Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-07-03 / 27. szám

IO 2005. július 3. KRÓNIKA "Evangélikus Elet!? Generációváltás a paksi orgonánál ► Ötvenöt évi hűséges szolgálat után, kilencvenöt évesen adta át a helyét az orgonánál a paksi kántor. Isten­nek hála, június 26-át, a búcsúzta­tás, illetve utódja beiktatásának a napját Hoffmann Mária teljes szelle­mi frissességben érhette meg. Hoffmann Mária első kántori szolgálatát tizenkét évesen egy keresztelőn látta el. Zenei tanulmányait Újvidéken végezte, ahol később zongorát tanított. Mindkét nagyapja, és édesapja, bátyja is kántorta­nító volt. Noha Bácskában, Újvidék mel­szabadság miatt nem mulasztott el egyetlen kántori szolgálatot sem. Az utóbbi hónapokban azonban egyre ne­hézkesebben járt a csigalépcsőkön, fél évvel ezelőtt pedig látásának romlása miatt kórházba utalták. Ekkor kezdte el utódja a helyettesítést. Bár a következő vasárnap Mária néni - hűen önmagához - nem hiányzott a templomból, a vissza­út a kórusra bizony elmaradt. De ki is az, aki odaült a százhúsz éves templom orgonájához? Baradné Koch Boglárka háromgyermekes édesanya, biológia-kémia-német szakos tanár, aki tizenhárom éven át tanult zenét. Január óta ő forgatja elődje, illetőleg ősei fosz­Hoffmann Mária néni és Baradné Koch Boglárka lett született, családja a Hoffmann-ágon paksi származású. Mária - a szüleivel együtt - 1944-ben költözött Paksra a bátyjához, és 1945-től zenetanítással foglalkozott. 1973-ban nyugdíjba ment, de otthonában tovább tanított, és a helyi zeneiskolában is többször helyettesített. 1950-ben lett a paksi evangélikus gyüle­kezet kántora; Sólyom Károly püspökhe­lyettes, majd Brebovszky János, Brebovsz- kyné Pintér Márta és Szabó Vilmos Béla lel­készek mellett szolgált. Az ezredfordulón Paks Város Önkor­mányzata Pro Űrbe kitüntetésben része­sítette Hoffmann Máriát, aki az ötvenöt, szolgálatban töltött év során - egészen a legutóbbi időkig - sem betegség, sem ladozó kottáit, tudniillik Boglárka törté­netesen Hoffmann Mária bátyjának az unokája. Az ünnepi istentiszteleten Pálmai Ist­ván felügyelő méltatta Mária néni több mint fél évszázados munkáját. Az új kán­tort beiktató Szabó Vilmos Béla lelkész Lk 5,1-11 alapján tartott igehirdetésében arra hívta fel a figyelmet, hogy Jézus ember­halászatra szólító megbízása a kántorok­ra is vonatkozik. Ezt a szolgálatot is csak azzal a szent megrendüléssel lehet végez­ni, amelyet Péter is átélt Jézus lábainál. A kántoriktató istentiszteleten a gyü­lekezet egyúttal temploma tornyának felújításáért is hálát adott. ■ K.J. ISTENTISZTELETI REND / 2005. július 3. - Budapest Szentháromság ünnepe után 6. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Rám 6,3-n. Alapige: Lk 3,7-14. Énekek: 295., 359. L, Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Veperdi Zoltán; II., Modori u. 6. de. 3/4 h. (úrv.) Gyekiczky János: Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Gyekiczky János; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (úrv.) Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Hokker Zsolt: Újpest, IV., LebstUck M. u. 36-38. de. 10. (úrv.) Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. (úrv.) Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Smidéliusz Gábor; du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Kézdy Péter; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. (úrv.) Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Johann Gyula; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. n. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. (vespera) Győri Tamás; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Győri Tamás; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Szeverényi János; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Johann Gyula; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Johann Gyula; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. (úrv.) Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. (úrv.) dr. Korányi András; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. (úrv.) Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XV1L, Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. (úrv.) Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. (úrv.) Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza. ISTENTISZTELETI REND / 2005. július 3. - Balaton Badacsonytomaj de. 9.; Balatonalmádi du. 4.; Balatonboglár de. 11.: Balatonfenyves (reformá­tus templom) du. 6.; Balatonfured de. 9.; Balatonfú'zfő (református templom) du. fél 3.; Felsődörgicse de. 11.; Fonyód du. 4.; Hévíz du. fél 5.; Keszthely de. fél 11.; Köröshegy (reformá­tus templom) du. fél 3.; Kötcse de- 10.; Kővágóörs de. fél 12.; Mencshely de. 11.; Nemesleányfalu du. 2.; Révfülöp de. 10.; Siófok de. 10.; Sümeg du. fél 3.; Szentantalfa de. háromnegyed 10.; Veszprém de. 10.; Zamárdi du. 4.; Zánka de. fél 9. NÉMET NYELVŰ ISTENTISZTELETEK Balatonboglár de. fél 10.; Hévíz de. fél 10.; Siófok (kápolna) de. fél 10. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa Emléktábla-avatás a líceumban ► Sopronban, a Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) és Kollégium udvarán június 26-án került sor dr. Lampérth Gyula em­léktáblájának a felavatására. Az eseményt - többek között - Firtl Mátyás országgyűlési képviselő és Walter Dezső'polgármester is meg­tisztelte jelenlétével. Dr. Lampérth Gyula (1950-2001) az újra evangélikus gimnázium első igazgatója­ként 1991 és 2001 között állt az intéz­mény élén. Nevéhez fűződik nemcsak az épületek, tantermek felújítása, hanem az iskola keresztény szellemiségének fel­élesztése és a líceumi családi közösség kialakítása is. Az ünnepségen részt vettek Lampérth Gyula szülei, testvére, felesége és gyer­mekei, valamint a líceum egykori és je­lenlegi tanárai, diákjai is. Tölli Balázs igazgató köszöntője után Salamon Klára öregdiák Reményik Sándor Boldog testvé­rünk című verséből szavalt el egy részle­tet; Klavács Krisztina volt licista diák egy fuvoladarabot adott elő; e sorok írója - szintén öregdiákként - pedig az egykori tanítványok nevében emlékezett. Lampérth Gyula fia, Lampérth Levente szavai után a Magyarországi Evangélikus Egyház és a soproni gyülekezet nevében Sümeghy József lelkész, líceumi öregdiák méltatta az egykori igazgató tevékenysé­gét, valamint felolvasta D. Szebik Imre és ltt- zés János püspökök üdvözlő sorait. A tábla leleplezését követő avatást (képünkön) kö­zösen végezte Sümeghy József és Bindes Fe­renc plébános, korábbi berzsenyis diák. Az ünnepélyt közös imádság és ének zárta. Az emléktábla elkészítését öregdiá­kok kezdeményezték, a megvalósítást a család, az iskola és a Soproni Líceumi Diákszövetség egyaránt támogatta. Az emlékművön lévő bronz dombormű Kutas László szobrászművész, licista öregdiák alkotása. A tábla a dr. Lam­pérth Gyula által megálmodott új torna­terem falán kapott helyet. ■ S zalai Tamás Kettős jubileum Pesthidegkúton ► Kettős jubileumot ünnepeltek jú­nius 12-én a pesthidegkúti evangé­likusok; a gyülekezet hetven éve vált Óbuda fiókegyházközségévé, és ötven éve szentelték fel a Sándy Gyula tervei alapján épült templo­mot. A történelem viszontagságai rajta hagyták nyomukat a temp­lom és a pesthidegkúti gyülekezet történetén is... Pesthidegkúton a kis fiókegyházközség templomépítési álma találkozott az 1929-ben ideköltözött Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület tagjaiéval, akik addigra már megépítették anyaházuk egy részét. A templomépítés kezdemé­nyezőjeként az egyesület vállalta - Zu­lau/ Henrik lelkész és Pauer Irma főnök asszony vezetésével - a legnagyobb ál­dozatot az ügy érdekében. Az építkezés a II. világháború miatt megszakadt. A háború után a Fébét világi rendelettel feloszlatták, a félkész templommal együtt az egész intézetet államosították. (Az épületbe az Evangélikus Teológiai Akadémia Lelkésznevelő Intézete ke­rült.) Ebben a reménytelen helyzetben kezdeményezte az egyházvezetés a templomépítés befejezését. Országos gyűjtést indítottak, az építkezést pedig az időközben a pesthidegkútiak anya­gyülekezetévé rendelt Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközségre bízták. Az anyagyülekezet - egy nagyon nehéz idő­szakban, az ötvenes évek közepén - templomépítésre összegyűjtött pénzé­vel, továbbá szellemi és fizikai munká­val segített befejezni az épületet. Teológusainknak innen is költözniük kellett. Hogy az intézet az evangélikus egyház kezében maradhasson, a teoló­gusok helyére fogyatékos gyermekeket költöztettek Sztehlo Gábor lelkész vezeté­sével. így került az épületbe a Budai Evangélikus Szeretetotthon is, a mai Sa­repta. Az épület a mostani, a tervezett­nek csaknem megfelelő állapotát 1992. augusztus 23-án, az otthon jobb oldali szárnyának elkészültekor nyerte el. A hálaadó istentiszteleten Fodor Viktor lelkész ugyanazon igehely - „Uram, szere­tem házadat, ahol laksz, dicsőséged lakóhelyét" (Zsid 26,8) - alapján hirdette Isten igéjét, mint amely a templomszentelési isten- tisztelet alapigéje is volt, a gyülekezet pedig ugyanazokat az énekeket énekel­te, amelyek 1955-ben elhangzottak. A lelkész arról a kegyelemről beszélt, amely a kemény diktatúra idején fel­szentelt templomot és gyülekezetét a mai napig megtartotta, hordozta. Csakis hálaadással tekinthetünk erre a kegye­lemre - hangsúlyozta. Az istentisztelet után ünnepi közgyű­lésen folytatódott a hálaadás. Először időrendben, név szerint felsorolták szol­gáló lelkészeiket, a társgyülekezeteket és társszervezeteket, akikkel és amelyekkel együtt részesülhettek Istenünk házának ajándékaiból. Külön is köszöntötték az ünnepen jelen lévő volt szolgálattevő­ket, illetve a már elhunyt lelkészeik hoz­zátartozóit. Az óbudai gyülekezet nevében Bá- lintné Varsányi Vilma lelkésznő üdvözöl­te a jelenlévőket 2MÓZ 3,5 alapján. Utá­lippinyi Jánosné, Joli néni nyugdíjas főnő­vér - akinek a férje az otthon lelkésze volt - köszöntötte meleg szavakkal és énekverssel az ünneplő gyülekezetei. Juhász Endre - fogyatékosként - saját ke­zűleg egy faliszőnyeget készített erre az alkalomra a gyülekezetnek. A közgyűlés után az ünneplők átvo­A hidegkúti templom szentelésére induló lelkészek dr. Vető Lajos püspök vezetésével 1955. június 19-én na Taschner Erzsébet, a Fébé jelenlegi fő­nök asszonya fordult az ünneplő gyü­lekezethez, mégpedig az 1941. október 5-én, az alapkőletételkor elhelyezett igével (Zsolt 84,5), majd átadta a gyülekezetnek a Fébé Evangélikus Diako­nissza Egyesület 80 éve képekben című de­dikált könyvet. E sorok írója Túrmezei nultak a gyülekezeti terembe. Itt első­ként a Resinarius kórus középkori egyhá­zi zenét, barokk és romantikus kórus­műveket adott elő, majd szeretetvendég- ség következett. Ezt követően Gyekiczky János nyugalmazott lelkész a teológiai akadémia történetét és az intézménynek a hidegkúti templommal való kapcsola­Taschner Erzsébet köszönti a gyülekezetei. Mellette Békés Tamásfelügyelő és Fodor Viktor lelkész. Erzsébet 1941-ben, a templom építési en­gedélyének intézésekor írt, Építési enge­dély című versét olvasta fel utólagos kö­szöntésül. Volt anyagyülekezetük ne­vében Bácskai Károly lelkész szólt a meg­jelentekhez Zsid 3,18 alapján, majd át­adott gyülekezetük ajándékaként egy értékes úrvacsorái boroskancsót. A há­laadások sorát Gálos Ildikó, az idősott­hon vezetője folytatta Zsolt 121,1-4 ver­sével. A Sarepta „alapító tagjaként” Fi­tát ismertette. Befejezésként e sorok író­ja bemutatta a templomépítés különbö­ző fázisait, a szentelést megörökítő, il­letve a mai állapotot szemléltető - a gyü­lekezet történetének megírásához az Evangélikus Országos Levéltárból Zász- kaliczky Pál segítségével megkapott - fényképeket. Ezek is arról vallanak, hogy még a történelem viharai is tudták szol­gálni Isten ügyét. ■ Békés Tamás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom