Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-04-03 / 14. szám

ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 70. évfolyam, 14. szám - 2005. április 3. - Húsvét ünnepe után 1. vasárnap (Quasi modogeniti) Ára: 164 Ft „Az elszomorító csak az - s ezt ki „Mielőtt iskolába indultunk „Az esperes úr az engedély meg­Gyermekvár 9. oldal I is kell mondanunk -, hogy az író volna, minden reggel közös /. j>®| p \ adása előtt komoly vizsgálatot Biblia a belső' szobában 8. oldal 1 témaválasztása ma is időszerű.” imával kezdtük jj^iÄ végzett.” Húsvéti hírszőttes 6-7. oldal Széljegyzet Selma Lagerlöfróí !► 5. oldal !► Nagy család az Evangélium !► Hetven éve az EvF.lct olvasója Evangélikus templom A Nagy Könyv 10. oldal Színházban - 5. oldal- 3. oldal a borosüveg címkéjén -11. oldal Szentírás a számítógépben rí. oldal Egyházak közös fellépése Az Alkotmánybírósághoz fordul az egy­házi intézmények diszkriminatív finan­szírozása miatt a katolikus, a református és az evangélikus egyház. Beadványuk­ban az idei költségvetési törvény egyes pontjainak módosítását kérik, mert úgy vélik, az több helyen sérti az alkotmányt. Hasonló témában fordult az Alkot­mánybírósághoz három országgyűlési képviselő, a fideszes Semjén Zsolt és Sala­mon László, valamint a független Balsai István is. Szerintük a 2005-ös költségve­tési törvény egyes rendelkezései sértik a vatikáni szerződés bizonyos pontjait, és ezzel hátrányos helyzetbe hozzák az egyházi intézményeket. !► Részletek a 4. oldalon Húsvéti családi istentisztelet a Deák téren Gyermekrovatunk a 9. oldalon MAGYARUL, ORSZÁGSZERTE, 24 ORABAN... Örömhír mindenkinek! Keresztény rádióadó a középhullámon ► Április elsejétől az egész országban fogható a Magyar Katolikus Rádió (MKR) műsora. A rádió budapesti székházában március 22-én tartott sajtótájékoztatón az írott és elektronikus médiumok munkatársai Spányi Antal püspöktől, a rádió vezérigazgatójától és Juhász Judit vezérigazgató-helyettestől, illetőleg Seregély István érsektől, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnökétől kaphattak bővebb felvilágosítást. Megtudtuk, hogy a huszonnégy órás adást há­rom új adóberendezés segítségével - Szolnok 1341 kHz, Lakihegy 810 kHz, va­lamint Siófok-Balatonszabadi 1341 kHz - valósítják meg a középhullámon. Juhász Judit tájékoztat Az MKPK által alapított és fenntartott rá­dió műsorai meghallgathatók az interne­ten (www.katolikusradio.hu), Budapesten és hat vidéki nagyvárosban kábeltelevíziós hálózaton, illetve műholdon keresztül is. A felekezeti adó közszolgálati céljai között szerepel az evangélizáció, továbbá a hite­les és tárgyilagos tájékoztatás, a magyar nyelv és kultúra értékeinek felmutatása. Amint azt a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára, Veres András püspök elmondta, az MKPK pünkösdtől indírja útjára a Magyar Kurír című internetes na­pilapot, amelyet a hasonló nevű katoli­kus hírügynökség szerkeszt. Az idén hat­vanesztendős katolikus hetilap, az Új Ember főszerkesztője, Papp Tamás pedig a lap Mértékadó című, kéthetenként megje­lenő, keresztény szellemiségű rádiós és televíziós műsorújságját mutatta be. ■ GaZsu MAGYARORSZÁGI US EGYHÁZ Technikai 1% ikai szám: ( www.evangelikus.hu Egyházunió az erdélyiekkel? Az Evangélikus Élet karácsonyi száma kö­zölt egy egész oldalas beszélgetést Adorjá- ni Dezső'Zoltánnal, az erdélyi magyar evan­gélikusok ősszel beiktatott püspökével. Az egyházvezető lapunk főszerkesztőjé­nek kérdéseire a tőle megszokott lendüle­tes és szókimondó stílusban válaszol. így mondja el véleményét egyebek mellett a december 5-i népszavazás eredményéről is: „Bár most úgy érezzük, hogy - helyhi­ányra hivatkozva - kizártak a családi fé­szekből, mi azért tudjuk, hogy hol van a szülői ház.” Ebben a szellemben beszél a püspöki feladatokról: „...én a püspököt nem úgy képzelem el, hogy csupán admi­nisztrátora az országos egyháznak, hogy csupán menedzsere, aki három marokte­lefonnal rohangál az irodájában. (...) Ma­radjon tehát a püspök gyülekezeti lelkész is. Prédikáljon, temessen, látogasson csa­ládokat, nem árt az neki!” A beszélgetés­ből kiderül, hogy Adorjáni Dezsőnek ha­tározott elképzelései vannak az ifjúsági munkával, a misszióval vagy éppen a szórványkérdéssel kapcsolatban is. Mind­ezeket olvasva csak bólogatni tud az olva­só: így helyes, ezt várja az ember a püs­pöktől, bárhol éljen is, mindezekhez szin­te nincs is mit hozzátenni. Az interjúban azonban megfogalmaz a püspök egy olyan, egészen konkrét ja­vaslatot is, amelyre nem elég, ha csak he­lyeslőén bólogatunk... !► Folytatás a 3. oldalon SEMPER REFORMANDA „Ezért a keresztyéneknek felettébb szükséges tudniuk, hogy Isten nem a véletleneknek szabad teret engedve cselekszik, hanem mindent megvál­toztathatatlan, örökkévaló és tévedhe­tetlen akaratából alkot, tervez és tesz.” M Luther Márton: A szolgai akarat (Jakabné Csizmazia Eszter, Weitler Ödön, Weltler Sándor fordítása) Húsvét után ► Mi, az egyházi esztendőt újra meg újra végigélő 21. századi keresztények ne­hezen tudjuk beleélni magunkat a kétezer évvel ezelőtti, az első húsvétot követő hangulatba. Pedig az első pünkösdig, a Szentlélek kitöltéséig eltelt idő ma is sajátosan érvényes a tanítványokra, az egyházra és a társadalomra. Nehéz szembesülni azzal, hogy a Szentlélek ereje nélkül értékes emlék ma­radt volna csupán a tanítványok számára a Jézussal eltöltött idő, nem lett volna egyház, és egészen másként alakult volna a társadalom sorsa. A Szent­lélek teremt hitet, épít egyházat, változtat meg társadalmat. Mindez majd pünkösdkor lesz üzenet, de most még csak húsvét után vagyunk. Igaz, a tanítványok - a kőszikla, Péter és a legkedvesebb, János - az asszonyokkal együtt ott voltak az üres sírnál, motosz­kált is bennük valami hitféle, felidéző- dött a Mester néhány mondása, de erő­sebb volt a kétségbeesés. Túl gyors volt a dráma. Hosszabb végkifejlet is szörnyű lett volna, de így még nehezebben volt elviselhető. Hisz alig több mint egy hét telt el a felejthetetlen jeruzsálemi bevo­nulás óta... Akkor még minden szépnek látszott. Úgy tűnt, megvalósul az álom. Jézust széles körben elismerik, tanítását elfo­gadják, eszméi diadalmaskodnak. To­vább folytathatja tanító, gyógyító tevé­kenységét. És alig néhány nap alatt be­következett az el nem képzelhető borza­lom. A legszelídebb embernek, Meste­rüknek a keresztfán kellett végeznie. Nem engedte, hogy megvédjék, rászólt a kardot rántó Péterre, de amúgy sem lett volna esélyük a Gecsemáné-kertben a túlerővel szemben. És' a nép, amely né­hány napja még ünnepelte, ekkor már „Feszítsd meg!”-et kiáltott. Ki érti ezt?! A tanítványok Jézus nélkül. Ez lehet­ne a címe a húsvét utáni történetnek. Jú- dás, az áruló már nincs köztük. Végzett magával. De a tizenegy természetesen összetart. Félnek attól, hátha rájuk is ki­terjed majd az önkény, őket is utoléri a főpapok hosszú, féltékeny karja. Próbál­nak erőt meríteni az elmúlt három év sok gyönyörű emlékéből. Felidézik a csodálatos gyógyulásokat Jairus lányá­tól kezdve a kapernaumi százados szol­gájáig, mosolyognak a kis Zákeus igye­kezetén - hogy lássa Jézust, ugye felmá­szott a fügefára -, és még mindig álmél- kodnak azon, hogy miként tudott Jézus megvendégelni ötezer embert két hallal és öt kenyérrel. De minden szép emléket fájdalomba fordít át a valóság, a kínhalál. Igaz, üres volt a sír, de hát lehet, hogy arimátiai Jó­zsef vitte el a testet biztosabb helyre, mert nem bízott a rómaiakban, de a fő­papokban sem. Lehet, hogy ezek közül intézkedett valaki, nem akarva, hogy za­rándokhely legyen a sírból. Lehet persze, hogy feltámadt, akár annak idején Lázár; szólt is erről... De hát akkor hol van? Jöt­tek tanítványok Emmausból, akik talál­koztak vele - úgy érzik - az úton, de hát miért nem jön ide? Vagy mégis?! - Gyer­tek, mintha ő lenne az; most megy fel az Atyához; lehet, hogy látomás az egész?! Az egyház Jézus nélkül. Hányszor és hányszor átélte a kereszténység ezt a húsvétot követő - pünkösd nélküli - ál­lapotot az egyháztörténelem során! Hányszor érezték úgy klerikusok és lai­kusok: milyen jó, hogy csak szobrok és festmények szólnak Jézusról, de az élő Úr nincs közöttük, nem kötelezi őket semmire! Építhetik az intézményrend­szert, igényt tarthatnak a világi hatalom­ban való részesedésre is, igényelhetnek anyagi javakat - egyre többet és többet - szinte cinikusan annak a nevében, aki a szegények szószólója volt. Szép dolog a zsidó-keresztény kultúra, az erre épülő értékrend, az Istennek tetsző élet igénye, de létezett egy negatív kapcsolatrend­szer is. Az egykor Jézust a keresztfára küldő, hatalmukat féltő főpapok titkos kézfogása kereszténynek nevezett kései utódaikkal, akiknek éppúgy terhessé vált a krisztusi tanítás, örökség, mint Annásnak és Kajafásnak. Igen, élhet az egyház Jézus nélkül, fé­lelemben, kétségek között, mint húsvét után az egykori tanítványok; és ami rosszabb: tudatosan berendezkedve - avval mentve fel magunkat, hogy ő ha­gyott el minket - a Jézus nélküli keresz­ténységre. A társadalom Jézus nélkül. Valójában ebben: a húsvét utáni társadalomban élünk. A társadalom kétezer év elteltével már többnyire nem is ellenséges Jézussal szemben. Inkább sajnálja, hogy megfe­szítették. Ez is csak azért lehetett, mert akkor még nem törölték el a halálbünte­tést. Főleg politikai ügyekben volt ez helytelen - mint Jézus esetében is. Ha ve­szélyes volt is a tanítása az elit szemszö­géből nézve, hiszen a szegények, a ki­szolgáltatottak, az elhagyottak pártjára állt, a szabadságot tisztelte, de fonto­sabbnak tartotta a szeretetet, az önmeg­valósításnál pedig fontosabbnak tartotta a másik terhének hordozását. A szabad­elvű társadalmi gondolkodásba egy színként belefér a Názáreti is. Végül is kár, hogy megfeszítették. Néhány száza­lék követheti a tanítását, ebben nem rej­lik veszély a társadalomra nézve. Ünne­pelhetik a húsvétot is. Feltámadás, üres sír?! Ugyan! De a népszokások között van néhány kedves is... Közben időről időre megnő a társada­lomban a Nikodémusok száma. Akiket izgat Jézús személyisége, és akik - bár restellik ezt felvilágosult barátaik előtt - igyekeznek kapcsolatot teremteni a Mesterrel. A tanítványok, az egyház, a társada­lom egyaránt tanácstalan húsvét után, Jézus nélkül. Mindenki másként reagál erre a helyzetre. A tanítványok félnek, várnak, reménykednek. Az egyház a vi­lágnak engedve, pénzzel és hatalommal igyekszik pótolni az űrt; a társadalom hárít. A perifériára szorítja a Jézus-nél­küliség, a szeretet? a valódi társadalmi kohézió tartós hiányát, ennek következ­ményeit. Nehezen szembesül azzal, hogy az emberi természetből adódó ön­zésre, indulatokra, gyűlöletre, megosz­tásra, a társadalmi nyavalyákra csak a krisztusi szeretet nyújt megoldást, csak ez tette lehetővé az európai civilizáció kialakulását - minden vargabetű ellené­re. Mert mindig voltak Assisi Ferencek, Szent Ágostonok, Lutherek, reformátorok, Bonhoefferek... Húsvét után át kell élnünk a Jézus-nél­küliség drámáját, keservét, amely a Krisztus utáni nemzedékekben már nem csak a feltámadás ünnepéhez kötődik. De ennek fényében érthető meg. ■ Frenkl Róbert

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom