Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-03-06 / 10. szám
ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 70. évfolyam, 10. szám - 2005. március 6. - Böjt 4. vasárnapja (Laetare) Ára: 164 Ft fi „Nem kívánok megelégedni vallásos színezeIfjúsági melléklet .tents BZ OLTflft tű világnézettel, csiszolt filozófiai rendszerrel, mert egyetlen örök evangélium éltet: Isten bűnbocsátó, megtartó kegyelme...”- Böjti naptár zstetttei » Emlékezés Kapi Béla püspökre az 5. oldalon 1* 6-7. oldal .....sok ártatlanul meghurcolt és elhurcolt, ismert és ismeretlen ember jut eszembe, akiknek az életét egy olyan korszak rombolta le, mely vezérszavaiban »szép jövőt épített«.” A m últ árnyai - 10. oldal Szubjektív ftlmélméDER nyek: Sorstalanság UNTERGANG és A bukás 4. oldal SEMPER REFORMANDA „Tanulják meg tehát az ilyen emberek: az a legnagyobb bölcsesség, ha tudjuk, hogy ez a szentség nem azért szereztetett, mert méltók vagyunk rá. Hiszen nem azért keresztelkedünk meg, mert méltók és szentek vagyunk, gyónni sem azért megyünk, mert tiszták és bűntele- nek vagyunk, hanem éppen megfordítva: azért, mert szegény, nyomorult emberek vagyunk. Éppen ezért tudnunk kell, hogy akkor vagyunk méltatlanok, ha nem kívánjuk a kegyelmet és a felol- dozást, és nem törekszünk megjavulni.” M Luther Márton: Nagy káté (Profik Károly fordítása) mmm. Egyházkerületi nap Győrött Összeállításunk az 5. oldalon Ismét napirenden az egyházi ingatlanok rendezésének ügye Rendkívüli ülést tartott egyházunk Országos Presbitériuma február 25-én a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa székházában. A tanácskozás apropóját - és egyben egyetlen napirendi pontját - az adta, hogy több oldalról az a javaslat érkezett az egyházi ingatlanok ügyének rendezése kapcsán, hogy gyorsítsák fel a kártalanítás folyamatát. Mint ismeretes, a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényt az Országgyűlés 1991 júliusában elfogadta. Az állam ezzel a jogszabállyal kívánt lehetőséget biztosítani az egyházaknak arra, hogy visszaigényelhessék az 1948. január i-je után kisajátított, egykori ingatlanjaikat. A kártalanítás lehet pénzbeli vagy természetbeni. Az egyházi ingatlanokkal kapcsolatos ügyek rendezésének végső határidejét először 2001-re tűzték ki, ezt később 2011-re módosították. Hosszas előkészítés után a közelmúltban alakították ki az a finanszírozási konstrukciót, amely szerint egy hitelintézet (ez esetben az Országos Takarékpénztár) megvásárolja az egyházak követelését, azaz az egyes felekezeteknek az OTP adja a pénzt, és az állam később a banknak fizet. Mivel a nevezett pénzintézet március 5-ig kért választ, az országos elnökség összehívta az anyagi ügyekben döntési joggal rendelkező Országos Presbitériumot. A tanácskozást D. Szebik Imre igével és imádsággal nyitotta meg. Egyházunk elnök-püspöke után dr. Frenkl Róbert országos felügyelő köszöntötte a testület hivatalból jelen lévő és választott tagjait. Elmondta, hogy az evangélikus egyházat illetően jelen pillanatban összesen nyolcvanhét „ügyletről” van szó, ebből hatvanegy ízben pénzbeli, huszonhat esetben pedig természetbeni kártalanítást kértünk. Az országos felügyelő hangsúlyozta, hogy az egyház kártalanítása természetesen akkor is megtörténik, ha az Országos Presbitérium ellenzi ezt a gyorsítási javaslatot, valamint hogy a döntésnél szem előtt kell tartaniuk azt, hogy ha igennel válaszolnak, meg kell kérdezniük az érintett gyülekezeteket is. Mivel a kártalanítás ügyét törvény szabályozza, annak megváltoztatására is csak törvényi keretek között van lehetőség. Az Országgyűlés által jóváhagyott költségvetésben ebben az esztendőben csupán akkora összeg szerepel, amely az elmúlt év kártalanítási kötelezettségvállalását fedezi. Ebből nyilvánvaló, hogy nem csupán egy pénzintézet szándéka a tárgyalt konstrukció, bár hivatalos, megfelelő szintű, írásbeli megkeresés kormányzati részről nem érkezett. Az egyházi vezetőtestület tagjai hosszas tanácskozás után tizennégy igen, három nem szavazattal és egy tartózkodás mellett a következő határozatot fogadták el: „A Magyarországi Evangélikus Egyház nyitott a kártalanítás fel- gyorsítására, de azt nem magánjogi úton, hanem a korábbi közjogi keretek között tartja megvalósíthatónak.” ■ G. Zs. Meghívó Tisztelettel értesítjük, hogy 2005. március 9-én 16 órakor a Deák téri evangélikus templomban D. Szebik Imre evangélikus elnök-püspök beiktatja protestáns tábori püspöki hivatalába Lackner Pál ezredest, kinevezett tábori püspököt. Az iktató istentisztelet szolgálatában részt vesz dr. Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke és Jákob János ezredes, tábori püspökhelyettes. Az alkalomra szeretettel hívjuk és várjuk. Magyarországi Református Egyház Magyarországi EvangeJikus Egyház Honvédelmi Minisztérium Felügyelői konferencia az Északi Egyházkerületben k- Közel százan - többségükben egyházközségeink felügyelői - gyülekeztek össze Domonyban, hogy hivatásukban, tisztségükből fakadó feladataikban megerősödjenek, és merítsenek egymás tapasztalataiból. A konferencián jelen volt Frenkl Róbert országos felügyelő, D. Szebik Imre, az Északi Egyházkerület püspöke, valamint Benczúr László, a kerület felügyelője. A 324 éves domonyi gyülekezet lelkésze, Baranyai Tamás házigazdaként fogadta a közös gondolkodásra összegyűlt felügyelőket, lelkészeket. Az eseményen jelen volt Domony polgármestere, Pauló Pál, aki köszöntésében örömét fejezte ki afelett, hogy a község és a gyülekezetek között jó az együttműködés. Szombat délelőttről négy felügyelő bizonyságtételét és egy biblikus teológus gondolatait vihették haza a résztvevők. Délután a kerület oktatási intézményeinek vezetőivel folytatott beszélgetést Szebik Imre. A nyitóáhítatot Győri Péter Benjámin szolnoki lelkész, a záróáhítatot Sándor Frigyes kerületi missziói lelkész tartotta, ízelítőül a konferencián elhangzottakból álljon itt néhány gondolat, mely mindenki számára továbbgondolható lehet. I*- Folytatás a 3. oldalon Istenböjt - istenéhség Százezrek, talán milliók tartanak évi ötvenkét hetes istenböjtöt hazánkban, tudatosan megfosztva magukat Isten írott és hangzó igéjétől, valamint minden olyan helytől és közösségtől, amelyben Isten közelébe kerülhetnének. Ez a lelki fogyókúra ideig-óráig egyfajta felszabadult, jó közérzetet is adhat: a magam ura vagyok, nem tartozom senkihez és semmihez, nem szól bele senki az életembe... De egy idő után, ahogy „karcsúsodik”, fogy és sorvad a lelkünk, hirtelen ránk törhet a sajgó hiányérzet, a kínzó istenéhség, amelyet József Attila hátborzongató vízióként vall meg A kutya című versében: Egyszer csak előbúvik Nappali rejtekéből, Belőjünk, Az az oly-igen éhes, Lompos, lucskos kutya, Es Istenhulladékot, Istendarabkákat Keresgél. Erről a feltámadó éhségről ír Paul Zuleh- ner is Az egyház a 21. században című kötetében (Kálvin János Kiadó, 2004): „A spiritualitás a szekularizmusból no ki. Vagy hívő módon fogalmazva: az évtizedeken át tartó istenböjt után jön az új istenéhség.” De mit is jelent valójában a napjainkban divatszóvá lett spiritualitás? Természetesen nem valamiféle világ- és életidegen lelkizésről van szó, épp ellenkezőleg. Kicsit leegyszerűsítve, sarkosan fogalmazva, summázva a lényeget: több hitet az életbe, több életet a hitbe! Többek között komolyan venni a teremtés, pontosabban a Teremtő csodáját: test és lélek harmonikus egységének lehetőségét. Kissé bizarr módon, de ebben az összefüggésben is igaz lehet, hogy „a mit azért Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza" (Mt 19,6: Károli-fordítás). Világunknak - de benne gyakran az egyháznak is - egyik tragikus félreértése az ember skizofrén kettéhasítása testre és lélekre. Ez a torz gondolkodás- mód még olyan régi bölcsességekben is tetten érhető, mint például „a test böjtje a lélek lakodalma”. Mintha a test sanyargatása automatikusan magával hozná a lélek felvirágzását... Ugyanilyen álbölcsesség az a klasszikus tétel, hogy „ép testben ép lélek”. Ha ez igaz lenne, akkor korunk testkultusza, kozmetikai és wellnessipara nyomán bezárhatnának az idegosztályok és az elmegyógyintézetek. .. Jézus, az inkarnáció csodája - a valóságos Isten és a valóságos ember - komolyan veszi az ember testi-lelki, pszir choszomatikus egységét és az ebből fakadó, egészséges (tehát az egész után vágyakozó) éhséget. Erről szól böjt negyedik vasárnapjának oltár előtti lekciója, a kenyércsoda evangéliuma (Jn 6,1-15). Nem véletlen, hogy ez az egyetlen történet a Szentírásban, amely különböző változatban hatszor (!) fordul elő a négy evangéliumban. Itt ragyog ránk talán a legtisztábban az az átfogó - mai, divatos szóval élve holisztikus - szeretet, amelyben a testté lett Ige, Jézus Krisztus szere- tete is testté, kenyérré lesz. Ezreket táplál az élő Igével és az éltető kenyérrel, hiszen ezért jött, ezért lett emberré, ahogy Túrmezei Erzsébet megénekelte a betlehemi kenyércsodát: Letekintett az éhező világra O, aki minket öröktől szeret, s a betlehemi jászol szalmájára odatette ínségünket szánva, irgalmasan - a Kenyeret. Óriási lehetőség, hogy egyre több gyülekezetünkben a böjti vasárnapokon, de legalább ezen a vasárnapon ott van - legyen is ott! - a Kenyér, az élet kenyere és itala az oltáron, hogy csillapítsa istenéhségünket. Reménység szerint köztudott, hogy a vasárnapok hegycsúcsként emelkednek ki a böjti pusztaságból. A vasárnap a böjti időszakban is a feltámadott Úr ünnepe, akit az egykori és mai homályosan látó emmausi tanítványok arról ismernek föl, hogy megtöri és megosztja a kenyeret. így, ebből és ettől kap értelmet, tartalmat a vasárnap ősi latin neve: „Laetare”, azaz: „Örvendj, Isten népe, és akik az Urat keresitek, / jöjjetek és merítsetek vigasztalásának forrásából!” Öröm a böjtben? Szokatlanul, idegenül hangzik. De legyünk őszinték: az öröm nem csak a böjti időszakban hiányzik sokunk életéből, gyülekezeteink istentiszteleteiből, egész egyházunk szolgálatából. Pedig evangélikusnak lenni nem kevesebbet jelent, mint az örömhír hordozójának és továbbadójának lenni! Örömtelen evangélikus?! Olyan képtelenség ez, mint az ízét veszített só, a letakart lámpás, a hangtalan ének, a színtelen szivárvány, az illattalan virág, az ehetetlen kenyér... Laetare - örvendj, Isten népe! Vége az istenböjtnek, az istenéhség csillapítható: „az asztal terítve, immár minden kész: gazdagon terített a mennyei Kéz...” ■ Gáncs Péter MAGYARORSZAGI- • IS EGYHÁZ Technikai szám: 0035 www.evangelikus.hu t
