Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-04-24 / 17. szám
. .etikai-filozófiai kérdés: van-e joga az embernek ahhoz, hogy maga válassza meg a halálának körülményeit, hogy ha már elviselhetetlen számára az élet, méltósággal fejezhesse be?” Mégis, kinek a halála? - 8. oldal „Azért érkeztünk, hogy - magyar médiumként először - evangélikus istentiszteletet közvetítsünk a Felvidékről.” A Duna Televízióval Sajógömörhen - 4. oldal Evangélikus Médiaműhely Albertiben 5. oldal Fiatalok emlékeztek a hatvan esztendeje kivégzett Dietrich Bonhoefferre + Összeállítás a 6-7. oldalon Lelkésziktatás Szolnokon 3. oldal Isten listája |^> 9. oldal Emlékezés Ma'tis Istvánra ’&■ 10. oldal Megválasztották Róma 265. püspökét Megmentett örökség A Répcelak-Csánigi Evangélikus Egyházközség csánigi társgyülekezetében az egyháztörténet tanúsága szerint már 1590-ben lutheránus lelkészt avattak. Ez azt jelenti, hogy akkoriban itt már minden bizonnyal parókus lelkész szolgált. 1600 körül a Rába-parti Nickről gondozták a település gyülekezetét, majd az ellenreformáció után újra önállósult, és Répcelak anyagyülekezete lett. A 20. század elején az itt élő evangélikusok - az iskolaépületük mellé - megvásárolták a falu közepén lévő magtárat, majd imaházzá alakították át. 1^. Folytatás a 3. oldalon A renovált csánigi imaház „örökösei' A család a szeretet mesterműve p. Nem új családmodellre van szüksége a 21. század emberének ahhoz, hogy a válságba került családok problémáit meg tudja oldani, hanem új életstílusra, amelynek az alapja a kölcsönös szeretet. Ez a szeretet pedig csak akkor tud élő maradni, ha Istenből fakad, aki a családot mint a szeretet mes- termú'vét alkotta meg. Ez volt az egyik fő gondolata annak a nemzetközi családfesztiválnak, amelyet április 16-án, szombaton rendeztek meg a Fokolare mozgalom kezdeményezésére. Az esemény egy időben zajlott öt kontinens több mint százötven városában, közel kétszázezer ember részvételével. A különböző helyszíneket a délután folyamán műholdak segítségével egyetlen nagy hálózattá kapcsolták össze. Magyarországon két helyszínen - Budapesten, a Nemzeti Sportcsarnokban és a szentesi Dr. Papp László Városi Sport- csarnokban - összesen mintegy háromezer fő vett részt a rendezvényen. A fesztivál a családok ünnepe volt, amelyet azzal a céllal rendeztek meg, hogy felhívják a figyelmet a család értékeire, a kölcsönös szeretetre épülő kapcsolatokból kibontakozó lehetőségekre és arra, hogy milyen alapvető szerepet játszik a család az egyén és a társadalom épülésében. A keresztény értékek továbbadására hívta fel a figyelmet a rendezvény egyik védnöke, D. Szebik Imre püspök: „Ma a családok elsősorban a materiális feltételeket igyekeznek biztosítani, holott fontosabb lenne a hit értékeinek a továbbadása. A humánumot is ezek az értékek alapozzák meg, és ebben minden keresztény egyház egyetért - folytatta -, hiszen ugyanazok a krisztusi értékek kötnek össze bennünket. A házaspároknak együtt, egy irányba kellene nézniük: Krisztusra. Ha az egymás iránti szeretet és az egymásra való odafigyelés élteti őket, akkor a környezetüknek is Krisztust tudják sugározni” - fejtette ki az evangélikus egyház elnök-püspöke. A katolikus egyház képviselője, dr. Bíró László családreferens püspök emlékeztetett arra, hogy az ember mindig a szeretet célja, ne pedig eszköze legyen a családban. Ne azért szeressük az embert, amire képes, hanem önmagáért; azért, amiért Isten megteremtette - mondta. Az egész napos program során olyan családok példájával találkozhattunk, amelyek tagjai kapcsolataikban a szeretet aranyszabályát megtartva - „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük...” (Mt 7,12) - a családban tudják kibontakoztatni egyéniségüket házastársként, szülőként, nagyszülőként, gyermekként. A programban megszólaló házaspárok segítségével végigkísérhettük az ember életútját a családon belül a párválasztás, a gyermeknevelés idején, az idősek gondozásának különböző pillanataiban. A budapesti rendezvényen megszólaló házaspár számára nem lehetett könnyű a döntés: vállalták, hogy megosztják a kapcsolatuk válságáról szóló tapasztalataikat a nagy létszámú közönséggel. De megérte, hiszen segítségükkel sokan elgondolkodhattak arról, hogy mennyi múlik az őszinte beszélgetéseken és azon, hogy a családban jelentkező válságokat a megbocsátás és az újrakezdés szellemében próbáljuk megoldani. Nem kevésbé zárta szívébe a hallgatóság azt a házaspárt, akik két egészséges gyermekük mellé két olyan fogyatékos kislányt fogadtak be családjukba, akik soha nem lesznek képesek az önálló életvitelre, de a szülők meg voltak győződve arról, hogy döntésük a család épülését, teljesebbé válását szolgálhatja. A nagykamasz gyermekeit nevelő édesanya tanácsa pedig jó útravalóul szolgálhatott mindenkinek korosztályra való tekintet nélkül: „Állítsunk egyet a szeretet fokmérőjén, amikor nehézségek vannak otthon! Ilyenkor azt kell megtalálni, hogy mi az, ami növelheti közöttünk a szeretetet.” A program délután a római Capitoliu- mon zajló központi rendezvény élő közvetítésével folytatódott, amelyet a világ több mint negyven tévécsatornája vett át. Itthon a Duna Televízió sugározta a programot, amelyben a világ kilenc városában megrendezett családfesztiválok helyszínei között létesült interaktív kapcsolat Sao Paulótól kezdve Algíron át Tokióig. Ennek keretében a rövid riportok segítségével a kultúrák és vallások közötti párbeszéd példáival találkozhattunk, és megtapasztalhattuk a családban megélt kapcsolatok egyetemességét. A fesztivál előkészítésére országszerte fórumokat, kerekasztal-beszélgetéseket, baráti találkozókat szerveztek családok, házaspárok, civil szervezetek együttműködésével. Ezek a fórumok tovább folytatódnak a családfesztivál után is. Egymás segítésének, az egymásra való odafigyelésnek különösen értékes formáját adhatják, hozzájárulva többek között a Fokolare mozgalom alapítójának, Chiara Lu- bichnak a záróüzenetében elhangzottakhoz is: „Legyen a család, amely minden kulturális és társadalmi környezetben a kölcsönös szeretetre hivatott, a társadalmi élet forrása, alapvető értékek és az egyetemes testvériség melegágya.” ■ Haáz Andrea Lapzártánk után érkezett a hír, hogy a(konklávé 2005. április 19-én, 18 óra előtt néhány perccel a 78 éves Joseph Ratzinger bajor bíborost választotta meg a római katolikus egyház 265. pápájává. A bíborosi kollégium volt dékánja, az elhunyt II. János Pál pápa egyik legközelibb munkatársa XVI. Benedek néven kezdte meg főpásztori szolgálatát. Hafenscher Károly, a Magyarországi Evangélikus Egyház szóvivője a fehér füst felszálltakor - első reagálásként - a következőket nyilatkozta az MTl-nek: „Örömmel fogadtuk a hírt, hogy római katolikus testvéregyházunk konklávéja eredményesen szavazott, és megválasztotta az új főpásztort. Imádkozó szeretettel és áldást kívánva gondolunk római testvéreinkre és Róma új főpásztorára, abban a reménységben, hogy az új egyházfő méltó utódja lesz II. János Pálnak, és ökumenikus lelkülettel végzi küldetését.” D. Szebik Imre, egyházunk elnök-püspöke az új pápa személyének bejelentését követően lapunknak és az MTI-nek az alábbi közleményt juttatta el: „Az egyház Urának gazdag áldását kívánjuk az új pápa, XVI. Benedek életére és szolgálatára a Magyarországi Evangélikus Egyház nevében. Vezesse a Szentlélek Isten magas tisztségében felelős szolgálatát, irányítsa szívét a más felekezetű keresztények iránti nyitottságra, szeretetre és aktív együttműködésre. Hordozza imádságában az egész teremtettség életét, az evangélium terjesztését, és árassza Krisztus fényt és világosságot adó irgalmát.” Gyógyító zene Rembrandt az egyik képén Saul és Dávid alakját ábrázolja. Saul fél, nyugtalan, kétségbe van esve. Elvesztette Istent, és ezért nincs reménye, nincs jövője. Ráadásul a „gonosz lélek kezdé gyötörni őt” (iSám 16,14; Károli-fordítás). Saul király Dávidot hívatta, hogy zenéjével felderítse őt, és űzze el szomorú gondolatait. Ezért lett a hárfázó Dávid az egyházi zene védőszentje, szimbóluma. A lecsillapítás, a vigasztalás valóban a zene egyik feladata. A csetneki (Szlovákia) evangélikus templom orgonáján a következő felirat olvasható: „Az édes dallam felüdíti a szomorú szíveket” (Dulcisonum reficit tristia corda melos). Idekívánkozik Luther mondása: „Hagyjatok, hogy zsoltárt énekeljek, hogy gyötörjem az ördögöt.” Nem csak Saulnak voltak nehéz órái és szomorú gondolatai. Előbb-utóbb mindenkit utolérnek a gondok. A bajt, betegséget azonban az teszi igazán gyötrel- messé, hogy a kísértő ilyenkor szomorú gondolatokat sugall. Sokféle szomorúság van, de a gyökere minden szomorúságnak az, hogy az ember elszakadt Istentől. így volt ez Saul esetében is. Mi sokszor elutasítjuk ezt a gondolkodást, mondván: „Ne keverjük bele Istent mindenbe.” Sajnos szeretjük Istent kizárni mindenből, még a szomorúságunkból is. Az egyházi zene vasárnapja van. Ne gondoljuk azt, hogy maga a zene vigasztal. Kétségtelen, hogy hatalmas ereje van, de a zene csak eszköz lehet Isten kezében. Dávid zenéje is csak azért derítette fel Sault, mert Dávid Isten embere volt, más szóval: harmóniában volt Istennel. Nyugtalan korban élünk. Valahogy ez tükröződik a mai zenében is. Nem véletlen, hogy a régi zeneszerzők közül napjainkban egyértelműen Bach a legkedveltebb. Szomjasan isszuk zenéjét, mert benne Isten rendjét, harmóniáját érezzük. Sőt valaki azt mondta: Bach zenéjének Keresztelő jános-i vonásai vannak, mert Jézus Krisztusra irányítja a figyelmet. Bach, a „zenélő lutheránus” nemcsak vallásos, egyházi zenét írt, hanem szimbolikusan írta kottái fölé „J. J.” (Jesu Juva, azaz: Jézus, segíts). Zenéje nem csupán a teremtő Istent ismeri, hanem a Megváltót hirdeti! Egyik művében megrázóan vallja: „Jöjj ó halál, jöjj drága csend, / Meglátom Jézust végre" (Komm süsser Tod; Schemelli énekeskönyve). Zenéjét hallgatva újra meg újra megragad az a kitörő öröm, amelyet akkor fejez ki, amikor Jézusról szól. Hitének gyökere nem valami homályos vallásosság talaján áll. Az akkor már nem használatos Luther-énekek közül húszat felhasznál kantátáiban. Bachnak a reformációhoz való kötődése olyan erős, hogy nem egy modem kutató újabban „második Lutherként” is emlegeti. Elmondhatjuk, hogy Bach csodálatos zenéjében folytatódott a hárfázó Dávid szolgálata. Lecsendesít, megnyugtat azáltal, hogy tekintetünket a megfeszített és feltámadott Krisztusra irányítja. Amikor egy-egy nehéz nap után talán fáradtan, idegesen leroskadunk a tévé elé, és épp a nyugtató tabletta vagy az üveg után nyúlnánk, gondoljunk a gyógyító zenére! Legyen ott egy kazetta vagy CD, és szólaljon meg a gyógyító egyházi zene, amely kiemel bennünket gondjainkból, és felemel Istenhez. ■ Gáncs Aladár
