Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-03-20 / 12. szám
IO 2005. március 20. KRÓNIKA ‘Evangélikus Életi? Virágvasárnapi hangverseny lesz az oroszlányi evangélikus templomban március 20-án 17 órakor. Műsoron: J. S. Bach: János-passió. Előadja a gyülekezet ének- és zenekara. Kis Rózsa - szoprán, Bardócz Erzsébet - alt, Basky István - tenor (Evangélista), Korpás Ferenc - basszus (Pilátus, Jézus), Tódy Éva csembalóművész. Vezényel: Milán Zoltánná. Igét hirdet: Ittzés János püspök. Koncertünkkel Nagy Dánielre, az egy éve elhunyt alapító karnagyunkra emlékezünk. Minden érdeklődőt szeretettel várunk! (A templom fűtött. A hangverseny várható időtartama i óra 45 perc.) Az Ökumenikus Tanulmányi Központ szeretettel hívja és várja az érdeklődőket közgyűlésére a budapesti Ráday Kollégium dísztermébe (Bp. IX., Ráday u. 28. II. em.) április 8-án, pénteken 13.30-ra. Dr. Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke A civil társadalom és az egyházak címmel főelőadást tart, amelyet nyílt eszmecsere követ. A program három részből áll: 1) Ügyintézés. 2) Főelőadás és megbeszélés. 3)Sze- retetvendégség jellegű büfé, amelynek keretében még közvetlenebbül kicserélhetjük gondolatainkat egymással, a szomszédos országokból érkező magyar barátainkkal és minden ökumenikusán gondolkodó résztvevővel. Papnék és papnők országos csendesnapja Országos papné- és papnőcsendesnapra várunk minden érdeklődőt április 2- án, szombaton 9.30-tól a Deák Téri Evangélikus Gimnázium dísztermébe (1052 Budapest, Sütő u. 1.). A csendesnap címe: „Légy példája a hívőknek!” - Kell-ej Akarjuk-e? Előadók: D. Szebik Imre, Ittzés János és Gáncs Péter püspökök. Áhítat: Fatalin Helga és Szókéné Bakay Beatrix lelkésznők. Jelentkezni lehet március 24-ig az Északi Püspöki Hivatalban (1125 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 24., tel.: 1/394-2335, fax: 1/394-2440). Gyermekmegőrzésről gondoskodunk; kérjük, jelezze, aki igényt tart erre. Az országos egyház szerény ebédet ad, valamint megtéríti a vonattal vagy távolsági busszal történő utazás költségét. Kérjük, ez utóbbi kifizetése érdekében hozzanak a Magyarországi Evangélikus Egyház (1085 Budapest, Üllői út 24.) nevére és címére kiállított áfás számlát. Szeretettel hívunk és várunk minden aktív vagy nyugdíjas papné és papnő'testvért! A Hunyadi János Evangélikus Általános Iskola (9400 Sopron, Hunyadi J. u. 8-10.) meghirdeti az alábbi állásokat: matematika-kémia szakos tanár, matematika-fizika szakos tanár, magyar-bármilyen szakos tanár, ének-bármilyen szakos tanár. A pályázat beadási határideje: 2005. április 30. Fizetés: KJT szerint Képesítési feltétel: főiskolai végzettség Mozgássérült-passió Az idén is szeretettel hívjuk a testvéreket a Mevisz Bárka által szervezett passiójáték alkalmaira, amellyel mozgássérült fiatalok, teológushallgatók és a Bárka önkéntesei közösen szolgálnak. Alkalmaink a nagyhéten lesznek. Virágvasárnap 10 óra: Csillaghegy-Békásmegyer, evangélikus templom (Budapest III. kér., Mező u. 12.). Virágvasárnaptól nagypéntekig 18 órai kezdettel tartjuk alkalmainkat a következő helyszíneken: » Vasárnap: Esztergom, belvárosi Péter-Pál-templom, IV. Béla u. » Hétfő: Bököd, evangélikus templom » Kedd: Tatabánya, óvárosi református templom, Május 1. park » Szerda: Székesfehérvár, evangélikus templom, Szegfű Gy. u. 1., valamint ugyanitt 12 órai kezdettel középiskolásoknak szervezett előadás » Csütörtök: Csákvár, evangélikus templom » Péntek: Budapest-Budahegyvidék, evangélikus templom, XII. kér., Kék Golyó u. 17. ISTENTISZTELETI REND / 2005. március 20. Böjt 6. vasárnapja (Palmarum). Liturgikus szín: lila. Lekció: Jn 12,12-19. Alapige: Zof 3,14-17. Énekek: 209., 198. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. dr. Széchey Béla; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Madocsai Miklós; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Vati Zsuzsanna; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (úrv., össze- gyülekezés napja) Galambos Ádám; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstiick M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. n. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. (Bach: János-passió) Gáncs Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. n. (úrv.) Szirmai Zoltán; du.1/2 4. (gyermek-szeretetvendégség); Vili., Üllői út 24. de. fél u. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. n. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. (vespera) Győri Tamás; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Győri Tamás; Magyar tudósok krt. 3. (Egyetemi Lelkészség) du. 7. (úrv., angol-magyar kétnyelvű) Rozs-Nagy Szilvia; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) dr. Béres Tamás; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Tóth-Szöllős Mihály: XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Verasztó János; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Barthel-Rúzsa Zsolt; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. (úrv.) Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. (úrv., családi) Börönte Mária; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Kosa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) dr. Korányi András; Pestszentimre, XVIIL, Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. (úrv.) dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Czitóné Széli Agnes; XIX., Hungária út 37. de. 8. Czitóné Széli Ágnes; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa Egyházias teológiát! Százharminc éve született D. dr. Prőhle Károly professzor Március 17-én lesz százharminc éve, hogy a Vas megyei Rábabogyoszlón megszületett Prőhle Károly. Egykori tanítványai - akik még hallgatták előadásait, igehirdetéseit, olvashatták jegyzeteit, vizsgázhattak a Hit világa című könyvéből - egyikeként hadd emlékezzem ismét rá. Ismét, hiszen tíz évvel ezelőtt is írtam róla, bölcs, Európa-szerte ismert és magyar evangélikus egyházunknak jó nevet szerző professzorunkról, illetve szolgálatáról. Alakja, szigorú, de jóságos tekintete, biztos, alapos tudása máig elevenen él bennem. Mivel most nem lelkészeknek, kartársaknak, hanem az Evangélikus Élet olvasóinak írok, egyházi sajtómunkájára emlékeztetek. O volt az 1933-34-es munkaévben indított Keresztyén Igazság - a nevéhez méltó evangélikus értelmiségi periodika - főszerkesztője; a lap munkatársai dr. Kamer Károly, dr. Sólyom Jenó', dr. Wiczián Dezső voltak. Mind egyházi életünkről, mind kulturális helyzetünkről kitűnő, éles képet kapunk ma is, ha a lap sorait olvassuk. Prőhle Károly, aki a Rábaköz kicsi falvaiban, majorjaiban nevelkedett (apja gazdatiszt volt), az egyházban otthonra talált, egyszersmind a nagyvilág széles horizontjának ismerője lett. Egyik testvére pozsonyi lelkész volt, gyermekei szintén egyházunk keretei között találták meg életük hivatását, és családtagjaikkal együtt egyházunk aktív tagjai voltak. Jelzésértékű ez is: a tudós professzor a gyakorlatban is hívő keresztény egyháztag maradt. Ha meg akarjuk ismerni magatartásának és gyakorlati tanításának „lényeg- magvát” (ez az ő kifejezése), akkor az egyházias teológia meghatározást kell komolyan vennünk. Lehet, hogy a definíciója ma már elavultnak hangzik, de mondanivalója eleven bennem még ma is. Prőhle a legmaradandóbban talán a Keresztyén Igazság főszerkesztői Beköszöntőjében fogalmazta meg azt, hogy mi a célja a kiadvánnyal. Kímélni kívánt bennünket az egyesületi jellegű pietizmus- tól, és ugyanakkor óvott a hitvallásainktól elszakadt „kultúrprotestantizmus rég elposványosodott vizeitől” is, amely szerinte egyházunk megújulásának inkább kerékkötője, semmint előmozdítója. Kemény szavak ezek. Határozott állásfoglalás. Ma újra érvényesek, sőt útmutatók lehetnek utat kereső fiatal teológusainknak vagy gyülekezeti tagjainknak, elsősorban egyházunk értelmiségi rétegének. Jó, ha tudjuk: Prőhle Károlytól nem kell féltenünk műveltségünket, európai kultúránkat, gondolkodó értelmünket, hiszen ő európai műveltségű, a filozófiát jól ismerő teológiai professzor volt; Kantot, Schleiermachert és más idealista és materialista filozófusok munkáit is kitűnően ismerte és magyarázta. A mi nemzedékünk még hitvédelmet (apologeti- kát) is tanult tőle, amely a 20. század világnézeti - és hatalmi - harcában eligazítást jelentett. A Keresztyén Igazság valódi értelmiségi folyóirat volt: mert foglalkozni örök emberi és aktuális társadalmi kérdésekkel egyaránt. Figyelt az éppen zajló kulturális eseményekre; szemmel tartotta az akkoriban krízisben lévő német evangélikus egyházban zajló küzdelmeket; foglalkozott az éppen akkor éledő és hozzánk is elérkező új reformátori teológia lutheri ágával, anélkül hogy Luthert bálványozta volna; ápolta az egységtörekvéseket; és ha szerényen is, de túllátott a német evangélikusság nálunk megszokott szellemi körén, és angolszász meg skandináv területre is volt rálátása. Mindenekelőtt azonban bátran vállalta, hogy egyházunk életforrásánál kell felfrissülnünk, a tiszta keresztény igazságnál, az Igénél, az evangéliumnál, és így kell újra felhasználnunk egyházunk különleges karizmáit, sokszorosan bevált kincseit mai, korszerű formában. Ha valaki rálel - parókián vagy gyülekezeti könyvtárban - a Keresztyén Igazság bekötő* példányaira, porolja le, vegye kézbe, tegye íróasztalára, és kezdje olvasni! Meg fog lepődni! Kincsesbányára talál. Prőhle Károly főszerkesztő és munkatársai - beleértve Urbán Ernőt is - írásai alapján érdemes ma is tájékozódni. Tudom, hogy nagyot változott a világ Prőhle Károly aktív élete óta. Fegyelmezett magatartást és fegyelmet igénylő tanári módszereit nem lehet mai, szabad és gyakran szabados ifjúságunk oktatásában használni. Ki az a professzor, akinek hasonló tekintélye és példát adó elismertsége volna? Hálás vagyok, hogy én még ismerhettem őt, az „érett eszű bölcset”. Végül hadd álljon itt főszerkesztői Beköszöntőjének utolsó néhány sora: „Nem csüggedünk, bármi nehéz is a jelen, és bármit hozzon is a jövő. Mert rendületlenül bízunk a keresztyén igazság, az Ige, az Evangéliom, az élő Krisztus győzhetetlen és győzelmes erejében.” ■ Dr. Hafenscher Károly Evangélikus böjti népszokások Ha vallási szokásainkat nyomtatásban megjelent anyagok segítségével szeretnénk feltérképezni, igen nehezen tudnánk ezt megtenni. Egyfelől azért, mert alig vannak célirányos gyűjtések, illetve ha akadnak is, legfeljebb az adott helység lakóinak a felekezeti megoszlásáról lehet némiképp tájékozódni belőlük. Éppen ezért örvendetes, hogy a már nyomdában lévő Vallási néprajz 12. kötete kimondottan az evangélikus egyház tudós lelkészeivel, értékeivel és szokásaival foglalkozik. Mindezt pedig nemcsak egyháztörténészeknek és néprajzkutatóknak köszönhetjük, hanem olyan lelkészeknek is, akik számára fontos volt a hallott, látott, ellesett szokások lejegyzése. Ugyanakkor örvendetes az is, hogy a néprajzi gyűjtésekkel foglalkozó lelkészek nem ostorozták gyülekezeteiket az esetleges babonákért, rossz szokásokért, hanem felismerték azok néprajzi értékét, és megörökítették az utókor számára. Egy ilyen fontos gyűjtésből szeretnék most idézni, amelynek jelentőségét növeli az is, hogy Kemenesaljáról származik, ahol evangélikus gyülekezeteink magyar nyelvűek. Ezek a gyülekezetek a művelődéstörténetben is jelentős szerepet játszottak az évszázadok során. Sümeghy József jegyezte le, hogy böjt idején minden családnál minden este az időszaknak megfelelő egyházi éneket énekeltek. Voltak gyülekezetek, amelyekben minden reggel volt könyörgés az iskolában, mielőtt elkezdődött volna a tanítás. Leginkább az asszonyok és a felnőtt lányok vettek részt ezeken a könyörgéseken. „Az iskolapadok nagyok voltak, az asszonyok, édesanyáink padjainkban ültek velünk" - idézi egyik adatközlőjét Sümeghy József. „Az a gyerek volt a legboldogabb, aki mellett édesanyja ült. Tanítónk felesége mindig részt vett ezeken a könyörgéseken, és én nagyon boldog voltam, mert mindig mellém ült. A könyörgés tényleg könyörgés volt. Ének, imádság - buzgó hitű egyházi tanítónk végezte. (Ott helyben lelkész nem lakott.) Szívből fakadó imádságai most is bennem érződnek.” ■ Nemcsak az imádság, hanem a tányéron lévő étel is jelezte, hogy már böjt van. Gyakran főztek sós vízben nagy szemű magyar babot, amelyet lófogú borsónak is neveztek, sőt, „lutheránus babnak” is. Ezt nemcsak ebédre, vacsorára készítették, hanem napközben is fogyasztották. Néhol szemes kukoricát főztek. Különös böjti eledel volt a csiri- piszli, más néven csíramáié vagy szala- dós, száladé. Kicsíráztatott búza és rozs keverékéből készítették. Amikor a csíra már egy centiméter nagyságú volt, mozsárban megtörték, levét kisajtolták, liszttel elegyítve cseréptálakban, kemencében megsütötték, és ételként fogyasztották. Böjti étel volt a kukoricamáié is. A kukoricalisztet tejjel leforrázták, kirakták a fejes káposzta tiszta levelére, és kemencében megsütötték. Érdekes volt a nagypénteki étkezés: aszaltszilva-levesből (rántás és habarás nélkül, csak a maga levében megfőzve) és mákos tésztából állt. Egy másik variáció szerint ugyancsak aszaltszilva-levest ettek, de túrós tésztával és vajjal. Nagypénteken sohasem reggeliztek; vacsorára főtt tojás volt kenyérrel. A böjti evangélikus kegyességgel kapcsolatban egy levélrészletet idéz Sümeghy József: „Az évi egyszeri gyónás és úrvacsoravétel napjának reggelén - általában nagypénteken volt ez! - a család nem fogyasztott és nem fogyaszthatott reggelit. Ez az egyetlen szigorú böjt volt, amit megtartottak. Beharangozás előtt egy órával már ünneplőbe öltözve készen voltak mindannyian. Én édesapám utasítására valami izenetet vittem nagyapámnak, és ilyeténképpen toppantam be az első szobába. Mindenki széken ült, a konfirmációkor kapott imakönyvvel a kezében. Elcsendesedve imádkoztak. Értettem: előkészültek a gyónásra, bűnbánati imádságot olvastak. Talán tizenegy- tizenkét éves voltam, de értettem, hogy mi történik a szobában. S olyan mélyen érintett az élmény, és oly meghatározó volt a rendkívüli benyomás, hogy már az első konfirmációval kapcsolatos gyónásomra és úrvacsoravételemre is így készültem elő.” Természetesen nem hiányzott ebben az időszakban sem az időjóslás. E szerint a böjti szelek szárítottak, és a tavasz hangulatát hozták. Egy másik nagyon fontos forrás - mely egyben a további kutatások kiindulópontja - az a felmérés, amelyet a Magyarországi Evangélikus Egyház történetében először 1943-44-ben készítettek. Az azóta is példa nélküli felmérés arra volt hivatott, hogy felvázolja a magyarországi evangélikusság egyháztársadalmi helyzetképét, illetve hogy rögzítse a múlandó adatokat és népszokásokat. A hatalmas feladatnak ígérkező munka az Országos Luther Szövetség kezdeményezésére és szervezésében indult meg. A munka jelentőségét emelte az a tény, hogy mindez a második világháború alatt történt, mielőtt a front elérte hazánk határát. Az adatok nem csupán a mai Magyarország területére vonatkoztak, hanem a bécsi döntések által kibővített területekre is. Sok esetben a kérdőívekre adott válaszok maradtak az egyedüli írásos emlékei azon gyülekezeteknek, amelyeket a háború vihara egy-két hónappal később már kíméletlenül elsöpört vagy szétszórt. Sokáig úgy tudtuk, hogy a felbecsülhetetlen értékű kézirat a kérdőívekkel együtt elpusztult a háborúban, míg 2002 őszén rábukkantak az Evangélikus Országos Levéltár még rendezetlen részében az egész anyagra. A gyülekezetek néprajzi szokásait csak ritkán írta le részletesen az illető lelkész, ám az a néhány mondat is igen nagy jelentőséggel bír. Ebből az adattárból válogattam néhány olyan feljegyzést, amely böjt idejére vonatkozik. A legtöbb gyülekezetben a két világháború közötti időszakban még viseletben jártak templojnba. így például Aszódon a „földművesek asszonyai és leányai” böjt és advent idején feketében, egyébként pedig színes népviseletben mentek a templomba. A Pozsony megyei Alsószeliben böjtben, nagypénteken az asszonyok, lányok fekete kendőt viseltek; Csákváron, Gyékényesen a nők sötét ruhában mentek a templomba. Az adattárban leírtak szerint Mendén is fekete ruhát viseltek a böjti időszakban. Baksa Brigitta néprajzkutató gyűjtéséből azt tudhatjuk meg, hogy a lányok - az oltárterítő színének megfelelően - lila szalagot kötöttek a hajukba. Rádon délután is annyian jártak istentiszteletre, mint délelőtt - rendszerint megtelt a templom, és nagyon szerettek énekelni. Marcalgergelyiről feljegyezték, hogy „böjt idején megtelik a templom. Egyébként normális.” ■ Veres Emese-Gyöngyvér i I J
