Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-05-15 / 20. szám
‘Evangélikus Életi? FÓKUSZ 2005. május 15. 7 Az Egyházak Világtanácsa elnökeinek pünkösdi üzenete Kegyelem és békesség néktek 2005 pünkösdjének ünnepén, amikor Isten lelkének oly sok ajándékát ünnepeljük! Ahogyan Pál apostol buzdított: „Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek. (Róm 12,1) Isten a lelki élet ajándékát nemcsak a mi belső megelégítésünkért és egyéni beteljesülésünkért árasztotta az emberiségre, hanem azért, hogy képessé tegyen bennünket arra, hogy együtt valljuk meg hitünket cselekedeteink által a világban. A mi lelki imádatunk azt várja tőlünk, hogy odaszánjuk testünket, hogy hasznosak lehessünk Istennek és felebarátainknak. „De ki a felebarátom?” Jézus egy példázatában a felebarát egy sa- maritánus, egy idegen vallási kultúra tagja, akit ellenségnek tartottak (Lk 10,29-37). Lehet, hogy a mi felebarátaink is pont azok, akikről a legkevésbé gondolnánk, és a köztünk lévő korlátok hamar leomlanának a Szentlélek friss kiáradásától. Pünkösd reggelén, amint meg van írva az apostolok cselekedeteiről szóló könyvben, Jeruzsálem városa zarándokok gyülekezőhelyévé vált, és ezek a zarándokok sok és sokféle népet képviseltek az egész földről. Amikor a Szentlélek leszállt az apostolokra, hirdetni kezdték az evangéliumot annak ellenére, hogy sokfélék és nagyon különböző emberek voltak azok, akik hallgatták őket. „Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: »íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? Akkor hogyan hallhatja ókét mindegyikünk a maga anyanyelvén...«" (ApCsel 2,1-8) Pünkösd csodája példátlan kijelentése volt annak, hogy a kultúra, vallás, faj, nem és nyelv minden szorosan megvont határa semmit sem jelent Jézus Krisztus gyógyító, megbékéltető akaratához képest, aki „az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést” (Ef 2,14). Most - éppúgy, mint akkor - nagyon emberi, hogy „a másik” rovására határozzuk meg magunkat; azok rovására, akik nem olyanok, mint én, nem olyanok^ mint mi. Ha bárkit is találunk azok közül a környezetünkben, kívülállóknak bélyegezzük őket. De ez a megközelítés kevésbé tűnik méltányosnak, ha önmagunkat találjuk kisebbségben, ha a saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy mit jelent „a másikának lenni. Mindegyikünk életében volt olyan időszak, amikor éreztük egy tekintet, szó, vicc vagy törvény megalázó fullánkját. Adott pillanatban mindegyikünk érezte már a kívülállásából fakadó zavart, csalódottságot, felháborodást és elidegenedést. Pünkösd örömhíre az, hogy Jézus Krisztus hív minket, hogy újra megértsük közös emberségünket. A Szentlélek lehetővé teszi számunkra, hogy teljesen részeseivé váljunk az igazi közösségnek. Isten népének ilyen közössége az evangélium eszközévé válhat, ahogyan ez az apostolokkal is történt. Az Egyházak Világtanácsa, valamint nagyon különböző hagyományokkal és szellemi indítékokkal rendelkező partnerei a világmissziói és evangélizációi konferencián gyűlnek össze ezen a tavaszon Athénban, Görögországban. Pünkösd fényében a konferencia témája azt a szerepet sugallja, amelyet a keresztyén közösségek játszhatnak a népek közötti sorompók legyőzésében: „Jöjj, Szentlélek, gyógyíts és békíts meg!” - Krisztusban elhívva a közösségek gyógyítására és megbékéltetésére. Pünkösd emlékeztet minket arra, hogy Isten belép a mi világunkba, hogy legyőzze a megosztottságot, hogy gyógyítson, megbékéltessen minket magával és egymással. Ahol valaha elválasztott minket a nyelv, képessé válunk arra, hogy világosan megértsük egymást, és teljes egyetértésben dicsérjük Istent. Ahol valaha a közösségünk határa jelölte ki barátságaink és családi kötelékeink határát, most a közösség egész világra kiterjedő érzése nyitja meg szívünket Isten minden teremtménye előtt. A Teremtő hozott létre mindent, ami van. Krisztus úgyjelen- tetett ki nekünk, mint „minden mindenekben”. A Szentlélek fúj, mint a szél, ahová akar. Isten nem ismer határokat. Pünkösd rákényszerít minket Istenről alkotott elképzelésünk tágítására, és látni kezdjük, hogy azoknak a formáknak, amelyekben Isten kölcsönhatásban van a világgal, nincsenek határai. Isten kegyelme sokkal mélyebb, mint ahogy mi el tudjuk képzelni. Isten sokkal nyitottabb, mint amilyennek mi valaha is láttuk lelki szemeinkkel. Isten sokkal jobban szeret annál, mint ahogy mi felfoghatjuk. Kezdjük megérteni azt is, hogy azok a határok, amelyeket ebben a világban tapasztalunk, olyan határok, amelyeket mi szabtunk egymásnak és önmagunknak. Nekünk nincs sem olyan elménk, sem elég képzelőerőnk, és kellően csiszolt érzékeink sincsenek ahhoz, hogy Istent a maga teljességében felfoghassuk - Isten valamennyi útjának megértéséről nem is beszélve. Isten mégis hív minket, hogy szánjuk oda testünket, és ajánljuk fel életünket árra, hogy keressük az igazságot, hogy igyekezzünk véget vetni az erőszaknak, hogy szembeszálljunk az elnyomással, a diszkriminációval, a betegséggel - minden jóaka- ratú emberrel együtt végzett szeretetteljes szolgálatban. Isten azt ígéri, hogy a Szentlélek jelen lesz a gyógyításnak és a megbékélte- tésnek ebben a szolgálatában. „Isten, kegyelmed szerint formáld át a világot” - ez a témája az Egyházak Világtanácsa következő, 9. gyűlésének, amelyet 2006. február 14-től 23-ig tartanak Brazíliában, Pörto Alegrében. Ahogyan a Szentlélek átformálta az apostolokat az egész lakott világért, úgy látjuk lelki szemeinkkel, hogy a Szentlélek átformál minket mint személyeket, mint közösségeket, mint egyháztagokat és mint a világ polgárait. Igen, várjuk az egész teremtés elváltozását - együttes megváltásunkért, igazságért és békéért, szere- tetért és szolgálatért -, hogy együtt láthassuk meg az új ég és az új föld próféciájának beteljesedését. A pünkösdi időszakban delegátusokat és látogatókat akarunk hívni az egész világról, hogy csatlakozzanak hozzánk Pőrto Alegrében, amikor az „Isten, kegyelmed szerint formáld át a világot” témát tanulmányozzuk. A 9. gyűlés témája egyben az imádságunk is. Az EVT elnökei:- Dr. Agnes Aboum, Nairobi, Kenya -jabez L Bryce, Suva, Fidzsi-szigetek- H. E. Chrysostomos, Metropolitan of the Senior See of Ephesus, Isztambul, Törökország-H. H. Ignatius Zakka I Iwas, Damaszkusz, Szíria-Dr. Bernice Powell Jackson, Cleveland, USA- Dr. Kang Moon Kyu, Szöul, Korea -Federico J. Pagura püspök, Rosario, Argentina-Eberhardt Renz püspök, Tübingen, Németország »...ÉS MEGKAPJÁTOK A SZENTLÉLEK AJÁNDÉKÁT« (ApCsel 2,38b) A hit egysége, Európa egysége és a nemzet egysége mint pünkösdi ajándék Kedves Testvérek a Jézus Krisztusban! Pünkösd a hit eszmélődésének és a krisztusi misszió megeleve- nedésének ünnepe. Mindenkor valljuk az Apostoli hitvallásban, hogy „hiszek Szentlélekben” és a Szentlélek munkájában, amelynek maga az élő hit és a hívők közössége is a legnyilvánvalóbb gyümölcse. Tehát nemcsak valljuk a Szendéiket, hanem imádkozunk is jelenlétéért. Az egyéni és közösségi hívő életben az imádság olyan, mint a test számára a lélegzés. Minden istentiszteletünk, a szentségekben való részesedésünk a Szentlélek segítségül hívásával kezdődik, és a Szentlélek jelenlétének hitében történik. A Szentlélek eleveníti meg a Szentírás betűjét, és teszi azt éltető Igévé. A Szentlélek újítja meg, mélyíti el meglankadó, sekélyesedő hitünket, és erősíti az egyház közösségét a remény és bizalom jegyében. Az első pünkösd alkalmával a tanítványok együtt voltak, és egyek voltak a félelemben, a szorongásban, immáron a feltámadott és mennybe ment Mester jelenlétét nélkülöző kilátástalan- ságban. Ekkor azonban a rettegés csöndjét megtörte a „zúgás”, a reménytelenség sötétségét megtörték a „lángnyelvek”, a tehetetlenség ürességét pedig kitöltötte a Szentlélek csodás jelenléte. A Lélek a néma félelem csendjében való egységet a megszólaló hit egységévé tette. A hit egysége sokféle nyelven szólalt meg, de úgy, hogy megteremtette a megértés egységét. Pünkösd ünnepére Jeruzsálembe utaztak a szórványban, a különböző országokban, birodalmakban élő, de ősi hitüket még megtartó zsidók. Jöttek, hogy őseikhez hasonlóan hálát adjanak az aratásért, s hogy ünnepélyesen megemlékezzenek az egyiptomi fogságot követő szövetségkötésről. Jöttek, hogy a szent városban együtt legyenek egymással és a tradíció értékeivel. A Szentlélek kiáradásával a pünkösd csodája azonban többet adott nekik ennél. Az egymással való együttléten túl megtapasztalták az Istennel és az egymással való hívő egység misztikus valóságát is. A titokzatos jelek és az apostolok kinyilatkoztató szavai életre hívták az első gyülekezetét azokból, akik engedtek az Ige szavának: „Tudja meg tehát Izrael ege'sz háza teljes bizonyossággal, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.” (ApCsel 2,36) Szíven találta őket a nagypénteki tények és a húsvéti „hihetetlen hírek” megerősítése. A hit egységében engedelmeskedtek a felszólításnak: „Térjetek meg, és keresztelkedje- tek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.” (38. v.) Az ősegyház népe megragadta a Szentlélek ajándékait, ígéreteit, és így a mustármagnyi hit terebélyesedni kezdett. A történelem során sokfelé ágazott a krisztusiak fája, és sokféle vihar tépázta. Az ágak sokszor akarvaA Magyar Katolikus Egyház Ökumenikus Bizottsága részéről: Dr. Bábel Balázs érsek elnök akaratlan egymásnak is feszültek. Hisszük azonban, hogy a Szentlélek csodája újra és újra pünkösdöt rendel, amelyben a hitnek nem az egyformasága, hanem az egysége harmóniát teremt az ágak között, amelyeknek közös a törzse és közös a gyökere is. A közös gyökérzet és közös fundamentum - ahogy azt az ez évi imahetünkön is sokszor átélhettük - a hit egységébe hívja a különböző sorsokat, nyelveket és felekezeteket. A közös keresztény gyökérzetre való utalás sajnálatos módon kimaradt az európai népeket integrálni igyekvő szervezet, az Európai Unió alapdokumentumából, de a közös krisztusi gyökerek reménységet adhatnak nekünk egy sajátos lelkűiét, a hit, remény és szeretet lelkűidének megele- venedése iránt Európában. Az európai integráció sokak számára csak politikai, gazdasági és jogi harmonizáció kérdése. Sokan vannak továbbá azok, akik a kultúra és a természeti kincsek terén, az azokért érzett felelősséggel törekednek az értékek megőrzésére, távlatos sáfárkodásra, a humánum gyakorlására is. A pünkösdi Lélek azonban ezen is túlsegít bennünket. Általa láthatjuk Európa népeinek jelenét, jövendőjét és örökkévalóságát a megfeszített, de feltámadott és „Úrrá” tett Krisztus szeretetének ölelésében. Bűnbánattal ma is meg kell vallanunk azokat a szégyenteljes tetteket és mulasztásokat, amelyekben a magukat krisztusinak nevezők is inkább lettek rövid távú, önző érdekek képviselőivé, mint az örök értékek hordozóivá. Az új pünkösd azonban mindig új kezdetet jelent a misszió számára „az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban" (42. v.). Mindezek megélésére hív az ünnep az európai integráció összefüggésében is. A Katolikus Püspöki Konferenciák Európai Tanácsa, valamint az Európai Egyházak Konferenciája által közösen fogalmazott és elfogadott dokumentum, a Charta Oecumeni- ca - amelyet a Magyar Katolikus Egyház és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsában együttműködő protestáns és ortodox egyházak is aláírtak ünnepélyes keretek között - erről így ír: „A századok során vallási és kulturális tekintetben túlnyomóan keresztény/keresztyén Európa jött létre. Ugyanakkor az is igaz, hogy a Krisztus-követők vétkei miatt Európában és annak határain túl sok baj támadt. Meg- valljuk, hogy ezekért a vétkekért mi is felelősek vagyunk, és kérjük Isten és embertársaink bocsánatát. (...) Az egyházak előmozdítják az európai kontinens egyesülését. Közös értékek nélkül nem alakítható ki tartós egység. Meggyőződésünk, hogy a keresztyén- ség/kereszténység lelki öröksége inspiráló erőt jelent Európa meg- gazdagítására. Krisztust követő hitünk parancsára minden képességünkkel azon munkálkodunk, hogy létrejöjjön az emberséges és szociálisan érzékeny Európa, ahol érvényesülnek az emberi jogok és azok az alapértékek, amit a béke, az igazságosság, a szabadság, a türelem, az esélyegyenlőség, valamint a szolidaritás jelentenek. Fontosnak tartjuk az élet tiszteletét, a házasság és a család értékét, a minden mást megelőző elkötelezettséget a szegények mellett, a megbocsátás készségét és mindenben az irgalmasságot.” (III./i.) Ezt a szép küldetésünket azonban itthon kell kezdenünk. Látjuk, hogy az önös „érdekképviselet” hosszú távon és igazi mélységekben inkább megoszt, mint egyesít. Ugyanakkor a polarizálódó, sőt atomizálódó magyar társadalmat egyesíteni akaró legjobb szándékok is vajmi kevés eredményt mutatnak. Néhány hónappal vagyunk az elkeserítő tanulságokat és üzeneteket hordozó decemberi népszavazás után, és néhány héttel a trianoni békediktátum 85. évfordulója előtt. Ezek tudatában és a mindennapos hatalmi harcok szorításában mi más adhat nekünk nagyobb reménységet a nemzet egységének újraépülése iránt, mint a Lélektől lelkesített krisztusi hitünk! Az ősegyházban az összetartozás így is kifejeződött: „Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá. Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben: dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép.” (45-47. v.) Ez a pünkösdi Lélek egyesítő erejének áldott következménye. Milyen más ez, mint amit az önző emberi okoskodás eredményezett?! Magyarország lakosságának mintegy 75%-a vallja magát - valamilyen értelemben - krisztusinak, Krisztushoz tartozónak. Ennél még magasabb a magyar keresztények aránya az elcsatolt területeken és a szórványmagyarság körében világszerte. Kérjük a pünkösdi Szentleiket, s tegyük ki magunkat csodás munkájának, hogy a statikus számok a szolidaritás és az összetartozás dinamikus élményévé elevenedjenek, amelyben megtapasztaljuk és megéljük a nemzet egységét a határokon belül és a határokon átívelően egyaránt. Imádságos lélekkel kívánjuk, hogy a Szentlélek munkálja a „szentek közösségét”, s így munkálja bennünk, közöttünk és általunk az egyetemes krisztusi hit, az európai szolidaritás és a magyar nemzet szeretetteljes egységét. A megújuló természet szépségei közepette mondjuk bátran együtt a középkori imádságot: Jövel Szentlélek Úristen, Töltsd bé szíveinket épen Mennyei szent ajándékkal, Szívbéli szent buzgósággal, Melynek szentséges ereje, Nyelveket egyező hitre Egybegyűjte sok népeket, Kik mondván így énekeljenek: Alleluja! Alleluja! Veni Sancte Spiritus! A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa részéről: D. Szebik Imre püspök elnök Dr. Bóna Zoltán lelkész főtitkár
