálni azt is, hogy e világ istene mekkora erődítményt épített ki a környéken az okkultizmus (mágia, babonaság, jóslás) terjesztésére. Mert ez is akadályozhatja, hogy a szívek megnyíljanak az evangélium befogadására. Az egyháztörténet sok évszázados tapasztalatai azt igazolják, hogy nem minden hely és kor nyitott egyformán az evangélium iránt. De számunkra mindenesetre az a feladat, hogy istenfélelemben töltsük el jövevénységünk idejét, és az, hogy hirdessük az igét minden alkalmas és alkalmatlan időben. Hiszen az Úr cselekszik. Pál apostol Efezusban azt tapasztalta, hogy amikor „nagy és sokat ígérő kapu nyílt ott" előtte, azzal párhuzamosan az ellenfél is megsokszorozta erejét (iKor 16,9). Nagy volt, és ma is nagy az ellenállás Isten igéjével szemben, de a mi Urunk még hatalmasabb. Kedves levélíró testvéremmel együtt reménykedem abban, hogy községükben, gyülekezetük háza táján az Örökkévaló nagyszerű dolgokat készít elő! Szeretettel javaslom, hogy meglátásait mielőbb ossza meg lelkészével, és indítványozza, hogy bibliaórán adjon erről tanítást, majd beszéljék meg és imádságban tusakodják is meg az Úrral kérdéseiket. „Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztáta- lanságtól, és Isten félelmében tegyük teljessé a mi megszentelődésünket." (2Kor 7,1) Szívből kívánom, hogy gyülekezetükben az Úr áztassa meg az ébredés esőjével a lelki szántóföldeket! a Szókéné Bakay Beatrix Leveleiket „Lelki segély” jeligével várjuk szerkesztőségünk címére. Kérjük, jelezzék, hozzájá- rulnak-e ahhoz, hogy a levelükre adott válasz lapunkban is megjelenjen. így szól az Úr, a te teremtőd: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! (Ézs 43,1) . Szentháromság ünnepe után a hatodik héten az Útmutató reggeli igéiben Istenünk a keresztség által megtérésre hív. Reformátorunk számára a hit harcaiban megerősítést jelentett ez a tény: „Meg vagyok keresztelve!” Jézus testté léteiében és névadásában számunkra is beteljesedett heti igénk üzenete, ezért így könyöröghetünk az Úrhoz: „Segítsd meg népedet, áldd meg örökségedet, légy pásztora, és gondozd örökké!” (Zsolt 28,9) Az egyetemes Niceai hitvallás szavaival: „Vallom az egyszeri keresztséget a bűnök bocsánatára...’’Jézus missziói parancsa minden követőjének szól: .....tegyete k tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket... ’’ (Mt 28,19-20) A keresztség jelképes halál; mi Jézus halálába me- ríttettünk be. „Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek... ” (Róm 6,11) „így lettünk eggyé Krisztussal, hogy halálának és feltámadásának ereje egyképpen a miénk legyen, és gyümölcsöt is teremjünk, mivel reá ke- reszteltettünk meg.” (Luther) „Izráelftai szárazon mentek be a tenger közepébe, és a víz jobb- ról-balról falként állt.” (2MÓZ 14,22) Pál szerint az ősatyák „mindnyájan a tengeren mentek át, és mindnyájan megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben" (iKor 10,1-2). Pünkösdi beszédében Péter így szólt Izrael egész házához: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.” (ApCsel 2,38) A filippi börtönőr Pál és Szilász szavait hallva „azonnal meg- keresztelkedett egész háza népével együtt (...), és örvendezett, hogy (...) hisz az Istenben” (ApCsel 16,33-34). Jézus a benne hívő kisgyermekeket nem bűntelenségük miatt állítja versengő tanítványai elé példaképül, hanem feltétlen bizalmuk és kicsinységük tudata miatt: „...ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.” (Mt 18,3) Jézus lábszárcsontját nem törték el, „hanem az egyik katona lándzsával átszúrta az oldalát, amelyből azonnal vér és víz jött ki" (Jn 19,34). Az első századok egyházatyái a Jézusból kifolyt víz jelentését a keresztségre, a vérét pedig az úrvacsorára vonatkoztatták. „Miért? Mert a szent keresztséget is ugyanaz a vér szerezte meg nekünk, mely értünk kiomlott, és bűneinkért megfizetett. Krisztus vére érdemét és erejét a keresztségbe helyezte, hogy abban legyen a miénk.” (Luther) Az Úr a szárdiszi gyülekezetét is a nevén szólította: „...az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. Ébredj fel, (...) és térj meg! (...) Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlőm ki az élet könyvéből..." (Jel 3,1-5) Bűnökkel beszennyezett életünket még ma (!) valamennyien megtisztíthatjuk a győztes Bárány vérében! Hogyan? „Hit által Krisztus váltságát / Elnyerjüke szentségben...” (EÉ 295,3) ■ Garai András A Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület területén korábban szolgáló vagy jelenleg ott lakó nyugdíjas lelkészeket - házastársaikkal együtt - ebben az esztendőben június 25-ére hívta meg testvéri találkozóra Itt zés jános püspök. A győri egyházkerületi székházban tartott megbeszélésen az idős szolgatársak tájékoztatást kaptak egyházunk jelenlegi helyzetéről, valamint ismertetőt hallhattak a közelmúltban megjelent egyháztörténeti könyvekről. A közös ebéd elfogyasztása után a nyugdíjas lelkipásztorok kötetlen beszélgetés keretében oszthatták meg örömeiket és nehézségeiket a püspökkel. „Félek a megtéréstől.. Egy németországi felmérés szerint az ország lakosságának csupán negyvenkét százaléka hisz a keresztények Istenében. A többiek valami másban hisznek; van, aki a földönkívüliekben, mások a szellemekben vagy abban, hogy a természetben mindennek megvan a maga lelke. A fiatalok körében az Istenben hívők aránya még rosszabb: csupán harminc százalék. Hasonló felméréseket nálunk is végeztek, de nem kell messzire mennünk, hogy a száraz statisztikai adatok mellett a saját szemünkkel is lássuk az elkeserítő eredményt. A templomok még az ünnepi istentiszteleteken is jó, ha félig megtelnek - akkor is főleg idősebb emberekkel. Nekünk, fiataloknak „snassz” elmennünk egy istentiszteletre. Egyházi gimnáziumban szolgálok a fiatalok között lelkigondozóként. Sokan gondolják úgy, hogy gyermekük a hit szempontjából egyházi iskolában van a legjobb helyen. Ismerjük azonban a mondást: a cipésznek lyukas a cipője. Azok, akik az áhítatoknak és a vallásóráknak köszönhetően mindennap Isten igéjével foglalkoznak, nagyon nagy kísértésnek vannak kitéve. Egyszer betelik a pohár, lanyhul a lelkesedés, az áhítatokon csak a test van jelen, a figyelem a házi feladatra összpontosul, vagy a diákok éppen az esti sorozatokat beszélik meg társukkal a pad alatt. Olyanná válik számukra Isten igéje, mint a jóllakott embernek a száraz kenyér. Nem kémek SZÓSZÓRÓ Ifiúságirovat-gazda: Balog Eszter belőle, nincs szükségük rá. Pedig hitük éppen ekkor igényli a legjobban Isten teremtő szavát... A fiatalok hitetlensége a félelemben, a bizonytalanságban és az átélt csalódásokban gyökerezik, illetve abból ered, hogy nem akarnak hinni Jézus Krisztusban. Egy diák ezt írta az egyik hittanórán: „Én fiatal lány vagyok, félek a megtéréstől, mert attól tartok, hogy keresztülhúzza a jövőre vonatkozó számításaimat.” De létezhet-e szebb jövő annál, mint amit Jézus Krisztus kínál nekünk? Nem létezik. A jövőre vonatkozó minden tervünk bizonytalan. De aki életét és egész jövőjét átadja Jézusnak, az megtapasztalhatja a 4. zsoltár valóságát: „Tudjátok meg, hogy az Úr csodákat tesz hívével! Meghallgat az Úr, ha hozzá kiáltok" (4. vers) „Hogyan tarthatja tisztán életútját az ifjú?” - teszi fel a zsoltáríró a kérdést (119,9). Úgy, hogy Jézus Krisztus vezetésére bízza magát. Ha vele nézünk a jövőbe, akkor valóban egy értelemmel teli és boldoggá tevő élet lehetősége nyílik meg előttünk! ■ Győré Balázs
